Zina és Argo a városkán kívül hagyta a falkát, és ők is sötétedés után közelítették meg Tatjana házát. A nő először riadt arcot vágott mikor meglátta az ajtóban a két vérfarkast, de aztán hamar felismerte őket és betessékelte. Nem kerteltek őszintén elmondták mi a helyzet, még arról is beszámoltak, hogy Liat elvitte egy angyal.

Tatja örült, hogy ülve hallgatta őket, mert biztos kimentek volna alóla a lábai, ha állva közlik vele a hírt. Az még oké volt, hogy vérfarkasok és vámpírok, de hogy egy angyal! Egy igazi angyal!

Aggódott Liaért, de tudta bántani nem fogják. Ugyanakkor hihetetlennek tűnt a lehetőség, miszerint a barátnőjén múlik a világ sorsa.

Mikor megismerte a másik lányt egyből a védelmébe vette, mert olyan kis szerencsétlennek és mulyának tűnt. Aztán megtudta róla, hogy boszorkány, most meg azt a világ megmentője lesz.

Mindig úgy gondolta, hogy az ilyen szerep olyanoknak jut, akik határozottak, céltudatosak és rettentő elszántak.  Ugyan be kellett vallania, önbizalom terén Lian sokat javított, hogy Lucient maga mellé vette. Aztán most meg ki tudja a férfi merre jár! És a barátnője mire lesz képes nélküle?

Annak annyira nem örült, hogy a gyerekeket el akarják vinni, mert nagyon a szívéhez nőttek. Még Kiril is, pedig roppant makacs és lázadó tudott lenni, de egyértelműen kiállt a társaiért.

Mivel már mélyen aludtak a teának köszönhetően, aminek hála nem is volt velük gond, így meg kellett várnia a reggelt, hogy közölje majd velük Argo és Zina várja őket. A két vérfarkast is marasztalta, de visszautasították.

Ha kivilágosodik nem tudják elhagyni a házat, pedig Tatjana még azt is felajánlotta szerez nekik ruhát. Viszont ők azzal magyarázták, hogy a többiekkel szemben nem lenne fair, ha ők az éjszakát meleg helyen töltik. És be kellett látnia több, mint száz vérfarkas nem fér be a lakásába, így hagyta őket elmenni.

Reggel a gyerekek kicsit meglepetten és értetlenül álltak a hír előtt, ő pedig nem volt benne biztos el tudja-e magyarázni. Így inkább csak annyit mondott, majd Zina és Argo válaszolni fog nekik minden kérdésükre.

Segített nekik összeszedni a legszükségesebb ruhákat, ami még belefért egy hátizsákba. Aztán csomagolt nekik több napra való élelmet. Az éjszakája azzal ment el, hogy kenyeret és húst sütött, ami több napig is eláll és hidegen is ehető.

Aztán a könnyeivel küszködve elbúcsúzott tőlük. Látta Katján, ő is a sírás határán van, annak ellenére, hogy mennyire örült mikor meghallotta Argo itt van a közelben.

El akarta őket kísérni, de rájött akkor képtelen lenne visszajönni és még a végén olyan butaságra vetemedne, mint velük menni. Tudta jól nem mehet, mert ő csak egy ember, és ha megtámadják őket, akkor csak plusz feladat lenne az ő védelme. Így csak nézte őket, majd becsukta az ajtót és leült a nappaliba. Hirtelen megint olyan üresnek tűnt a ház.

Katjat foglalkoztatta, hogy most hirtelen mit akar tőlük Argo és Zina, meg milyen másik vérfarkasokról van szó, akiknek ők segíthetnének. Hallotta a fiúk is találgatnak, de aztán hamar csendben maradtak.

Nagyon hideg volt, bár nem fáztak, mert a hóban utat kellett törni. Szerencsére neki nem, mert leghátul ment. Beértek a fák közé, de itt sem volt sokkal jobb, igaz itt csak épphogy lábszárközépig ért a hó, nem térdig.

