A két lány még mindig koncerthangulatban, énekelgetve ballagott az utcán, és nem ők voltak az egyedüliek, akik erre tartottak. A többiektől tisztes távot tartottak, pedig hívták őket, hogy csatlakozzanak, de hárították a meghívást. Azok a fiúk egyáltalán nem olyan állapotban voltak, hogy vágytak volna a társaságukra.

Aztán eljutott hozzá Luc hangja, és bár messze volt érezte a fájdalmát. Azonnal menni akart, de nem akarta otthagyni Zinat. Ráadásul keresni kellett volna egy helyet is, ahol senki nem látja a teleportálását.

Végül döntött, hisz az akár a két férfi életébe is kerülhet. Ránézett a vérfarkasra, aki kérdőn húzta fel a szemöldökét. A következő pillanatban hirtelen ötlettől vezérelve szorosan átölelte a másik lányt és teljesen hozzápréselődött.

Zina meglepetten akart valamit mondani, aztán elmosódott körülötte minden, de olyan sebességgel, hogy beleszédült. Aztán borzalmas hang ütötte meg a fülét és ösztönösen odakapta kapta a kezét, hogy tompítsa.

Lia számára is bántóan hatott, de nem annyira. Egy kis fülcsengésen kívül nem okozott neki mást. Szerencséjükre a banshee sikításának csak a végét kapták el.

Elég volt Lianak pár pillanat, hogy felmérje a terepet és rájöjjön mivel kell harcolnia és azonnal csend gömböt hozott létre maguk körül.

- Átkozott kis boszorkány! De nem baj. Így is mindegyikőtöket megölöm! - átkozódott Evelyne, de Lia ebből egy szót sem hallott, és amúgy is figyelmét a két férfira összpontosította.

Sajnos a banshee mágikus sikításának hatása nem szűnik meg azonnal, az áldozatot még utána is sokáig fájdalom gyötri. Ennek ellenére Argo és Luc igyekezett összeszedni magát, és utóbbinak láthatóan kicsit jobban is ment.

Zina füle is csöngött ennek ellenére lehajolt a hímhez megnézze jól van-e. Az ezüst bundájú arcára még mindig fájdalom ült ki.

Lia jobbnak látta egy második pajzsot is létrehozni, ugyanis a zombik egyre közelebb értek, és távol kellett őket tartani. Evelyne csak kacagott a próbálkozáson és nekiállt összetörni a boszorkány által felállított védelmet.

- El kéne tűnnünk - motyogta Lia, mert tudta jól, két vérfarkassal és egy vámpírral az oldalán nem nyerhet egy banshee ellen. Főleg, hogy úgy érezte egy ilyen lényhez ő kevés és tapasztalatlan.

- Le tudjuk győzni! - erősködött Lucien, de a lány csak megcsóválta a fejét.

- Ez egy banshee, és erős, mert sok zombit látok és a köd is erre utal. A pajzsot sem tudom sokáig fenntartani. Tapasztalt boszorkányt szoktak ellene küldeni, és Vadászokat.

- Van két vérfarkasod - morogta Argo és kezdett visszatérni a hallása.

- Akik ultra érzékenyek a banshee sikítására - vágott vissza Lia.

- Tud egyszerre sikítani és varázsolni? - tudakolta Luc.

- Tudtommal nem.

- Akkor amíg lefoglalod, addig se tud ártani a hangjával a vérfarkasoknak.

- Én inkább Lia ötletét támogatom, hogy tűnjünk el - szólt bele is Zina a beszélgetésbe. - Kiteleportálhatnál minket.

- Hát az az igazság, hogy az nem fog menni - vallotta be Lia. - Azzal jöttünk ide, amivel Luc mellé szoktam teleportálni. Kisebb csoda, hogy téged tudtalak hozni. Gondoltam, ha a velem lévő tárgyak jönnek, akkor, ha nagyon közel állunk és átfoglak, akkor jössz velem. És bejött, de inkább nem kockáztatnék még egyszer - mosolygott bocsánatkérően.

- Akkor marad a harc - és úgy tűnt a hím már döntött is, annak ellenére, hogy még kicsit imbolyogva állt.

