Alig két hét maradt a koncertig, így Lia kisebb csodának élte meg, hogy kaptak még rá jegyet, de még pont akadt kettő, így a fiúk, ha akartak volna jönni, se tudnak. Az indulás előtt három nappal az előrejelzés nagyon csúnya, hideg, viharos időt jósolt, így Lia ragaszkodott hozzá, hogy a legelső járattal menjenek, nehogy aztán töröljék a későbbieket, vagy késés miatt ne érjenek oda.

Így azon a napon hajnalok-hajnalán kellett kelni, és szokásosan a boszorkány ment kávét főzni, Zina pedig a fürdő felé indult. A fiúk sokáig harcoltak kint és nem sokkal a két lány ébredése előtt tértek vissza, ami miatt a vérfarkas lány hirtelen szembe találta magát a fürdőből egy szál törölközőben kilépő Luciennel.

- Óóó! - konstatálta a váratlan elé táruló látványt.

Egyszer ugyan volt már alkalma félmeztelen látni a vámpírt, amikor Sha'tac a várhoz vitte őket. Megszemlélte akkor is, de aztán az események miatt annyira nem sikerült, így újdonságként érte, a Lucien oldalán húzódó seb, amit orvosi énje kontármunkának titulált.

Aztán emlékeztette magát, hogy valószínű még életében szerezte és több, mint négyszáz évvel ezelőtt nem itt tartott az orvostudomány, mint most. Nem volt az a szégyenlős fajta, és elnézegette volna a férfit, de valahogy árulásnak érezte Argoval szemben, így megfordult.

- Óóó! - hagyta el újra a száját a hang, de most kicsit más tartalmat kapott, ugyanis ahogy hátraarcot csinált szembetalálta magát a teljesen meztelenül érkező hímmel.

A vidámparkban nem is egy alkalma nyílt megszemlélni az ezüst hajút így emberi alakban, ruha nélkül, de nem akarta elárulni magát, így mindig inkább elfordult. Most is ezt tette, de azért előtte alaposan megnézte a hímet, és egyetlen menekülő útvonalként a konyha felé fordult, ahonnan Lia jött ki.

- Mi van? - kérdezte értetlenül, Zina válaszként balra biccentet, de mire a boszorkány elnézhetett volna arra Lucien közben odalépett.

- Ó! Jó reggelt Luc - és bár nem először látta egy szál törölközőben a vámpírt, azért elpirult, a férfi pedig pofátlan módon megtámaszkodott a sarkon, egy sokat tudó mosollyal.

- Jó reggelt! - viszonozta a köszönést.

Lia igyekezett újra Zinara figyelni, aki most a másik irányba biccentett és a lány elkövette a hibát, hogy elnézett arra.

- Ó te jó ég! Argo! - csukta be a szemét, de így sem tudta nem meglátni, és ha az előbbinél elpirult, most teljesen vörössé vált a feje. Erre a legkevésbé sem volt kíváncsi.

- Mi az? - kérdezte morcosan a hím, és megvakarta a hátát, ahol még gyógyult az éjszaka folyamán szerzett sebe.

- Felénk nem szokás pucéran mászkálni! Legalább egy alsónadrág lenne rajtad! - torkolta le, és érezte a kötésen át a Védelmezője milyen roppant jól szórakozik az ő zavarán.

- Minek az fürdéshez? Egész eddig mindig így mentem ki, és sosem zavart - indult tovább a hím, majd rámordult a vámpírra, hogy menjen arrébb.

- Mert nem tudtam róla! - fakadt ki Lia, pedig tudta jól, hogy Argo már nem foglalkozik vele, majd a Védelmezőjére szólt rá. - Ne mosolyogj! Inkább menj öltözz fel, meg készülj össze!

Lucien csak azért is vigyorogva indult el és továbbra is jót mulatott Lia reakcióján. Ő pedig még mindig égő arccal tért vissza a konyhába nyomában Zinaval, aki leült az asztalhoz, rákönyökölt a lapra és megtámasztotta az állát.

