Kirilnek és a fiúknak egyáltalán nem akadt könnyű dolguk ruhaszerzés terén. Óvatosnak kellett maradniuk, nehogy kiszúrják vagy elkapják őket, mert mégha meg is lógnak, akkor legközelebb már le se veszik róluk a szemüket, ha meglátják a csapatukat.

Már három napja tartózkodtak itt és még nem kapott mindenki ruhát, de akik igen, azokkal Katja a negyedik nap bement a városba. Legalább néhány dolgot meg akart mutatni azokból, amikről mesélt.

És néha nagyon furcsa kérdéseket tudtak neki feltenni. Valamire nem is tudott válaszolni, de ezt senki nem rótta fel neki. Betudták annak, ő még csak kölyök, nem tudhat mindent.

Ahogy sétáltak figyelte az arcokat. Látott néhány meglepett pillantást, de a többség jól uralkodott a vonásain. Akadt, aki kíváncsian forgatta folyamatosan a fejét és kicsit tartott tőle netán odamegy valamit közelebbről is szemrevételezni, de végül senki nem nyúlt semmihez. Nem mert hosszú távon bent lenni velük, mert egy nagyobb csoport feltűnő lehet. Így alig két óra után visszaindultak.

Amint visszaértek az árnyfarkasok nekiálltak mesélni a társaiknak és látta sokan izgatottá váltak, hogy talán legközelebb már ők mehetnek be vele és láthatják mindezeket a saját szemükkel.

Katja figyelmét nem kerülte el viszont, hogy Khan nincs az érdeklődök között. Amikor mesélt is az volt az érzése a hím testileg ott van, de valahol máshol jár fejben. Szívesen megtudta volna vajon mi foglalja le a gondolatait.

Most is magányosan ült valami fém asztal maradványon, aminek lábán megtámasztotta felhúzott talpát, a másikat lógatta. Pofájának sebhelyes fele esett felé, és most a lány meg tudta alaposan vizsgálni.

Eddig nem nagyon merte, leszámítva az első találkozást. Szerette volna tudni mi történt vele, de félt megkérdezni. Olyan mogorván viselkedett mindig. vajon a sebhely miatt?

Annyira tanulmányozta a forradásokat, hogy észre sem vette amikor az aranyszín szempár felé fordul, csak mikor a hím már a fejét is odafordította.

- Mit bámulsz? - mordult rá. - Akarsz valamit?

- Nem, semmit! - fordult el ijedten, de még így is magán érezte a hím összeszűkülő pillantását.

Az ajtó felé indult, ki a levegőre, hogy megnyugodjon, mert a szíve hevesen kalapált. Szidta magát, amiért ilyen ostobaságra vetemedett. Alig egy méterre járt a bejárattól, amikor az kinyílt és a fiúk jöttek be. Hatalmas és teletömött szatyrokat cipeltek a kezükben, amikbe különféle ruhákat és cipőket gyömöszöltek.

- Honnan szereztétek? - kérdezte kissé döbbenten, hisz eddig csak néhány darabokkal jöttek vissza.

- Már tegnap megtaláltuk a piac helyét, csak nem volt nyitva, de ma már igen. És amilyen tömeg tolongott roppant könnyű dolgunk akadt - vigyorgott Kiril.

Az árnyfarkasok is észrevették őket és már meg is indultak lelkesen, hogy ruhához jussanak. Katja inkább eltávolodott és elfordult, hisz aki emberré változott az mind meztelen volt, amitől ő zavarba jött. 

Ennek köszönhetően megakadt a szeme egy farkas fejes, kapucnis pulcsin, ami az egyik szélső zacskóból kandikált ki. Egyből begyűjtötte nehogy más lecsapjon rá. Turkált még egy rövid ujjú felsőt, egy nadrágot és egy nagyobb méretű bakancsot.

Amint mindent megszerzett, amiről úgy gondolta jó lehet nekiállt tekintetével Khant keresni. Gyanította nincs a tömegben, mert eddig sem tolakodott ruháért, mintha nem is lett volna fontos számára.