- Igen, úgy tűnik - nyögte Lia, mert most egy igen erős támadás érte a pajzsot és arra kellett koncentrálnia nem a beszélgetésre. - Annyit tudok tenni értetek, hogy a pajzsot, ami kizárja a hangját kiterjesztem, őt pedig megpróbálom azon kívül tartani. Viszont jó lenne, ha a zombikkal nem kéne foglalkoznom és egyet sem engednétek a közelembe.

- Észre sem fogod venni, hogy itt vannak - és Lia azért kétkedve fogadta Argo bejelentését. - Zina te közvetlen mellette maradsz, mi a vámpírral pedig módszeresen nekiállunk darabokra szedni őket.

- Már nem azért, de Luc a Védelmezőm, nem Zina! - és Lia érezte, hogy már nem sokáig tudja fenntartani a pajzsot, ami kívül tartotta az élőholtakat.

- Igen, de a vámpír hatékonyabb, mint Zina! - vetett ellen a hím. - És, ha lehet a taktikai részt inkább bízd rám.

~ Igaza van. Ha én állnék melletted, akkor sokkal lassabban szabadulnának meg ők ketten a zombiktól, mintha mi csináljuk és Zina csupán távol tartja tőled őket. Fél szemem azért rajtad lesz és jövök, ha Zina nem bírná egyedül.

- Rendben - nyögte - Készüljetek!

Azzal a pajzs energiáját megtörte és, mint egy bombát, úgy sütötte el, mire az élőholt sereg tisztes távolba került, és még a banshee is jobbnak látta hátrébb siklani. Néhány zombie szerzett maradandó veszteséget, de a többség csupán a földre került és már álltak is fel.

- Mekkora területünk van? - kérdezte Luc.

- Tíz méteres körbe tőlem. Ennél nagyobbra nem vagyok képes - és a könyv már a kezében is volt.

Az elűző igére mindenképp szüksége lesz, és még jó néhányra, amivel lefoglalhatja és távol tarthatja a dühödt nőszemélyt.

- Ostoba csitri, nem győzhetsz le! - kiabálta, bár feleslegesen.

Megpróbált a hangszigetelő pajzs mögé jutni, de egy energiaháló állta az útját, és nem engedte. Lia ezt legutóbb egy lidérc ellen alkotta és akkor bejött. És most is.

A banshee válaszcsapása fentről érkezett villám formájába, ami több helyre is lecsapott. A két férfi elkerülte, bár Argohoz az egyik igen közel csapódott be, és egy pillanatra kibillent az egyensúlyából.

Az egyik egyenesen az álló helyzetben lévő Lia felé száguldott, és Zina döbbenten nézte, mert ötlete se volt hogyan védje meg a másik lányt tőle, de végül nem kellett. A boszorkány egyszerűen eltérítette és arrébb szakította föl a talajt, de a haja és a nőstény vérfarkas szőre így is égnek állt.

Lucien tudta, nincs azért olyan erő benne, mint a hímben, hogy puszta kézzel tépje le a zombik végtagjait. Ami amúgy sem bizonyult egyszerű dolognak, mert szinte mindegyiknél látott valami fegyvert.

Leginkább rozsdás tőrök, kardok, vagy husáng. Nem mintha nagyon tudták volna használni, de attól még veszélyt jelentettek. Neki nem volt fegyvere, így kénytelen-kelletlen ahhoz a sötét erőhöz nyúlt és Árnyékból kardot formált. Így azért már jóval hatékonyabban tud majd harcolni.

A kibontakozó összecsapást egy tükrön keresztül egy halállovag figyelte, dühében a fogát csikorgatta, amiért a banshee ellenszegült a parancsnak, és mindenkit meg akart ölni. Az apja kezdte a türelmét veszíteni és minél előbb be akarta gyűjteni Lucient, így parancsba adta, hogy figyelje és keressen alkalmat.

Az pedig kapóra jött neki, hogy a vérfarkassal kettesben gyakorolták a harcot, így két legyet üthettek egy csapásra. Utasításba kapta, hogy bansheet küldjön rájuk, de sosem gondolta volna, hogy az a tébolyult nőszemély ismeri a vámpírt.

Tudta, az apja nem lesz boldog, főleg mivel a boszorkány is megjelent és így esélyük lett a győzelemre.

- Mi a helyzet? - szólalt meg egy hang mögötte mire összerezzent. Kellett neki az apjára gondolnia, és máris megjelent.

