- Mi a fenét csinálsz? - mordult rá egy hang, mire kissé kábán nézett fel és értetlenül pislogott.

Khannak ennyi bőven elég volt, hogy rájöjjön a lány elméjével egy vámpír játszott, aztán többnek is megérezte a szagát. Nem tudta minek vesztegeti vele az időt, de nekiállt egy gyors mozdulattal áthúzni a fején a pulcsit, amivel jött a póló is.

Katja kezébe nyomta átváltozás közbe, amit nem tudott befejezni, mert az első odaért és karmaival sebet ejtett rajta. Dühösen mordult fel és csapott neki oda, majd a másik oldalról került egy a látószögébe, aki a lányt vette célba. Még időben fogott rá a kezére így az nem érhette el Katjat. Felé mart, de állkapcsa már a levegőben csattant, mert a vérszívó Árnnyá vált.

Megpróbálta elérni a többieket, de valami blokkolta a kísérletét és tudta mit jelent ez. Van a közelben egy első generációs vámpír is. Többek voltak még az eliteknél is, fejedelmeknek neveztették magukat, és úgy viselkedtek, mint egy nemes.

Tudta nem harcolhat, menekülniük kell. Egyszer már megtapasztalta egynek az erejét, és a nyomát a mai napig magán viselte. Visszaverte a két vámpír újabb támadását és nem mozdult Katja mellől.

- Szállj fel! - utasította és négykézlábra ereszkedett.

Örült neki, hogy a lány azonnal mozdult és erőteljesen átölelte a nyakát. Futásnak eredt, lehetőleg ki az erdőből, de nem hagyták. Újabb vámpír bukkant fel és ha nem akarta, hogy Katjanak baja essen, irányt kellett váltania. Egyértelműen terelték ezek hárman és tudta kifelé.

- Rohadt életbe! - dühöngött mikor kilépett elé a nemes és fékeznie kellett, ráadásul ezt nagyon is jól ismerte.

Muszáj lesz valamerre kitörnie, ha életben akarnak maradni. Könnyebb lenne, ha Katja át tudna változni, de ez esélytelen, mert a Hold még nem járt abban a fázisban. Magának kell valahogy megoldania a helyzetet, amibe keveredtek.

Az egyik vámpír támadott és neki két lábra kellett állnia, amitől a lány a földre pottyant. Egy másik egyből nekitámadt Katjanak készen arra, hogy szemfogait a nyakába mélyessze. Megpróbált hátrafordulni, de nem hagyták. Aztán a lányra támadó vérszívót szemből valaki megtámadta.

~ Egy vérfarkas? - lepődött meg egy pillanatra.

Főleg mivel úgy tűnt, mintha a semmiből került volna elő a fajtárs. De nem foglalkozhatott túl sokat a kérdéssel, mert a másik kettő őt támadta. A fejedelem egyelőre nem is mozdult. Aztán felrobbant előtte a föld és hátravetette a két vámpírt és őt is kibillentette az egyensúlyából.

- Fogd a lányt és menj! - hallotta meg a másik vérfarkas hangját.

Inkább nem kérdezett, hanem újra négykézlábra ereszkedett Katja mellett, aki ugyan ijedten, de azonnal újra a hátára mászott. Ő pedig futni kezdett, kifelé. Majd a vámpírokat ez az idegen farkas és a boszorkánya elintézi, mások nem nagyon képesek talajt robbantgatni.

Megérezte, hogy valami suhan mellette, aztán megelőzi és alakot ölt. Túl közel jelent meg semhogy meg tudott volna állni, így inkább irányt váltott. Nem arra, amerre általában szokott, és ez lett a szerencséje, mert a lecsapó kar mellett suhant el. Fékezett. Katja sikkantott egyet és erősen kapaszkodott, de most jobb, ha leszállítja, mert így nem tud harcolni. Márpedig nem maradt más választása.

- Nocsak-nocsak Khan. Ez ügyes volt - és a vámpír olyan negédesen mosolygott, hogy kirázta tőle a hideg.

Két lábra állt, vicsorgott és morgott miközben jelzett Katjanak menjen távolabb egy kicsit. Baja eshet, ráadásul útban lenne neki mikor ki kell térnie.

- Oh, csak nem meg akarod védeni a lányt?

