Catherine Rosalie Morton

Az esőcseppek egyenletesen verdesték az ablaküveget, így elnyomva a rádió hangját. Unottan feküdtünk Josephine-nel a kanapén. Szombati nap lévén nem tudtunk mást csinálni. A szüleink magunkra hagyva romantikázni mentek egész hétvégére.

- Vedd már feljebb a hangot! - adtam ki az utasítást a húgomnak, mivel lusta voltam felkelni.

Josephine morgolódva odasétált és feltekerte a hangot, majd visszafelé vette az irányt, de a csengő hangja meggátolta, hogy végre leüljön.

- Nyisd ki, Catherine! Odáig már biztos, hogy nem fogok elvánszorogni - nyafogott.

Lomhán haladtam az előszoba felé, és félúton hozzávágtam egy párnát a kanapéról, ami egyenesen az arcába fúródott. Kuncogva nyitottam ajtót, és a mosolyom szélesebb lett, amikor megláttam az ajtóban Luke-ot és a barátait. Egyenként megöleltek, majd mögöttem megállva figyeltek engem és a szőke hajú fiút.

- Szia - suttogtam. Utoljára tegnap láttam, de mintha az már vagy ezer éve lett volna. Csak mosolyogva közelebb vont magához és megpuszilta az arcomat. A srácok sutyorogtak, mire én megfordulva beljebb tereltem a lakásba őket. Michael lépkedett legelöl, de nem jutott sokáig.

A nappaliba érve egy párna fúródott az arcába, majd a húgom ugrott rá. Josephine elkezdte püfölni a párnával Mikey arcát, aki jajgatva próbálta hárítani a puha anyagot. Gondoltam, hogy a húgom rám számított, mivel mielőtt kinyitottam az ajtót az arcába dobtam egyet. Ha valamelyikünk párnacsatát kezdeményezett, akkor a másik köteles volt elfogadni a kihívást.

Miután Josephine rájött, hogy nem engem püföl, hanem egy idegent, hatalmasat sikítva leugrott a fiúról.

- Bocsi, Michael. Azt hiszem, hogy ezt nekem szánta - kértem elnézést a színes hajú fiútól, aki farkasszemet nézett a húgommal.

Mindenki röhögött a döbbent pároson kívül. Josephine mellé álltam, miközben a srácok felsegítették Michaelt.

Ashton előrelépve csábosan elmosolyodott és kezet nyújtott a húgomnak.

- Ashton Irwin. A többi barommal ne is foglalkozz - mondta, de Josephine-nek esze ágában se volt kezet rázni vele. A fiú lemondóan sóhajtott, majd intett a többieknek, hogy ők jönnek.

- Calum vagyok... - kezdte, de amint észrevette, hogy nem is figyel rá inkább félre állt.

Láthatóan Josephine figyelmét még mindig a színes hajú fiú kötötte le, aki duzzogva karba tett kezekkel álldogált a kanapé mellett.

- Ki az a színes Papagáj? - kérdezte gúnyolódva tőlem.

- Josephine! Ne ilyen illetlenül - torkolltam le.

Michael Josephine elé lépett, majd megfogva a lány kezét hevesen rázni kezdte

- Michael, és nem Papagáj - rántotta meg a vállát.

Inkább kimentem a konyhába, hogy keressek valami harapnivaló, mire visszatértem már a srácok önfeledetten nevettek Josephine-nel. Vajon mit csinálhattak, amíg nem voltam a nappaliban.

- Hoztunk DVD-t - mutatta fel Calum az említett tárgyat. Valami elképesztően undorító volt a borítóján. - Kellene egy kis harapnivaló és már indulhat is a film.

Elhúztam a számat utalva arra, hogy jelenleg itthon egy csomag sós keksz található csak. Erre megparancsolták, hogy menjek el venni.

- Várj, Catherine! Elkísérlek - ajánlotta fel Luke. Hálásan rámosolyogtam, majd figyelmeztettem az itthon maradókat, hogy viselkedjenek.

- Luke, rendesen told azt a bevásárlókocsit - szóltam rá, mint egy rossz gyerekre. - Mindenki minket néz. Nem hallod!

Mintha a falnak beszéltem volna. Luke nagyot lökött a kocsin, majd mind a két lábával rálépett a kisgyerekeknek szánt támaszkodóra.

Az egyik sorba végre megállt, de nem azért mert én mondtam neki, hanem az édességek miatt. Megfogott egy fél sort, és nem szívbajosan belesöpörte a kosárba. Elképedve néztem, ahogyan tovább gurulva balra fordul.

A tusfürdőknél megálltam, és sorba szagolgatva őket tanácstalanul álldogáltam. Nem tudtam, hogy melyiket vegyem meg.

- Szerintem azt a sárga flakont - szólalt meg mögülem Luke, rám hozva a frászt.