Aztán meglátta Zinat, aki a fekete bundájával igencsak kitűnt ebben a fehérségben. Nem tudta megállni integetett neki és legnagyobb meglepetésére visszaintett neki

Jó volt újra látni, és ha ő itt van, akkor Argo is a közelben kell legyen. A hím is előkerült. Egy vaskos törzsű fa mögül lépett elő. Ezüst bundája messze nem volt olyan feltűnő, mint a nőstényé.

Ahogy a közelükbe értek egyre több vérfarkast látott, akik szürke bundájukkal, mely hasonlított a fák törzsének színéhez, jobban beolvadtak a környezetbe. Aztán előkerült egy hím, még Argonál is magasabbnak tűnt.

Katja megtorpant és a szíve erőteljesebben kezdett kalapálni, és belül remegett. A sötétszürke bundás farkas arcát sebhely torzította el és a bal fülének nagy része hiányzott. De nem csak ettől tűnt félelmetesnek, hanem az egész kisugárzása az volt.

Aranyszínű szeme nekiállt végigmérni őket, aztán elért hozzá is. Egész eddig nem volt képes másfele nézni, de most riadtan elkapta a tekintetét és közelebb lépett Zinahoz, aki kérdőn nézett rá. Megrázta a fejét, de nem tudta a nőstényt leszerelni.

- Semmi baj Katja. Nem fognak titeket bántani bármennyire is félelmetesek - megsimította a feje tetejét óvatosan.

Igyekezett lecsendesíteni hevesen kalapáló szívét, de nem ment az olyan egyszerűen, pedig már nem is figyelt rá a hím. Argo mellé lépett, aki röviden tömören közölte mit akarnak tőlük. Neki csak egy dolog ütötte meg a fülét, hogy az elkövetkezőkben, ki tudja meddig, velük kell lenniük, élniük. Ahogy nézte a fiúkat reakcióját szinte mind lázba jött, és klassznak tartotta, hogy igazi vérfarkasokkal lóghatnak együtt.

Aztán szóba került hova menjenek. Kiril Moszkvát javasolta, de Argo elutasította mikor megtudta hol van. Valami Toronyhoz közelebb eső helyet akart, amiről Katja azt se tudta mi az, és miért fontos. Azt meg pláne nem, hogy hol van.

Végül Zinanak csak sikerült olyan nagyobb várost javasolnia, ahol elvegyülhetnek és a távolsága is megfelelő. És mivel megvolt a cél, kiadták az utasítást, hogy indulás!

Előre félt, hogy nem fogja erővel bírni, de aztán a nőstény odalépett mellé és felajánlotta szálljon fel a hátára. Nem bizonyult könnyűnek a kapaszkodás és a gyomra sem díjazta a mozgást, de lassan megszokta, még ha nem is élvezte.

Dél körül megálltak és tartottak egy hosszabb pihenőt, mert mint mondták éjszaka nem lesz alkalom az alvásra. Hogy ne fázzanak tüzet gyújtottak, bár ahogy elnézte csak nekik volt rá szükségük.

A vérfarkasok összegömbölyödtek, egymás mellé telepedtek, eldugták az orrukat és már aludtak is. Néhányan őrt álltak. Őket kicsit sajnálta, de értette az okát. Ha bárki észreveszi őket, netán képet csinál róluk, abból hatalmas hírverés lesz. Mindennek tetejébe pedig még vadászni is fognak rájuk, amit nem akart.

Igyekezett pihenni, de aludni nem tudott. Félt egy kicsit az éjszakától, mert még két napig kellően kerek volt a Hold, hogy ők is átváltozzanak. Nem vágyott rá, de elkerülni nem tudta.

Ugyan neki ment a tudatnál maradás, de aprónak érezte magát a többiekhez képest. A fiúkat pedig hamar megrendszabályozták és beterelték a falka közepére, majd futásnak eredtek.