Felnevetett és a hím legszívesebben képen törli, de pontosan ismerte mire képes a vámpír kezén lévő fegyver. Tudta azt is milyen gyors. Nagyon kell figyelnie, ha el akarja kerülni a csapásait. Ismerte az erejét is, hisz tapasztalta. Tudta csak akkor van esélye legyőzni, ha közben ideér a boszorkány és a másik farkas, de addig túl kell élniük.

- Nahát, nem támadsz? Csak nem félsz? - gúnyolódott és ha nem tudta volna mire képes, biztos ugrik a sértés hallatán.

De nem ostoba. Tanult a hibájából és bármennyire is szerette volna torkon harapni, türelmesnek kell lennie. Nem kellett sokat várnia, mert a fejedelem támadt, egy villanás alatt ott volt és lecsapott.

A fegyvertelen kezét hárította a másikat igyekezett elkerülni. Minden idegszála pattanásig feszült, aztán akkorát kapott, hogy egy fának csattant fájdalmasan. Tudta fel kell állnia, de nem maradt ideje.

Egy kéz ragadta meg a torkát és erősen megszorította. Kinyitotta a szemét és ráfogott a karra, hátha meg tud tőle szabadulni. A nemes felemelte fegyveres kezét, hogy megadja neki a kegyelemdöfést, de ekkor valami csattant rajta hátulról és elkövette azt a hibát, hogy félig hátra nézett.

Katja állt ott egy husánggal a kezében, ami kettétört a vámpír hátán, ami miatt a lány hitetlenkedve pislogott. Nem egészen ezt tervezhette, de mégis mire számított?

- Te... - de nem tudta befejezni, mert Khan kihasználta, hogy a vámpír tartja a súlyát és felhúzta a lábait és hason rúgta.

Elérte ezzel, hogy eleresszek. Próbált levegőhöz jutni, de ahogy elnézte nem csak ő. Pontosabban a fejedelemnek nem volt rá szüksége, mégis úgy tűnt nem esett neki jól a találat.

~ Jó, szóval legalább megérezte.

- Fuss! - adta ki ellentmondást nem tűrő hangon az utasítást.

Látta Katja hátrál, de ő jobban teszi, ha inkább a vámpírra figyel, aki támadt ő pedig mindent feltéve egy lapra kimeresztett karmokkal szintén csapásra készült. De csak a levegőt suhintotta, mert a nemes Árnnyá vált.

Azonnal fordult a legrosszabbtól tartva és igaza lett. A fejedelem az előbbi ütést meg akarta torolni és a lányt vette célba. Khan reménykedett benne Katja nem nézz hátra, de megtette és felbukott ez miatt egy gyökérben.

Ijedten fordult meg és kapta maga elé a karját védőn a csapás ellen. A savas pengék felszakították a kabátot és épphogy súrolták csak a bőrét, ugyanis Khan azonnal mozgásba lendült és időben odaért. Hátra rántotta a vámpírt, aki dühösen támadott vissza, és az ütéstől össze kellett görnyednie.

Tudta esélye sincs kivédeni a következő támadást és meghal, mert még a boszorkány sem ért ide. Aztán a fejedelem szeme döbbenten elkerekedett és ahogy megfordult a hím látta, hátulról a husáng áll ki belőle, ami Katjanal maradt.

Nem volt a lánynak elég ereje átszúrni, de kellően mélyre ment, hogy fájdalmat okozzon. A nemes pedig hibázott a fordulással, mert Khan befejezte. Átdöfte a fával a vámpírt és közben az állkapcsa csattant a tarkóján.

Hallotta eltörni a nyakcsigolyákat. Elpattantak az erek, amikben már rég nem vér folyt, hanem valami rosszabb. Biztos, ami biztos alapon feljebb rántotta a fadarabot, hogy biztosan elérje a szívét, aztán elernyedt a vérszívó teste.

Fájtak az ütések, több bordája eltörött, és úgy érezte magát, mint akiből kiszívták az erőt, mégsem magával foglalkozott, hanem Katjara nézett.

- Jól vagy? - kérdezte meg feleslegesen, mert nagyon is látta a karján a sebet, ami nem csak a kabátot marta, hanem a lány húsát is. - Francba!

Aztán megjelent a másik vérfarkas és utána egy pillanattal később a boszorkány, aki egyből a lányhoz sietett, hogy meg tudja nézni a karját. Nem foglalkozva azzal, hogy fájdalmat okoz egy mozdulattal felhúzta a kabát ujját. Khan megdöbbenve figyelte, amint földet markol és a sebre szórja.

