Argo úgy érezte túl hamar jött el az időpont és lassan indulniuk kellett, ha időben oda akart érni a gyűlésre. Semmivel sem jutott közelebb az árnyteleport érzékeléséhez, mint mikor elkezdte az egész gyakorlást Khannal.

Ez egyszerre bosszantotta és aggasztotta. Ha veszít... Nem veszíthet! De hiába ismételgette, nem tudta meggyőzni magát róla. Márpedig, ha kételyekkel megy oda, akkor biztos a veresége.

Sokat segített, amit Öreg elmondott neki. Bár még mindig hihetetlennek tartotta a sztoriját arról, ki is ő valójában. Azt állította hat hónappal az ő születése előtt kiment néhány harcossal vadászni és majdnem meghalt egy vámpírtámadás következtében. De egy öreg boszorkánynak köszönhetően egyedül ő életben maradt.

Olyan dolgokat mondott neki, amitől minden szőre égnek állt, és bár kételkedett a szavai igazában, beleegyezett a banya kérésébe, eljátszotta a halottat és elhagyta a falkáját. A falkát, ami nem más volt, mint az Ezüst klán.

Argo úgy nőtt fel, hogy a nagyapját halottnak tudta, és a nevét róla kapta. Erre kiderült, az Öreg valójában nem más, mint ő. Az apja nem hitt benne, hátat fordított neki, most meg hirtelen lett egy nagyapja, aki támogatja.

Olyan dolgokról beszélt, amiket csak egy vezér tudhat, így nem kételkedhetett abban ki is ő valójában. Ráadásul az információk hasznára is fognak válni mikor meg kell győznie a többieket.

Egyedül Sergről nem tudott mit mondani, és sajnos Argo se tudott róla sokat. Kölyökként mikor ott járt még Yugo volt a vezér, de az ő nagyobbik fia meghalt az emberek háborújában, Eldar pedig nem bizonyult elég erősnek, hogy átvegye az apja helyét. Serg legyőzte őt, így most csupán az alvezére lehetett. Vajon tudna azért hatni rá? Segíthet neki meggyőzni az új falkavezérüket?

Shion mellette állt, azt pedig biztosra vette az apja ellene lesz. Csak remélte nem kell majd vele is harcolnia. Diar épp elég lesz, és talán Serggel is számolnia kell. Öreg szerint Rhys-szel nem lesz gond, főleg mivel Shionnal mindig is jóban voltak. Viszont ismerve az északiak hozzáállását úgy gondolta Han csak a legvégén fog dönteni attól függően melyik oldal felé fog elbillenni a mérleg.

Zinan kívül Zoárt akarta még magával vinni, de azok után, hogy Angelica megsérült mikor megszöktek az árnyfarkasok nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. A másik két Védelmezőnek állt vérfarkast szintén bajos lett volna megkérni, árnyfarkast nem vihetett magával, így két választása maradt. Vagy a magányos farkasok közül jön még velük valaki, vagy ketten mennek Zinával. Végül az utóbbi mellett tette le a voksát. Khannak viszont nem tetszett és hangot is adott neki.

− Nem mehettek ketten! − fonta mogorván össze maga előtt a karjait.

− Nem mehetek árnyfarkasokkal, mert akkor végig se fognak hallgatni! − ellenkezett Argo és kicsit megemelte a hangját érzékeltesse ő a vezér.

− Ha nem értek oda egy vámpírtámadás miatt, akkor se fognak! − és Khan ugyan ezt tette, érzékeltetve bizony ő is alfa, ennyivel nem lehet elnyomni.

− Nyomát se láttuk vámpíroknak az elmúlt időszakban. Ezt megerősítették a városban maradottak és Zoár is!

− Attól, hogy nem láttunk egyet se, nem azt jelenti nincsenek is. Ráadásul Zargonnak nincs szüksége vámpírokra a megfigyelésünkhöz! Valószínű csak arra vár kitedd innen a lábad.

− Úgy érted meg tud figyelni minket? - kapta fel a fejét Argo erre az információra.

− Van egy tükre, ami varázslat segítségével megmutatja neki, amit látni akar − magyarázta Khan. − Azon az éjszakán is figyelt titeket, amikor a banshee ellen harcoltatok. Szerinted honnan tudtam mikor kell lépnem?

