A nőstény a faluból kiérve élre állt, hogy Argo tudja követni a hangok alapján és azon gondolkodott vajon mi lesz a következő úti céljuk.

− Zina! − szólalt meg Argo mögötte.

Kissé összerezzent a váratlan megszólítás miatt és örült neki, hogy a hím ezt nem láthatta, mert mégis mit gondolna akkor most róla? Semmi jót, talán már bánná is, hogy kinevezte alvezérnek, arról pedig többé már nem is álmodhatna. Így sem fűzött sok reményt kettejükhöz.

− Te elmész megkeresed azt a néhány magányos farkast. Gadrral pedig visszamegyünk Khanhoz és a falkához.

− Tessék? − csodálkozott el, mert arra nem számított, hogy lerázzák.

− Angelicanak igaza van. Felesleges erőpazarlás felkeresni a többi falkát és beszélni velük, ráadásul időigényes még akkor is, ha ki tudjuk használni az emberi járműveket a gyorsabb utazáshoz. Akkor már inkább több időt szánok a felkészülésre.

− De miért én? − ezt még mindig nem értette.

− Azért amiért alvezér lettél. Ha valaki, te meg tudod győzni őket, de ha nem sikerül sem gond. Shion felajánlotta, hogy néhány idősebb farkas kipótolja a létszámunkat a gyűlés előtt, ha szükséges. − Zina eltátotta a száját, majd be is csukta.

− Baj van, igaz? − vonta le gyorsan a következtetést.

− Neked is feltűnt gondolom, hogy egy vámpírral sem találkoztunk egész idáig. − Zina bólintott, bár tudta Argo nem láthatja. − A falkátok környékén sincs már egy se jó két hete, pedig messzebbre is elmentek, hogy vadásszanak rájuk, de semmi. És ugyan ez a helyzet a többi falka környékén is.

− Nekiálltak összevonni az erőiket és tartalékolni a háborúra − látta át a dolgot a fekete bundás nőstény és Argo imádta amiért ilyen okos.

− A Toronyig visszamegyünk veled. Ott kérhetsz magadnak ruhát és, hogy teleportáljanak el abba a városba. Onnantól útba igazítod Gadr, hogy merre kell mennünk. Ha végeztél térj vissza velük az Éj falka területére és ott várj minket.

− Miért ott? − nézett rá Zina értetlenül.

− Semmi szükség arra, hogy meggondolják magukat, ha megtudják kikből áll a falka többi része − azt már nem akarta hozzátenni, hogy szerinte ott nagyobb biztonságban is lesz a nőstény.

− Rendben − egyezett bele Zina, de nem örült amiért magára kell hagynia Argot.

− Nem lesz baj Zina. Bízz bennem! − meglepetten nézett fel a hímre. Megosztotta volna vele véletlen az érzéseit?

− És, ha csatlakoznak, de nem akarnak velem jönni, hanem a városban maradni? - kérdezte meg hirtelen és látta Argon elgondolkodik.

− Akkor ne erőltesd. A lényeg, hogy csatlakozzanak.

− Akkor is az Éj falka területére menjek? − és reménykedett a nemleges válaszban.

− Nem. Veszélyes egyedül farkas alakban utazni, akkor már inkább gyere vissza hozzánk emberi módon.

− Rendben − és Zina mosolygott belül.

Eldöntötte, ráveszi a magányosakat a csatlakozásra, de nem kéri meg, hogy tartsanak vele. Így visszatérhet Argohoz a lehető leghamarabb.

Két nappal később a boszorkányok tornyánál elváltak az útjaik, és az ezüst bundájú hímnek nagyon furcsa érzés volt, hogy nem a nőstény fut vele. Aggódott érte már most, pedig alig váltak el, de muszáj bíznia benne, és abban nem lesz baja. Neki pedig össze kell szednie magát és nem Zinára koncentrálni, hanem a gyűlésre, és a harcra.

Argo szíve szerint gyorsabb tempóra ösztökélte volna Gadrt, de ismerte, nem bírná hosszú távon, és inkább halad lassabban, de tartósabb ideig, mint gyorsabban, aztán meg pihenniük kelljen.

És már ez ment két napja. Néha örült volna annak, ha nem omega a legjobb barátja, hanem mondjuk egy olyan közepes besorolású, mint Zina. Bár az utóbbi időben kezdett az az érzése lenni a nőstény lassan inkább már alfák közé sorolható. A fejlődése pedig betudható annak, ami vele történtek az utóbbi időben, és ahelyett, hogy feladta és visszavonulót fújt volna, inkább felnőtt a kihívásokhoz.

Vajon, ha odaérve rákényszerítené Gadrt, hogy igenis próbálja túllépni a korlátait, akkor is erősödne valamennyit? Kételkedett, mert sose lehetett harcos természetűnek mondani. Még oda se értek, de már most érezte rajta mennyire fél az árnyfarkasoktól.

Gadr nem akart jönni, de Argo nem hagyott neki más választást. Nem csak a falka alapítás miatt volt szüksége a barátjára, hanem azért is, mert maga mellett akart tudni valakit, akiben vakon megbízhat, míg Zina távol van tőle.

Elmélázott így egy pillanattal később reagálta le azt, hogy Gadr csúszva, fékezve állt meg. Ő pedig nekiment, és szerencsétlent már csak a nagyobb termete és súlya miatt feldöntötte.

− Mi az? − mordult rá, mert az ő ösztöne nem jelzett semmit, és hiába fülelt és emelte magasba az orrát, azok sem szolgáltattak semmi információt.

