Zina és Argo néhány nappal később elérték a boszorkányok központját minden gond nélkül, ami gyanússá vált a hímnek, de egyelőre nem tette szóvá. A Toronyban kissé meglepődtek az érkezésükön és egyből azt kérdezték mi történt.

Mivel egyikük sem tudta a boszorkányok mennyi információval rendelkeznek a történtekről, így inkább csak annyit mondtak, nincs. Zina annyit tett még hozzá, hogy szeretne a bátyjával Zoárral beszélni, aki szerencséjükre pont itt tartózkodott Angelicaval együtt.

Argo először úgy tervezte csak a hímmel beszél, de végül arra jutott, hogy bizonyára a boszorkányának is van beleszólása abba, éppen hova tartozik a Védelmezője. Szóval nekiállt az ezüst bundájú hím elmesélni miért is vannak itt.

- Árnyfarkasok! Nektek elment az eszetek? - akadt ki Zoár, mire Argo legszívesebben gyomron vágta volna, amiért kiabált. - Nem!

Zina mély levegőt vett, számított rá, hogy a bátyja első ízben nemet fog mondani. Soha nem tartozott abba a típusba, aki először átgondolná a dolgokat, mielőtt válaszolna. Viszont ismerte annyira egy kis puhítás és magyarázat és rá fogja tudni venni döntésének megváltoztatására.

- Zoár! - kezdte, de elhallgatott, amikor a másik smaragdzöld szempárba nézett.

Ebből már tudta, nem, nem fogja magát meggondolni. Mindegy mit mond, hogyan érvel, a bátyja döntött, ezt a pillantása elárulta. Ismerte őt már ennyire.

- És te sem Zina! Megtiltom!

- Nem vagyok már kiskorú! - vetett a bátyjára egy lapos pillantást. - És én már amúgy is meghoztam a döntésemet.

- Tessék?! - Argo pedig tényleg arra a pontra került, hogy megüti a másik hímet, hátha akkor csendesebbre veszi a hangját.

- Nyugalom Zoár - szólt bele a beszélgetésbe most először Angelica. - És mellesleg csatlakozni fogsz!

Mind a három vérfarkas kissé döbbenten fordult a boszorkány felé, aki teljes nyugalomban folytatta a kötögetését, és még csak fel sem pillantott rájuk.

- Az árnyfarkasok veszélyesek? Igen. Őrültség üzletelni velük, szövetséget kötni meg pláne. De! - és most egyenesen a Védelmezőjére nézett. - Szükséges.

- Angelica! - de Zoárba egy pillantás belefojtotta a szót.

Argo ugyan nem látta, de érzékelte a helyzetet hisz megváltozott a boszorkány egész kisugárzása. És úgy tűnt ez bőven elég ok a másiknak visszavonulót fújni. Talán a másik hím már tapasztalta milyen az, ha dühös, vagy ha utasítja.

De mi a pokolért nem hagyja ott a boszorkányt? Biztos van mód az ígéret, vagy egyezség feloldására. Erőszakkal senkit nem tarthatnak maguk mellett. Mégis akkor mi köti még hozzá? Miért marad mellette?

Egy dolgot szinte biztosra tudott. A vámpírt először csupán érdek tartotta Lia mellett, meg talán némi kíváncsiság. Viszont az elmúlt hetekben egyértelművé vált Argo számára, hogy Luc kötődött a lányhoz érzelmi szinten. Lehetséges volna, hogy Zoár is?

- Szükséges - folytatta Angelica. - Ha valóban azért vannak itt, hogy később hátba támadjanak, akkor is segítségükkel többet tudhatunk meg róluk. Mert, ha nem mutatnak együttműködést, azzal elárulják magukat.

- Aztán az sem elhanyagolható tény, hogy Argo ennek a Khannak a segítségével megtanulhat harcolni ellenük. De a legfontosabb érvem a következő. Ha arra a gyűlésre elmegy Diar, és legyőzi a többi falkavezért, akkor mindenkinek, még neked is követned kell őt. Akarod vagy, sem, igaz? - a hím kényszeredetten bólintott.