Argo nem válaszolt, csak komoran nézett maga elé. Így azért másképp festett a helyzet. Ha előbb tudta volna ezt, akkor inkább valamelyik városba rendeli, akiket Zina vett be a falkába. De ezt már késő volt megszervezni. Így is a táv nagy részét vonattal fogják megtenni, és csak egy bizonyos ponttól mennek a saját lábukon.

− Nem lesz baj! − próbálta megnyugtatni Khan. − Az öt legjobb lopakodót adom mellétek, senki nem fogja őket kiszúrni, és majd tisztes távnál magatokra hagynak titeket.

− Ne légy olyan biztos abban, hogy senki nem fogja őket észrevenni − morogta Argo, és nem láthatta a sebhelyes hím elégedetten elmosolyodik.

− Nem tudhatod, de eredetileg mi voltunk a Szürke klán − Argo ezzel azért tisztában volt, de nem világosította fel a másikat. − Mégis a többi falka csak úgy emlegetett minket, az Árny klán.

− Mert átálltatok a másik oldalra − emlékeztette az ezüst hajú férfi, de nem ért célt a megjegyzésével, mert Khan továbbra is mosolygott és éreztette a jókedvét.

− Nem egészen. Azért hívtak minket így, mert lopakodásban messze jobbak voltunk, mint bármelyik másik klán tagjai. Annak idején még rendeztek megmérettetések, amikre a kiválasztott harcosok és vadászok mentek. Minden alkalommal másik klán adott neki otthont. Mindegy − legyintett, mintha nem lenne lényeg, és tovább akarna lépni a tényen, hogy az emlékek kicsit másfelé vitték a gondolatait.

− A lényeg, lopakodásban verhetetlenek voltunk, ezért akasztották ránk, az Árny nevet, mondván olyan hangtalanok és észrevehetetlenek vagyunk, mint az árnyék. Az apám persze nem hitte el ezt a magyarázatot − vágott egy fintort. − Szerinte azért emlegettek minket így, mert a falka létszámunk töredéke volt a többiekének, és csupán az árnyékuk tudunk lenni.

Argo felhorkant ezen a megközelítésen, de legalább már értette Zargon mit tudott kihasználni, amivel a maga oldalára állította Diart és vele együtt megszerezte az egész falkát. Ez miatt pedig még inkább igaz lett rájuk az Árny klán megnevezés.

− Jól van! − adta be a derekát és nem kerülte el a figyelmét a nőstény megkönnyebbülten fújja ki a levegőt.

~ Szóval Zina is egyetértett vele, hogy őrültség, mégsem szólt bele a beszélgetésbe. De miért? Sőt az utóbbi időben nagyon visszafogta magát. Talán lelkiismeret furdalása van, amiért úgy ledorongolt minket mikor visszajött? Pedig igaza volt. Ráadásul azóta mindegy mit mond, vagy kér a többi nősténytől egyből ugranak neki. Azt hiszem többszörösen is jó döntés volt Zinaból alvezért csinálni, mert úgy rémlik még az apámnak is meggyűlt a baja néha a nőstényekkel, ha olyan dolgot kért.

− Argo! − kapta fel a fejét és a hangból gyanította Khan nem először szólhatott neki.

− Tessék? − fordult felé kérdőn, és hallotta Zina kuncog. Ebből csupán arra tudott következtetni Khan valószínűleg arcot vág.

− Semmit sem hallottál abból, amit az előbb mondtam, igaz?

− Nem − ismerte el, de nem volt hajlandó bocsánatot kérni. − Elgondolkodtam.

− A lényeg, hogy összeszedem az öt árnyfarkast. A kérdés, Gadrt magaddal akarod vinni? − ismételte meg röviden a lényeget, mert nem akarta újra felsorolni a neveket, akikből Argo választhatott volna, ha figyel rá.

− Nem. Itt marad − közölte tömören.

Jobban örült volna neki, ha Öreg tudna vele menni, de egyértelműen megmondta, már nem lenne képes tartani a lépést velük és nagyon sok haszna se lenne, ha harcra kerülne a sor. Gadr pedig lehet, hogy a barátja, de attól még omega és nem állíthat be vele az oldalán egy nagygyűlésre.

− Reméltem, hogy ezt mondod, bár Zod szerint sokat fejlődött harc terén.

− Ezt jó hallani. Na de menj! Zina mikor tudunk indulni? − fordult a nőstény felé, aki épp egy okos telefont nyomogatott.

− Pill és nézem − jött a hanyag válasz.