− Sze-sze-szellem − dadogta a földre került omega és nagyon moccanni se mert.

Argo nem örült a hallottaknak, mert pontosan tudta, ha harcra kerül a sor, akkor semmi esélyük, és még menekülni se nagyon, hacsak nem tudja valahogy Gadr talpra állítani és mozgásra bírni. Jó lett volna többet tudni erről a túlvilági lényről, mielőtt dönt arról mi legyen a következő lépés.

~ Férfi? Nő? − kérdezte meg telepatikusan.

~ Fé-férfi − Gadrnak még a gondolatai is dadogtak, de mivel Argo nekiállt felszedni őt a földről kénytelen felállt.

~ Remek, akkor legalább nem egy banshee − állapította meg, de attól még tudta veszélyes tud lenni, főleg, ha valami dühöngő szellemmel van dolguk.

~ Banshee? − és Gadr felől csak úgy áramlott a kétségbeesés.

~ Szedd össze magad! − mordult rá gondolatban, majd az omega elé lépett és kihúzta magát.

− Ki vagy? És mit akarsz? − tette fel a kérdést.

− Lényegtelen ki vagyok − kapott választ, ami nem tetszett neki. − Üzenetem van számodra.

− Kitől? − kérdezősködött tovább.

− Számít? − kérdezett vissza a szellem.

− Attól függ mi az üzenet − nem láthatta, de valahogy érezte a túlvilági lény mosolyog rajta. Mégis ki a fene volt és ki küldte? És mi az üzenet?

− A Sötétség mindig a leggyengébb pontot támadja − adta át az üzenet első részét a szellem és Argonak nem tetszett.

Egyből Zina jutott eszébe, hisz neki ő volt a leggyengébb pont, de ő most már biztos, hogy valamelyik városban van, ahol nem fogják megkockáztatni a megtámadását. Ettől függetlenül kezdte úgy érezni rossz ötlet volt egyedül hagynia, és vele kellett volna mennie. Az a pár nap, amíg eljutnak és beszélnek azzal a néhány vérfarkassal, belefért volna a terveibe.

− Minden falkának van legalább egy fekete báránya − kapta meg az üzenet másik felét, ami összezavarta.

Most akkor nem Zina a célpontjuk? Fekete a bundája, de érezte, hogy itt átvitt értelemben van használva ez a két szó. De kire utal? Talán áruló van az árnyfarkasok között?

− Ki küldött? − tette fel a kérdést, de nem kapott választ, és most roppantul utálta amiért nem lát. - Gadr!

Érezte, hogy az omega még mindig félve kukucskál ki mögüle, és kissé türelmetlenül várta a válaszát, de nem akart rászólni még egyszer.

− Nem látom sehol. Szerinted elment? − és reménykedést érzett felőle.

− Igen − morogta oda és nem örült neki.

Mégis ki a fene küldte? Talán Zoár boszorkánya tudott meg valamit és üzentetett egy szellemmel? Van ehhez hatalmuk? Végülis annak a fekete hajú boszorkánynak, akivel a barlangban megküzdött Lia, annak is szellem Védelmezője volt, bár kizárt, hogy ő lett volna.

Vagy valamelyik másik boszorkányhoz tartozott ez a szellem? Túl sok volt a kérdés, és nem voltak rá válaszai. Még az is megfordult a fejében talán Lia küldte a figyelmeztetést. Igen, erre látott esélyt.

Ha már így a lány eszébe jutott, elgondolkodott rajta vajon mi lehet a vámpírral? Megtanulta már uralni az erejét? Vagy már át is állt a másik oldalra? Barátként, vagy ellenségként fognak legközelebb találkozni?

Kósza gondolatként felvetődött benne, hogy talán ő akarta figyelmeztetni, de el is vetette. Nem volt hatalma a szellemek felett, ha pedig ez az alak mégis egy árnyboszorkányhoz tartozik, akkor miért segített volna neki? Nem! Kizárt, hogy a vámpír keze legyen a dologban.

− Menjünk! − morogta oda Gadrnak, aki mostanra összeszedte magát. − És szedd a lábad, ha nem akarsz még egy szellemmel találkozni míg odaérünk.

Nem kellett kétszer mondania már el is indultak és valamivel gyorsabb tempóban. Persze érzett némi lelkiismeret furdalást a hangnem miatt, amit megütött az előbb, de a hangulatán erőteljesen rontott ez a furcsa és titokzatos üzenet.

Rá kell jönnie mire gondolt a küldője míg odaérnek. Ott már túl késő lehet kideríteni, hisz ezek után még annyira sem bízhat meg Khanban, mint eddig. Akár rá is utalhatott a megjegyzés, vagy akármelyik tagjukra.

Bár jobban belegondolva egyikük sem érné meg, mert akkor nem kapná meg a lelke a megváltást. Miért kockáztatnák az angyalok haragját, ha valóban nem vágynak a normális életre? Vagy valakinek ez sem számít?

Khan túl őszintének tűnt, talán őt mégis lehúzhatja a listáról. Az már más kérdés, hogy a két jobbkezének Zodnak és Naxonnak mennyire tetszik az új felállás. Persze bizonyára továbbra is fontos szerepet töltenek be, de mégse olyat, mint amit eddig. Vajon tényleg a barátainak mondhatja őket, vagy képesek lennének hátba támadni?

Muszáj lesz hamar odaérniük, mert ha egész úton ezen fog gondolkodni, hogy ki lehet a fekete bárány, akkor nem ezüst, hanem ősz bundával fog megérkezni. Legalábbis néhány száll biztos színt vált.