~ Argo, Zina visszatért! - küldte a sebhelyes hím a telepatikus üzenetet.

~ Ezek szerint egy magányos farkas sem akart vele jönni. Amúgy baj van?

~ Mondjuk azt, cseppet dühös - nem kapott választ, de érzékelte a másik felől jövő gondterheltséget.

~ Majd valahogy túléljük a fejmosást.

Ettől függetlenül Khan nem örült a helyzetnek, és csak remélte a nőstény nem fogja betartani, amit kint mondott. Argonak nagy hátrány lenne, ha elveszítené az egyik fülét.

Zina pontosan tudta merre keresse Argot. Jött szembe néhány árnyfarkas, akik bölcsen el is álltak az útjából és kicsit furcsán nézték ahogyan Khant húzza maga után. De a nőstényt ez nem érdekelte, ha pletykálni akarnak róla, akkor tegyék.

Az ajtó nyitva állt, így könnyedén tudott beviharozni, elengedte Khant, majd visszalépett a küszöbre.

- Füleket becsukni! - közölte határozottan.

A közelben tartózkodó árnyfarkasok jobbnak látták távozni, és nem megkockáztatni a hallgatózást. Bár ki tudja lehet később lesz valaki kellően merész hozzá. Szinte bevágta az ajtót és villámló tekintetet vetett Argora, aki nagyon nyugodtan ült, ezek szerint Khan figyelmeztette.

- Szia Zina! - köszöntötte a hím barátságosan, pedig tudta nem számíthat viszonzásra, mert a nőstény szagából csak úgy áradt a düh, ami bántotta az orrát.

Zina csak fújt egyet, hogy legalább némileg megszabaduljon a benne tomboló haragtól. Igaza lett. Az ezüst hajú hím sem nézett ki jobban és az orra elárulta van néhány sebe, ami még gyógyulni sem állt neki.

Nem igazán értette, miért is vannak mindketten emberi alakban, mikor farkasként sokkal gyorsabban gyógyulnának. Ráadásul az épületen belül nyugodtan mind a ketten megtehetnék ezt, hiába van nappal.

- Vetkőzzetek! - adta utasításba mire a két hím döbbent arcot vágott. - Doktor Schwarz kezelésbe vesz titeket.

- Ki az a doktor Shwarz? - nézett rá Khan, mire Zina ördögi mosolyt eresztett meg.

- Én - majd megkereste telepatikusan Orat. ~ Langyos, sós vízre van szükségem és betadinre.

~ És honnan szedjek neked sót? Meg mi az a beta akármi?

~ Boltból? Katja vagy akármelyik kölyök pedig tudni fogja mi az a betadin.

~ Oké. De áruld el mire kell?

~ Megkínzom ezt a két ostoba hímet - a másik nőstény felől pedig jókedv áradt.

~ Ha beválik én is alkalmazom néha az én Urinomon.

- Zina, ezt nem mondtad komolyan ugye?

- Halálosan komolyan mondtam Argo - veszélyesen nyugodtan csengett a hangja. - Esetleg szégyellősek vagytok?

- Nem erről van szó, meg tapasztaltad már nem vagyok az, csak épp...

- Szükségtelen? - fejezte be a mondatod Zina. - Nem éppen. A mi szervezetünknek is vannak korlátai, és úgy tűnik az elmúlt időszakban ti elértétek a határt. Szóval az elkövetkező három napban el vagytok tiltva a harctól.

- Erre nincs időnk! - állt fel Argo bosszúsan, hátha a termetével jobb belátásra bírja a nőstényt, az alfaságát viszont még nem akarta bevetni ellene.

- Dehogyis nincs! Jót fog tenni.

- Nem, nincs! Még csak sejtésem sincs arról Khan mikor használja a teleportját, nemhogy érzékeljem. Márpedig enélkül nincs esélyem Diart legyőzni. Erős, tapasztaltam.

- Sokáig Lucien ellen sem tudtál mit tenni! Szóval gyakorolj egy kis türelmet.

- Zina! - kezdte, de közbevágtak.

- Nem Argo! Nem folytathatod! - odalépett közvetlen az ezüst hajú elé, akinek a bőrét szinte égette a nőstény közelsége, az illata pedig bódítóan hatott rá, még úgy is, hogy továbbra is a düh csípős szaga is belekeveredett. - Mégis mit fogsz csinálni, ha netán hirtelen előrébb hozzák a nagygyűlést? Sebesülten, kimerülten nem mehetsz oda, mert akkor még annyi esélyed sem lesz, mintha csak nem érzékeled a teleportálást. Három éjszakát pihentek, utána folytathatjátok, de minden harmadik éjszaka pihenő!