− Miért eddig mit néztél? − és Argo kicsit morcos lett, mert eddig úgy gondolta a nőstény ezzel foglalkozik.

− A híreket a nagyvilágból. Meg ráírtam a távollévőkre is, hogy mi a helyzet arrafelé.

− És? − tudakolta a hím, és már nem orrolt a nőstényre, mert amit csinált is fontosnak tűnt.

− Csendes minden, néha bukkan fel csak egy-két vámpír, de azok is gyengébbek. Na! Azt mondja, hogy... − itt elhallgatott és nézegette időben a legrövidebb útvonalat a lehető legkevesebb átszállással. − Este fél tizenegykor indul egy, de ez nem jó. a csatlakozás hozzá csak nyolc órával később van, hacsak...

− Hacsak mi?

− Légy egy kicsit türelmesebb Argo! − szólt rá, mintha nem is a falkavezére lenne. − Megpróbálom megnézni a tehervonatokat. Nem ez sem jó, mert semmi nem megy arra. És, ha a másik oldalról közelítenénk meg?

− Nekem mindegy, csak érjünk oda! − fújt Argo bosszúsan, majd elindult kifelé.

− Akkor hét jegyet vegyek majd? − szólt utána a nőstény.

− Igen − és biztosra vette Zina mosolyog rajta a háta mögött.

Elkönyvelte magában pocsék vezér lehet, ha ilyet meg mernek tenni vele szemben. Bár lehet nem így lenne, ha látna.

Végül a nőstény megoldotta az útvonaltervet. Ugyan hajnali egykor indultak, de három átszállással, három és fél óra várakozási idővel, és közel huszonegy órányi vonatozással a lehető legközelebb kerültek a kijelölt helyhez. Még így is bőven maradt táv, amit futva kellett megtenniük úgy, hogy senki ne vegye őket észre.

Támadás nélkül megúszták az utat, de elértek egy távot ahonnan Argo jobbnak látta, ha nem jönnek tovább az árnyfarkasok, akik nem vitatkoztak vele. Bízhattak abban, itt már nem fognak próbálkozni a vámpírok, mert a többi klán vezér is a kíséretét elhagyja a környéken pontosan azért, hogy figyeljenek.

Már jócskán benne jártak az éjszakában, a Hold teljes pompájában mutatta magát és pályája csúcsán járt, amikor Argo, nyomában Zinával kilépett a kis tisztásra. A szél már korábban az orrába csapta a többiek szagát, így tudta ő érkezett utolsónak. Pontosabban Diar még hiányzott, de valószínű a megfelelő pillanatra várt, hogy megtegye a maga drámai belépőjét.

− Mégis hogyan merészeled? − mordult rá a saját apja, amint észrevette.

Argo fejében megfordult az is, talán szégyelli őt, amiért megvakult? Bizonyára ez is közrejátszott, de lehet szimplán sértésnek vette, hogy olyan valaki merészel idejönni, aki tudomása szerint nem jogosult rá.

− Falkavezér vagyok, jogomban áll itt lenni! − morgott vissza és továbbra is magabiztosan közeledett. Abban csak reménykedhetett Zina uralkodik magán és nem látszik, vagy érződik rajta, ha netán izgul vagy fél.

− Kikből állhat az a falka, ha elfogadnak egy vakot vezérnek? Talán magányosokból, meg korcsokból? − gúnyolódott Serg, mire Argo gonoszan elmosolyodott.

Ugyan eredetileg nem állt szándékában megalázni egyik vezért se, de miért hagyná ki a lehetőséget, ha tálcán kínálják a lehetőséget? Ráadásul ezzel a többiek előtt bizonyíthatja, talán vak, de nagyon is ki tud állni magáért és elég rátermett, hogy itt legyen.

− Milyen érdekes, hogy említed a korcsokat is. Tudod összefutottam párral amikor abban az emberi országban jártam, ahol a falkád él − még vakon is nagyon jól érzékelte sikerült a másikba fojtania a szót, legalábbis egy kis időre.

Argo várta, hogy talán a többi vezér kérdőre vonja Serget, de nem történt meg. Egyelőre figyelték csak a két fiatal hím erőpróbálgatását.

− Még, ha így is van, semmi közöm hozzá! − morogta oda sértetten.

− Bizonyára neked semmi... − hagyta rá Argo és a mondat folytatása lógva marad a levegőben, ami Sergnek is feltűnt.