- Márpedig, ha Argonak akár csak egy hajszálnyival több esélye van legyőzni őt, ha falkavezérként megy oda, mint a többieknek, akkor meg kell ragadnunk a lehetőséget. Te sem akarhatod tétlenül végignézni hogyan állítják át a fajtádat akaratuk szerint a másik oldalra - Zoár válla itt már megereszkedett. - Ehhez viszont annak a falkának meg kell alakulnia! Szóval csatlakozni fogsz hozzájuk, és rá fogom venni Saraht és Lint is, győzzék meg ugyanerről a Védelmezőiket.

- De! - kezdte Zoár, most már sokkal inkább csak szimpla makacsságból.

- Figyelj Wolfy! Egy angyal esélyt adott nekik, szóval neked ezek után nem lehet kifogásod ellenük. Nem mondom, hogy egy égi nem tévedhet, de erre igen kicsi az esély. Ha pedig mégis valóban megváltást akarnak ezek az árnyfarkasok, és segítenek nekünk, akkor ostobaság megtagadni magunktól mindezt - Angelica itt elgondolkodó arcot vágott és elhallgatott egy pillanatra.

- Persze nem azt mondom bízz meg bennük vakon, de meg kell adnod az esélyt a jóra. Túl sok forog most kockán. Nincs idő makacskodásra és ellenkezésre! És ha már itt tartunk. Igazán bízhatnál egy kicsit jobban a húgodban, hogy képes jó döntést meghozni. Hisz a múltkori esetnél is megfelelően cselekedett, még ha hatalmas kockázatot is vállalt, de megérte.

- Jól van! - fonta karba Zoár a kezét, de még mindig morcos arcot vágott. - De én azért megnézném magamnak ezeket az alakokat.

- Még szép, hogy megnézzük őket! Mindig is kíváncsi voltam arra milyen egy árnyfarkas - mosolyodott el Angelica.

- Akkor hajlandó vagy rá? - kérdezte meg Argo a biztonság kedvéért.

A másik hím odamorogott egy igent, így az ezüst bundájú bevette a falka tudatba, Zina pedig megmutatta a bátyjának hol találja őket.

- És most mi a tervetek? - nézett rájuk kérdőn Angelica.

- Megpróbálok még a gyűlés előtt minél több falkavezért magam mellé állítani. Az Éj klánnál kezdek, az apámat meg a Hó falkát kihagyom. Az Északiak szerintem meghallgatnak de nem fognak választ adni, viszont a Felföldiek biztos mellém állnak - tájékoztatta Argo.

- Ez nem időpazarlás? Hisz, ha egyet fognak érteni már most az érveiddel, akkor a gyűlésen sem fognak ágálni ellene és nem kell velük megküzdened.

Az ezüst bundájú hímnek el kellett ismernie magában, valóban van igazság abban, amit a boszorkány mondott. Hisz ugyan azokkal az érvekkel és tényekkel tudna menni a gyűlésre is, mint amivel egyesével felkeresné őket.

- Az Éj klánhoz akkor is el kell mennem Gadr miatt. Shion ugyan azt mondta maradhat. Ha akar csatlakozni hozzák, akkor befogadják, de mégsem oda tartozik. És többé már az Ezüst klánhoz sem, így mindenképp magam mellé akarom venni. És szerintem Zina is szeretne hazalátogatni, megnyugtatni a szüleit jól van és nem esett semmi baja.

Argo ugyan nem látta, de érezte magán a nőstény hálás pillantását. Zina sosem mondta neki mit szeretne, de egészen eddig mindig az ő érdekei elé helyezte a sajátját. Ideje viszonoznia valamivel és ez a legkevesebb, ha már itt vannak a környéken.

- De még így sem leszünk elegen, ha jól számolok - dörmögte Zoár.

- Valóban nem - erősítette meg Zina. - Arra gondoltunk megpróbálunk magányos farkasokat beszervezni. Esetleg a boszorkányok tudhatnak arról merre találnánk néhányat?

- Utána kérdezek, hátha valaki tud segíteni. Más klánból meg sem akarjátok próbálni, igaz?

- Nem venné ki jól magát - húzta el a száját Argo, mert ő gondolt rá.

- Igaz, egy olyan vezér sem állna melléd azok után, ha előtte farkasokat csábítasz el tőle - bólogatott a boszorkány. - Meddig maradtok itt?

