Egyszerűen nem tudtam nem követni a csajt. Akarom mondani a testemet. Elment átöltözni, de olyan nyugodtsággal, mintha tudná, hogy mi hol van. Még a gondolat is perverz, hogy nő létére kigyúrt kosaras állatokkal fog öltözni. Remélem nem kezdi el majd takargatni a nem létező melleit, mikor valaki ránéz. Az lenne az utolsó csepp a pohárban, én lennék a csapat bohóca.

A fal mellett ácsorogtam, várva, hogy kijöjjön. Idő közben sok ismerős hangot hallottam, de nem szólhattam be egyiknek sem, mikor valaki túl magas labdát dobott fel, amit azonnal le tudtam volna csapni. Csendesen, és láthatatlanul kellett ott állnom, míg ki nem jött végre. Nem vett észre, ezért elfordult balra, és elindult a folyosó felé, ahol ilyenkor már csak a mosdók voltak nyitva.

- Bobby? - szólított meg valaki, amitől rögtön elindultam az előttem sietősen távozó férfi felé, de ekkor tudatosul bennem, hogy nem hozzám szólt. - Bobby! - az az idióta nő! Nem tudja, hogy ez a nevem, pedig ott van a pólója hátulsó részén. - A rohadt életbe Ji Won, állj már meg! - fogott rá vállára, és fordította meg. - Mi van veled? Süket lettél?

- Bocs haver, csak nem vagyok a toppon. - ,,bocs haver?" Hol tanult ez ilyeneket? Úgy viselkedik, ahogy én szoktam.

- Szedd össze magad. Nem holmi kispályásokkal fogunk most játszani. Ne lankadjon a figyelmed.

- Nem fog. - rázta meg fejét, majd ismét elindult, és be is ment a férfi mosdóba. A folyosó kihalt volt, a többiek pedig vagy az öltözőbe, vagy a teremben melegítettek, így én is bementem hozzá, és az ajtónak támaszkodtam. - Mit keresel itt? - nézett rám vizes fejjel és hajvéggel. Na jó, ez már tényleg ijesztő. Én is mindig ezt szoktam csinálni meccs előtt, hogy felébredjek.

- Ne felejtsd el, mit ígértél a csapatkapitánynak! Sokan számítanak rád, mert te vagy a csapat ásza. - azaz én. Olyan jól esik fényezni magam. Azért, mert mindenki tudja, hogy így van.

- Nyugi. Én vagyok Bobby, a bunkó arrogáns aranygyerek, aki a kosárpályára született. - lökött arrébb, és ment ki, ismét egyedül hagyva. Mi a fasz van ezzel? Ennyire izgulna?

- Hé! - kiáltottam utána, mikor nekimentem valakinek. Nem is akárkinek. A másik csapatból pár férfi is úgy döntött, hogy meglátogatják a mellékhelyiséget, és ráadásul pont most, mikor kijöttem onnan.

- Nézzétek már! - nevetett fel. - Mit keres itt egy nő? Ez nem épp a te pályád. - lépett felém, én pedig igyekeztem tartani a távolságot, ezért hátrálni kezdtem.

- Ráadásul a férfi mosdóból jössz ki? Micsoda ribanc lehetsz. - a mögötte levő is úgy döntött, hogy bepróbálkozik, majd a falnak lökött, és a hajamba kapva felhúzta a fejem, hogy felé nézzek. Utálom, hogy ilyen kicsi, és gyenge vagyok. Gondolatban már össze visszarúgtam őket, de most meg sem bírok mozdulni, annyira remegnek a lábaim.

- A nézőknek a nézőtéren van a helyük, a kurváknak pedig az út szélén, vagy a kocsimban. - kacsintott. Arca vészesen közeledett az enyémhez, én pedig egy pillanatra elveszítettem az összes emberségemet. Nem akarok egy férfival smárolni a kurva életbe!

- Engedjétek el! - a következő pillanatban csak annyit láttam, hogy a két férfi, akik előttem voltak eldőlnek oldalra, egy kéz pedig megragadta az enyémet, és elhúzott onnan.

Wow, ilyen izmos a hátam? - gondoltam magamban, mikor felnéztem a ,,megmentőmre", majd megráztam a fejem, és kirántottam a kezem az övé közül.

- Minek avatkoztál bele?

- Hogy miért? Képzeld, a drágalátos barátnőd engem is lekapott, és cseppet sem volt ínyemre, hogy a saját nememmel csókolózzak. Gondoltam megmentelek ettől, mielőtt a testemben elhánynád magad. - fúj.. Csókolózott RiNa-val? Jesszus, az a nő.. - Most pedig menj, ülj le, és hagyd, hogy összeszedjem magam. - fújtatott idegesen, aztán ismét faképnél hagyott. Káromkodik, bunkó, és szókimondó lett. Ez biztos miattam van. Mármint a testem miatt.

Mivel meghallottam mögöttem a többieket, gyors leszaladtam, és ahogy ő is mondta, elfoglaltam a helyemet, közvetlenül a pálya mellett. Nem mintha nem látnék rendesen, de innen azért mégiscsak élvezetesebb.

