- Zina! - hallotta meg a zöld szemű lány alighogy leszállt a vonatról. A hang Katjához tartozott, aki most egyenesen felé tartott. - De jó, hogy jössz! Annyi mesélni valóm van.

- Igen, érzem - ráncolta a homlokát mire a fiatal lány csak lapos pillantást küldött felé.

- Utálom, hogy ilyen jó orrotok van. Nem lehet nektek semmi ilyet elújságolni - Zina pedig nem tudta eldönteni bocsánatot kérjen vagy nevessen a háborgásán. - Mindegy nem csak arról akartam veled beszélni.

- Majd elmondod út közbe, de mit keresel itt? Ráadásul egyedül? - ráncolta a homlokát, mert nem gondolta Argoról és Khanról annyira felelőtlenek lennének, hogy ilyet megenged.

- A városban itt van a legjobb gyros, azért jöttünk. És nem vagyok egyedül, a többiek sorba állnak - mutatott a háta mögé.

- Oh, szóval itt van a legjobb gyros? Arra nekem is be kell fizetni - szólalt meg egy idős férfihang, mire Katja kíváncsian nézett Zina háta mögé.

- Ő ki? - kérdezte meg óvatosan.

- Öreg - mutatta be.

- Azt látom, de ki ő? Ismered? - tette fel újra a kérdést.

- A nevét nem árulta el, azt mondta hívjam csak úgy, hogy Öreg - magyarázta és Katja kezdte kapiskálni.

- Ő akkor...? - nem fejezte be, mert a másik lány bólintott. - Csókolom.

És Zina beharapta az alsó ajkát, hogy ne nevessen fel. Náluk nem volt szokás az ilyen szintű megkülönböztetés az idősebb vérfarkasok felé, de tisztelettel kezelték őket.

- A kedves barátja nem biztos, hogy örülne neki - válaszolta az ősz hajú férfi, Katja pedig először nem értette, aztán ahogy rájött a füle hegyéig elpirult, és segítségért Zinara nézett.

- Menjünk a gyrososhoz! - javasolta és el is indultak.

Katja nem lódított valóban voltak ott többen. Zina név szerint csak Orat az egyik nőstényt ismerte, a vele lévő hím nevét nem tudta, illetve még két kölyök ácsorgott mellettük.

- Hello! - köszönt nekik oda.

Meglepődtek az érkezésén, de aztán Ora elmosolyodott, majd mind a ketten kissé zavartan néztek az idős vérfarkasra, majd magyarázatért Zinára, aki jelezte majd később, ha visszaértek beszámol a történtekről.

- Eggyel többet gyros lesz - közölte velük egyszerűen az öreg hím, hisz ők következtek a sorban, mire a fiatalabb csak bólintott.

Zina érezte rajtuk a feszültséget, amit megértett. Hiába viselték az emberalakjukat, az árnyfarkasok testszaga eltért a többiekétől, mert magukban hordozták a kapott képességeik által az ottani sötét mágia egy kis darabkáját.

Öreg viszont nem mutatta jelét annak, hogy észrevette volna, pedig a nőstény tudta a szaglása ugyan olya jó, mint volt, de lehet csak túl sok mindent látott már, hogy ilyenen meglepődjön. De az is lehet kellően bölcs lett az évek alatt, hogy türelemmel kivárja miért is vannak itt árnyfarkasok mielőtt háborogni kezd.

Zina nem tudhatta valójában az idős vérfarkas tisztában volt mindezzel, mert Lucien tájékoztatta a legfontosabbakról, és ennek tudatában is bólintott rá a feladat vállalására.

- El ne rakjátok! - szólt rájuk ahogy nekiálltak megkapni a becsomagolt adagokat, mire Katja mosolyogva átadott neki egyet, amit Öreg kicsomagolt és bele is harapott. - Mmm, tényleg jó, és még a húst se spórolták ki belőle, mint sok helyen.

- Így van! - harapott bele Katja is a sajátjába. - És színhúsból csinálják, nem mócsingosból.