- Jó lenne minél előbb tovább indulni, de ha kell néhány nap, hogy megtudd nekünk hol vannak magányos farkasok az belefér. Nekünk se árt, ha kipihenten megyünk tovább. Persze ez attól is függ hajlandók-e a boszorkányok elszállásolni minket.

- Attól nem kell félnetek, hogy kirakják a bundátokat. A Torony nagy része üres, mert messze nincs manapság annyi boszorkány, mint mondjuk öt-hatszáz évvel ezelőtt. Egyre több gyermekben nem ébred fel az erő, még ha örökli is.

Argo pontosan érezte a dolog súlyát. Ha a boszorkányok száma vészesen visszaesik, akkor nem lesz ki felvegye a harcot a sötétség teremtményeivel. A Vadászok és a vérfarkasok nem lesznek képesek helyettesíteni őket, hisz egyikük sem tud varázsolni.

Nem elég, hogy a fajtája el van maradva az emberektől és ez miatt kihalásra ítélik saját magukat, de még ez is. Igaz ezt nem neki kell megoldani, de akkor sem csukhatja be a szemét és mehet el mellette.

- Szerzek nektek szobát, Zoár pedig hoz fel ételt a konyháról - állt fel Angelica hirtelen. - Addig maradjatok itt nyugodtan.

Azzal intett a Védelmezőjének és távoztak. Argo még érezte, hogy Zoár vett rá egy pillantást, mert szinte égette a bundáját. Mégis mit gondolt mit fog csinálni Zinával, míg távol vannak? Eddig is sem bántotta vagy mászott rá, nem pont most fog.

- Jól hallottam, hogy Wolfynak szólította a boszorkánya? - tette fel egy kicsivel később a kérdést, amikor már távolabb járt a páros.

- Igen - és Zina kissé elnyújtotta a szót. Ezek szerint őt is meglepte és nem tudott róla.

- Minden Védelmező beleszeret a boszorkányába? - tette fel Argo a kérdést.

- Nem tudom. Bár jobban belegondolva - majd Zina tartott egy kis szünetet. - Szinte a nap huszonnégy órájában együtt vannak. Kicsi az esély arra, hogy mással ismerkedjenek, randizzanak, vagy egyáltalán magánéletük legyen. De attól még vágyhatnak párra.

- Igaz - dörmögte Argo és remélte Zoárnak lesz annyi esze, hogy azért kölyköt ne nemzzen a boszorkánynak.

Két nappal később Argo és Zina tovább indult az Éj klán területe felé. A két másik Védelmező vérfarkas is csatlakozott hozzájuk, bár különösebb érdeklődést nem mutattak  miért is kell. Egyszerűen elfogadták az utasítást, mintha mindegy lenne az ok. Igazából csak a létszám miatt kellettek és nem azért, hogy építő tagjai legyenek a falkának.

Az út az Éj falka területéig szintén zavartalanul telt és ez egyre inkább nem tetszett Argonak, de továbbra sem említette meg. Az őrszemek lejelentetté az érkezésüket, így mire beértek a településre Shion és Gadr már várta őket.

Utóbbi majdnem csak az ezüst bundájú hím nyakába vetette magát, úgy örült a viszontlátásnak és a ténynek élnek mind a ketten. Láthatóan jól volt és jól érezte magát itt. Sikerült beilleszkednie is, még ha nem is vált a falka tagjává.

Argo nem húzta az időt és egyből közölte a idősebb vezérrel szeretne vele beszélni, amire a másik vérfarkas rábólintott. Az ezüst bundás hím intett a barátjának jöjjön is, mire az zavartan és megilletve követte őket. Zinanak viszont jelezte menjen nyugodtan, keresse meg a szüleit, amit a nőstény hálásan fogadott és el is indult a házuk irányába.

De nem talált otthon senkit. Az egyik mellettük lakó vérfarkastól tudta meg az Észak falkához mentek, mert a nővére, aki ott talált magának párt nemrég megellett, és őt látogatják éppen. Kicsit sajnálta ezt és nem értette Zoár miért nem mondta el neki. Biztos tudott róla, vagy nem?

Az apjuk a mai napig kicsit orrolt rá, amiért Védelmezőnek állt. Neki megbocsátott, mert olyan tudásra tett szert, ami a falka javára vált. Ennek ellenére Zina tudta, az apjuk a nővérüket szereti a legjobban, mert ő normális vérfarkas hozzájuk képest.