Még mindig ott ült, ahol az előbb, és az érdeklődés legkisebb jelét sem adta. Nyelt egy nagyot, majd megindult felé. A szíve hevesen kalapált, nem tudta hogyan fog az előbbi után reagálni a hím.

- Tessék! - nyújtotta át és nem mert ránézni.

Khan már a szeme sarkából látta a lányt közeledni, ahogyan azt is nem üres kézzel jön. Hallotta a beszélgetéseket, és azt is mindenki mennyire örült a ruhának, mert ebből a sokból nekik is jut.

Annyira nem vágyott az emberek közé. Pontosan tudta, ha emberré változik is ugyanúgy megmarad a sebhely, ami vonzani fogja a kíváncsi tekinteteket. Persze a többség aztán gyorsan el is fogja róla kapni a tekintetét, ha nem az undor vagy a zavar miatt, akkor azért, hogy ne kelljen az ő szemébe néznie.

Tisztában volt vele nem kerülheti el azt, hogy bemenjen a városba, de már csak akkor akart, amikor beljebb is találnak valami szálláshelyet. Ez az idő pedig hamarosan eljön.

Egyáltalán nem akarta ezt az egészet, de azért leszállt. Megropogtatta a nyakát, majd nekiállt emberré változni. Végig figyelte Katjat, aki erőteljesen koncentrált a padlóra és még csak véletlen sem emelte feljebb a tekintetét.

Nem értette miért érzett ez miatt csalódást. Mégis mit számít mit gondol ez a korcs lány arról, hogyan néz ki ő emberalakban? Nem sokban különbözött a többi vérfarkastól.

Izmos alkattal rendelkeztek, ami minden edzésben lévő fajtársat jellemzett. Még a legalacsonyabb emberré vált hím is elérte a száznyolcvan centit. Ő alapjáraton magasnak számított a fajtáján belül is a maga kilenc láb magasságával, így nem volt meglepő jelen állapotában sem a valamivel több, mint két méteres magasság.

Elvette a pólót és megforgatta, de végül rájött hogyan kell helyesen felvenni, és áthúzta a fején. Aztán jött a nadrág, ami épphogy nem bizonyult neki rövidnek és látszott ki belőle a bokája. A pulcsi következett és megmerevedett egy pillanatra mikor meglátta a mintát.

Az aranybarna szemek végigmérték újra a lányt és azon gondolkodott vajon direkt választotta neki, vagy véletlen volt? Mégis mit számított? Ez csak egy ruha, amit muszáj emberként viselnie, és amúgy is, Katja csak egy korcs és nem kell adnia a véleményére. Kikapta a kezéből a bakancsot is.

Katja enyhén akkor merte felemelni a tekinteté, amikor a cipőt is kivették a kezéből. Meg sem lepődött azon, hogy Khan is ugyan olyan tökéletes férfinak tűnt, mint a többi árnyfarkas. Leszámítva a sebhelyét, de annyira fel nem mert nézni.

Azt gondolta, hogy a bakancs felhúzása nem fog gondot okozni, de a fűző bekötése már igen. Az elmúlt napokban több árnyfarkasnak is meg kellett tanítania hogyan kell. Már épp leguggolt volna megmutatni, amikor Khan minden gond nélkül bekötötte.

Megtorpant a mozdulatban és kellemetlenül érezte magát. Lehet el kéne mennie? Már indult volna, amikor a férfi megszólalt.

- Van mindenkinek ruhája? - mogorvának tűnt, mint mindig.

- Ööö, gondolom - nyögte. Mégis honnan kéne neki ezt tudni?

- Akkor ideje új szálláshelyet keresni beljebb! Mond meg a társaidnak!

Katja kissé riadtan és megilletődve nézett fel a férfira, így alkalma nyílt az arcát megnézni. A sebhely nem tűnt el a változással, és talán sokkal jobban látszódott is, mint farkas alakban.

Nem igazán értette miért őt használja futárnak, hogy a fiúkat utasítgassa. Nem az első esett volt, hogy vele üzent és nem tudta mivel érdemelte ki. Az aranybarna szempár ránézett és összerezzent.