Ora egyet Zina felé nyújtott, de jelezte nem kér. Nem volt éhes, sokkal inkább kíváncsi mi történt, míg ő vérfarkasokat toborzott. Negyed órával később pedig már indulhattak is. Öreg kissé lassabban leghátul jött, de figyeltek arra ne hagyják nagyon le. Katja pedig besorolt mellé.

- Szóval - kezdett neki. - Ugyan feleslegesen, de elújságolom, hogy Khannal összejöttünk.

Mosolygott és tényleg boldognak tűnt, bár a fekete hajú lány nem tudta elképzelni a sebhelyes, morgós hímben mi szeretni valót talált, de talán Katja azt is elmeséli. És igaza lett, nekiállt beszámolni arról mi történt és Zina szeme elkerekedett mikor meghallotta, hogy egy fejedelem is a közelben tartózkodott. Az viszont megmelengette a szívét, hogy Zoár és Angelica pont akkor érkeztek és így megúszták. De, ha ez nem lett volna elég, Katja utána arról mesélt, hogy Kirilt is megkörnyékezték, de ott is ők jöttek ki győztesen. Jó volt tudni akármilyen is a srác nem árulta el őket.

- És képzeld testvérek - fejezte be az újabb beszámolót.

- Kik? - ráncolta a homlokát Zina.

- Hát Kiril és Khan! Ráadásul Kiril azóta sokat változott, de majd meglátod - a zöld szemű lány szóhoz sem jutott. - De a legfontosabb beszélned kell velük!

- Miért? Baj van? - ráncolta a homlokát.

- Minden este tépik egymást Khannal. Elegem van belőle! Miért kell ezt csinálniuk? Biztos van más megoldás is!

- Nem, sajnos nincs - sóhajtott Zina lemondóan.

- Te tudtad? - vádolta meg Katja.

- Igen.

- És hagyod? Azt hittem kedveled Argot! - aztán néhány lépéssel később megállt, mert Zina is ezt tette.

- Jól vagy? - fordult hátra, mert nem hallotta maga mögött Öreg lépteit.

- Igen-igen - dörmögte és újra elindult, és örült, hogy a lány nem faggatózott tovább.

- Hidd el, ha lenne más megoldás, akkor azt alkalmaznánk, de nincs. Argonak csak így van esélye megtanulni Diar ellen harcolni. Más lenne a helyzet, ha nem vakult volna meg - sóhajtott, aztán újra hátrafordult, mert úgy hallotta megbotlott az idős vérfarkas.

- Csak a térdem rosszalkodik - hárított megint Öreg.

Közben magában átkozta a vámpírt, mert elfelejtette említeni ezt, és azt, hogy ki a barátja. Mert ennek fényében nem feltétlen vállalja el. Persze lehet téved és a szóban forgó hím mégsem az, akinek gondolja. Ugyanakkor be kellett vallania azért kíváncsi rá kit is rejt a név valójában.

Zina azon gondolkodott felajánlja a segítségét, de tudta úgy sem fogadná el a vén farkas, és valószínű még abba sem menne bele, ha odaértek megnézze, tehet-e valamit orvosként. Bizonyos szempontból örült ennek a figyelem elterelésnek, mert nem kellett reagálnia arra kedveli-e Argot.

Ha igent mond, akkor Katja egyből kombinálni kezd, meg ki tudja, talán Khant is ráveszi szervezkedjenek, hogy ő és az ezüst bundás hím összejöjjenek. Ebből a szempontból a lány ugyan olyan volt, mint Lia. Ember.

- Legalább egy kis szünetre rávehetnéd őket - nyafogott a lány.

- Szünetre?

- Igen. Az elmúlt két hétben totál leamortizálták egymást, de csak azért is újra és újra egymásnak mennek minden éjszaka! Hímek! - emelte égnek a kezét és forgatta a szemét.

Zina meglepődött az utolsó szón, aztán látta, hogy Ora is hátra sandít és mosolyog. Nagyon úgy tűnt a nősténynek a kölykök nem csak beilleszkedtek, de kezdtek vérfarkassá formálódni.

- Rendben. Meglátom, mit tehetek ez ügyben - bólintott rá a dologra, mire Katja boldogan elmosolyodott.

