Egy férfi, akinek sok titka van...

Egy nő, aki végzetesen szereti...

És egy baba, ami örökké összeköti őket...

( Bevezetés)

AMIKOR AZ ÓRA ÉJFÉLT ütött...

Egy hosszú fárasztó nap után, Rosella feszűlten ácsorgott a táncterem kellős közepén, miután a nap végén felmosta a széttáncolt parkettát. Úgy gondolta, hogy a nap végére ráfér egy forró zuhany, és egy puha ágy. Egész nap a táncteremben tartózkodott, és tagadni sem tudhatná azt, hogy nagyon elfáradt. Magához vette a rózsaszín sporttáskáját, és átdobta a feje felett, hogy haza indúljon. A csendes éjszakát, egy ajtócsapódás törte meg, ami víszhangzott az üres teremben. Rosella, réműlten fordúlt az ajtó felé, de miután megpillantotta a férfit, aki belépett a terembe, a szíve megtelt melegséggel. Gondolkodás nélkűl letette a táskáját, és a szerelme karjaiba futott, aki olyan szorosan karolta át a lány derekát, mintha attól félne, hogy elveszítené őt. Megsimította a lány arcát, és csókot nyomott a homlokára. - Édes istenem. Anyira hiányoztál! Szerelmem! Itt vagyok Itt vagyok veled - morogta a fülébe, miközben a lány keze, a férfi borostáját simogatta. Gyönyörű férfi volt. Olyan erős, és izmos. Olyan férfi, akire minden nő felfigyel.

De a múltja sötét, akár az éjszakai égbolt színe.

- Szeretlek! - suttogta Rosella, miközben a száját a férfi ajkaira tapasztotta. Raphaelnek több sem kelett, felemelte a lányt, és az egyik tükör elött díszelgő korláthoz vitte, amire felültette. - Hol voltál? - karolta át a nyakát, mire a férfi a fejét rázva hasogatta el azokat a gondolatokat, amiket csak ő, és a családja tudott titokban tartani. E gondolat más ember számára rettegés lenne.

- Dolgom volt. De mostmár itt vagyok. Itt vagyok veled. És maradok is...- tapasztotta az ajkát a lány nyakára, aki lehunyt szemmel közelebb húzta magához a férfit. Szerette a férfi csókjait, a puha puszikat, apró szívásokkal, amikkel megbélyegezte azt, hogy a lány csak az övé. Rosella eltolta magától, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Szeretkezni akarok veled - lehelte a férfi ajkaira. - Kérlek! - szinte könyörgött a férfi érintéséért. - Akarom, most veled - karolta át a lapockáját, és megcsókolta, a férfi teste pedig beleremegett a gondolatba is, hogy itt a táncterem padlóján szeretkezzenek.

- Életem! Édesem! - simította hátra a lány haját. - Ez lesz életed leggyönyörűbb éjszakája - fogta át a lány derekát, leemelte őt a korlátról, magához szorította, és megpörgette őt a tengelye körűl.

- Rád bízom magam Raphael. Tégy magadévá. Szeress úgy, mint eddig még soha - hunyta le a lány a szemét.

A késői órákban, meztelen álltak a tükör elött, Raphael átkarolta a lány testét, miközben a két tenyere beterítette a lány nagy feszes mellét. Gyönyörködött a lány, apró, meztelen testében. Raphael vállára hajtotta a fejét, miközben a férfi keze a lány lába közti, puha részen vándorolt végig. - Nézd meg magad. Gyönyörű vagy - lehelte a férfi a fülébe, Rosella pedig az élvezet melett a tükörbe pillantott. A férfi egyik keze a mellét fogta, a másik pedig az ártatlansága kincsét védte. Hátul érezte a férfi erekcióját, azt, hogy mennyire akarja őt. Vele szembe fordúlt, a testük minden egyes porcikája összesimúlt, ettől pedig halkan felnyögtek.

- Te vagy a gyönyörű! - karolta át a férfi tarkóját, aki biztonságosan lefektette a lányt a padlóra, és fölé mászott. Az erős teste pajzsként védte a lányt, miközben a férfi csókjai beterítették a lány hasát, combját, és az apró dombocskát, amire a lány a csípőjét mozgatta, hiszen annyira jól esett neki az, amit a férfi csinált.

- Nem tudok várni életem. Akarlak - mászott fölé a férfi, átfogta az egyik combját, és a feje alá tette a tenyerét. Védni, szeretni akarta ezen az éjszakán a lányt. Megis tette. Egy lassú mozdulat közben, a lány testébe hatolt, és teljesen egybeforrt a testük. A lány felsóhajtott, és a szájába harapott. Neki ez volt az első, ezért a férfinak türelmesnek kelett lennie. - Úgy csinálom, hogy neked jó legyen - morogta, miközben a testén minden látható izma megfeszűlt, és megvilágosodott az éjszakai hold fényében. Lehajolt a lányhoz, aki átkarolta a hátát, a mellére húzta a férfit, aki a lány szemébe nézve megtette az első lökést. Tetszett nekik ez a mozdulat, hiszen a férfi nem hagyta abba. A lány lehunyta csillogó szemét, hol a férfit csókolta, hol a nyakába süllyesztette az arcát.

A férfi minden izma, megfeszűlt a mozgás közben. Raphael tudta azt, hogy amit csinálnak az bűn. Hiszen az ő szerelmük tiltott volt. Egy test, és egy lélekként mozogtak, miközben elárasztotta a testüket a gyönyör hulláma, ami olyan igazi volt, hogy tudták azt, hogy ez az éjszaka az ő pillanatuk lett. Csókolta, és szerette a lányt, aki hangos nyögésekkel köszönte meg a férfi tettét, aki kielégűlve támaszkodott a lány felett. Nincs is szebb egy férfi gyönyörénél. A késői éjszakában, kirajzolódtak a férfi izmos vonalai, a verejtéktől fénylő bőrén amit Rosella mosolyogva nézett végig. Gyönyörűnek tartotta a férfi meztelen testét, ami pajzsként ölelte a lány apró porcikáit. A forróság ami a férfi testéből jött, elárasztotta a lányt, és tudta, hogy őrületesen beleszeretett Raphaelbe. Aki a szerelmük ellenére is sötét titkot táplált, amiről a lány nemis tudott. - Elviszlek innen jó messzire. Mindentől, és mindenkitől, távol, és végre együtt leszünk. Csak te és én.

- Oké - mosolygott a lány, és csókot lopott a szerelmes férfitól.

DE ez a sötét titok, egyre jobban növekedett benne, mert a vér nem válik vizzé.

2016. Október 25. - én, letartóztatták Raphael Rodrigezt, Samuel Rodrigez fiát emberölés gyanujával, és huszönét év szabadságvesztésre itélték őt.