Lucient zavarta, hogy nem látja Liat, mert mögötte foglalt helyett. Nem értette, de valamiért ebben a sorrendben kellett beülniük. Aztán lassan nekiáll forogni a tartó szerkezet a hintákkal együtt, amin meglepődött, hisz általában előre és hátra lengett a hinta emlékei szerint.

Aztán gyorsult a tempó és a függőleges irányt kezdte elveszíteni és enyhén oldalra dőlt, ahogy a forgás miatti erő kifelé sodorta. Hallotta maga mögött, hogy Lia síkit, de nem úgy, mint aki fél, hanem, mint aki nagyon élvez valamit. Igyekezett hátrasandítani és megdöbbenve látta, hogy a boszorkány hintája nem csak körbe megy mint az övé, hanem pörög is.

Most szembesült azzal mit is értett bepörgés alatt. A két lány ugyanis amíg lehetett fogta egymást, hogy ne egyből csavarodjanak ki, és még Argot és belevonták a dologba. Most mind a ketten eszeveszetten forogtak, és élvezték.

Ahogy elnézte a vérfarkas hím már kevésbé élvezte, de hogy vették rá, hogy ő is betekerje magát? Neki miért nem mondta Lia, hogy próbálja ki? Aztán kicsit döbbenve látta, hogy a lány hintája közeledik felé vészesen.

- Vigyázz Lucien! Jövök!

Nem egészen értette, mégis hogyan tudna vigyázni, vagy tenni bármit? Látta a boszorkány felhúzza a lábát, majd az ő hintáját használva ellöki magát tőle és Zina felé száguld, aki épp Argotól vett lendületet.

Kihagyott egy ütemet a szíve és próbált minél jobban hátrafordulni, hátha valahogy meg tudja akadályozni a két lány összeütközését. Félt bajuk esik, de aztán nem lett belőle semmi, mert láthatóan rutinosan lökték el egymástól magukat. Aztán alább maradt a lendületük és legközelebb már nem érték el egymást és csupán azt élvezhették, hogy körbe-körbe mennek. Tény, hogy olyan érzést adott mintha repülne, de azért kényelmetlennek találta féloldalasan a hintában ülni.

- Ez nagyon jó volt! - lelkendezett Lia és Zina is mosolygott, olyannak tűntek, mint két gyerek.

- Ha ti ezt élveztétek - Argo nem volt túl lelkes, és Lucient sem mozgatta meg különösebben.

- Dodzsemezzünk! - ajánlotta a fekete hajú lány.

- Ááá, azt a fiúk nem élveznék. Menjünk a csészékhez! - és a vámpírnak nem tetszett az a gonosz mosoly, ami megjelent a boszorkánya arcán.

- Csészék? Mármint, amiből inni szoktak? - tudakolta Argo óvatosan.

- Igen. Csak ezek sokkal nagyobbak és bele lehet ülni.

- Minek ülnék bele egy csészébe? - kérdezte a hím és Wintmoor se értette a dolgot, de a vérfarkassal ellentétben okosan csendben maradt.

- Majd megtapasztalod, persze csak, ha hajlandó vagy beleülni - cukkolta Lia.

- Amire ti vállalkoztok, arra én is! - döntötte el Argo, hisz ha a lányok képesek rá, akkor neki meg se kottyanhat.

- Elég bizarr - jegyezte meg Lucien, amikor meglátta a teás csészére nagyon is emlékeztető valamiket.

Az oldalához padszerű ülőalkalmatosságot rögzítettek, középen valami tekerhető kormányszerűséget látott. És a csészék szépen kör alakban helyezkedtek el egy korongszerű peremen, ami arról árulkodott az előbbi után újfent körbe fognak menni. De abban mi lehet a jó?