- Mit csinálsz? - dörrent rá, hisz ettől elfertőződhet a seb.

- A föld semlegesíti a savat, így nem terjed tovább. Kitisztítani és fertőtleníteni ráérünk később.

- Miért nem gyógyítod meg? - kérdezte inkább mogorván. 

Egyáltalán nem akarta, hogy a lányon nyoma maradjon, mert arra emlékeztetné őt mindennap nem volt képes megvédeni.

- Mutass tiszteletet! - morgott rá az idegen hím, amit enyhe ínyfelhúzással viszonzott.

- Nyugalom, ne kakaskodjatok! - szólt rájuk a boszorkány - Harcra szakosodtam, nem gyógyításra. Nem is értek hozzá, és többet ártanék neki, ha mégis megpróbálnám.

- Értem - morogta, de nem vette le a szemét a fekete bundás hímről. - Köszönettel tartozom, de áruljátok el, hogy kerültetek ide?

- Gondolom te vagy Khan, te meg Katja - segítette fel a lányt a boszorkány. - A nevem Angelica, ő pedig Zoár, Zina bátyja.

A két hím még mindig farkasszemet nézett mire, legnagyobb megdöbbenésükre a kissé telt nő felemelte a kezét és meglengette közöttük. Mind a ketten felé fordították a pillantásukat.

- Remek! - mosolygott Angelica, mire Khan csak morgott valamit az orra alatt, de nem lehetett érteni. - Argo felkérte Zoárt a csatlakozásra, még ha csak ideiglenesen is. Én pedig kihasználtam ezt a lehetőséget, mert mindig is kíváncsi voltam milyen lehet egy árnyfarkas. De ahogy elnézem külsőre nem különböztök, leszámítva neked vörösen világít a szemed a sötétben.

- Azért van különbség - majd egy pillanatnyi szünet után hozzátette. - Képességekben.

- És jellemben - egészítette ki ellenségesen Zoár.

- Viselkedj! Nem harcolni jöttünk - rakta helyre a fekete bundás hímet a boszorkány.

Khan legnagyobb döbbenetére pedig nem szólt semmit a másik. Hát igen, ha a Védelmezője, akkor engedelmeskednie kell neki. Hátrány, de bizonyára származik előnye is ebből a pozícióból, amit jó lenne tudni.

- Szerintem menjünk, még mielőtt újabb vámpírok bukkannának fel - javasolta Angelica és senkinek nem emelt kifogást ellene.

Elég volt, hogy egyvalaki kiszúrja őket, így mire odaértek már az egész falka lent várakozott és tudni akarták mi történt. Khan beszámolt, Katja pedig szégyenkezett maga miatt.

Olyan jó lett volna, ha Zina itt van és a védelmébe veszi. Most biztos mindenki rosszat gondol róla. A hím az egyik nőstényt bízta meg a sebe ellátásával, ő pedig engedelmesen kullogott utána.

Angelicat tartózkodva fogadták, ami Zoárnak nem tetszett. Sőt egy árnyfarkas sem tetszett neki, és gyanakodva méregette őket. Nem hitte el Argonak és Zinanak valóban nem mesterkednek semmiben. És csak azért tette, mert tudta a húga soha nem vetemedne árulásra, így az ezüst bundájú hímben is bízhat és elhiheti neki a boszorkányok érdekében akarja összefogni a falkákat.

Az ő boszorkánya viszont szokásához híven kedvesen és közlékenyen viselkedett. Egyből igyekezett szóba elegyedni a hozzá legközelebb állókkal. Hallotta sokat kérdezni az Árnyék síkról is, és bár ha kicsit tartózkodva, de válaszoltak minden kérdésére.

Végülis nekik az csak jó, ha többet megtudnak az árnyfarkasokról és a többi Árnyék síki teremtményről. Igyekezett ellazulni és nem ellenséges lenni, de tudta ez egyáltalán nem lesz könnyű. Mondjuk kezdhetné azzal, hogy elkéri Angelicatól a ruháit és emberi alakot ölt.

Khannak szereznie kellett magának újabb cipőt és nadrágot, de szerencsére akadt plusz. A fiúk némi noszogatás árán két edzés között szereztek utánpótlást, hogy ne csak egy öltözék legyen mindenkinek.