- Láttad? - kérdezte halkan, és kissé elvarázsoltan.

- Láttam hát! Csak ne emlegesd! - zsörtölődött, de azért már jóval halkabban.

- Eddig is tudtam, hogy pompás példány, de arról, eddig csak sejtésem volt, de most - és a mondat végén hatalmasat sóhajtott.

- Zina! - szólt rá Lia, és kissé erélyesebben tette le a bögrét, ami hangosan koppant a pulton, mire a zöld szemű lány furcsán nézett rá. - Értem, ott is pompás példány, csak ejtsük a témát végre - majd elfordult és motyogva tette hozzá. - Nem fogom tudni egyhamar elfelejteni, amit láttam.

Hallotta Zina halkan felnevet, és inkább magában átkozta azt miért ilyen jó hallása van a vérfarkasoknak még ember alakban is.

- Nem sok tapasztalatod van ilyen téren, igaz? - tette fel a másik lány a kérdést mire megállt a cukros kanál a kezében.

- Nem - vallotta be, és kicsit elszomorodott, majd dacossá vált. - És akkor mi van?

- Semmi, nem azért kérdeztem - váltott védekezőbe, mert nem akarta megbántani a boszorkányt, már csak azért sem, mert akkor rossz hangulatban mennek a koncertre is. - Felénk megszokott, hogy néhány fiatal hím, ha már a termetével nem tud imponálni, akkor a méretével próbálkozik.

- Oh egek! Nem teszem be a lábam egy vérfarkas településre sem! - adott hangot megdöbbenésének.

A fekete hajú lány csak felnevetett, közben Lucien is megérkezett és Argo is feltűnően gyorsan végzett a zuhanyzással. Lia mérget mert volna venni rá, hogy épphogy érte víz a testét, és a szappant biztosan nem használta.

Csak remélte, hogy a hím vette a fáradtságot és legalább most a törölközőt maga köré tekerte, bár innen a konyhából nem láthatta, hacsak nem jön be. Az biztos, ő nem fog kimenni, amíg fel nem öltözik.

- Mi a téma? - kérdezte meg udvariasan Lucien, és bár igyekezett öltözés közben fülelni, csupán szavakat tudott elcsípni.

- Bizonyára még mindig az, hogy én meztelenül mertem mászkálni - morogta Argo a szobából.

- Ne tartsd magad ekkorára! - kiabált ki Lia bosszúsan, hátha sikerül visszavágnia, vagy mást nem, kicsit megsértenie a hímet, de arra nem számított, hogy kontrázni fognak.

- Örülnél neki boszorkány, ha ekkorával lehetne dolgod.

Zina nevettében majdnem kiköpte a kávéját, és törölgette a száját, majd igyekezett elnyomni a mosolyát, mert Lia olyan arcot vágott, amit lehetetlen, de nagyon nehéz lett volna szavakkal leírni. A vámpír viszont érdeklődve figyelte a kialakuló beszélgetést, és a boszorkánya arcát is.

- Igazából - sikerült Zinanak úrrá lennie magán. - Az udvarlási szokásokról esett éppen szó.

- Aha - válaszolta sokan tudóan Argo még mindig a szobából, mire Luc kérdőn nézett Liara.

~ Mutogatják magukat - és a lány rá sem mert nézni a Védelmezőjére.

~ Akkor már értem miért mondtad azt az előbb.

Aztán már egy pólóban és boxerban tért vissza az ezüst hajú a konyhába, majd megtámasztotta a falat. A kávé még mindig piszkálta az orrát, de legalább kezdte megszokni a szagát.

- Áruld el nekem, hogy udvarol egy ember férfi? - fonta karba a kezét. - Hogy vesz le egy embernőt a lábáról?

- Humorral, intelligenciával és bókokkal - közölte sötéten Lia, mire Argo hümmögve bólintott aprót.

