Lucien és Argo folytatták a gyakorlást, és az ezüst bundájú kezdte úgy érezni megérte a fáradtságot és a belefektetett erőt és időt, mert egyre jobban érzékelte a vámpír mozgását. Mintha eddig is éles hallása még érzékenyebbé vált volna, amikkel a maga sajátos módján látta mi történik körülötte.

Eddig sosem gondolt bele, hogy azzal ahogyan mozog, a teste szeli a levegőt, aminek egy normál fül számára szinte halhatatlan hangja van. A gyors és erőteljesebb mozgás nyomán ez erőteljesebbnek tűnt számára.

Egyre inkább képes volt a vámpír támadásait kivédeni és visszatámadni, ami Luciennek is feltűnt és nekiállt óvatosabbá válni. Azért arra ő sem számított, amikor a hím háta mögött Árny alakból materializálódik akkor gyomron fogják vágni.

Argonak nem volt ideje megfordulni és csupán egy érzés jelezte neki, hol fog a vérszívó felbukkanni, így csupán egy ilyen mozdulatra futotta tőle. A nyögés megerősítette a találatot. De mire megfordult, hogy megragadja az ellenfelét az újra Árnnyá vált és jóval arrébb jelent meg.

- Még szerencse, hogy nem minden vámpír ilyen jó harcos, mint te. Különben már lehet alul maradtunk volna a velük való harcban - morogta oda Wintmoornak, amit igaznak gondolt.

- Ez azért meglepett farkaskám - jutott Lucien levegőhöz.

- Kimondom, amit gondolok, még akkor is, ha egy magadfajta képességeit kell elismerni. Nincs ebben semmi szégyellni való.

- Az ütésedre gondoltam - világosította fel Wintmoor. - Szerencséd volt, vagy tudtad?

- Nem tudom. Inkább csak egy érzés - vakarta meg a fejét Argo. Neki is jól jött a pillanatnyi szünet, mert azért kapott ma már épp eleget a vámpírtól.

- Érdekes. Úgy tűnik a vakságodnak köszönhetően a hallásod és az ösztönöd még inkább kiélesedett - látta, hogy a hím zavartan néz rá. - Neked talán nem tűnt fel, de szinte folyamatosan radarozol a füleddel. Szóval a helyedben vigyáznék rá, mert más is kiszúrhatja, hogy azt használod érzékeléshez.

- Igazad van. De legalább tőled nem kell attól tartanom, hogy le akarod tépni.

- Valóban nem. De visszatérve az első mondatodra - terelte vissza a szót - Nekem is feltűnt a harcok közben, amiket más vámpírokkal vívtam, hogy nem a legjobbak. Tény, a mai emberek eléggé ellustultak és a többségük azt se tudja hogyan védje meg magát. De ostobaság lenne azt feltételezni csak ilyen emberekből csinálnak vámpírokat.

- Mire akarsz kilyukadni vámpír? - és Argonak egyáltalán nem tetszett a felvezetés.

- Arra, hogy talán ezek, meg akikkel ti harcoltok csak az aljanép. Az erős és jól képzett vámpírok okosan, ügyesen rejtve maradnak és úgy tevékenykednek. Nem akarom elhinni, hogy csupán én lennék ilyen kivételes pusztán azért, mert a hercegük vagyok. Gondolj csak bele, folyamatosan vadásszátok őket és mégis vannak újabbak és újabbak, ami azt jelenti van egy réteg, ami gondoskodik az utánpótlásról úgy, hogy az még a boszorkányoknak sem tűnt fel.

- Talán az Árnyak síkján bujkálnak - találgatott Argo, de Lucien megrázta a fejét annak ellenére, hogy tudta a vérfarkas nem látja.

- Nem. Sokkal inkább az emberek között.

- Ugyan. Minél erősebbek, annál vérszomjasabbak. Egy olyan városban ahol több tízezer az ember, hogy tudnának ellenállni a kísértésnek? A folyamatos eltűnésekre pedig biztos felfigyeltek volna már a városi őrök.

- Ki kell, hogy javítsalak. Kétszeresen is. Egyrészt nem értek egyet azzal, hogy a nagyobb erő nagyobb vérszomjjal járna. Saját magamból indulok ki. Bár az elején nehéz volt, de nagyon is kordában tudom tartani magam. Nagyobb az akaraterőm, jobban ellentudok állni a kísértésnek. És talán ebből kifolyólag kevesebbre is van szükségem. A másik, hogy vannak ugyan települések ahol csupán annyian laknak, de ma már a legtöbb város lélekszáma százezer felett van. Sőt, vannak olyanok, ahol több millió ember él együtt. Szerinted feltűnik ott bárkinek, ha napi egy-két ember eltűnik?