Fél óra után már alig kapott levegőt, pedig így is lassabban haladtak miattuk, mint eddig. Aztán túl voltak az első órán és már kezdett arra a pontra jutni, hogy megáll és feladja, nem érdekli.

Hirtelen morgást hallott és mindenki megtorpant. Azt se tudta először mi történik. Valami elsuhant mellette, ő pedig pánikba esett, ami miatt az irányítás kezdett kicsúszni a kezei közül.

Ösztönösen morgott, lesunyta a fülét és félig lelapult. Harc tört ki több helyen, mert valamik rájuk támadtak és nem is kevesen. Valami felé tartott és alakot öltött, de lecsapni nem tudott rá, mert oldalról érkezett egy farkas és leterítette.

Nem tudta mennyi ideig tartott az egész, de aztán csönd lett. Az ő idegei persze nem nyugodtak meg ilyen hamar. Hallotta a sebhelyes hangját. Megkérdezte mindenki jól van és megvan-e?

Szerette volna azt mondani, nem, nincs jól és magyarázzák meg neki, hogy mi a fene volt ez, de nem tudta. Nem ment a beszéd, és azt se tudta az a gondolati kommunikáció hogyan működik.

Újra útnak indultak, amit most nem bánt, mert belülről feszítette egy késztetés a futásra. Bezzeg hajnalban, amikor visszaváltozott, meg utána. Fájt mindene. Izomláza volt, de ahogy elnézte a fiúkat, nem csak neki.

Alig tudott Zina hátán megmaradni és tartani magát, főleg, hogy majd lecsukódtak a szemei. A dél körüli alvásnál nem okozott problémát. Maga alá rakott egy pokrócot és mint akit fejbe vágtak.

Kicsit morcosnak is érezte magát, amikor öt órával később keltették. Ettek és indultak. Mégis hogyan képesek a vérfarkasok ennyi alvással beérni? Aztán meg a nap nagy részében futni, meg ha kell harcolni? Ha ez így fog menni, ő kipurcan.

Négy nappal később elérték az úti célt, ami hihetetlen volt annak fényében mekkora távot kellett megtenniük és mindezt futva. Szerencsére azon a támadáson kívül nem érte őket több és remélte soha nem is lesz ilyenbe része.

A támadás másnapján Zinatól tudta meg, hogy vámpírok támadtak rájuk. Kirázta a hideg a tudattól, hogy tényleg léteznek lények, amik emberi vérrel táplálkoznak. Igen, ő is félig vérfarkas, de valahogy ez nem tűnt olyan szörnyűnek, mint vámpírnak lenni és folyton vérre szomjazni.

Mikor ezt szóvá tette Zina bólintott, majd hozzátette nem minden vámpír olyan borzalmas. Katja kétkedve nézett rá, aztán a nőstény közölte vele, hogy Lucien is az. Azért ez a hír mellbe vágta. A férfi nem tűnt élőhalottnak, sem vérszomjasnak és látta kimenni a napfényre. Aztán eszébe jutott, hogy Lia Védelmezője vagy micsoda és biztos azért nem omlott porrá.

Hajnalodott már mikor elérték a város határát, ahol hatalmas gyártelep húzódott, de a legtöbb épület elhanyagoltnak és használatlannak tűnt. Az egyik csarnokszerű épület ablakai sértetlennek tűntek. Bementek és körbenéztek, a tető is sértetlennek tűnt.

Mindent por borított. Helyenként még állt az egykori gyártósor néhány eleme, valószínű ezeket nem tudták a tolvajok ellopni, így itt maradt. A falakon helyenként látott radiátort, és csövek futottak a falon a plafon felé, ahol több helyen volt kialakítva befúvó rendszer, de Katja nem is reménykedett benne, hogy be fognak tudni fűteni. Valószínű már rég elzárták a gázt, de ha nem is, a fogyasztás biztos feltűnne valakinek. De legalább zárt térben tartozkodhattak, és valahogy biztos megoldják a levegő felmelegítését.