- Nagyon sokra mész vele, ha aztán nem tud eleget tenni neked - jegyezte meg.

- Nahát farkaskám, a múltkori célzás után nem néztem ki ezt belőled - szólt bele Lucien is, mert érezte Lia kezd nagyon feszengeni. Egy úriember amúgy is védelmére kell egy hölgynek ilyen esetben.

- Hogy egy pár mivel tölti az éjszakáját az rájuk tartozik, arról nem beszélünk. De ahhoz, hogy addig eljuss egy nősténnyel tenned kell érte, bizonyítanod, hogy érdemes vagy a figyelmére.

- Vannak finomabb módjai is - tájékoztatta Luc. - Majd mesélek róla, ha érdekel a téma.

- A repülőn úgy sem lehet nagyon semmit csinálni - vont vállat Argo, hogy neki aztán mindegy. - Van már reggeli?

- Ha Zina csinál neked, akkor lesz reggelid - közölte kissé zárkózottan Lia, majd elhagyta a konyhát, hogy ő is rendbe szedje magát a szabaddá váló fürdőben.

- Hűha, kicsit érzékeny a téma iránt, vagy rosszul érzékelem? - kérdezte homlok ráncolva Argo, Zina pedig csak megcsóválta a fejét, amit hím nem láthatott, de érzékelt.

- Összefutottunk még régebben egy férfival, és ha jól vettem észre, akkor nincsenek túl jó tapasztalatai - emlékezett vissza Luc arra a napra elgondolkodva.

- Aha. Így már érthető a dolog - dörmögte Argo, és már kicsit bánta, hogy ilyen fölényesen viselkedett a boszorkánnyal. Ez a lehetőség eszébe sem jutott.

- Rántotta, vagy meleg szendvics? - kérdezte Zina

- Rántotta! - vágta rá egyszerre a két férfi.

- Sok szalonnával - tette hozzá Argo.

- És hagymával - egészítette ki Lucien.

A zöld szemű lány felsóhajtott. Minek is kérdezte meg? Nem értette miért nem unt rá a két férfi erre a kajára, mikor minden reggel ezt ették. Összedobta nekik, illetve magának és Lianak meleg szendvicset készített, amit a másik lánynak tányéron a szobába vitt.

- Ne foglalkozz Argoval - ült le mellé az ágyra - Hímből van, éppen ezért néha érzéketlen.

- Biztos megvan rólam most a véleménye - jegyezte meg, és kicsit megbántottnak tűnt.

- Ne hidd! Nálunk sincs jó megítélése annak a nősténynek, akinek túl sok hímmel volt dolga, még mielőtt végleg párt nem választ - látta, Lia kétkedve nézz rá. - És egy hímnek se tesz jót, ha túl sok nőstény mellett fordul meg, mert azt az érzetet kelti a többiekben talán nem végzi kielégítően a dolgát és ezért nem marad meg mellette senki.

Elvigyorodott, hogy ez bizony kétélű dolog, mire a boszorkány elgondolkodva nézte, majd elvette tőle a tányért.

- Nálunk a férfiak, ez miatt szeretik a nőket hibáztatni. Hisz ők a teremtés koronái, kizárt, hogy miattuk ne működjön valami - majd lapos pillantással hozzátette. - Legalábbis szeretik ezt terjeszteni.

Zina nevetett, és egyetértően bólintott. Érezte, Lia kezd feloldódni. Ugyan nem mondta ki, de sejtette pont ezen ok miatt nincs a másiknak jó tapasztalata a férfiakkal kapcsolatban.

- Még szerencse, hogy Lucien régi vágású úriember. Így biztos nem fogja neked felróni amiért nincs túl sok tapasztalatod - lökte meg játékosan a boszorkányt, és érezte a szagán, hogy újra zavarba jön, még ha most nem is pirult el. Aztán végre halványan elmosolyodott a másik, amit jó jelnek vett. - Na megyek, mert aztán meg mindenki rám fog várni, és nincs rosszabb két türelmetlen férfinál.