Argot az utóbbi információ megdöbbentette. Ennyi ember él már a földön, és erről a vérfarkasok többsége még csak nem is tud? Ha pedig rájönnek, hogy léteznek, akkor könnyedén irtják ki őket a modern fegyvereikkel, amikről a vámpír mesélt. Esélyük sincs túlélni, kivéve.

Kivéve, ha tartják a lépést és megtanulnak beolvadni közéjük. Ha pedig Wintmoornak igaza van, és az elit kordában tudja tartani magát és elvegyülve élnek a nagyobb városokban az emberekkel, akkor nekik is ezt kell tenni, hogy ki tudják iktatni őket.

Egyelőre viszont nem látott esélyt arra, hogy ezt megértesse akár a saját apjával ezt. Mégis miként győzhetne meg egész falkákat? Ki kell találnia valamit. Rá kell őket vennie. Muszáj lesz tennie valamit, különben kihalásra vannak ítélve.

- Menjünk vissza vámpír - közölte mire Luc kérdőn nézett, mert nem értette mi vette el a hím harci kedvét, hisz épp az előbb adta jelét kezdi őt érzékelni.

- Csak nem elfáradtál? - kötekedett vele, hátha sikerül felhúznia és kinyögi, azaz kimorogja mi a baja.

- Gondolkodnom kell - és az a nyugodtság, amit most Argo mutatott meglepte, mert az elmúlt napok bármelyik ugrik erre a mondatra.

Wintmoor kíváncsian méregette a vérfarkast, de nem akarta megkérdezni, mert gyanította úgy sem avatná be. Persze tovább kötekedhetne, hisz elég lenne csak megkérdezni, te tudsz olyat is?

De most nem tűnt helyénvalónak. Ahhoz Argo túl gondterhelt arcot vágott, ami azt jelentette komoly a dolog. Szívesen meghallgatná milyen gondolat nyomasztja a hímet, de tudta nem bízik benne és valószínű soha nem is fog.

Tudna egyáltalán segíteni neki? Tanácsot adni? Sha'tac csupán néhány dolgot mondott el neki a vérfarkasokról, ami kevés ahhoz, hogy átlássa a helyzetüket.

- Ahogy akarod - hagyta végül rá, és visszaindultak.

Argo még egy darabig farkas alakban jött, aztán mikor már nagyon közel jártak a városhoz visszavette emberi formáját, majd felvette a hátizsákba gyömöszölt ruháit. A bundája nélkül szüksége volt rá, de még így sem vett annyit magára, mint Lucien elmondása alapján Lia szokott. Talán a boszorkánynak többet kéne kint tartózkodnia, akkor jobban tudna alkalmazkodni a kinti hőmérséklethez.

Másnap reggel a két lánynak is feltűnt, hogy Argo nem a megszokott és persze egyből két oldalról közrefogták a vámpírt, aki gyanakodva pillogott hol egyikükre, hol másikukra. Mégis mit akarnak tőle? Nem csinált semmit.

- Mi baja van? - tudakolta Zina.

- Mit csináltál vele? - gyanúsította meg Lia.

- Nem tudom, és semmit - válaszolta sarokba szorítva.

Tapasztalta már, nem jó egy nőt feldühíteni, főleg nem egy vérfarkast és egy boszorkányt. Utóbbit pláne nem, mert előszeretettel csapdossa akkor őt a falhoz.

- Valami csak történt? - a szőke hajú lány érezte a kötésen át, hogy Lucien tud valamit és ki fogja szedni belőle.

- Harcoltunk, mint általában minden este.

- Még mindig nem megy neki? - kérdezte Zina szomorúan.

- De. Egyre veszélyesebb, egyre jobban érzékel, bár lehet csak kezd kiismerni - morfondírozott félhangosan Lucien, de aztán elvetette az ötletet, annak fényében, hogy a hím azt is megérezte Árnyból mikor változott vissza.

- Akkor? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Lia, a fekete hajú lány pedig kicsit jobban érezte magát. Talán mégis van remény.

- Nem tudom. Még azt is megérezte, hogy mögötte jelenek meg Árnyként és mire alakot öltöttem addigra a könyökét a gyomromba vágta. Meg is fog, ha nincs bennem annyi lélekjelenlét, hogy újra anyagtalanná váljak.

- Érdekes - gondolkodott el Lia és most ő mondta ki félhangosan a gondolatait. - Talán azzal, hogy megvakult a belső érzéke kiélesedett. Vajon vak harc gyakorlásával bárki elsajátíthatja?