- Nahát, Zina! - hallott meg egy nagyon is ismerős hangot, és akivel a legkevésbé sem vágyott találkozni.

- Idar? - fordult meg és még csak meg sem próbált kedves, vagy jókedvű lenni. - Nahát visszatértél?

- Igen, és amint látom te is - a hím rámosolygott és közelebb jött, de Zina egy apró fülmozdulattal jelezte tartsa meg a tisztes távot, és Idar meg is tette. - Megváltoztál.

- Valóban? - és egyértelműen ellenségesen viselkedett a hímmel szemben, de valahogy ösztönösen jött és nem tudott uralkodni magán.

- Csak nézz magadra! - és Idar jól láthatóan végigmérte.

Zina pontosan tudta miért mondja. Soha nem tartozott az a nagyon izmos alkatúakhoz, mert nem harcos, vagy vadász lett belőle elsődlegesen. Viszont az utóbbi hetekben nem csakhogy sok harcon ment keresztül, de rengeteget futott, ami meglátszott rajta. Ezt tudta ő is.

És talán belülről is változott, mert már messze nem érezte magát olyan bizonytalannak bizonyos helyzetekben, mint eddig. Ehhez jött hozzá most az a tény, hogy Argo alvezérnek nevezte ki, így ennek megfelelően kellett viselkednie. Nem mintha nagyon tudta volna ez pontosan mit takar. Az biztos, nem engedheti meg magának, hogy régi érzések, emlékek elbizonytalanítsák.

- Szeretném, ha megbeszélnénk a dolgot - próbálkozott a fekete bundás hím.

- Mit szeretnél rajta megbeszélni? - és Zina kérdő arcot vágott.

Gondolta ad egy alkalmat Idarnak a magyarázkodásra. Nem számított, hogy közben megjelent Argo, aki meglepően hamar megbeszélte, amit akart a másik falkavezérrel és közeledett. Ha egy nap akar valamit az ezüst bundástól, akkor nem árt, ha tud erről. Nem mintha titkolnia kellett volna ezt bárki elől, mégha nem is beszélt róla szívesen.

- Zina mi nagyon jól összeillettünk - kezdett bele a hím.

- Igen, jól mondod. Múlt időben - látta a másikon meglepődött amiért ilyen merészen válaszolt. De miért is? Hisz épp az előbb említette meg, megváltozott. - Emlékeztetnélek rá te voltál az, aki azt mondta még korai, és te még látni, és tapasztalni akarsz!

- Igen! - szedte össze magát Idar. - Mert úgy éreztem magam melletted, hogy nem vagyok hozzád méltó! Hisz te jártál egyetemre. Éltél az emberek között és olyan dolgokat láttál és tapasztaltál, amit a legtöbb vérfarkas egy élet alatt nem.

Argo megállt, amint meghallotta a beszélgetés első mondatait. A hallása jóval élesebbé vált, amióta megvakult. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a nőstényt a hallgatózással, de képtelennek bizonyult rávenni magát menjen távolabb.

Ráadásul furcsán viszketett a marka, bizsergett a tarkója és csak remélte nem áll fel rajta a szőr. Rosszul esett belegondolni, hogy annak a hímnek köze volt valaha Zinahoz és ha jól vette ki, majdnem csak a párja is lett.

Bár valahol meg tudta érteni a másikat, mert neki is gyakran támadt ilyen érzése a nőstény mellett, túl keveset tud, és nem lenne méltó hozzá, de ő legalább igyekezett azzá válni. De nem úgy, hogy elhagyta érte a nőstényt, hanem mellette igyekezett felzárkózni. Ez a barom viszont nem így gondolkodott. Csak remélte Zina ki fogja kosarazni, mert ha nem képtelen lesz végignézni azt hogyan válnak egy párrá. Magát ismerve kihívja a másik hímet a nőstényért és mindent feltesz egy lapra a megszerzéséért.

- Értem - jegyezte meg a nőstény kissé meglepetten.

- Csak miattad mentem el, hogy amikor visszajövök...

- Miattam? - emelte fel Zina a hangját és vágott közbe. - Szóval nem értem, hanem miattam?

