Charlie nem akarta hallani azokat a sikolyokat amiket próbált ki zárni, de egyszerűen lehetetlen volt. Hiába csukott be minden ajtót, ablakot, és húzta le a redőnyt, a kétségbeesett kiáltások így is behallatszódtak. Kezeit a fülére tapasztja.

-Nem akarom hallani.-motyogja halkan miközben ajkai megremegnek. Nem akar itt lenni. Amióta csak eszét tudja, mindig, minden évben el kell viselnie ezt a napot.

-Még mindig nem akarod belátni?-Charlie szemei kikerekednek a hang felismerése után. Nem akarja elhinni, hogy itt van. Michael sosem szokott részt venni a népirtásban. Akkor most miért?-Öröm látni téged hercegnő.-mondja miközben egy gúnyos mosollyal elé áll. Charlie furcsán nézi az angyalt aki a többihez képest emberien néz ki le számítva arany színű szárnyait melyek hátából nőnek ki. Göndör, barna színű haja bele lóg kissé tengerkék szemeibe (pontosabban csak az egyikbe hisz, a másik szeme helyén csak egy x található).

-Miért vagy itt?-kérdezi miközben kihúzza magát, próbálva leplezni félelmét. De hiába, Michael átlát rajta és ha meg tehetné kihasználná, de nem teszi. Be akarja bizonyítani neki, hogy az álma valóra válása lehetetlen. Egy ember nem véletlenül kerül a pokolba. Jó ember a mennybe, rossz a pokolba. Ha valaki az utóbbiba kerül annak minden bizonyára meg van az oka, nem kell semmit sem erőltetni.

-Azt akarom, hogy hagyd abba. Semmi értelme harcolnod a pokolba jutottakért hisz, ők fordított esetben nem tennék meg. Nem véletlenül kerültek a pokolba hercegnő.-szavai egytől egyik gúnytól csöpögtek, istentől kapott arca pedig furcsa grimaszba fordul ahogy végig pásztázza Charlie szobáját. Csak most vette észre, hogy mennyire sötét. De még is, a szeme egy családi festményen állapodott meg.  Középen a hercegnő, bal oldalán Lucifer, míg jobbján az anyja. Mennyire hasonlít az anyjára, Lilithre ez kissé megmosolyogtatta, amit Charlie nem tud hova rakni így inkább kissé hátrébb húzódik az angyaltól.

-Nem tudom mire gondolsz.-motyogja szinte már értetlenül, de Michael így is megértette. Ajkai gúnyos vigyorra húzódnak, szinte már felröhögne. Ilyet se látott még. A pokol hercegnője megpróbált hazudni neki, de olyan feltűnően, hogy még Lucifer is inkább fejbe lőné magát.

-Ne játszd a tudatlant. Viszont ahogy elnézem nem tudlak meggyőzni az álmaid eltörlésére, igaz?-Charlie makacsan húzza ki magán, kezdeti félelme szerte foszlott, s még közelebb is megy az angyalhoz. Bal kezét a szívére teszi, s kissé előre hajol, hogy a másik jól megértse szavai súlyát.

-Hiszem, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, hogy mindenkiben létezik egy cseppnyi jóság valahol mélyen a szívükben. Ha az emberek kaphatnak második esélyt, akkor a pokolbéliek miért nem? Be akarom bizonyítani, hogy mindenki képes megváltozni ha a helyes irányba terelgetjük. Különben is, már van egy ügyfelem. Angel Dust. Biztos hallottál már róla.-mondja mosolyogva Charlie, mire Michaelből végül ki tör a nevetés. Ebben a nevetésben nincs semmi jó. szokás szerint gúnyos, pont, mint Alastornak amikor neki beszélt erről először. Gonosz, lenéző, lesajnáló.

-Jaj, hercegnő. Tudtam, hogy naiv vagy, de ennyire? Angel Dust egy kurva. Pornó sztár, több embert ölt meg, mint hinnéd. Még így hiszed, hogy megváltozhat?

-Akkor el kell mondanom neked, hogy már nem drogozik és nem balhézik már....-Charlie idegesen hallgat el, ahogy eszébe jut, hogy amit mondana igaz is lenne, ha Angel a tegnap reggeli folyamán nem verte volna ki a balhét mert Niffty nem adott neki kávét. Niffty szentűl meg akarta győzni Angelt, hogy a kávé rossz és nem tesz semmi jót a szervezetnek és egy nőnek jól kell tartania magát.  (megj.: ez még mindig jó xd Szeretek azzal viccelődni, hogy Niffty abban a hitben van, hogy Angel nő :D)

-Na mi az hercegnő? -kérdezi mosolyogva Michael, de igazából pontosan tudja jól, hogy mi a helyzet, s éppen ezért nem is kérdezz erről többet. Másra hova tereli a témát. -Tudod mit hercegnő? Bebizonyítom neked, hogy egy démon sem képes megváltozni.

-Még is, hogy? Tudod elég makacs vagyok ezzel kapcsolatban. Mutass bármit, nem fogom csak úgy feladni.