Kár volt beleülnie, és megtapasztalnia, bár ő semmi jót nem talált benne. Nekiálltak körbemenni, amivel nem lett volna gond, de a két lány rávetette magát a csészében lévő kormányra és nekiálltak tekerni mire az egész csésze nekiállt forogni. És minél gyorsabban tekerték annál gyorsabban forgott.

- Hé! - szólt rájuk Argo, aki Lucien szerint megint jobban járt, hogy nem látott, mert elég zavaró volt a terepet figyelni a kettős forgásban.

- Még! - követelte Lia, mint egy kisgyerek, bár Lucien szerint már így is elég gyors volt.

- Most ellenkező irányba! - javasolta Zina, mire döbbent arcot vágtak a hímmel.

- Mi? - csúszott ki Wintmoor száján, de nem tudta megakadályozni, hogy a lányok ne az ellenkező irányba tekerjék.

Az eddigi lendületük megtorpant és a forgásirányuk ellenkezőre váltott, ami rosszabb volt, mert ellentéteset képviselt az alapmenettel.

- Weeeee! - élvezte Lia, és Zinával rendületlenül tekergették a kormányt.

A vámpír viszont kezdett rosszul lenni, de nem csak ő, mert Argo megpróbált véget vetni az egésznek, de a vérfarkas lány és a boszorkány szinte egyszerre csaptak a kezére, hogy ne nyúlkáljon, ők irányítanak. Wintmoor alig várta, hogy vége legyen. Odabotorkált a közeli padhoz, és nem sokkal később a vérfarkas hím is csatlakozott hozzá.

- Szédülök - vallotta be halkan a másik férfinak Lucien.

- Nekem meg hányingerem van. - viszonozta a vallomást Argo. - Hogy tudták ezt a lányok élvezni?

- Nem tudom.

- Hé fiúk! - lépett oda Lia. - Mi megéheztünk Zinaval, megyünk eszünk valamit. Nektek is hozzunk kaját?

- Ti ezek után képesek vagytok enni? - tudakolta Argo döbbenten.

- Ezt vegyem úgy, hogy nem vagytok éhesek? - kérdezte Lia és Lucien látta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ők az erős férfiak szenvednek, miközben Zinaval könnyedén veszik a helyzetet és élvezik az egészet.

- Én nem kérek - és Argo maga se hitte el, hogy egyszer eljön az életében az a pillanat, amikor a kajára nemet mond.

- Én sem kérek - csatlakozott hozzá a vámpír is.

- Rendben. Akkor maradjatok itt, majd jövünk.

- Itt leszünk - hagyta rá a hím, és kihúzta magát, hogy ne nyomja háborgó gyomrát.

Lucien inkább előre hajolt és megtámaszkodott a térdén. Igyekezett a földön mereven egy pontot nézni, de valahogy nem akart nyugton maradni és mozgott, így inkább becsukta a szemét.

- Ez a hely felér egy kínzókamrával - dörmögte mellette Argo. - És az emberek még élvezik is. Nem értem én ezt - Lucien csak egyetérteni tudott vele.

Fél órája üldögélhettek, és a vérfarkas kezdte megbánni, hogy lemondott az ételről, mert bizony a gyomra jelezte lassan ebédidő. Nem segített a helyzetén, hogy innen is érezte a különböző ételek illatát.

- Nem keressük meg őket? Már régen elmentek? - szólalt meg Argo.

- Tudod te mekkora ez a hely? - emelte fel Lucien a fejét és a görnyedéstől kicsit elzsibbadt a háta, így kihúzta magát.

- Nem, de nekem jó az orrom, neked meg be kell tudnod mérni merre van a bo... Lia. Már, ha jól tudom. - Lucien ezzel nem tudott vitába szállni, és tény, hogy régen elmentek, de nem érezte úgy bajban lenne a boszorkánya.

- Talán csak sorba kell állniuk.

- Ennyi ideig? - Argo utált ülni és várni.

- Igen - és Wintmoor azon gondolkodott, hogyan tudná nyugalomra inteni a vérfarkast, aki megemelte az orrát, ami így emberi alakban igen érdekes mozdulatra sikeredett.