- Ahhoz az kell, hogy legyen egy gyakorló partnere, de ebben ne számíts rám. Neki segítek és befejeztem - jelentette ki határozottan a vámpír. Nem akart több farkas gyakorló bábúja lenni.

- Persze-persze, csak elgondolkodtam a lehetőségen - legyintett Lia, majd újra felnézett a férfi arcába. - Aztán mi történt?

- Beszélgettünk.

- Miről? - kérdésére Lucien elgondolkodó arcot vágott. - Ne már! Ne úgy kelljen mindent kihúzni belőled!

- Jól van - adta be a vámpír a derekát, majd részletesen elmondta a beszélgetésüket.

- Értem, és jogos - bólintott a fekete hajú lány.

- Micsoda? - kérdezte meg Wintmoor.

- Hogy aggódik a vérfarkasok jövője miatt - tájékoztatta Zina, majd a kérdő tekintet láttán folytatta. - Eléggé elzárkózva élnek a vérfarkasok az emberektől, így nem is tudnak róluk sokat. A tudásunk,legalábbis sokaké, elmaradt ez miatt. Az a néhány vérfarkas pedig, aki többet tud, kevés ahhoz, hogy felnyissa a többiek szemét. Főleg, ha nagyon konok a vezér is, és leszólja, hogy csupán egy darabkát látott a világukból, ne akarja azt állítani ez alapján mindent tud.

- Ez a fajtátok végét is jelentheti - értette meg Lucien a probléma lényegét. - Eléggé makacsnak tűntök, így rávenni a fajotokat a változásra sem lesz könnyű. Behozni a lemaradást meg még inkább nem. Én már csak tudom, mert még mindig vannak dolgok, amik újdonságok, és amiket nem is értek teljesen.

- Még szerencse, hogy bőven van időd bepótolni - mosolygott rá Lia. - Jut eszembe, még azt sem mutattam meg mivel is foglalkozom.

- Nem mondtad eddig, hogy van civil foglalkozásod is - nézett rá szemrehányóan Zina.

- Nem került szóba. De most felkértek egy munkára, szóval meg is tudom mutatni nektek - intette maga után őket és a laptopjához indult, miközben még hátraszólt a másik lánynak. - Digitális grafikus vagyok.

- Tényleg? Csináltál már reklámot is? Vagy csak plakátokat? - kezdte el faggatni.

- Én leginkább cég dizájnnal és weblapok megnyerővé tételével foglalkozom. Néha elvállalok egy-egy játéknépszerűsítést és reklámozást szolgáló plakátot vagy bemutató film készítést. Bár utóbbi nem igazán tartozik a végzettségemhez - leült az ágyra, ölbe vette a gépet és hátranézett a mögötte álló vámpírra. - Ez mennyire volt eddig kínai neked?

- Ez nem kínai nyelven volt.

- Eh! Ez csak egy kifejezés arra, ha valaki nem ért valamit.

- Értem. Hát akadt egy-két dolog, amiről nem tudom micsoda, de majd utánanézek később.

- Rendben. Na mutatom - mire Zina és a vámpír is leült mögé az ágyra és figyelték hogyan dolgozik.

Persze a másik lány nem tudta megállni, hogy ne kérdezzen közbe, vagy szóljon bele esetleg miért nem odatesz valamit, ahelyett ahova ő tette. Wintmoor beérte a nézésével, mert már az is elképesztette, hogy Lia egy egyszerű dolgot mennyire érdekessé tud tenni néhány kiegészítővel meg szöveggel.

Végül a boszorkány kiküldte őket, mert zavarta a másik lány állandó közbeszólása. Nem tudott tőle rendesen haladni vele, a befejezésre pedig igen rövid határidőt kapott. Persze jóval a megadott időpont előtt befejezte, sőt csinált két verziót is. Így a megrendelő el tudja dönteni majd neki melyik tetszik jobban. A maradék napon unatkozott.

Sőt utána is unatkozott, mert a Toronyból se szóltak neki pedig reménykedett benne kap néhány feladatot. Így mikor megcsörrent a telefonja és meglátta, hogy egy főiskolai évfolyamtársa hívja kapva kapott az alkalmon. Anélkül bólintott rá a meghívásra, hogy megkérdezte volna először hova is kell menni.

Így kicsit meglepte, hogy Tatjana Oroszországba költözött, mert megörökölte a nagyszülei házát. Lia nem örült, hogy még hidegebb helyre kell mennie, de legalább kimozdul, ami változatosság lesz. amúgy is rég beszéltek, lesz bőven mit mesélni egymásnak, és addig sem fog unatkozni.

Közölte is a két vérfarkassal, hogy ő és Luc hova mennek, ami miatt szóváltásba keveredett Argoval, mert nem akarta, hogy a Védelmezője is vele menjen. Az ok, hogyan fog ő akkor gyakorolni?