Argonak sajnos nem volt válasza arra mit csinálna akkor. Sőt be kellett vallania ez eszébe se jutott. Talán most még örülnek is a falkák, hogy nincs a környéken vámpír, de hosszú távon gyanús lehet, és ki tudja talán tényleg ez miatt előbb megtartják a nagygyűlést. Volt már ilyenre példa a történelmükben. Morgott mérgében.

- Jól van! - adta meg magát és érezte Zina kisugárzása megváltozik. - Hogy-hogy visszajöttél? Senki nem akart csatlakozni?

- Jöttek volna, de mikor megtudtam tőlük, hogy az eddigi nagyobb városokban is látványosan lecsökkent a vámpír tevékenység, meggondoltam magam.

- A városokban vámpírok vannak? - és a két hím szinte egyszerre tette fel a kérdést.

- Igen, a nagyobb, több milliós lakosú városokban ott vannak. A magányos farkasok becsatlakoztak a Vadászok mellé és segítenek nekik őket kordában tartani. Tőlük tudom azt is, hogy a harmad és negyedrangúakat elit szintűek tartják kordában, nehogy túlkapások legyenek és feltűnjenek az embereknek a jelenlétük. Néha, ha szükséges egy-egy fejedelem is megjelenik, hogy biztosan engedelmeskedjenek. Megbeszéltem velük hívjanak, ha végleg eltűntek, mert az azt jelenti rövid időn belül sor kerül a harcra.

- Vámpírok vannak a városokban és erről a vérfarkasoknak fogalmuk sincs - dörmögte Argo.

- Nincs, mert a falkák környékére mindig küldik a leggyengébbeket, hogy ott tartsák őket és elhitessék velük még mindig az erdőben bujkálva élnek és csak enni merészkednek be a falvakba, városokba. Ha nem tennék, akkor az feltűnt volna nekünk és már rég elhagyjuk a jelenlegi lakhelyeinket, hogy megtaláljuk őket. Így a boszorkányok mellett csak a Vadászokkal kell megküzdeniük, meg azzal a néhány magányos farkassal, és Védelmezővel, akik tudják ezt.

- Miért nem szóltak nektek eddig? - tette fel a kézenfekvő kérdést Khan.

- Mert senki nem hitte volna el nekik - húzta el a száját Argo, mert tudta milyen makacsok tudnak lenni, főleg az idősebb vezérek.

Ráadásul nem is hinnék el, mert nem ilyennek ismerik a vámpírokat, akik fejlődtek a világgal, ők viszont nem. Így még inkább égetőnek érezte azt, hogy minél előbb kimozdítsa a saját fajtáját abból a tespedtségből, amibe süllyedt az évszázadok során.

- Megvan a létszámunk? - kérdezte meg hirtelen Khan.

- Igen - bólintott rá Zina, majd vágott egy fintort. - De nem jöttem egyedül.

- Tessék? - és megint egyszerre szólaltak meg.

- Jött velem egy vén vérfarkas is. Állítása szerint már nem hall és lát olyan jól, mint régen, de azért még nem süket és vak. Ráadásul fájnak a csontjai, így már nem is változik át, ha nem muszáj.

- És ezért idehoztad? - torkolta le Argo.

- Nem. Azért hoztam, mert ragaszkodott hozzá, hogy velem jön. De vele mégsem vághattam neki az útnak. Szóval ide jöttünk, de ahogy néztem, vagy nem jött rá, hogy árnyfarkasok vagytok, vagy pedig a kora miatt kellően bölcs és nem ítél elsőre, hanem inkább először felméri mi a helyzet.

- Aha, és tudjuk ki ő? Honnan jött? Melyik klánhoz tartozott még mielőtt magányos farkas nem lett? - tudakolta Argo, mert neki ez gyanúsan hangzott.

Egy vén vérfarkas, akinek állítása szerint fájnak már a csontjai, miért hagyja ott a megszokott életét és jön el Zinával?

- Próbáltam faggatni, de Öreg nagyon jól tereli a szót.

- Öreg? - vágott értetlen arcot Khan. - Ez a neve?

- Azt mondta a neve nem számít, hívjam csak Öregnek - és Zinanak feltűnt, most már nem csak Argo vág gyanakvó arcot. - Nem hozom ide, ha gyanús lett volna egy icipicit is. Majd megtapasztaljátok és a tudása még hasznos is lehet.