- Ha napközben sincs mozgás, akkor megteszi szálláshelynek - morogta Khan.

- Nagyon kint vagytok, itt megtámadhatnak titeket éjszakánként. Még beljebb kell majd mennetek a városba - tájékoztatta Zina. - De kezdetnek jó hely meghúzni magatokat, míg a gyerekek szereznek ruhát és megtanítanak nektek egy-két dolgot a mostani eszközökről.

- Hát nem lesz könnyű ennyi ruhát összelopni - morfondírozott Kiril és Argo normál esetben már a lehetőség miatt is megrázta volna. De annyit már megtanult, pénzhez jutni nem könnyű, Lia épp eleget morgott ez miatt.

- Főleg úgy, hogy a várost se ismerjük. Ki tudja milyen a biztonság.- panaszkodott egy másik fiú, de Kiril leintette.

- Az csak megfigyelés kérdése. Néhány óra alatt ki lehet ismerni egy helyet, és amúgy is két csapatra oszolva fogunk dolgozni. Így időt spórolunk. Viszont kaját nem tudom honnan fogunk ennyit szerezni - és végignézett a vérfarkasokon.

- Az a mi dolgunk, nem a tiétek. Lesz elég, még nektek is jutni fog - morogta le Khan, mert felháborította a kölyök feltételezése miszerint mindenben rájuk fognak szorulni.

- Én inkább a városban szerezném be a kajámat, ha nem gond - és Kiril láthatóan nem félt a sebhelyes farkastól. - Ez az utóbbi két nap több, mint elég volt a rágósra sült, ízetlen húsokból.

Többi fiú helyeslően bólogatott, mire az alfa legyintett. Nem sokba vette őket a kényes gyomruk miatt. Nem fogja ő magát törni néhány korcs kölyök miatt, ha nem kell nekik, akkor nem kell.

- Remek! Akkor a fiúk megszerzik a ruhákat, Katja meg mesél nektek arról mi fog várni rátok a városban, és hogyan kell viselkedni.

Két fej is fordult Zina felé egyszerre. Katja, aki elkerekedett szemekkel nézett rá, hogy komolyan neki egyedül kell itt maradnia a vérfarkasokkal? A másik Argo volt, aki viszont homlokát ráncolta. Nem értette miért pont a lányt jelölte ki erre.

- Miért Katja? - kérdezte meg aztán az ezüst bundájú.

- Mert szerintem sokkal több türelem van benne, mint a fiúkban. És nem fogja magát néhány kérdés után felhúzni, hogy mit nem értenek. És biztos vagyok benne minden kérdésre igyekszik majd érthetőn válaszolni. Igaz? - fordult a lány felé.

- I-igen - és kicsit elcsuklott a hangja és elbátortalanodott.

- Remek! Akkor szerintem mi mehetünk is. Ne vesztegessük az időt.

- Hova akarsz menni? - kérdezte egyszerre Argo és Khan.

- Hát összeszedni még azt a tíz főt - nézett rájuk úgy a nőstény, mintha idióták lennének, amiért nem tudták egyértelműen mire is gondol.

Az ezüst bundájú a homlokát ráncolta és félig a másik hím felé fordult, hogy ő mit tud ez ügyben. Mert hozzá aztán senki nem jött oda, hogy rendben hajlandó elfogadni őt vezérnek.

Khan viszont Zinat mérte végig, aki magabiztosan állt és egy olyan mosoly játszott az arcán, mint aki pontosan tudja a választ. Ugyan látta, a fekete bundás beszél néhány másik nősténnyel, de senki nem mondta neki azt, hogy faggatózna, vagy győzködni próbálná bármelyiküket arról álljanak Argo mögé. De akkor miért tűnik mégis úgy, hogy tudja azt, amit ő már a támadás utáni napon tudott?