Már a repülőn ültek és Lia azon gondolkodott vajon mennyire lesz hátrányba nyelv terén a többiekhez képest, mikor Lucien hirtelen megszólalt mellette.

- Kíváncsi vagyok London mennyit változott mióta utoljára jártam ott.

- Sokat.

- Gondolom. Akkoriban még nem rendelkezett repülőtérrel - és megeresztett egy mosolyt, hisz akkoriban őrültnek néztek mindenkit, aki repülésre képes szerkezetet akart építeni. A mosoly viszonzásra talált, sőt huncutságot látott a lány szemében.

- Nem egy. Három van neki - látta, hogy a vámpír szeme elkerekedik. - Sőt metró hálózata van a föld alatt. Arról nem beszélve, hogy Franciaország és Anglia között létezik egy föld alatti út is, ami összeköti őket, így nem csak hajóval, vagy repülővel lehet átjutni oda. És csak Londonban közel kilenc millió ember él. Oh,és a Tower már csak múzeumként szolgál.

- Azt hiszem alaposan körbe kell néznem, ha odaérünk.

- Csak el ne tévedj! De majd veszünk neked útikönyvet, abba szokott térkép is lenni.

- Te nem jössz?

- Mindenhova biztos, hogy nem. Már láttam Londont, de a Nemzeti Múzeumba, és a Történelmi Múzeumba szívesen elkísérlek, biztos vannak új tárlatok, amit érdemes megnézni.

- Jól hangzik - és Lucien már várta, hogy végre ott legyenek.

- Inkább unalmasnak - jegyezte meg Argo és Lia vett egy mély levegőt, de aztán nem szólt semmit. Szerencsére a hím a túl végen ült, Zina és Luc pedig elválasztották tőle.

- Oh, Lucien! - szólalt meg a zöld szemű lány. - Megkérdezhetem, hogy azt a heget mi okozta?

Mikor a vámpír szemében a kérdés hallatán villant valami már tudta, nem kellett volna megkérdeznie. Visszakozik és megnyugtatja nem kell megmondania, ha nem akarja, amikor a férfi megszólalt.

- Egy nő.

Lia is kíváncsian fordult felé. Eddig úgy tudta, a Védelmezője az anyja miatt nem igazán bízott a nőkben, de lehet, hogy más is okot adott neki minderre?

- Nahát Wintmoor, ez érdekes sztorinak hangzik. Mesélj csak! Addig is megy az idő - Argo a vakságának hála nem látta a felé forduló két női szempárt, amik gyilkosan méregették, amiért ilyen kényes dolgot mert kérni, annak ellenére, hogy ők is szerették volna tudni. De legalább szorult beléjük annyi tapintat, hogy nem faggatóztak, hanem a férfira bízták elmeséli-e nekik vagy sem.

- Akkor még Londonban éltem. Nagyjából annyi lehettem, mint most Lia. Voltak nők az életembe, de bizonyos okokból egyiket se engedtem magamhoz közel. De ő másnak bizonyult. Kitartó, elszánt és, mint utólag kiderült nagyon jó színész, és álnok perszóna.

Kicsit hangosabban fújta ki a levegőt, még mindig bosszúsan gondolt az esetre. Hagyta magát megvezetni, de alaposan megtanulta a leckét.

- Elkövettem azt a hibát, hogy nekiálltam megbízni benne. Elhinni, hogy valóban más, mint a többi nő. Talán kicsit nekiálltam megszeretni is. Nem csupán alkalmi partner lett, hanem a szeretőm, így egy idő után nálam töltötte az éjszakákat. Ez lett majdnem a vesztem.

Az előtte lévő ülés háttámláját nézte. A szeme előtt igen élénken peregtek le újra az események az eltelt évszázadok ellenére is.