− Nem lehetek a falkám minden tagjának nyomában, hogy mikor hova megy és mit csinál! − egyértelműen támadásnak vette az utalást.

− Nem − adott neki igazat Han és Argo nem örült, amiért Serg mellé állt. − De a vezér szigorán múlik mit mernek megengedni maguknak a falka tagjai, vagy sem.

Az ezüst bundás legszívesebben tábólintott volna elégedetten, ha nem jut eszébe, hogy bizony azért az ő falkájának tagjai is eléggé el vannak engedve és messze nem akkora a fegyelem, mint máshol.

A fehér bundás is jobbnak látta csendben maradni, bár az Északi klán vezére talán, ha öt évtizeddel volt idősebb, mint a Hó kláné. Argora pedig valamivel több, mint egy évszázadot vert rá. Akkoriban lett vezér, amikor az Öreg eljátszotta a halálát, bár előttről már ismerte őt.

− Én is kíváncsi vagyok kikből áll a falkád. Már ha valóban megvan a szükséges létszámod. Csak mert egy nőstényt alvezérnek választani? Ennyire nem lehet rossz a helyzet − és az apja hangjából egyértelműen sütött a rosszindulat, Argo pedig sajnálta, amiért idáig jutott a kapcsolatuk, ami amúgy sem indult jól és mindig is tele volt nézeteltérésekkel.

− A létszámuk megvan − szólalt meg hirtelen Shion mire a többiek meglepetten és kérdőn fordultak felé. − Kezeskedem azért, hogy a falkának nyilvánításhoz elegendő létszámú vérfarkast gyűjtött össze.

Egy vezér szava pedig bőven elég volt ahhoz ne kelljen bizonyítania valóban megvannak a tagok. Ugyan nem tudta ilyen távolságból képesek-e esetleg érzékelni valójában árnyfarkasokból áll a falkája nagy része vagy sem.

− És hogyan nevezitek magatokat? − tett fel egy nagyon fontos kérdést Rhys, mert a gyűlést akkor azzal kezdeniük, hogy hivatalosan elismerik Argot és a falkáját.

Az ezüst bundás hím viszont ezen abszolút nem gondolkodott eddig, de támadt egy jó ötlete. Pontosabban semmi más nem jutott eszébe, de ezt találónak érezte.

− Vadász klán − közölte egyszerűen, mire Serg felnevetett röviden és kényszeredetten.

− Szóval vadászokból áll a klánod?

− Igen − mosolyodott el Argo. − Első osztályú vámpírvadászokból.

− Na persze! − morogta kétkedve a fehér bundás, mert ilyen visszavágásra nem számított.

− Mindegy kikből áll! − vágott közbe Rhys. − A lényeg, hogy megvan a taglétszám, van egy elismert vezér, aki ezt garantálja. Szóval csak annyi van vissza, hogy hivatalosan elismerjük őket, és kezdhetjük is a gyűlést!

− Sietsz valahova? − nézett rá mogorván Mord, mert nem fűlt a foga ahhoz, hogy elismerje a fia falkáját, annak ellenére nem lesz más választása.

− Tudod Mord, nagyon sok dolog van, fontosabbak, amiket meg kell beszélnünk. Ezzel Argo is tisztában van, különben nem jött volna ide − világosította fel Shion és néhány pillanatig a két vezér meredten szemezett.

− Egyetértek Shionnal − törte meg a szemkontaktust Han megszólalása, majd Argo felé fordult. − Én, mint az Északi klán vezére elismerem a Vadász klán létezését.

Furcsa volt, hogy pont ő kezdte meg a sort, azok alapján, amit Öreg mondott róluk, így Argo arra következtetett nagy lehet arra a baj. Abban viszont biztos volt arra már nem fog ilyen könnyen ráállni, hogy fogjanak össze és segítsenek a boszorkányoknak a közelgő harcban.

Először meggyőzni fogja őket szép szóval, és ha nem jön össze hozakodik elő a lehetőséggel, hogy kivívja magának a vezérek vezére címet. Legalábbis a rendkívüli helyzet végéig.

Csak fél füllel figyelte az eseményeket. Shion ismerte el másodikként, Rhys jött, majd Serg és utoljára morogva az apja mondta el, de elmondta és ez volt a lényeg. Mint a legfiatalabb falkavezér nem tehette meg, hogy elsőként szólal meg és hozza fel a témát, így remélhette Shion, mint rangidős egyből a témára tér.