- Meglátjuk - dörmögte Argo, és nem foglalkozott azzal, tőle abszurd egy ilyen kijelentés.

Kopogás szakította félbe a beszélgetést és Zina kinyitotta az ajtót. Ora állt ott egy lavórban víz gőzölgött, Kiril jött vele a kezében a kért sóval és betadinnel, meg hozott gézt és kötszert is, pedig a nőstény azt nem is mondta.

- Himalája sót vettem, gondoltam az csak jobb, mint a sima háztartási - magyarázta mikor Zina kézbe vette a zacskót, hogy a vízhez keverjen belőle.

- Igen, sokkal jobb, bár az is megtette volna. Köszönöm - vette el a betadint is, majd a két hímre nézett. - Még mindig rajtatok van a ruha.

Argo sóhajtott egyet, pedig néhány perccel ez előttig reménykedett benne a témaváltás miatt elfelejtette a nőstény mire is utasította őket. Nekiállt vetkőzni, bár a póló lehúzásanem volt kellemes, mert húzódott a hátán lévő seb, az oldalán is éktelenkedett egy, ami ha lehet még rosszabbul nézett ki, mint a másik.

Hallotta, hogy mellette Khan is nekiáll vetkőzni, neki még a kötéseitől is meg kellett szabadulni, amit Katja erőszakolt rá, és Argo csodálkozott is, hogy nála nem próbálkozott. Talán, mert jobban haragudott rá, mint aggódott érte.

A zajok alapján Kiril kifelé indult és még elkapta a motyogását is, hogy nem lenne a helyükben. Zina kinyitott valamit, majd azonosítatlan bűz csapta meg az orrát, ami nem sok jót sejtettet.

- Borzalmas szaga van - jegyezte meg Ora, aki a szobában maradt.

- Nem csak az - mosolygott rá Zina és Argo ekkor már tudta valami olyan fog következni, ami nem fog jólesni. - Alaposan fertőtlenítsd ki a sebeket!

Ora pedig megindult Khan felé, aki legszívesebben elhátrál előle, de mégis hogyan nézne az ki egy alvezértől? Aztán Khannak össze kellett szorítani az állkapcsát, hogy ne nyögjön fel kínjában, amikor csípni kezdte a lötty a még be nem gyógyult sebet. Az azért vigasztalta, hogy Argo arcán is hasonló erőfeszítést látott, de ő sem mert egy hangot se kiadni, nemhogy megmozdulni.

- Zina! - ugrott meg Argo valamivel később, mert egy igen fájó sebre nyomta rá a nőstény azt a vackot a hátán.

Érezte, hogy a zöld szemű szépség közel hajol hozzá, amitől a szíve hevesebben kezdett el dobogni, a vér pedig az ágyéka környékére kezdett tolulni. Tény, nagyon régen volt nősténnyel, de már nem kamasz, hogy ne tudná magát kordában tartani.

- Ezt azért kell elviselned, mert nem volt annyi eszed, hogy néha kihagyjatok egy éjszakát - dörgölte a tényt az orra alá, majd újra eltávolodott tőle. - Az, hogy Khannak nem volt annak a számlájára írom, hogy talán az Árnyék síkon töltött idő nem hatott rá pozitívan.

A nevezett olyan arcot vágott, amin szerette volna elnevetni magát, de nem tette. Sőt mikor a sebhelyes hím felé fordult még kérdőn fel is húzta a szemöldökét, hogy baj van? Ora viszont halkan kuncogott, pedig akár magára is vehette volna, de láthatóan nem sértődött meg. Tisztában volt vele, Zina nem az árnyfarkasokra vonatkozó sértésnek szánta, csupán Khanba is bele akarta kicsit mélyeszteni a karmát.

- Kész vagyok, és most? - nézett rá Ora és Khan megkönnyebbülten vett egy mélyebb levegőt. Argo egyelőre nem szabadult és Zina már a sokadik gézt itatta át betadinnel.

- A sebek környékét óvatosan mosd le. A só oldatos víz segíti a sebgyógyulást - tette hozzá magyarázatképp.

- És, ha belemegy?

- Akkor az is kicsit csípni fog, de szerintem túl fogják élni - mosolygott rá, a másik nőstény meg vissza. - De, ha elkerülhető akkor ne.

- Rendben - bólintott és Khan örült, hogy Zina hozzátette a második mondatot, mert nem volt benne biztos, hogy Ora nem fog élni a lehetőséggel, és nem kínozza még egy kicsit.