- Jönnek és van náluk kaja.

- Hello fiúk! Összeszedtétek magatokat? - kérdezte Lia gonoszul és Argo morogva válaszol, ha a boszorkány nem úgy folytatja, ami a szívének, pontosabban a gyomrának igen kedvesen hangzott - Hoztunk nektek kaját.

- Akkor megbocsátok - mondta kegyesen a hím, és Zina valami műanyag tányért nyomott a kezébe, aminek mint tapasztalta fedele is van.

Nem tudta mi lapul benne, de jó illet szállt fel belőle Aztán hamar meg is tudta. Sült krumpli, szaftos hússal és zöldséggel, amiért annyira nem lelkesedett.

- Tessék! - adta át Lia is a Védelmezőjének és bocsánatkérően mosolygott.

- Nincs több körbeforgás! - mondta Lucien és átvette a saját adagját.

- Nincs - mosolygott a lány. - Sok más is van itt, ami nem megy körbe-körbe.

- Remek - dörmögte oda Argo két falat között.

Ahhoz képest, hogy vak volt, az evés minden gond nélkül ment neki. Lucien is nekiállt a maga adagjának, de a feléig sem jutott mire a hím a végére ért.

- Jöhet a következő - nyújtotta előre az üres tálat, hogy valaki vegye el tőle, még a zöldséget is megette.

- Nincs több. Ez egy olyan adag, amivel egy felnőtt ember bőven jóllakik - tájékoztatta Lia.

- Ennyit eszik csak egy ember? - kérdezett vissza Argo.

- Egyszeri étkezésre ennyit, vagy kevesebbet - erősítette meg az előbbi mondatát a boszorkány.

- Nem csoda, hogy olyan satnyák és gyengék. Ennyi kaja mellett nekem se lenne erőm hosszú távon - Zina csak halkan kuncogott, de Lia a szemét forgatta.

- Ha mindenki annyit enne, mint amit ti meg tudtok enni, akkor csak kövér emberek léteznének, akik mozogni is alig tudnának.

- Aha - és Argo inkább a vámpír felé fordult, aki felől még érezte az étel illatát jönni.

- Tartsd magad távol a kajámtól! - figyelmeztette Lucien mikor észrevette, hogy őt nézi a vérfarkas hím.

- Később majd még veszünk valamit enni - próbálta jobb kedvre deríteni Zina. - Csak nem itt, mert nagyon drága - aztán Lia felé fordult. - Mit szeretnél még? Szerintem mutassuk meg milyen is a dodzsem.

- Rendben. Aztán hajókázhatnánk, már ha egyikük sem tengeri beteg. Meg az üveglabirintusba is bemehetnék - gondolkodott el a boszorkány.

- Kísértet ház? - kérdezte a zöld szemű lány, mire mind a két férfi felkapta a fejét.

- Lia nem azt mondtad? - kezdte Lucien.

- Ez csak a nevében az. A lényege, hogy igyekeznek félelmetes dolgokat belerakni a házba. Furcsa hangok, fények. Néhány ijesztő figura, amik váratlanul bukkannak fel - igyekezett a lényeget ismertetni Lia.

- Élvezik az emberek, ha ijesztgetik őket? - tudakolta Argo. - Bár ha azt a hullámvasutat vagy mit élvezik, akkor nem is tudom miért lepődök meg ezen.

- Én sem értem - fonta a boszorkány karba a kezét.

- Ne gúnyolódj! - szólt rá Argo, mert kezdett elege lenni abból, hogy a lány kiélvezi azt, hogy többet tud ezen a téren, mint ő vagy a vámpír.

- Igaza van Lia - és Lucien legszívesebben belerúgott volna Sha'tacba mikor látta, hogy a boszorkány lábához dörgölőzik. Az sem számított, hogy jelenleg nagyon is macskaként kellett viselkednie különben gyanút kelt.