Mély levegőt vett. Az egészet a társaiért csinálta, hogy megmentse őket. Jobb életet akart nekik, és tudta jól ehhez ez is kell. De akkor miért olyan nehéz kimondani a szavakat? Miért olyan nehéz átadni a vezér szerepét?

Megszabadulhatna a felelősségtől, ami eddig a vállára nehezedett. Akkor? Kételyek gyötörték. Vajon a másik hím is ugyanúgy meg fog tenni értük mindent, mint ő eddig? Ez lenne mögötte? Nem bízik benne?

Argo csupán néhány általa mondott szóra alapozva nem hagyta, hogy az angyal lesújtson rájuk. Sőt elérte, megjelöljék őket és az esetleges haláluk ne legyen hiábavaló.

Akkor ez féltékenység lenne? Hogy most már nem az ő szavára fog ugrani mindenki? Hatalommániás lenne, mint az apja?

Legszívesebben lehordta volna magát. Itt bizonytalankodik nem tudja mit csináljon. Márpedig egy vezérnek magabiztosnak kell lennie. Tudnia kell mindig mit csinál, és miért.

Abból, a kevésből, amit az ezüst bundájú hímből látott, mindene megvolt ehhez. Nem látott rajta kételyt. Tudta mit akar és ment a célja felé, kerüljön bármibe. Nem adta fel az életét mikor megvakult, hanem megtanult harcolni. De még hogy!

Khan pontosan látta. Argo mintha tudta volna mikor és hol fog a vámpír alakot ölteni és már rajta is volt. Úgy csapta az egy fának, ha nem élőholt, akkor ottmarad. Amikor megtámadta a másik úgy kerülte el a csapásokat, mintha látta volna, pedig pontosan tudta róla vak.

Ha pedig egy Árnnyá válni tudó vérszívó ellen ilyen hatékony tud harcolni, akkor nagyon is lehet esélye az apja ellen. Nem kételkedhet tovább, hanem meg kell bíznia benne és segíteni neki mindenben, amiben tud.

- A falka - egy pillanatra megtorpant.

Látta Argo is félrebillenti a fejét enyhén. Hát igen, valójában nem voltak annyian, hogy ennek nevezzék magukat.

- Egységesen úgy döntött, követ téged, és elismer vezérnek.

Mintha megkönnyebbülés lett volna úrrá rajta, amint kimondta a szavakat. De miért? Talán, mert annyira nem is fájt kimondani?

Figyelte Argot, aki elgondolkodva állt. Nem volt ostoba, tudta mi az, amire szeretne választ kapni. Hogy ő is követni fogja? Ő is elismeri? Mit válaszolna neki, hogy ne tűnjön úgy csupán kényszerből mond igent?

Bár, ha jobban belegondolt, részben mindenki kényszerből döntött így. Vágytak arra, hogy ne csupán menekültek legyenek, hanem újra elismert tagjai a vérfarkasoknak. Ugyanakkor Argo bizonyított is, hogy tiszteletre méltó, mind jellemre, mind harci képesség terén. Az erő is sugárzott belőle és, ha minden igaz, saját bőrén tapasztalhatja majd meg mennyire.

Argo valóban kíváncsi volt rá, vajon Khan mit gondol arról, amit kimondott. Vagy csupán elfogadta a többség döntését? Még ha ez is a helyzet, már ezzel is bizonyította jó vezére volt eddig is. Nem a saját érdekét tartotta szem előtt, hanem a csapatét.

Azzal is tisztában volt, hogy szüksége van Khanra, mert jobban ismeri a többieket mind ő. Arról nem beszélve neki valóban el kell mennie és összeszedni a hiányzó főket és addig is rá kell bíznia a vezetést valakire.

Kíváncsi lett volna rá Zina honnan tudta már ezt előre. Nem csupán szép, de okos is. És jó jellemismerő? Vagy úgy gondolta, hogy úgy sincs más választásuk?