Beledobtam a flakont a kosárba, majd megragadtam a fém oldalán lévő rácsot, mivel a fiú már készült tovább száguldani.

- Luke! - sziszegtem. Morogva leszállt és rendesen tolta tovább a kocsit.

Tovább szemléltem a listán szereplő dolgokat, mikor feltűnt, hogy Luke nincs mellettem. Hátrafordultam. A fiú a női dolgoknál cövekelt le, és sorba levéve őket a polcról, egyenként kezdte el nézegetni őket. Visszatrappoltam hozzá, mire egy perverz mosollyal meglengette a kezében tartott tárgyakat. Tarkón vágtam, majd visszahelyeztem a polcra a levett dolgokat. A karját megragadva húztam a kosárhoz.

- Olyan vagy, mint az anyám - motyogta mosolyogva. Én csak beálltam a pénztárba.

Fizetés után kiléptünk a boltból. Az utcai lámpák már világítottak. Az éjszaka kezdett letelepedni a városra. Szatyrokkal megpakolva haladtunk a járdán.

- Ha tudom, hogy ilyen rendetlenül viselkedsz a boltban akkor biztosan nem mentem volna veled - kezdtem a szememet az ég felé emelve.

- De nem tudtad - lökött oldalba.

Az út további részében kioktattam Luke-ot, miszerint hogyan kell viselkedni egy boltban, de a fiút láthatóan nem érdekelték a szabályok.

Megállva a bejárati ajtónk előtt, még egy sort szerencsétlenkedtem, mivel az ajtót nem tudtam kinyitni. Luke vigyorogva figyelte minden mozdulatomat. Belökve a falapot egyből a konyha felé vettem az irányt. A nappaliban fekvő srácok megállítva a filmet pattantak fel, és felmarkolva az összes édességet rohantak vissza nézni tovább a tévét.

- Felmegyünk a szobámba? - kérdeztem a mellettem pakoló Luke-ot.

Az utolsó csomag szalámit tettem be a hűtőbe. A fiú csak bólintott. A nappaliba lépve megálltam a kanapé mellett.

- Fent leszünk. Nehogy szétverjétek az alsó szintet - figyelmeztettem őket. Csak hümmögtek egyet.

- Ti pedig védekezzetek - szólt a szemöldökét húzogatva Ashton. Csak kivettem Josephine táljából egy marék puffasztott rizst, és hozzávágtam a fiúhoz, aki csak vigyorogva szedegette ki a hajából a darabkákat.

A lépcső recsegett alattunk, de Luke még rá is játszott, mivel úgy jött fel a fokokon, hogy közben mindegyiken megállva dülöngélt össze vissza. Röhögve lépett be a szobámba. Alaposan körülnézett, majd rávetődött makulátlanul bevetett ágyamra.

Csípőre tett kezekkel néztem, ahogyan fetrengett. Sóhajtva leültem mellé, mire a derekamat átfonva a kezével lehúzott maga mellé.

- Összegyűrted az ágyamat - fordultam a hasamra, így láthattam az arcát.

A fiú csak bűnbánóan nézett rám.

- Kiengesztelésül lehet egy kívánságod - jelentette ki.

Gondolkodás nélkül kiböktem azt a két szót, amire most vágytam.

- Énekelj nekem - mondtam. - Mindig megnyugtat.

A fiú mosolyogva teljesítette a kérésemet. Lehunytam a szememet és hallgattam, ahogyan énekel. Már csak azt éreztem, hogy végleg elnyom az álom. Nem gondoltam volna, hogy a reggel már nem lesz minden nyugis.

----------

A következő fejezetből:

"Miután elhagyták a lakást, fáradtan ballagtam fel a szobámba, hogy rendbe tegyem az ágyamat, de erről már nem kellett gondoskodnom, mivel az szépen be volt vetve. Közelebb sétáltam hozzá, mikor megpillantottam rajta egy apró cetlit.

Pálcikaemberek voltak rá rajzolva, akik ölelkezve bújtak össze a csillagos ég alatt. Megfordítottam. A hátulján egy számomra ismeretlen dalrészlet volt. Összeráncolt szemöldökkel olvastam fel."

Feltöltés dátuma: 2015. 08. 27.

Sziasztok!

Megérkeztem a 13. Fejezettel. A főszereplőink újra mókáztak együtt. Remélem, hogy tetszett nektek. Hamarosan a történet a végére ér, de addig még azért vannak fejezetek.

Újra meg szeretném köszönni, hogy visszajeleztek nekem. Ha szeretnétek kifejthetnétek kommentbe, hogy miért szeretitek Catherine és Luke történetét. Kíváncsi lennék rá.

Csütörtökön jövök az új fejezettel, hozzatok felmosórongyot, mivel egy kis takarítás lesz.

Puszi, Frida Beth Holloway