- Jó néhány közös éjszakát tudhattunk már magunk mögött, amiknek a többségét éberen, gyanakodva töltöttem, de nem adott okot arra, hogy ne bízzak benne. Elérte, hogy nyugodtan hunyjam le mellette a szemem. Aztán az egyik éjszaka csak arra várt, hogy elaludjak.

- Már azelőtt is rossz alvónak bizonyultam, hogy megjártam volna a háborút, utána viszont még inkább kiélesedtek az érzékeim a váratlan eseményekre. Ez mentette meg az életem. Érzékeltem a mozgását, hallottam a neszt, ami jelezte a penge kicsusszanását a tokjából.

- Ösztönösen tudtam támad, de kivédeni esélyem sem maradt, így egy dolgot tehettem. Oldalra gurultam az ágyon, le a padlóra, de a tőre így is felvágta az oldalamat. A kiáltásra az őrök berohantak és még mielőtt utánam vethette volna magát leteperték. Nem tudom ki bérelte fel, miért tette, de tisztán emlékszem rá, csak úgy sütött belőle a gyűlölet, amit egészen addig nagyon jól el tudott rejteni előlem.

- Durva - ismerte el Argo. - Tényleg mindenre elszánt nőstény lehetett.

- Mi történt vele? - kérdezte meg Lia.

- Az életemre tört, és ez akkor igen nagy bűnnek minősült. Mindenképp halálra ítélték volna, de úgy tudom, hogy előtte megpróbálták kiszedni belőle ki bérelte fel.

- Ezt értsük úgy, hogy nem érte meg a kivégzése napját? - nézett kérdőn Zina.

- Amennyire én tudom nem, de nem érdekelt a sorsa. A legjobb orvost küldték hozzám, de így is napokig kétséges volt, túlélem-e.

- De túlélted - jelentette ki a nyilvánvalót Argo.

- Igen, és amint kellően jól éreztem magam, kiadtam utasításba, hogy kerítsenek nekem valami kastélyt, egy félre eső helyen. Elegem lett az emberekből, a képmutatásukból, ami amúgy is jellemezte az udvart. Soha nem is szerettem, de kötelességem volt ott lenni. Ez pedig jó oknak bizonyult, hogy kicsit visszavonuljak.

- Így költöztél be aztán Leorina elhagyott kastélyába - rakta össze Zina.

- Igen.

- Megérte? - és Argo tényleg kíváncsi volt, hogy nem bánta-e meg Lucien ezt a tettét, hisz soha nem válik vámpírrá, ha nem teszi meg.

- Megismertem Liat, úgyhogy igen - a lány szívét megmelengették a szavak és elmosolyodott, aztán eszébe jutott valami.

- Szerintem Leorina akkor is megtalál, ha Londonban maradsz.

Még Argo is homlok ráncolva nézett rá, aztán a vámpír elgondolkodva bólintott. A két vérfarkas értetlenül állt a kijelentés előtt. Miért mondta ezt a boszorkány? De mivel lassan a repülő út végére értek, és a többi utas is nekiállt mozgolódni, levenni a fülhallgatókat így veszélyessé vált folytatni a témát.

Leszállás után fogtak egy taxit és a szállásra mentek. Lucien egész úton nézelődött. Figyelt, hátha felismer néhány utcát, vagy házat, akármit. De ahogy egyre beljebb mentek, kezdett kételkedni benne.

Aztán azért megnyugodhatott, mert néhány dolog megmaradt a régi Londonból. Érdekesnek bizonyult a városnézés is, még úgy is, hogy Argo végig unta a dolgot. Meg tudta érteni, hisz semmit nem látott maga körül.

Aztán a lányok úgy döntöttek visszamennek a szállásra, hogy pihenjenek egyet a koncert előtt. Az ezüst hajú hím is velük ment, és alig várta, hogy a vámpír is végre megjöjjön és ne egyedül kelljen kuksolnia a szobában.