Argonak nagyon kellett igyekeznie elnyomni a mosolyát. Nem túl okos a hím, vagy pedig ennyire nem ismerné Zinat? A nőstény képességei közé tartozott, hogy a szavak mögé látott jobban, mint azt bárki feltételezte róla, és ennek köszönhetően gyorsan kiismerte az adott személyt. Ezért is nevezte ki alvezérnek. Részben. A másik ok, hogy maga mellett akarta tartani.

- Mi? Nem! Zina félreértesz! - és Idar kicsit dadogott.

- Nem, nem értelek félre. Nem tudtad elviselni, hogy több dolgot tudok az emberekről, mint te. Ezért elmentél, de nem miattam, hanem magad miatt! Nem tudom mit gondoltál, hogy talán várni foglak és mikor visszatér, majd a karodba omlok és a tiéd leszek? Hát nem! Nekem nem kell olyan hím, aki megbánt, összetör és elhagy.

- Zina én azt hittem megértettél engem, és elfogadtad a dolgot - Argo csak megcsóválta a fejét mire a mellette álló Gadr kérdőn nézett rá, hisz nem értette miért állnak tétlenül egy helyben, de eddig nem tette ezt neki szóvá. - Eszembe se jutott, hogy megbántottalak. Összetörni a szíved meg egyáltalán nem akartam.

- Tudod mit szoktak erre az emberek mondani? Hinni a templomban kell. És az régen rossz, ha nem tűnt fel neked, hogy megbántottál, mert azt mutatja nem is ismertél meg igazán.

- De azt mondtad...

- Egy dolog mit mondtam és egy másik, valójában mit gondoltam és éreztem. De te nem vetted észre, mert csak magaddal foglalkoztál! Most pedig, ha megbocsátasz, várnak rám - azzal elindult el a hím mellett Argo irányába.

Idar keze felé nyúlt, hogy megfogja a karját, de meggondolta magát, amikor azok a zöld szemek figyelmeztetőn megvillantak. A fekete bundás hím aztán Argo felé nézett és végigmérte a másikat.

- Zina nem kell vele menned! - szólt utána, mire a nőstény megtorpant és hátrafordult. - Hallottam mi történt, és azt is tudom semmit nem kért kárpótlásnak tőled vagy a falkánktól, de te mégis felajánlottad neki a segítségedet. De már jól van a barátja, szóval nem kell vele menned! Te ide tartozol! Közénk.

- Valóban nem kell vele mennem, de vele megyek. Tudod miért? Mert többet tett értem az elmúlt néhány hónapban, mint te évek alatt! - Argo gerincén elégedettség futott végig és a szíve hatalmasat dobbant. - És nem, már nem tartozom ide. Argo saját falkát alapít és én csatlakoztam hozzá!

- Tessék? Ezt nem mondhatod komolyan, hogy egy ilyen - itt kicsit elakadt és kereste a megfelelő szót -Szóval egy ilyen hím falkájába akarsz tartozni, aki vak! Mégis ki követné, vagy ismerné el falkavezérnek? Ne légy ostoba Zina!

A lány erőltetetten, röviden felnevetett, amivel sikerült összezavarnia Idart, aki kezdte úgy érezni talán a nősténynek elment a józan esze.

- Semmit sem tudsz Argoról, azon kívül, hogy megvakult. De elárulok egy dolgot. Úgy döngölne a földbe téged, vagy bárkit a falkából, hogy annak esélye sem lenne ellene. És az ostoba nem én vagyok, hanem te! Mert még mindig csak a felszínt látod - azzal tovább indult és megállt az ezüst bundás hím mellett.

- Mehetünk? - kérdezte meg Argo halkan és érezte a nőstény szagán zaklatott, viszont nem akart úgy elindulni nincs lerendezve ez a dolog és nem tud a feladatra koncentrálni.

- Igen. Talán jobb is, mert ha még egy szót szól nekimegyek - motyogta alig halhatóan a választ és meglepetésére a hím halkan felnevetett, amit jelen állapotában nem tudott értékelni. - Mi az?

- Semmi - csóválta meg a fejét Argo, majd elmosolyodott. - Bár szívesen megnézném hogyan cakkozod ki a fülét mérgedben.

Zina ekkor kezdte igazából csak felfogni az előbb ténylegesen mit mondott. Azért csak nem változott annyit, hogy most már nincs ellenére ártani másnak. Vagy mindig is benne volt ez a vadság, ami a többiekben és az elmúlt időszak hozta ki belőle?