Mikor visszaérve Zina meglátta Khant, már tudta, ha kell kikötteti mind a kettőt, ha másképp nem fogja tudni őket rávenni arra tartsanak pihenőt. A sebhelyes hím sántított, kötés borította mind a két alkarját, és félig begyógyul seb éktelenkedett a nyakán.

- Khan! - emelte fel a hangját, és egyértelműen kiérződött belőle a kiakadás.

A hím épp beszélgetett Naxonnal, de a neve hallatán megmerevedett és még a szó is bennakadt. Lassan fordult meg, pontosan úgy, mint aki tudja nem jó kekeckedni egy dühös nősténnyel. Zina pedig pontosan úgy nézett ki, mert megelőzve a többieket robogott oda hozzá.

- Hello Zina! - köszöntötte óvatosan. - Hogy vagy?

- Te csak ne kérdezd tőlem hogyan vagyok! Hogy nézel ki? Mit keresel itt kint? Ellátták egyáltalán rendesen a sérüléseid? Ha te így festesz, akkor hogyan nézhet ki Argo? Hol van? Komolyan letépem a fülét! Ennél több esze is lehetne! A tiédet csak azért nem bántom, mert az egyik már így is sérült.

- Bent van. Most hozták meg a kölykök a kajáját és eszik - és Khan örült, hogy ő nem került listára a nősténynél fültépésre. A másikat is elveszteni nagy hátrány lenne részéről, mert a sérültre azért annyira nem hallott jól, mint a másikra.

- Remek! - indult meg Zina, aztán három lépés után megállt és visszament, majd megragadta Khan pólóját. - Velem jössz!

- Oké. Várj! - szisszent fel a hím, de a haragos zöld szempár villanása után inkább nem mert panaszkodni, hanem szedte még fájósan is a lábait.

- Ezaz! - hallotta meg a közeledő Katja hangját Naxon, aki szólni sem tudott meglepetésében.

- Aha, szóval a te kezed van a dologban - találta meg a hím a hangját, majd Zina után nézett. - Eddig azt gondoltam azért lett ő a másik alvezér, mert Argonak kellett valaki, akiben ténylegesen megbízhat, de ezek után - vakarta meg a tarkóját. - Én még nem láttam senkit, aki képes lett volna Khant így letarolni, hogy ellenkezés nélkül engedelmeskedjen és menjen. Félelmetes egy nőstény.

- Igen - értett vele egyet az oda érő Ora. - Azért vicces, hogy mindenki úgy látja, hogy tök jól összeillenek Argoval, csak épp ők nem hajlandók tudomásul venni azt a vonzalmat, ami közöttük van.

- Nincs beleszólásunk, ez az ő dolguk - húzta el a száját Naxon. - Mindenesetre nem fogom Argot irigyelni, ha egy nap mégis összejön vele.

- Igen-igen. Tudjuk, te jobban szereted a bújós nőstényeket, mint a karmolósakat.

- Ora, ő Zinával jött? - vetett a hím hátrébb egy pillantást.

- Igen. Azt mondta hívjuk egyszerűen csak Öregnek.

- Aha - és a hím nem volt meggyőződve a döntés helyességéről, de biztos okkal hozta magával és, ha bármi veszélyt jelentene rájuk, akkor nem teszi. - Üdv nálunk Öreg!

- Jó tudni, hogy nem veszett ki belőletek a jó modor az elmúlt évszázadok során - és megjegyzésére az árnyfarkasok döbbent arcot vágott, mert immár egyértelművé vált pontosan tudja kik ők. - Egy olyan szobát kérnék, ami nem huzatos. A csontjaim már nem szeretik a hideget.

- Rendben - nyögte Naxon. - Majd szigeteljük, ha kell az ablakot és a fűtést is meg tudjuk oldani.

- Akkor menjünk! - noszogatta meg őket az idős hím, mire megindultak befelé.

Nem mintha az ételt hozó hím és a kölykök nagyon beljebb tudtak jutni, mert az éhes vérfarkasok kiszagolták, hogy végre van kaja. Így Naxon, Katja és Öreg érte el az épületet.