- Úgy érzem az ifjak megismerkedtek a betadinnel - szólalt meg egy idegen hang mire mind a két hím felemelte a fejét.

- Így van! - helyeselt Zina, mire Öreg elmosolyodott sokat tudóan.

- Kellemes élmény lehetett.

- Nem mondanám - morogta oda az ezüst hajú.

- Gondolom te vagy Argo.

- Igen! - erősítette meg.

- Mikor csatlakoztam Zinahoz, azt gondoltam én leszek itt, aki a legrosszabbul fog látni, de tévedtem, és nem én vagyok a sor leghátulján ebből a szempontból - a hangja vidámnak tűnt, de a többiek nem osztották a jókedvét.

Argo mogorva arcot vágott, Ora és Khan meglepettet, Zina meg csak megcsóválta a fejét. Ő már tapasztalta Öreg milyen, így nem lepte meg ez a beszólása.

- Hmm... csak nem egy elittel kötöttél közelebbi ismertséget? - váltott célpontot a vén vérfarkas.

- Fejedelemmel - világosította fel Khan és némi elégtételként élte meg az ősz hajú hím arcán megjelenő meglepettséget.

- Hogyan sikerült túlélned? - kíváncsiskodott Öreg.

- Zargon nem engedte, hogy megöljön és gondoskodott arról a sav se marjon szét, de azért nyoma maradjon és emlékeztessen rá hol a helyem - morogta és elhúzta a száját.

- Szóval Zargon csábított át titeket anno.

- Igen! - erősítette meg Khan.

- Ismered? - vált gyanússá Argonak a megjegyzés.

- Személyesen hála az égieknek nem, de jó néhány Árnyékúr nevét ismerem. Ő és Rael a legveszélyesebbek és a leghatalmasabbak. Hozzájuk képest a többiek középkategóriásak.

- Honnan tudod? - Argonak továbbra sem tetszett a vén vérfarkas.

- Egy vén banyától - kapott választ.

- Mármint boszorkányra gondolsz? - ráncolta a homlokát Zina.

- Talán az volt, de én mikor találkoztam vele, már ősz és ráncos, ráadásul undok és elviselhetetlen vén banya volt - Ora kacagott a jellemzésen.

- Akkor nem a Védelmezője voltál? - lepődött meg Argo, mert azt feltételezte, amint a boszorkány képbe került.

- A Védelmezője? Nincs az az égi, aki rá tudott volna venni arra, nemhogy ő! Nem. Nekem elég volt az a közel százhúsz év kötelesség, nemhogy még utána egy ilyet elvállaljak.

Argo Khan felé fordította a fejét, aki felé pillantott és mind a ketten a homlokukat ráncolták és próbálták megfejteni a szavak jelentését.

- Ki vagy Öreg? - tette fel a kérdést aztán Argo.

- Számít? - kérdezett vissza.

- Talán - adott kitérő választ az ezüst hajú.

- Engem jobban érdekel te ki vagy ifjú? Nem vagy hétköznapi vérfarkas, mert ilyen dolgok kivitelezésére, mint amibe te belevágtál, ráadásul vakon, nem vállalkozik akárki.

- Ha válaszolok a kérdésedre, válaszolsz az enyémre?

- Talán - kapott ő is kitérő választ.

- Rendben - hagyta rá Argo, ha nem most, de előbb-utóbb kiszedi belőle ki ő valójában. - A nevem már tudod. Mord, az Ezüst klán vezérének a fia vagyok. És igazad van, nem vagyok hétköznapi. Alfa vagyok, pedig újhold éjjelén születtem.

Érezte mindenki felől a meglepettséget, de nem foglalkozott vele. Ezt az információt ő is nemrég tudta meg, és eddig még Gadrnak sem mondta el, nemhogy Zinának vagy bárki másnak.

- Nem hittem el a vén banyának, hogy tényleg látja a jövőt. Azt, hogy igaza lesz meg végleg nem fordult meg a fejemben, de nagyon úgy tűnik mégis - találta meg a hangját elsőnek Öreg. - Mennyire utálom én érte.

- Ezt megmagyaráznád? - kérte Zina, mert egyre kíváncsibb volt ő is arra ki ez a vén vérfarkas.

- Igen, talán jobb lesz, ha mindent elmondok - legalábbis arról ki ő és milyen vén banyáról van szó, meg a jóslatairól.

A vámpírról esze ágában sem volt beszélni. Eddig nem tűnt olyan hű de fontosnak a kérése, de most már látta nagyon is az, és segítenie kell a fiatalokat.