-Biztos vagy benne? Csak mert biztos vagyok benne, hogy ha rá jössz a legjobb barátnőd mocskos kis titkára nem így fogod gondolni.-Charlie nagyot nyel a legjobb barátnő említésére, ez semmi jót nem jelenthet.-Veggie, ahogy te ismered. Biztos vagyok benne, hogy már régóta izgat téged a kérdés, hogy még is mit követhetett el barátnőd aki jelen pillanatban még a légynek sem ártana ha biztonságban vagy. -mondja vigyorogva, s közelebb hajol Charliehoz aki most elbizonytalanodott. Igaz, kíváncsi Veggie múltjára, sőt már kérdezte is, ami végül odáig fajult, hogy veszekedtek. Végül a hercegnő megígérte neki, hogy majd megvárja amíg készen nem áll, hogy elmondja neki. És ezt ő tiszteletben is tartja.

-V-veggie? Nem, kösz. Inkább kihagyom.-mondja kicsit megremegve, de az angyal ellen nem tud ellenállni. Bal kezét az angyal fejére teszi aki értetlenül nézi Michaelt aki gonosz vigyorral néz le rá.

-Utazz kicsit a múltban hercegnő. ég találkozunk.-Charlie zuhanni kezd. Kétségbeesetten néz fel ahonnan az angyal vigyorogva nézi végig zuhanását. A pokol trónörököse próbálja használni démoni énjét, hogy megpróbálja enyhíteni zuhanását, de ez sikertelen, lehetetlen megállítani. Meg kell várnia míg földet nem ér. Vajon... Mi fogja várni őt ott?

   Charlie fej fájással ébred. Kezével masszírozni kezdi halántékát de a fájdalom nem enyhül. Végül, megpróbál fel kelni a földről, s jobban körül nézni, hogy hova is kerülhetett. Amint ez megtörténne, s le porolná magát, észre veszi, hogy másik ruha van rajta. Talán egy régi iskolai egyenruha amit még Angel és Veggie meséltek. Talán mindketten ilyeneket kellett hordaniuk. Ahogy figyelme a helyre terelődik megérti, hogy bizony egy iskolában van (a padok, székek és a táblából ítélve. Erről is mintha meséltek volna).

-Miért küldött ide Michael?-kérdezi suttogva. Felsóhajt, s jobb ötlet nem híján próbál ki utni az iskolából. Mondjuk elég furcsa. Minden ablak zárva (vagy legalábbis nagyon úgy tűnik) és sehol sincs egy gyerek sem.

A hercegnő ki nyitja a terem ajtaját mire egy hosszú folyosóra ér. Tanácstalanul vakargatni kezdi feje búbját. Merre kéne mennie? Mit kéne tennie? Miért van itt egyáltalán? -végül elindul a balra, s a folyosón elhaladó összes osztályterembe be néz, de nincsen semmi. Egy dolog sincs ami arra bizonyítaná, hogy valaki lenne itt. Végül egy lépcsősorhoz ér ami csak lefelé vezet. Kissé megmosolyogtatja, hiszen csak nem lehet olyan nagy ez az iskola.

-Ahh!-egy hangos sikoly törte át az eddigi csendet ami Charliet megrémítette egy pillanatra, végül össze kapta magát, s a hang irányába ment. Pont eggyel alatta volt, egy másik osztály teremből jött, ami minden bizonyára rajz terem lehet a festményekből, s a különféle rajzokból ítélve amik a falra vannak ki téve. Charlie kissé félve nyitott be az osztályterembe, de bár ne nyitott volna be. Ott állt ő, vagy 5 hulla előtt, véres kezekkel, s egy késsel a jobbjában. Arca ijedt, mintha nem is értené, hogy éppen mit követett el. Mikor észre vette a hercegnőt az ajtóban állva, sokkos állapotban felé indul, lassú léptekkel. Biztos megsérült mikor a lánnyal dulakodott. Charlie arca rémülté változott át, azt sem tudja mi történik, még is egy dolgot biztos tud. Menekülnie kell. De a lábai nem mozdulnak. Lefagyott, Veggie pedig hamarosan elér hozzá. Arca továbbra is rémült, a kést pedig felé szegezi.

-V-veggie... Én vagyok a-az...-mondja egy fájdalmas vigyorra húzva ajkait amíg hamar lefelé gördülnek, s hamarosan könnyek lepik el arcát. -Ne-nem ismersz f-fel...?-barátnője egy jelet sem adja, hogy felismerné, vagy, hogy tudná ki ő. Egyetlen egy pillanatra behunyja szemeit, majd mikor kinyitja, bátorságot kapva ki szalad a teremből. Veggie a nyomában jár. Ő sokkal jobban ismeri az iskola épületét ezért sietnie kell a kijárat felé mielőtt utolérné. -Miért nem emlékszik rám?-kérdezi sírva a hercegnő, s ökölbe szorítva kezeit fut tovább, de kijárat továbbra sincs meg, még a lépcső sem amin le jött, mintha csak kámforrá vált volna. -Michael! Mi ez az egész?-kérdezi halkan Charlie, ne, hogy Veggie megtalálja őt. De hiába, mert az angyal így sem válaszol hozzá. Csak nézi az egészet. Nem fog bele avatkozni, csak ha el jön az idő. -Mi ez az egész Michael?-sírva dől neki a raktár falának ahová nem rég zárta be magát. Hamarosan léptek zaja üti meg a fülét, kezeit a szájára teszi ne, hogy még meghallja heves lélegzet vételét, vagy esetleg véletlenül ki adott apró hangját.