~ Közeledik - kapta meg hirtelen Argotól a telepatikus üzenetet, mire mély levegőt vett, megkeményítette magát és megfordult, és egyenesen Idar szemébe nézett.

- Veled megyek Zina! - jelentette ki. - Ha tetszik, ha nem.

- Tessék?! - és ezen a kijelentésen még Argo is meglepődött.

- Nem foglak vele kettesben hagyni! - és egyértelműen ellenségként, vagy riválisként jelölte meg Argot.

- Mármint hármasra gondoltál? - utalt Zina Gadrra, de Idar csak legyintett, hogy az az omega aztán nem sok vizet zavar. - Csak, hogy tudd, mert úgy látom nem világos számodra. Eddig is kettesben voltam Argoval.

Látta, kijelentésével a fekete bundás hímbe sikerült fojtani a szót, mert nem tudott mit reagálni hirtelen. Igazából nem hazudott, mert akadtak időszakok, amikor tényleg kettesben utaztak, de többségében jelen volt Lia és Luc, aztán pedig az árnyfarkasok. De ezt nem akarta Idar orrára kötni.

- Te! - morogta oda Argonak, aki ebből már biztosan tudta harc lesz.

- Ő - kezdte a nőstény, hogy védelmébe vegye,  amit viszont az ezüst bundás nem hagyhatott.

- Zina! - szólt rá, mire elhallgatott és lemondóan leeresztette a vállát, majd arrébb lépett és valami olyasmit morgott, hogy hímek. Gadr pedig szintén arrébb oldalgott, mert ő is tudta mi várható.

- Mindegy mit mondott volna, vagy mondok én, te már eldöntötted magadban mi történt az elmúlt időszakban - és Argo még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy szembeforduljon a másikkal.

- Meg fogom Zinat védeni.

- Nem szorul a védelmedre! - vágott közbe Argo és hátrébb helyezte a testsúlyát.

A mondata pedig elérte a célt, mert Idarnál elszakadt a cérna és nekiugrott. Pont ahogy számított rá, ezért sem érte meglepetésként.

Idar a hozzá közelebb eső kezével próbálta meg a nyakát, a pofáját lekarmolni, de Argo könnyedén hajolt el a mozdulat elől a korábban hátrahelyezett súlyának köszönhetően, így csak a levegőt kaszálta. Ő viszont könnyedén vágta gyomron, hisz védtelen maradt azon az oldalon.

Idar javára írta, hogy maradt benne annyi, hogy kissé oldalra, kissé hátra ugorva eltávolodjon tőle. Argo tovább támadhatott volna, de nem akart harcolni, a fekete bundással ellentétben. Hallotta megcsikordulni a talpa alatt lévő néhány követ, amikor újabb támadáshoz helyezkedett el.

- Mi a fene folyik itt? - hallották meg mindannyian Shion felemelt hangját, aki erőteljesebb tempóban közeledett. - Argo? Zina? Idar?

- Idar a fejébe vette, hogy Argo ártott nekem és meg akar tőle védeni - és Zina hangja éreztette a hangulatát, dühös és kicsit talán sértett is.

- Idar te megtámadtad Argot? Igaz ez? - nézett az idős falkavezér rá, de a fiatalabb hím állta a pillantását. Dühös volt a bekapott találat miatt és azért is, mert beavatkoztak a harcába.

- Kihasználja Zina jószívűségét, de én nem fogom hagyni - morgott Argora.

- Zina felnőtt nőstény, aki el tudja dönteni mi jó neki és mi nem - tájékoztatta Shion a harcias ifjút. - Te pedig nem vagy sem a testvére, sem a rokona vagy a párja, hogy jogod legyen beleszólni az életébe és a döntése helyességébe. Kivéve, ha kérte a segítségedet.

- Nem, de - kezdte zavartan Idar.

- Azaz alaptalanul feltételeztél rosszat Argoról és támadtad meg? - nézett rá Shion kérdőn, mire a fiatal hím még inkább kellemetlen helyzetbe került, hisz ez azt jelentette kétségbe vonta a másik tisztességét és becsületét.

- Csak az érzelmei ragadták el - szólalt meg az ezüst bundájú hím. - Előfordul az ilyen.