- Megyek! - nyögte és igyekezett minél előbb távolabb kerülni.

~ Mi a manóért ilyen ijesztő ez a férfi? Miért nem tud kicsit barátságosabb lenni? - gondolkodott el miközben szedte a lábait.

Két nappal később az éjszaka folyamán beköltöztek egy romos tízemeletes panelbe, ahol az ablakok sértetlennek tűntek,de a legtöbb helyen hiányzott az ajtó, a padló, a beépített szekrények és úgy minden, ami mozdíthatónak minősült.

Bútorokat egyikben sem találtak, és ha mást nem is, de matracokat valahonnan szerezniük kell, mert már elege volt a csupasz földön alvásból. Kár, hogy Tatja nem tudott adni nekik hálózsákot.

Másnap világosban látta, a többi ház se néz ki sokkal jobban, de azok mindegyikben laktak, és Katja reggel szembesült azzal kik a lakói. Elfogta a félelem, mert pontosan ismerte őket,  és azt milyen jellemmel rendelkeznek.

Amikor ment az iskolába át kellett vágnia egy részen, ahol ilyenek alakok laktak, és gyakran zargatták. Ezért legtöbbször az anyja barátja vitte és hozta haza, hogy ne legyen baja. Leonidas nyomozóként dolgozott és vele nem mertek ujjat húzni.

A farkasokat nem féltette, mert úgy gondolta még így emberalakban is simán elbánnak velük, akkor is ha csapatosan jönnek. Nem is tévedett velük kapcsolatban.

Jöttek és hőbörögtek a ház előtt. Fenyegetőztek, meg azzal érveltek ez a terület az övék, ha maradni akarnak, akkor fizessenek. Néhány árnyfarkas érdeklődve hallgatta, de nem igazán értették, míg az egyik srác, akinek letolmácsolták mit mondanak fel nem világosította őket.

Na több se kellett nekik, közös tudaton tájékoztattak mindenkit, mire a ház előtt szépen felsorakozott a kicsit több, mint nyolcvan hím. Mindegyikük szép szál, izmos alak, és egyértelműen sugárzott róluk az erő, meg az agresszió. Aztán Khan az élre sétált. Már a megjelenése is meggondolásra késztette a helyieket, majd mondott nekik valamit, amit Katja nem értett, de elsomfordáltak és utána a közelükbe se jöttek.

A lány azt sem értette hogyan képesek az árnyfarkasok velük is az anyanyelvükön beszélni, meg az itteniekkel is. Meg is kérdezte az egyik nősténytől, a válaszon pedig eltátotta a száját. Azért így könnyű nekik, de legalább nem kell attól félnie, ha bármi olyan történne, akkor nem tudják magukat megértetni.

Azért remélte a rendőrség nem fog felbukkanni, hisz egy árnyfarkas sem rendelkezett papírokkal, még ha nekik ott is lapult a zsebükben a sajátjuk. Egyikük sem minősült felnőttnek, így biztos megkérdezték volna, hogyan kerültek ilyen messze az otthonuktól. Ráadásul család, rokonok netán iskolai háttér nélkül.

Alig rendezkedtek be, amikor is egyik nap nekiálltak őket harcra tanítani. A legtöbb fiú tudott verekedni a maga módján, Kiril pedig jobban, mint akármelyikük. Ő viszont nem, és nem is akart megtanulni harcolni, de Khan nem tűrt ellentmondást.

Az egyik nőstényre bízta, aki gyengéd volt vele amennyire lehetett, mégis már az első nap végére tele lett kék-zöld foltokkal pusztán attól, hogy megpróbálta megütni a másikat. Elgondolkodott azon vajon miből van az árnyfarkasok teste, amitől ennyivel keményebb, mint az övé.

A harmadik napra elege lett, és el is keseredett. Nem akart mást, csak egyedül lenni és hagyja őt mindenki békén. Már besötétedett. Ennek ellenére elhagyta az épületet, még a nem kívánatos szomszédaik jelenléte se érdekelte.