-Tu-tudom, h-hogy i-itt va-vagy. Gye-gyere elő...-hallja meg Veggie rekedtes hangját. Szemeiből ismét megindulnak krokodil könnyei, nem bírja megállítani. A szívébe mintha ezer kést szúrtak volna, s oly' hevesen ver, hogy félő talán ki ugrik a helyéről (aminek nem is kellene érezni hisz nem is ember). -Gy-gyere e-elő.-a léptek elhalkulnak, pont a raktár ajtaja előtt ahova a hercegnő is elbújt. Még jobban a falhoz taszítja magát, mintha ezzel jobban el tudna rejtőzni előle. Veggie lassan nyitja ki a raktár ajtaját, szemei azonnal megállapodnak a hercegnőn. Charlie kérlelő pillantásokkal néz fel rá, s kérlelni kezdi őt.

-Kér-kérlek, Veggie... Ne bánts. É-én v-vagyok az.-Veggie továbbra sem érti, hogy miről beszél ő, éppen ezért megkell állítania mindenkit aki valamilyen módon kapcsolódik hozzá, s ezzel egyetemben nem kell hallania ellenségei hangját akik őt csúfolják mássága miatt. Pedig ő is ember. Ő is érez. Ő is lehet szerelmes. Igen, ez az ő bűne. Szerelembe esett egy vele egynemű emberbe, s emiatt kigúnyolják. Ezért kell megállítania iskola társait. Többé nem akarja, hogy megverjék az iskola udvarában, vagy azon kívül. Többé nem bírja elviselni a hazáig való kergetést, csúfolódást, s halk suttogást, ki pécézettséget. Ha az egyetlen lehetőség a halál, akkor megteszi.

-B-bocsáss me-meg.-mondja halkan, s kését eldobva a földre taszítja Charliet és folytogatni kezdi. Nem kap levegőt, nem bírja eltaszítani magától Veggie remegő kezeit. Könnyei az ő arcára esnek, végül tehetetlenül elengedi magát. Vége.

   Charlie ijedten ül fel ágyában. Végig néz a helyen, s ezúttal örömmel konstatálja, hogy a szobájában van. Az egyetlen bökkenő az az, hogy Michael még mindig itt van. Félve néz fel rá.

-Igaz? Veggie... Embereket ölt? Miért...?-kérdezi könnyektől elmosódott arccal. Michael kedvesen hajol a hercegnőhöz, s törli le könnyeit.

-Veggie rossz ember volt. Más volt, mint a többi. Egy lányba volt szerelmes. Emiatt az emberek elítélték, s rossz dolgokat tettek vele. Veggie bosszút állt az embereken egy nagyon rossz módszerrel.-mondja suttogva, mintha valóban megértené a lány fájdalmát. Pedig magában csak kárörvend. Egy csepp szomorúság sincs benne a lány iránt.

-D-de... Veggie...

-Tudom. Úgy érzed elárultak. Megtörve érzed magad. És éppen ez az amit meg akartam mutatni neked. Nem véletlenül kerülnek egyes emberek a pokolba, ezt meg kell értened. Aki pokolba kerül, annak ott is kell maradnia. -Charlie be harapja alsó ajkát, s merengve emlékszik vissza a Veggievel töltött pillanataira. Elmosolyodik hisz, tudja, azóta Veggie már megváltozott, hisz benne, hogy megbánta tetteit.

-Igazad van, Michael. Az emberek valójában mind bűnösök. De akkor is mind megérdemelnek egy újabb esélyt. Én ebben hiszek. Hiszem, hogy a pokolban meg tudnak változni az emberek. Mióta Veggie ide került nem ölt meg senkit sem. Mióta Angel Dust itt van jobb emberré vált. Az is lehetséges, hogy hamarosan lesz egy tartós kapcsolata is. Mióta Alastor a hotelben van, szintén nem ölt. Bocsáss meg nekem, bácsikám. De nem fogom föladni. Én... Nem tudom, hogyan adjam föl az álmaimat!-az angyal arcára egy vicsor kerekedik, tudja, hogy vesztett.

-Legyen ahogy akarod Charlie. Ne mond, hogy én nem figyelmeztettelek.-ezzel eltűnik, a kintről jövő kétségbeesett kiáltások is abba maradnak. A népirtásnak vége.

Helló mindenkinek! Mielőtt bárki megkérdezné előre leírom, hogy ez tényleg csak egy kis one-shot ami még csak nem is a legjobb. Remélem azért egy voteot és kommentet azért még is csak ér :D Hamarosan érkezik egy újabb one-shot (persze egy külön könyv formájában) szóval nézzétek a profilom, hogy majd el tudjátok olvasni ha érdekel :)