| SÖTÉT ÉRINTÉS |
MAFFIÁBA SZERETVE 1.

Az apai ösztön bármire képes...

Késő este, Raphael egyedűl altatta el a kislányát. Hope egy pillantás alatt megszerette az apukáját, ezért könnyen szót fogadott neki. Néha gőgicsélt, hogy megmutassa a jó kedvét, de hamar elaludt. Az apró kezecskéjével az apukája mutatóujját fogta, úgy merült mély álomba. Raphael apró puszit nyomott a homlokára és behajtotta az ajtót. A falnak támasztotta a hátát, és megdörzsölte a szemét. Tudta azt, hogy nem jó amit csinál. Mert bárki, bármikor megfigyelheti őt.

Mi történik ha Samuel tudomást szerez a babáról?

Raphael próbálta elhasogatni a rémképeit, amiket látott maga elött, de a félelem akkor sem tünt el az érzékeiből. Lassan benyitott a vendégszobába. Cameron a vendégszoba apró heverőjén aludt. A karját a feje alá tette, egy pokróc takarta a testét. Cameron soha nem szeretett párnával aludni. Raphaelre ütött. Ő sem szereti a párnát. Régen mindig Rosella mellkasán aludt el. És egész éjszaka ott volt. Halványan bólintott, és becsukta az ajtót. Az esti órákban a konyha üresen tátongott, a nappaliban csak az apró lámpa világított a sarokban. A keskeny kanapé megvolt ágyazva a férfi számára. Szinte összehúzott szemekkel szemezgetett a kényelmetlen kanapéval, ami egyáltalán nem csábította őt. Ezért összedörzsölte a kezét, és a falat végig simítva sétált Rosella szobája felé. Az ajtó résnyire nyitva volt. Látta, hogy a lány hállóingben ült az ágy szélén és egy könyvet olvasott. Elfordúlt onnan, és lehunyta a szemét. A száját összeszorította és megrázta a fejét. Benyitott az ajtón, és megállt a küszöbön. Rosella összecsukta a könyvet, és a férfi szemébe nézett. Még mindig ugyan úgy szerette a férfit mind régen. Egy év elteltével sem változtak az érzései. Bizonytalan volt Raphael közelsége miatt.

- Kényelmetlen a kanapé - Raphael a tarkójára tette a kezét és a földet nézve elmosolyodott. A lány végig nézett a pólóján és a melegítő nadrágján, majd megrántotta a vállát.

- Menj be Cameronhoz - bólintott óvatosan, Raphael pedig nem tudott uralkodni magán. Lassan a lány felé sétált, rátérdelt az ágyra, és megtámasztotta magát a karján. Rosella szemébe nézett, aki hevesen dobogó szívvel nyelt egyett. Mennyire csábította őt a férfi. Mennyire akarta azt, hogy a testük összeforjon.

- Én itt akarok veled aludni - Raphael megmarkolta az ágy huzatott, Rosella a kézfején tátongó ereket nézte. Szerette ezeket az ereket, amik felkúsztak a karján. Raphael a kezét a lány keskeny derekára tette, aki hevesen dobogó szívvel hajolt közelebb hozzá. - Itt maradhatok ma este? - suttogta az ajkuk pedig egyre közelebb került a másikéhoz.

- Itt maradni? - a lány a kezét a férfi vállára tette és végig simította a nyakán tátongó halvány borostát. Az ujjai a férfi ádámcsutkáján vándoroltak, majd az ajkait érintette. Raphael lehunyta a szemét, a borzongás végig futott a testén. Vágytak egymásra. - Másra sem vágyok jobban - a lány suttogva mondta ki a szavakat, Raphael pedig a nyakához nyomta az orrát. Beszívta a lány kellemes illatát, a másik keze beterítette a vékony combját.