Nem mintha Liat érdekelte volna a hím problémája és nem is engedte magát zsarolni. A vége az lett, Argo közölte akkor ő is jön, biztos lesz hely és alkalom az ottani gyakorlásra. Ez azt is jelentette, hogy Zina is jön, mire a boszorkány kijelentette ő csak Lucien repülőjegyét hajlandó fizetni.

Ebből jött aztán a következő vita, mert Argo mikor megtudta olyan dologra kell felszállnia, ami a levegőbe emelkedik egyből tiltakozni kezdett. Lia viszont nem mutatott hajlandóságot arra, hogy több órát vonaton zötyögjön, meg ki tudja hányszor átszálljon, mert az ezüst hajúnak gondja akadt a repüléssel.

Lucient viszont alig várta, hogy megtapasztalja milyen lehet repülni, amire végül rávették Argot is. Lia mosolygott is magában, mert a kötésen átjött az izgatottság érzése, és meg is jegyezte magában, a Védelmezője most leginkább egy olyan kisgyerekre hasonlít, aki alig várja, hogy kipróbálhasson valamit, amit eddig nem engedtek meg neki.

A repülő út sem ment simán, mert Argo végig morgott. Hol azért, mert bedugult a füle, hol azért, mert túl hangos az egész. Meg zavarja, hogy innen is, onnan is folyamatosan beszélgetést hall.

Vele ellentétben Lucien viszont szinte végig kifelé bámult az ablakon, és továbbra is gyermeki módon nézte a felhőket, meg az alattuk futó tájat. Lia szinte várta a megjegyzést tőle arról, hogy milyen pici lent minden.

Nehezen, de túlélték az utat, igaz a boszorkány a vége felé már ott tartott, hogy megkéri a Védelmezőjét üsse le Argot, mert akkor nem kell a folyamatos zsörtölődését hallgatnia. Felüdülés volt számára mikor leszállhattak a gépről, annak ellenére, hogy tudta vár még rájuk néhány óra buszozás.

De ott legalább az ezüst hajú nem mellette, hanem előtte vagy mögötte fog ülni és ha netán folytatja a morgást, akkor Zina vagy Lucien fogja hallgatni. Azt azért remélte, hogy lesz fűtés és nem kell végig nagykabátban ülnie.

Így is fázott, pedig elővette a sí kabátját meg az overallját is, amit leszállva a gépről fel is vett. Látta ugyan, hogy Lucien furcsán néz rá, mert eléggé ducinak tűnt benne, de nem érdekelte. Valamivel később Argo meg is jegyezte, itt már tényleg hideg van.

- Hát azért itt valóban kemény a tél. Félő, hogy le fog fagyni a fülem.

- Vettem neked sapkát, mert számítottam rá - azzal Zina az ezüst hajú fejére húzta a prémes sapkát, egészen le a füléig.

- Köszönöm, igazán előre látó vagy - és Argo kicsit zavarba is jött a figyelmesség miatt.

- Milyen kár. Pedig akkor visszafelé már nem zavarták volna a zajok - jegyezte meg Lia halkan a Védelmezőjének, mire a vámpír enyhén elmosolyodott.

- Nagyon vicces - szólt oda sértetten a hím.

- Nem voltál elég halk - jegyezte meg Lucien, mire Lia felnézett rá.

A pillantásából és az arcából már tudta nem is akart annyira halk lenni. Hisz akkor telepatikusan is közölhette volna vele, ő viszont most használta a lány felé.

~ Nem gondoltam, hogy tudsz gonosz is lenni.

~ Pedig tudok az lenni. Olyan egészségesen gonosz tudok lenni - mosolygott fel a férfira.

~ Egészségesen gonosz? - ezt nem egészen értette.

~ Igen, amiből nem lesz senkinek baja. Talán megsértődik.

~ Értem.

- Na menjünk, még a végén lekéssük a buszt és várhatunk órákat a következőre - szólalt meg és indult meg előre a boszorkány.

- Előtte tehetnének egy kitérőt? - kérdezte Zina.

- Persze, nekem is kell pisilni - Lucien csak megcsóválta a fejét, mert még mindig furcsa volt számára, hogy a lány ennyire szabad szájúan kimond dolgokat. Érzékelte, Argo is megtorpan ez miatt egy pillanatra, de aztán túltette magát a dolgon és jött tovább.

Fél órával később már a buszon ültek, amin Lia nagy örömére fűtöttek, bár megjegyezte, hogy nem vitték túlzásba. Négy órával később pedig leszálltak a kisvárosban, ahol Tatjana már várta őket.