A város szélén állt az épület, amibe beköltöztek, itt azért már akadt forgalom, jövés-menés a közelben, mégsem voltak nagyon bent ahol nagyon szemet szúrtak volna valakinek. A gyártelephez képest ezt a részt biztonságosabbnak ítélték meg az árnyfarkasok. De most az se érdekelte, hogy annyira mégsem az.

Fájt mindene és izomláz gyötörte, ennek ellenére kitartóan vágott át a lakótelep mögött elterülő füves terepen. Az ablakból látott egy tavat és mögötte egy kis erdőt, így oda igyekezett. Észre sem vette, hogy követik.

Khan szokásosan a többiektől kissé elvonulva üldögélt a nyitott ablakban, amikor meglátta távolodni a lány. Hideg volt az idő, legalábbis az embereknek igen. Ő még így emberalakban, egy pólóban és pulcsiban sem fázott. És amúgy is csak a kölykök szobáiban gondoskodtak a melegről, a többiek nem tartottak rá igényt.

Szereztek matracokat is, amin Katja ugyan húzta az orrát, mondván biztos koszos, meg lehet tetves is. Látta mindent megtett, hogy legalább kiporolja amennyire lehet. Aztán bement a városba hozott valami vackot, amivel befújta, és ami rettentő szagot árasztott.

Ha ez nem lett volna elég, utána valami virágillatú pacsmaggal fújta tele a szobáját és a kettő egyvelege hányinger keltő volt mindannyiuknak, így inkább elkerülték a szobáját, amiben egyedül aludt.

Ugyanis Khan hallani sem akart arról, hogy bármelyik fiú egy légtérben aludjon vele. Abszurd! Semmi közük egymáshoz, még ha valamelyik a testvére lett volna azt mondja rendben, de így nem. Velük élnek, a szokásaik rájuk is vonatkoznak. Aki nem egy pár, vagy testvér az csak a saját nemével megegyezővel aludhat. A szag miatt, meg a többi nőstény inkább lemondott erről a lehetőségről, a többségüknek amúgy is megvolt a maga párja.

Khan egy másodemeleti szobát birtokolt, amin nem osztozott senkivel. Mint alvezér kijárt neki, hogy elkülönülve aludjon a többiektől. Lenézett az ablakból. A magasságot nem saccolta vészesen nagynak. Még így emberalakban sem lesz semmi baja, ha leugrik.

Ha a lépcsőzéssel bajlódik még a végén szem elől téveszti Katjat. Nem kellett volna érdekelni hova megy, vagy lesz-e baja, mégis késztetést érzett, hogy utána menjen. Azzal a magyarázattal nyugtatta magát csak tudni akarja miben mesterkedik a lány.

Kirilt folyamatosan szemmel tartatta, de mi van, ha Katja is egy árnyfarkastól származik? Argo lehet dühös lesz, de ha a lány árulásra készül, akkor meg fogja ölni. A falka védelmez az első, minden más másodlagos.

Katja megállt a tónál. Legszívesebben leült volna, de ahhoz hidegnek ítélte az időt, még akkor is, ha az elmúlt néhány napban elolvadt a hó, és csupán foltokban maradt meg. Eljátszott a gondolattal, hogy megnézi vajon a jég elbírja-e a súlyát. És ha igen, akkor kicsit csúszkál rajta, de aztán elvetette.

Jobb nem kockáztatni, ki tudja milyen mély, és nagyon hideg, lehet ki se tudna miatta vergődni a partra. Egyszerűen inkább csak bámulta a befagyott vizet. A vékony holdsarló többségében a folyamatosan úszó felhők takarásában maradt, így nem sokat látott, de nem érdekelte.

Fáradtság uralta a testét és az agyát is. Amúgy sem akart most gondolkodni, így csak élvezte a megnyugtató csendet. Aztán valamiért felállt és elindult az erdő felé. Nem tudott rá magyarázatot adni, de be kellett mennie.

Aztán hirtelen hátulról egy kéz ragadta meg a karját és maga felé rántotta. Meglepődött és meg is ijedt kicsit a fölé tornyosuló férfi láttán.

- Mi a fenét csinálsz? - mordultak rá, mire kissé kábán nézett fel és értetlenül pislogott az illetőre.