- Ó Rosella - morogta a fülébe, a tenyere pedig lassan a hállóing alá csúszott. - El sem tudom mondani azt, hogy milyen gyönyörű vagy. Számomra tökéletes - hátra fektette a lányt, aki lefeküdt a puha ágyra. Megfogta a férfi hátát, és magára húzta. A csípőjük és a lábuk is érintkezett a másikéval. - Annyira vágyok arra, hogy megcsókolhassalak - lehajolt a lány szájához, aki csillogó szemekkel várta a férfi közeledését.

- Még mindig gyönyörű vagy - a kezét a férfi arcára tette és megsimította az ajkát. Raphael lehunyta a szemét, és lassan megcsókolta a lány. Az ajkuk egyszerre mozgott. Lassan hangolódtak egymásra. Rosella imádta és ízelgette a férfi ajkát, aki a nyelvét átcsúsztatta a lány puha ajkai közt. Mert egymásra vágytak. Nagyon. Rosella fogadta a férfi nyelvét, a hátát végig simította a pólója szélét pedig megfogta a derekán. A forró, szenvedélyes csókcsata közben felhúzta a férfi pólóját, aki egy pillanatra elszakadt tőle. A fején áthúzták a pólót és ledobták a földre. - Mennyi tetoválás. Soha nem értettem a jelentésüket - a lány a férfi lapos hasára tette az egyik kezét, a másik keze a szőr borította mellkasát szántotta végig. - De mostmár mindent tudok. - a fejét rázta és csókot lopott a férfitól. Raphael puszit nyomott a lány arcára, a nyakára és a füle alá. Közben koncentrált, hogy a kezét olyan helyre vezesse, ahol lennie kell. Apró puszikat nyomott a kulccsontjára, a tenyere pedig a belső combját simogatta. Amikor elérte a csipkét, egy pillanatra megállt, és a lány szemébe nézett. Rosella pedig kikötötte a férfi nadrágjának a madzagját. Mert vágytak egymásra.

- Gyönyörűszép lesz a ma éjszakánk - megemelte az állát és erotikus csókot loptt tőle. Ízelgette a lány ajkainak az ízét, aki lehunyt szemmel felsóhajtott. A férfi keze beterítette a csipkébe rejtett dombocskát. - Ezt a pillanatot imádom a legjobban - lejebb mászott, hogy az ajka érintse a lány lapos hasát. Puszit lehelt a köldökéhez, a hállóinget pedig feltürte a nyakáig. Ledobták a földre, a tenyere pedig beterítette a lány kerek mellét. - Pont a tenyerembe illik.

- Olyan rég éreztelek.  Elfelejtettem, hogy milyen jó az érintésed - Rosella lehunyta a szemét, megsimította a férfi arcát, akinek a keze megfogta a csipke szélét.

- Ezt most leveszem rólad. Nincsen rá szükségünk - suttogta, a vágy elöntötte a testét, megfeszült a teste, a szerve lüktetett a vágytól és a lány illatától. De mielött még lehúzta volna róla a csipkét, lehajolt és az orrát érintette a dombocskához. Beszívta a friss illatát, az izmai megfeszültek a tetoválástól fedett testén. - Ó istenem. Az illatod. Olyan rég éreztem ne haragudj a szavaim miatt, de ma éjszaka, órákon keresztűl akarlak dugni - lassan húzta le a lány bugyiját, az érzékeit elöntötte a látvány, aminek az ízét is érezni akarta. A földre dobta a csipkét, a tenyere pedig beterítette meztelen dombocskát. A lány felhúzta a lábát, a lábujjait a paplanba nyomta.

- Okoz nekem gyönyörű pillanatokat. Szeress kérlek! Tiszta szívedből szeress - a lány a plafon felé pillantott, a szemét lehunyta és érezte a férfi csókjait a combján. Raphael nem tudott magán uralkodni, és nem akart várni. Az ujjait a rózsaszín redők közé vitte, az enyhén nedves területet pedig felszántotta. - Úristen! Raphael! - a lány a nevét nyögte, érzékeny volt az érintésre, a mámor és a gyönyör miatt.