Közben azon gondolkodott hogyan fognak tudni kijutni ebből a hatalmas városból, aminek méretét eddig elképzelni sem tudta. Illetve aggaszottta hol találnak olyan helyet, ahol zavartalanul fognak tudni harcolni.

A megoldást végül a két lány adta. A koncertet a város egy külső peremén elhelyezkedő csarnokban adta a banda, ahonnan már nem került sok időbe kijutni és megfelelő helyet találni.

A beígért vihar nem jött meg, viszont a két férfinak feltűnt jó két órányi harc után, hogy kezd köd lenni. A vérfarkasnak furcsa volt ez az év ezen szakában, de Lucien felvilágosította ez egy sziget, így valamivel másabb az éghajlata.

Persze nem vallotta be Argonak, hogy ezt azért ő is furcsának találja. Már épp újra az ezüst bundájúnak támadt volna, amikor az váratlan felemelte a kezét és épphogy meg tudott állni előtte.

Nézte a hímet, aki az orrát a magasba emelte, majd nekiállt lassan körbefordulni, de egyelőre nem mondta ki mit érez. Még akkor sem, amikor hallotta a másik férfi tanácstalanul és bizonytalanul megvakarta a tarkóját. Már épp megvonta volna a vállát, amikor a vámpír megszólalt mellette.

- Valaki közeledik - jegyezte meg alig hallhatóan, tudva Argonak igen éles a hallása.

- Akkor ideje köddé válni - és megeresztett egy farkas mosolyt a frappáns megjegyzésén, amit Wintmoor most nem tudott értékelni.

- Ez nem ember, mert nagyon, áttetsző, szinte beleolvad a ködbe.

- Kísértet? Szellem?

- Nem vagyok én boszorkány, hogy meg tudjam különböztetni kóbor lélek vagy átkozott - dörmögte Lucien és belépett a vérfarkas takarásába, ha mégis kísértetnek bizonyulna, akkor előnyben legyenek és ne számítson egy Árnyként érkező vámpírra.

Egyelőre okát nem látta annak, hogy szóljon Lianak. Főleg, mivel azt sem tudta vajon mikor ér véget a koncert, amire a lányok mentek. A boszorkány roppant borsos hangulatba lenne, ha ilyen miatt kéne idő előtt eljönnie.

Argo is átlátta a taktikai lépést, mert nem fordult utána, hanem nyugodtan állt, és újra a levegőbe emelte az orrát. A tarkója még mindig viszketett és az ösztöne jelzett. Talán tovább élesedett volna a belső érzéke, és most már nem csupán a vámpírok Árnnyá válását tudta érzékelni, hanem a szellemek felbukkanását is? Ettől mondjuk még nem tudott harcra kelni velük.

- Micsoda szép bundád van farkaskám - szólalt meg egy női hang, és a hím gerincén borzongás futott végig, ráadásul ennyiből már tudhatták nem egy ártatlan lélekről van szó. - Nem kószáltál kicsit messze a Felföldedtől, ráadásul egyedül?

Na igen, itt is élt egy falka. Amíg a szobában gubbasztott elgondolkodott a lehetőségen. Szívesen megtudakolja tőlük itt mi a helyzet. Mekkora a mozgolódás a vámpíroknál, mennyien vannak és milyen erősek.

- Nem a Felföldről származom - válaszolt nyugodtan.

- Akkor mindenképp messzire távoztál az otthonodtól. Kicsit szokatlannak is találtam elsőre a bundád színét, ami olyan ezüst, mint a Hold. A hegylakó rokonaidra pedig jellemző a vörhenyes bunda.

Lucien fülelt, a kiejtés ismerősen csengett, a szóhasználat pedig nem épp olyan, mint amit mostanában használtak. Furdalta a kíváncsiság, de nem akart kockáztatni azzal, hogy kikukucskál.

- Az áruló vámpír barátod merre bujkál?