A szívem nagyot dobbant, mikor mind a két csapat felkerült a pályára. Mivel most először játszunk ezekkel, így a nevét nem tudom annak a szemétnek, aki rám nyomult, és a pólóján levő ,,Rock" név sem segített ebben, így csak figyeltem, hogy hogyan viselkedik. Mint egy kiéhezett farkas, vicsorgott az egérkére, aki ezt észre se vette, miközben igyekezett felmérni mindent. Vajon mennyit jegyzett meg abból, amit mondtam? Amilyen szorgalmas, biztos vagyok benne, hogy alvás helyett kosárlabda mérkőzéseket nézett, mivel amint elkezdődött a játék, rögtön labdát szerzett, amit le is passzolt a csapatvezetőnek.

Furcsa volt kívülről látnom magam, ahogy játszok, de nagyon hizlalta az egómat, milyen jó vagyok. Már a harmadik találat is megvolt, mikor elégedetten hátra dőltem, és nagy mosollyal az arcomon néztem a férfit, aki küszködve a félelmével, és a meg nem szokott fáradtsággal, küzd. Egy pillanatra még el is hittem, hogy minden rendben fog menni, helyben hagyjuk a város által megítélt legjobb csapatot, ám ekkor egy olyan módszerhez folyamodtak, amit sem én, sem pedig a bíró nem hagyhatott volna annyiban.

Rock feltűnően gyorsan közelített az egérke felé, akinél még nem volt labda, és nem is úgy állt az állás, hogy ebben a körben szerezni fog. Inkább hátul maradt védeni, ha esetleg megszerzik a többiektől, akkor még legyen esélye, de ekkor szólt bele az az istenverte hülye.

Nagy lendülettel iramodott meg felé, majd ordított egyet, mintha csak kiment volna a bokája, és nekiment HyunAh-nak, aki mivel nem számított rá, és észre se vette időben, hogy ellépjen, a falnak csapódott. Mindenki elhalkult, csak a labda pattogását lehetett hallani, ahogy épp kiesett az egyik férfi kezéből. Mindenki őt nézte, kivéve a bíró, aki lesípolta a meccset, és intett a pálya szélén levőknek, hogy menjenek vele. Sose kellett orvosokat bevonni egy mérkőzésbe se, ezért most még én is megijedtem. Kifutottam a pályára, majd egyenesen a fejét fogó férfi mellé guggoltam, de nem tudtam neki semmit mondani, mert az orvosok is odaértek.

HyunAh felnézett rájuk, tekintete ködös volt, és az orrából ömlött a vér, amit rögtön kezelésbe vettek. Megkérdezték őt, hogy hívják, és, hogy mennyit mutat a bíró, de ő mindenre rögtön válaszolt, mintha mi sem történt volna.

- Tudja folytatni? Van csere-

- Nem kell! - vágott szavába a bírónak, majd a falra csapott, és felállt. - Folytatom. - vetett egy bosszús pillantást Rock felé, aki épp azt játszotta, hogy a fájó bokáját emelgette és mozgatta, hogy minél előbb helyre jöjjön, de mind a ketten tudtuk, hogy semmi baja sem volt. - Menj vissza. Szégyent hozol magadra. - förmedt rám halkan, hogy a többiek ne hallják. Szívesen ráparancsoltam volna, hogy nem mondja meg nekem mit csináljak, de mivel a bíró is ezt javasolta, ezért kénytelen voltam engedelmeskedni. Egyáltalán minek futottam ilyen gyorsan ki? Talán azért, mert ez még nekem is sok lett volna.

Bassza meg, még az orra is vérzett, és szabályosan hallottam, mekkorát koppan, most mégis újra felállt, és befejezi a mérkőzést. Így akar bennem bűntudatot kelteni? Ő mindent megtesz, míg én áskálódok ellene? Nos, nem sikerült neki! Cseppet sem érdekelnek az érzései, ahogy az sem, mit miért csinál. Az ő baja, ha mindent megtesz értem, miközben én szarok bele.

A meccs végén már láttam, hogy majdnem összeesik, de a formáságokon még át kellett esnie. Ugyan ott vártam rá, ahol eddig is, de nem jött ki. A többiek már rég elmentek, még az a beképzelt brigád is, akik szerencsére annyira el voltak foglalva a vereségükkel, hogy nem vettek észre. De HyunAh nem jött ki az öltözőből, így nekem kellett bemennem reménykedve, hogy már csak ő lesz bent.

Átöltözve ült a padon, fejét a kezére hajtva, a földet bámulva. Nagyokat sóhajtott, mintha hányingere lenne, és a pislogása is szaporább lett. Biztos, hogy nagyon elfáradt, és az, hogy minden rendben van vele, csak egy kegyes hazugság volt annak érdekében, hogy ne zárják ki.

- Mid fáj? - fontam keresztbe karom, majd a falnak támaszkodva néztem végig, ahogy nagyot sóhajt, és hátra fésüli ujjaival a haját.

- Semmim.

- Ne hazudj! - emeltem meg hangomat, mire megint azokkal a dühös és sértett szemeivel nézett végig rajtam, amivel Rock-on.

- Szédülök. Örülsz? - megfogta a táskáját, majd feldobta a vállára, és elindult kifelé. Megforgattam a szemem, majd mellé szegődve egy darabig vele mentem, persze csak azért, mert nekem is arra kellett mennem.

Viszont bármennyire is ellenemre van ez az egész.. A maival tényleg meglepett.

Hibákért bocsi 🙃🤗💕