Igazából volt. Nem lett volna kötelező őt követni, hisz kaptak egy jelet. Az meg teljesen mindegy, hogy az ő vezetésével, vagy anélkül halnak meg harcolva a sötétség teremtményei ellen. A megváltást akkor is megkapják.

Ráadásul, Khan jogosan megalapozva kihívhatta volna egy harcra, hogy bizonyítsa erősebb nála. De nem. Ki tudja mi okból, de úgy döntöttek követik őt.

Örült neki, de mégis keltett benne egy rossz érzést is. Jobban esett volna, ha nem a kényszer vezérli őket, hanem az, hogy kivívta az elismerésüket és a tiszteletüket. De erre most nem volt ideje, és nem kényeskedhetett ez miatt.

De mit mondjon? Egyszerűen, hogy rendben? Az úgy jött volna le, mintha neki aztán mindegy lenne, és azt az érzetet kelti valójában nem törődik velük. Csak a saját dolga érdekli, amikhez ők is kellenek.

Pedig nem így volt. Ő nem ilyen. Ha már mögé álltak, akkor gondoskodni fog róluk felelősségteljesen. Azt nem mondhatja micsoda megtiszteltetés ez neki. Ez olyan fellengzős, és talán félre is értik, és azt hiszik gúnyolódik. Zina és ő vérfarkasok, míg a többiek árnyfarkasok. Végül meghozta a döntést.

Nem mondott semmit. Behunyta a szemét, bár tudta feleslegesen, mégis könnyebbnek érezte így csinálni. Egyszerűen nekiállt kiterjeszteni a tudatát és összeszedni a körülötte állókat, így alkotva meg a saját falkatudatukat. Még a kölyköket is bevonta, ami nem volt könnyű.

Meglepődtek, azt se tudták először mit kezdjenek az érzéssel, a gondolataikat mindenki érzékelte. Ami egyszerre volt mókás és problémát jelentő. Meg kell tanulniuk elválasztani azt, amit megosztanak és azt, amit nem. Amint bevonta az utolsó tagot is a körbe kinyitotta a szemét.

- A dolgunk túl sok, az időnk pedig túl kevés - szólalt meg jól hallhatóan. - Zina velem jön és összeszedjük a hiányzó tagokat, hogy hivatalosan is falkának minősüljünk. Khan! Illeszkedjetek be minél előbb, hogy beljebb tudjatok költözni és biztonságban legyetek.

Ezzel a két mondattal pedig egyértelműen kijelölte a két alvezérét. A nőstény kicsit meg is illetődött, hisz egyáltalán nem voltak ilyen céljai. A sebhelyes hím viszont bólintott és mintha hálás is lett volna neki.

Mit gondolt? Hogy teljesen megfosztja a vezetői pozíciójától? Nem olyan ostoba, hogy ilyet tegyen. Nagyon is szüksége volt a másik hímre. Eddig őt követték, tisztelték és bíztak benne. Ami azt jelenti továbbra is hallgatni fognak rá.

- Tanítsd meg a kölyköknek a falka tudat használatát mind emberi, mind farkas alakban! Képezd ki őket annyira, hogy ha újra harcra kerülne sor, tudják hogyan védjék meg magukat! Ha lehet próbáld meg őket kordában tartani és elérni az elméjüket is, bár utóbbira nem sok esélyt látok ennyi idő alatt. De tegyél meg ennek érdekében mindt, amit tudsz. Nagyobb baja egyiküknek sem eshet! - és ezt nyomatékosította erőteljesebb hangszínnel.

- Az részben rajtuk is függ - közölte Khan.

Ránézett a csoportjukra. Katjan kicsit hosszabban elidőzött a tekintette, mert tudta előre vele lesz a legnehezebb dolguk.

- Mikor jössz vissza?