Idar szerette volna letörölni Argo arcáról azt a fensőbbséges pofát, amit vágott. Egyidősek lehettek mégis úgy viselkedett mintha több lenne nála. Egyáltalán nem akarta az ő nagylelkűségéből fakadóan megúszni azt, hogy a vezére megfenyítse helytelen viselkedés miatt.

- Az érzelmei? Zina? - fordult a nőstény felé, aki lapos pillantást nézett a vezérre, hogy mit akar tőle, pedig pontosan tudta.

- Csak egy dolgot akarok Idartól. hagyjon békén! - mondta aztán ki.

- És Argotól? - nézett rá az idős farkas és a választ Argo várta leginkább kíváncsian.

Zina viszont meglepődött a kérdésen, aztán mintha kicsit idegessé vált volna a szaga. Argo tudni szerette volna miért? Talán érez iránta valamit, és nem csupán továbbra is a lelkiismerete tartja mellette? Bár az előbbi kijelentései után ebben már kételkedett.

Zina pontosan tudta mi forog kockán. A válaszától függően Shion ítélheti úgy, hogy ez a harc igazából miatta alakult ki. Idar igényt tart rá és Argotól akarja őt megszerezni. Ha bármi olyat mond, ami arra utal van köztük valami, vagy ő akar valamit a hímtől, akkor máris jogossá válik a harc és végig lehet vinni. Vajon Argo megküzdene érte, ha azt mondaná érdeklődik iránta?

- Argo nem mutatott irányomba érdeklődést - adott aztán kitérő választ és látta a vezéren, hogy elgondolkodva méri végig.

Úgy érezte belelát a lelkébe és most csak Shionon múlott, hogy tovább erőszakoskodik a tényleges válaszért vagy sem.

Argo vágott egy fintort, mert eddig valóban azon dolgozott, hogy Zinanak ne tűnjön fel akar tőle bármit is, de most sokkal jobban örült volna, ha mást mond. Bármi olyat, ami indokolttá teszi a harc folytatását. Bár jobban belegondolva nem ilyen úton szeretné megszerezni magának a nőstényt.

- Akkor összegezem. Közted és Argo között nincs semmi, Idart pedig kikosaraztad.

- Igen - bólintott a nőstény.

- Innentől akkor nincs értelme a harcnak és felesleges is. Idar - fordult a hím felé, aki majdnem csak húzta a száját a hallottakon, mert már sejtette mi lesz a következő mondtat. - Neked el kell fogadnod Zina döntését és tartozol egy bocsánatkéréssel Argo irányába.

- Nem fogok bocsánatot kérni! - morogta a fekete bundás hím. - Továbbra is úgy gondolom kihasználja Zinat!

Azzal nem foglalkozva sem a vezérével, sem a többiekkel elviharzott. De legalább a harcról letett, aminek Zina örült.

- Argo - kezdte Shion.

- Szóra sem érdemes - vágott közbe a nevezett, mire az idősebb farkas bólintott. - Köszönök mindent, és akkor indulunk is.

- Szóra sem érdemes - ismételte meg az előbbi szavakat a már őszülő hím, mire Argo csak elmosolyodott.

Zina pedig örült, hogy végre eltűnhetnek a kíváncsi szemek elől. Ugyan nem tudta ezek után hogyan fog vele az ezüst bundájú hím viselkedni, de remélte nem lesz elutasító, vagy másabb. Az nagyon fájt volna és talán veheti úgy is a későbbiekben sem fog irányába érdeklődést mutatni, hisz ő kijelentette az előbb ezt.

Lehetséges, hogy az eddigi viselkedését félreértelmezte és Argo próbálkozott nála, csak finoman és ő nem vette észre? Ezek után viszont biztos lemond róla, hisz neki nem tűnt fel, és úgy gondolja őt nem is érdekli a hím. Mégis mit csináljon ezek után? Lehet beszélnie kéne vele? De mégis mit mondjon, hogyan fogjon a mondandójához, csakhogy ne jöjjön ki belőle rosszul?

Alkalmas egyáltalán erre az idő? Hisz Argonak fontosabb dolga is van, mint vele foglalkozni. Szóval, ha ezt nézi, akkor van ideje kitalálni mit csináljon és visszatérni erre, ha vége ennek az egésznek. Igen, az lesz a legjobb, ha kivár.