- Emlékszek a percekre, amikor gyönyört okoztam neked. Emlékszek a percekre, és az arcodra amikor végig cikázzott a testeden az orgazmus. Itt kezdődik. Szétfeszít és kínoz - a kezét a lány hüvelyéhez vezette és megsimította a nedves rózsaszín felületét. - Utána pedig szétrobban. Bizsereg - a nyelvével megérintette a legérzékenyebb részt, a lány pedig nagyokat nyögve megfeszítette a csípőjét. - Én is tudom, hogy mikor jön. Látom rajtad - óvatosan nyalta a lányt, aki lehunyta a szemét és elengedte magát. A gyönyör végig cikázott a testén egészen a lábáig.

- Raphael! Nagyon szeretlek - a lány könyörgött az érintéséért. Mert többet akart. - Szeress egész éjszaka - egy óvszert vett ki az éjjeliszekrényből és a férfi kezébe adta.

- Szépségem. Tudod, hogy utálom a gumit - a lány fülébe morgott és egyszerre húzták le a férfi fenekéről a nadrágot. Az alsónadrágjával együtt a padlóra dobták. A lány végig nézett a meztelen testén, és hallkan felnevetett.

- Egy testrészeden nincsen tetoválás - hallkan felkuncogott, a kezét pedig a férfi fenekére tette. - Najó. Kettő helyen - nézett a férfi szemébe.

- Pedig a következő tetoválást a faszomra akartam volna csinálni - viccelődött és a fogával kibontotta az óvszert és magára húzta. A karját megtámasztotta a lány feje melett.

- És ez? - fogta meg a férfi kezét, és az ujjain található betűkre pillantott.

- Angolúl van - suttogta. - Azt jelenti, hogy mindig legyen nálad biblia - nézett a lány szemébe.

- Ez börtön tetoválás - suttogta a lány és a fejét rázta. - Szörnyen sajnálom, hogy....

- Ne! - mondta a férfi. - Nem számít már. Most csak az számít, hogy belenyomjam magam ebbe a nedves dolgocskába, és soha kinem jönni onnan - puszit nyomott a lány szájára.

- Emlékszek, hogy milyen amikor bennem vagy. Nagyon jó - a lány lehunyta a szemét, és hallkan felsóhajtott amikor a férfi a hüvelyébe hatolt. Raphael morgott egyett a meleg érintés közben. Ezt a mozdulatot egy éve nem tehette meg. Ezért hiányzott ez neki.

- Gyönyörű vagy - nézte a lány arcát, aki lehunyt szemmel élvezkedett. Megpuszilta a homlokát és lehunyt szemmel mozgott benne. Nem tudott magán uralkodni. A lány kezét megfogta az ágyra szorította és gyorsabban mozgott. Mélyen be, és tempósan ki. A mély mozdulatok közben pedig egymás fülébe sóhajtottak. Rosella a férfi csípőjéhez nyomta a lábát, és a két kezével a fenekébe markolt, hogy jobban érezhesse Raphaelt. A szemét lehunyta és fogadta a férfi mély lökéseit. Egy lélekként mozogtak és egyszerre sóhajtoztak. Az arcukat összeérintették a szemüket lehunyták. Hosszú percek teltek el, és talán több órák. A lány felül kerekedett a férfin, és megtámasztotta magát a hasán. Lehunyt szemmel mozgott felette, Raphael pedig hol az arcában, hol a kerek melleiben gyönyörködött. A tenyere beterítette a lány hasát, az ujjai a feszes mellbimbóit érintette. Lassan mozgott felette, ringatta a csipőjét, amikor elfáradt egy pillanatra megpihent, az orgazmus pedig végig cikázott a testén. Hosszú percek után, Raphael sem tudta vissza fogni magát. A testük izzadt, fénylet az izzadságtól, miközben kis kifli - nagy kifli formában feküdtek egymás melett. A férfi átkarolta a lány mellkasát és kihúzta magát belőle. Nagyokat sóhajtva a vállára puszilt, és oldalra söpörte a lány tincseit. Rosella a szemébe nézett, és az arcáta tette a kezét. A szeretkezésük késő hajnalban ért végett. Egymás melett feküdtek és gyönyörködtek egymásban.