Aztán még mindig farkas alakban Katja szobájához indult, a lány sebét mostanra ellátták és bekötötték. Biztos megviselték a történtek és ki is merült, de ha szerencséje van, akkor legalább a pulcsi nála van.

Résnyire nyitotta az ajtót és látta a földön ül és igyekszik magának egy kis meleget csinálni éjszakára. Vastag felsőt viselt, a kabátja egy széken arrébb pihent, amiből majd újat kell neki szerezni. Az ő összehajtott pólóját és pulcsiját rátette.

- Katja! - szólt be még mielőtt belépett volna.

A lány meglepetten nézett oda. Jobban kinyitotta az ajtót és belépett, orrát pedig megcsapta Katja illata, ami feszültséget árasztott. Talán attól félt megdorgálni jött őt?

- A felsőért jöttem.

A lány bólintott, és érezhetően megnyugodott. Felállt és már ment is a kért ruhadarabokért. Khan azért kíváncsi volt rá, hogy az erdőben történtek alatt hol rejtegette. A kezébe nyomta, de aztán kapaszkodnia is kellett, meg valamikor egy husángot is felkapott és a hímnek nem rémlett, hogy akkor látta volna nála bármelyiket.

- Egy kicsit összegyűrődött a kabátom alatt, igyekeztem kisimítani - szabadkozott és bocsánatkérően nézett fel rá.

- Nem számít, ezekből legalább nem kell új - hárított.

Be nem vallotta volna senkinek mennyire örül annak, hogy megmenekült a ruhadarab. Bár elsőre meglepte, tetszett neki a rajta lévő farkas fej. Lejjebb hajolt, hogy könnyebben el tudja venni, és akaratlanul is megnézte a mintát.

Meglepetésként érte, hogy Katja hirtelen végigsimított a pofáján, pontosan ott ahol a sebhely húzódott. Nem mozdult, csupán ránézett, hogy lássa a tekintetét. Tudni akarta mit gondol, hogyan reagál. De a lány mintha kissé el lett volna varázsolva, aztán riadt arcot vágott és elhátrált, de elakadt a matracában és zuhanni kezdett a föld felé. Khan egy pillanat alatt utána lépett és a háta alá nyúlt és megtartotta.

- Bo-bocsánat - dadogta Katja még mindig riadtan.

Hogyan lehetett ennyire ostoba? Miért vetemedett erre? De annyira tudni akarta milyen érzés lehet a sebhelyen végigsimítani. Vajon az ő karján is ilyen lesz a bőr? Ezentúl nem vehet fel rövid ujjút, nehogy valaki meglássa és megkérdezze mi történt? De ha azt vesz fel, akkor valami kesztyűféleséget kell húznia, ami eltakarja. Vajon egy tetoválással el lehet fedni?

- Miért csináltad? - állította közben talpra.

- Ne-nem tudom - és továbbra is idegesnek érezte magát

Vajon a hím rájön, hogy részben hazudik? Egyáltalán nem akart neki beszélni arról, ami a fejében járt. Pedig ha valaki, akkor ő megértette volna az érzéseit.

Khan nem tudott mit mondani, és nem akarta faggatni, inkább annyiban hagyta a dolgot és távozott. Becsukta az ajtót, magára hagyta a lányt, aztán nekitámaszkodott a falnak. Akaratlanul is a sérüléshez nyúlt, amin még mindig érezte Katja gyengéd érintésének nyomát.

Azóta a nap óta csak akkor környékezett meg nőstényt, ha már nagyon szükségét érezte, de amúgy nem próbálkozott. Látta milyen. Tudta egy sem fogadná el, hacsak nem azért, mert jó a vérvonala.

De a lány arcán nem látott undort, egyszerűen mintha csak kíváncsi lett volna. Vajon átlátott azon a mogorva álarcon, amit önként vett magára, hogy távol tartsa a haszonleső nőstényeket?

Megrázta a fejét és összeszidta magát a felmerülő gondolat miatt. Eddig is jó volt neki így, és tartja magát ehhez. Különben is mit kezdene ő egy korcs kislánnyal?

Aztán azon kapta magát másnap és harmadnap, hogy figyeli Katjat. A mozdulatait, ahogyan beszélt, viselkedett. Persze a lány kerülte őt azóta, amit tiszteletben tartott.