Erről annyit, hogy nem tud róla és lesből fog tudni támadni. De ha tud róla, akkor ez azt jelenti úgy küldték? De ki? És még fontosabb, miért? Argot akarják megölni? Vagy őt elkapni? Lehet az apja küldte?

- Épp arra készül, hogy hátulról elkapjon - mosolyodott el a hím, és Lucien ebből tudta ezek a gondolatok végigpörögtek a vérfarkas fejében is. Nem véletlen választották volna Argot a következő klánvezérnek.Nem csak erős és jó harcos, hanem még okos is.

- Ugyan! - nevetett fel a nő. - A köd nem a vámpírok barátja, Árnyként nagyon feltűnőek benne, bár neked ez nem tűnhetett fel, lévén nem látsz - majd elmosolyodott, pedig ezzel a kijelentésével lebuktatta magát, miszerint nagyon is tudja ki a hím. - Nem véletlenül idéztem a területre az érkezésem előtt.

- Mit akarsz? - lépett ki Lucien a hím mögül, és meglepetten nézte meg magának a szellemet, akit nagyon is ismert. Mégis hogyan felejthette volna el annak a nőnek az arcát, aki majdnem megölte? De a jelenés is legalább olyan döbbentnek tűnt, mint ő.

- Te? - emelte fel áttetsző kezét és mutatott rá vádlón. - Nem lehet! Ennyi év távlatából halottnak kéne lenned.

- Ha nem váltam volna vámpírrá, akkor már az lennék. Sosem gondoltam, hogy újra fogunk találkozni Evelyne.

~ Szóval ez az a nő - állapította meg magában Argo, de jobbnak látta nem beleszólni a beszélgetésbe.

Mindenesetre érdekes harc elé néznek, mert valószínűnek tartotta, hogy a vámpír revánsot fog venni, amiért annak idején az életére tört.

- Miattad kínoztak meg! - vádolt továbbra is a nő.

- Ha válaszoltál volna a kérdéseikre, akkor nem kínoznak meg, hanem egyszerűen felakasztanak - vágott vissza közömbösen Luc, de a nő hisztérikusan felnevetett.

- Szóval te nem is tudod? Az a nyomorult pap mindenképp máglyahalált szánt nekem. Boszorkánynak bélyegzett. Tudod ő volt az első áldozatom a halálom után. Téged is kerestelek. Be akartam fejezni, amit elkezdtem, de nem találtalak. Még azután sem, hogy megtudtam, elköltöztél. Gondoltam az új otthonod felé egy bandita megölt, vagy a helyieknek nem tetszett a modorod.

~ Gonosz lénnyé vált, és akkor az anyám védőmágiája még működött, így elrejtett előle. Ez volt a szerencsém.

- Az már nem érdekel, hogy akkor ki bízott meg a megölésemmel, de áruld el, most ki küldött?

- Nos, amióta Árnyékúrrá vált, a Zargon nagyúr nevet viseli. Ő bízott meg a farkas megölésével, és hogy téged hozzá vigyelek, míg a boszorkány távol van. De meggondoltam magam, téged is meg foglak ölni.

- És, hogyan gondoltad ezt kivitelezni? - kérdezte kissé megvetően Lucien.

- Úgy, hogy nincs egyedül - morogta Argo mellette. - Eddig egész jól elrejtette a szagukat, de már nem tudja, mert túl közel jöttek. Zombik vannak vele.

~ Kísértet és zombik? Evelyne banshee-vé vált volna? Talán jobb lesz, ha mégis szólok Lianak.

De már nem maradt ideje, mert vérfagyasztó sikítás hasított át a levegőn, és mellette Argo azonnal a földre került fájdalmában, és igyekezett befogni a fülét. Lucien is nem sokkal később, mert az ő,élesebb vámpíri hallásának is kibírhatatlanul hangos volt, de azért még megpróbálkozott vele.

~ Lia...