- Szeretlek - suttogta a lány.

- Én is nagyon szeretlek - bólintott Raphael és megnyalta a szája szélét. A fejét a párnára tette és lehunyta a szemét. A szerelmük beteljesedett. Hosszú órákon keresztűl szeretkeztek.

De mi vár rájuk másnap reggel?

Raphael magára húzta a pólóját, és leült a lány íróasztalához. A kézfejére támasztotta az állát, és letörölt egy kósza könnycseppet. Kereste azt a kiutat, ami megváltoztathatná a dolgokat. De ilyen nem volt. Mert a baba és Rosella is minden percben veszélyben vannak. Mert Samuel ott szúr, ahol Raphaelnek a legjobban fájt.

A férfi a kezébe vett egy tollat és hosszú gondolkodás után, leírta a gondolatait egy lapra.

Kedves Rosella! Ha ezt a levelet olvasod, akkor én már az utamat járom. Ha a szavaimat olvasod, akkor tudnod kell azt, hogy ezt én választottam. A mi szerelmünk különleges. A mi szerelmünk soha nem ér véget. A kezdetektől fogva a tiéd volt a szívem. Amit irántad érzek, az gyönyörű. Az életemet neked és a lányunknak kéne szentelnem. Apának kellene lennem, aki megvédi a családját. De Rodrigez vagyok. Életem! Én vagyok az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a számotokra! Jól tudod; mindig olyan férfi voltam, aki a maga útját járja. Egy vándor a percek, órák és a napok közt. Mindig volt saját célom és feladatom. Most jött el az én időm. Szerelmem! El kell, hogy engedjelek titteket. Ha ezt olvasod, akkor én már messze leszek. Nem tudom, hogy hol. Sok mindent nem tudok. De az ami köztünk volt, az gyönyörű. Kislányt szültél nekem, akit a karjaim közt tarthattam. Megszerettem és vigyáztam rá. Csak pár óráig; de igazán apa lehettem. De ezeknek a pillanatoknak végett kell vetnem. Mert a saját utamat járom életem. Amit most teszek az megbocsájthatatlan. Mert a jövőt még nem látom magam elött. Ne kérdezd, hogy miért. Úgysem értenéd meg! A múlt éjszaka, életem legszebb éjszakája volt. Még mindig emlékszek minden pillanatára. Szeretlek! Nagyon szeretlek! Most pedig leteszem a tollamat és befejezem a dolgaimat. Felveszem a harcot. Nem tudom, hogy győztesként fogok e kijönni belőle. Azis lehet, hogy elbukok. De egy dolgot igérj meg nekem szerelmem! Neveld fel a lányomat! Vigyázz rá és szeresd helyettem is. Altasd el és olvass neki estimesét. Vigyáz a lányomra Rosella! Mert amikor rá nézel, akkor engem fogsz látni. Te nem fogsz látni engem. Miután elolvasod ezt a levelet, én megszünök a számodra létezni. De ne felejsd el! Én mindennap figyelni foglak, és a halálom napjáig szeretni foglak.

Raphael letette a tollat, hallkan hátra tolta a széket, és kisétált a szobából. A kezét zsebre tette, és utoljára, egy apró puszit nyomott a kisbabája fejecskéjére. - Bocsáss meg nekem. - suttogta sirva. - Hope! Bocsáss meg apának - lehunyt szemmel szívta be a babája illatát, és elvette a rózsaszín cumiját. Zsebre tette és az ajtóhoz lépett. Egy pillanatra visszanézett a gőgicsölő babára, aki hatalmas boci szemekkel nézte az apukáját, majd az ajtó örökre becsukódott mögötte.

Raphael pedig másodszorra hagyta el azt az embert, akit a világon a legjobban szeret.

És talán örökre.

Vége a Sötét Érintés című könyv első részének.

A folytatása hamarosan következik

| VÉGE |

__________________________

Lapozz a folytatásért