- Amint megvan a kellő létszám. Azért a többieket igyekszem távol tartani, nehogy meggondolják magukat, ha szembesülnek veletek. Épp elég lesz akkor, amikor felsorakozunk a harctéren. Addig pedig jobb, ha rejtve maradtok!

- Akkor kívánom minél előbb, hogy több időd legyen megtapasztalni, mire vagyunk képesek - Argo csak bólintott a szavaira, mert tudta őszinték.

- Zina!

- Felőlem mehetünk.

Még mindig kicsit megilletődve érezte magát, amiért alvezérré léptette elő az ezüstbundás. Egyáltalán nem gondolta magát alkalmasnak ilyen feladatra. Ő csak egy sima vérfarkas, nem alfa. Miért is hallgatna bárki arra, amit mond?

Még indulás előtt odalépett Katjahoz. Megnyugtatta nem lesz semmi baj, ne féljen, és megígérte igyekeznek vissza. Aztán útnak indultak és a kérdés továbbra is foglalkoztatta. Muszáj volt megkérdeznie.

~ Miért én? - vette fel Argoval telepatikusan a kapcsolatot.

~ Több oka is van. Egyrészt nagyon jól átlátod mások gondolkodását és ki tudod számítani a reakciójukat, amire szükségem lehet, ha meg akarom győzni a többi falkát.

~ Meg akarod győzni? Nem várod meg a nagygyűlést?

~ Ha lehet, akkor minél kevesebb vezérrel akarok megküzdeni. Azokkal pedig nem kell, akiket már előtte magam mellé állítok.

~ Jogos. És mi a másik ok?

~ Nem állíthatok be a nagygyűlésre egy árnyfarkassal az oldalamon. És ki más kísérhetne el, mint te?

~ A bátyám?

~ Nem. Ő elsődlegesen a boszorkányához tartozik és ezt tiszteletben kell tartanom.

Zina sajnos ezzel nem tudott vitába szállni, de még mindig nem érezte helyesnek a döntést.

~ Benned megbízom és nem állíthatok olyannal oda, akit nem ismerek és nem tudhatom mire számítsak tőle.

~ Kár, hogy én nem bízom magamban. Még csak alfa sem vagyok, hogy kiérdemeljek ilyen pozíciót.

A gondolatot magának szánta és észre sem vette, hogy megosztotta Argoval, míg hirtelen választ nem kapott.

~ Sokkal erősebb vagy, mint aminek gondolod magad. Khant is magabiztosan meggyőzted arról, hogy hallgatnia kell rád. Egy sima vérfarkas nem szól csak úgy bele az alfák dolgába, hanem megtartja magának a gondolatait. Ez a szokás.

Zina majdnem megtorpant meglepettségében, de akkor a hím biztos feldönti, mert nem fog tudni időben megállni. Kénytelen volt mögötte futni, hogy ne menjen neki semminek. A mozgó ellenfelekkel tökéletesen elbánt, de a kövek, fák álltak és, ha nem fújt a szél, akkor nem tudta érzékelni és elkerülni őket.

Összeszedte magát és most már vigyázott a gondolataira. Nem igazán tudott mit mondani. Melegség járta át és újra megszólalt a fejében az a kis hang. Talán van nála esélye? Érdemes megpróbálnia felkelteni a hím figyelmét? Aztán össze is szidta magát. Argonak fontosabb dolga is van most minthogy egy érdeklődő nősténnyel foglalkozzon.

~ Hova akarsz menni? - váltott inkább témát.

~ A Toronyba, hogy tudj beszélni a bátyáddal és talán a boszorkányoknak van információja arról, ha valahol vannak magányos farkasok. Aztán a falkádhoz. Ott van Gadr, és őt biztos rá tudom venni a csatlakozásra.

~ Rendben - azzal Zina kicsit módosított az irányon, hogy a Torony felé haladjanak. Bár biztos útjukba akad néhány kisebb település, amit ki kell kerülniük.