- Bocsánat - bár a lány különösebben nem sajnálta.

Argo sem mindig úgy viselkedik vele, ahogy az kijárna neki. Kölcsön kenyér pedig visszajár. A vérfarkas hím bólintott, elfogadta a bocsánatkérést. Ugyanakkor Lia tudta nem hiszi el, valóban sajnálja a dolgot. Annál több esze volt az ezüst hajúnak, arról nem beszélve, hogy kiváló szaglással rendelkezett.

Lucien is gyorsan kivégezte a maga adagját és indulhattak is. Párban ültek be a dodzsemekbe, Zina és Argo, Luc és ő. Be kellett vallania, hogy annyira nem szerette, mert mindig mindenki neki szokott menni. Azért jó móka volt ennek ellenére és látta, hogy a végére még a két férfi is élvezte. Talán mert egyfajta erőharcként élték meg.

A csónakázó tónál is ebben a felosztásban ültek be a hattyúkba, ami elég romantikus lett volna, ha nincs annyi szúnyog, amik tönkre tették az élményt. De legalább Luciennek közben bemutathatott néhány rajzfilm hőst, akik mind megtalálták a szerelmüket és boldogon éltek, míg meg nem haltak.

Ott volt Hófehérke és a hercege, meg persze a hét törpe. Csipkerózsika is amikor a királyfi épp fölé hajol, hogy csókjával felébressze. Olyan szép lett volna minden, ha nincsenek azok a rohadt szúnyogok és mind az ő vérére pályázott, mert egyet nem látott Lucienre sem szállni.

- Kis méretű fajtársaiddal tele volt ez a hely Wintmoor! - morogta Argo miután ők is kiszálltak a hattyúból Zinaval, aki szintén bőszen vakarózott, mert több helyen is megcsípték.

- És nem bírtál el velük? - kérdezett vissza gonoszul.

- Könnyen beszél, őt egy se akarta megcsípni - árulta be Lia, aki épp a könyökét vakarta, amin hatalmas piros púp nőtt a csípés nyomán. A két farkas kissé meglepetten vette tudomásul a dolgot.

- Biztos felismerték, hogy én vagyok a hercegük - és Lucien megengedett magának egy pofátlan félmosolyt.

- Ejtsük a témát és inkább menjünk az üveglabirintusba.

Lia ajánlata ellen senkinek nem volt kifogása. A vámpír kíváncsian várta, hogy mi lehet az és mégis milyen kihívás lehet benne. Aztán megtudta. Az elején kaptak ők hárman, lévén Argo vak volt, egy speciális szemüveget, ami miatt a madarakhoz hasonlóan nem látták hol az üveg vége.

Hamar bebizonyosodott így egyáltalán nem olyan könnyű átvágni a labirintuson. Zina kapásból felkenődött már a bejárat melletti falra, és utána már sokkal óvatosabban ment tapogatózva. Argo roppant jól szórakozott rajtuk, főleg a boszorkányon, mert elkeveredett mellőlük és nem is talált vissza, így tőlük függetlenül haladt.

Neki nem jelentett újdonságot, hogy ismeretlen terepen óvatos legyen. Lucien aztán eltűnt mellőlük, mert úgy érezte meg kell keresnie a boszorkányát és segíteni neki. A vége az lett, hogy Lia, aki eltévedt előbb kijutott, mint ők. Argo jött ki másodikként, mert valahol Zina elkeveredett mellőle és aztán utolsóként jött ki. Egyikük sem csalt azzal, hogy levette a szemüveget, abban nem is lett volna semmi mókás.

- Na, ez jó kis kihívás volt - ismerte el az ezüst hajú.

- Akkor jöhet a kísértet ház? - kérdezte Zina, mert szerette a horrorfilmeket is, és reménykedett benne némi borzongásban lesz legalább része.

Vajon mi vár rájuk a kísértetházban? Kísértet? :)