- Az a nőszemély szembe ment a paranccsal, és meg akarja ölni Lucient. Ráadásul tudott szólni a boszorkánynak, így négyen vannak, és harcolnak ellene.

- Meg akarja ölni?

- Igen. Úgy tűnik ismerik egymást, és eléggé dühöngött mikor meglátta.

- Érdekes. Erre nem számítottam. Hogyan áll a harc?

- A boszorkány tartja magát a bansheevel szemben. A nőstény közvetlen vigyázz rá, a másik kettő meg módszeresen teszi harcképtelenné a zombikat.

- Mind a farkasnak, mind Luciennek nagyon jó taktikai érzéke van, és talán létszám hátrányban vannak, de amilyen elszántak, győzni fognak, amit nem hagyhatunk. Küldj ki egy nekromantát és rendelj mellé védelemnek két elitet, és két harmadik generációs vámpírt.

- Ahogy akarod apám.

- A vámpírok és a nekromanta ügyeljen rá, hogy Lucien ne haljon meg! Élve van rá szükségem. Megértetted?

- Igen apám! - hajtott fejet a halállovag azzal már ment is.

Ugyan a bátyja még itt sem volt, már most gyűlölte, és titkon remélte talán mégis meghal, de az nem az ő hibája lesz.

Argo a magasba emelte az orrát, az enyhe légmozgás halál szagát sodorta felé, de most nem a rothadás bűze csatlakozott mellé, hanem a földdé.

~ Csontvázak? Ha ide küldtek egy nekromantát is, akkor végünk! - már épp szólt volna Luciennek, aki kezdett nagyon belemelegedni a harcba, és a hím egyre erőteljesebben érzett felőle egy sötét és gonosz aurát.

~ Argo vigyázzatok! - hallotta meg Zina hangját. - Itt egy nekromanta és négy vámpír is van vele.

Az ezüst bundájú magában káromkodott, akkor az orra nem csapta be. Semmi kedve nem volt csontvázak ellen is harcolni, mert azok jóval nagyobb veszélyt jelentettek, mint a zombi. Több okból is.

~ Légy óvatos velük Zina! - figyelmeztette a lányt, bár gyanította feleslegesen.

~ Ha tudod mond meg Luciennek, hogy végezzen a nekromantával. Lianak a banshee is épp elég fejfájást okoz.

~ Rendben. Megpróbálkozom vele - bár ötlete sem volt hogyan kerüljön a vámpír közelébe, aki elképesztő sebességgel vált Árnnyá bukkant fel egy zombi mögött csapott le egyből az Árnyékpengéjével, majd már ott sem volt. És Argo még csak le sem tudta követni a mozgását, nem tudhatta hol fog újra alakot ölteni, hogy lecsapjon.

- Vámpír! - mordult oda, mikor úgy érezte a közelébe bukkan fel, de nem kapott választ.

Ráadásul már a csontvázak is odaértek és csontos ujjaikkal igyekeztek a bundáján keresztüljutni, hogy a rájuk mondott méregvarázst a szervezetébe juttassák. Még szerencse, hogy vérfarkas, mert így jóval ellenállóbb ezzel szemben a szervezete.

Csak remélte, hogy Zina is kellő ideig tudja magát tartani. A zombik száma már a töredékére esett az eredeti létszámnak. Csontvázból jóval kevesebb érkezett, de mivel újra és újra összeálltak, a harc olyannak tűnt velük, mintha örökké tartana.

- Wintmoor! - próbálkozott újra, és puzzlt csinált egy csontvázból, egy zombit messzire hajított, amivel két másik csontvázat zúzott össze. - A nekromantával és a vámpírokkal foglalkozz!

Érzékelte, a másik férfi jóval hosszabb időre vált anyagivá, így reménykedhetett benne a szavai eljutottak hozzá. Felmordult mert csontos ujjak martak az oldalába, de ellenfele hamar darabjaira hullott. Egy újabb zombi már ott állt előtte és csapott le husángjával, amit könnyedén hárított az alkarjával.

Aztán érezte, hogy a vámpír újra Árnnyá válik és már ott sincs. Remélte, hamar véget ér a harc, mert kezdett fáradni, és ahogy a füle elárulta nem csak ő, hanem Zina is. A nőstény is felmordult, majd csontok törtek, ahogy visszatámadt. Argo bízott abban, hogy hamarosan a boszorkány is elűzi a bansheet.