Catherine Rosalie Morton

Az égen gyűlő szürke fellegek esőt jósoltak. Hamarosan apró vízcseppek kezdtek hullani az égből. Sietve léptem be a repülőtér aulájába nyomomban a húgommal. Bent mindenhol bőröndöket cipelő emberek, várakozó fiatalokat pillantottam meg. A hatalmas üvegablakon keresztül repülők szálltak fel kifutópályáról. Minden annyira hihetetlen volt.

Egy biztonsági őr útbaigazított, miszerint még a csomagjainkat is át kell vizsgáltatni, ahogyan magunkat is. Gond nélkül sétáltam át, de a húgom már nem volt ilyen szerencsés.

Josephine nagy nehezen lecibálta magáról a szandálját. A fém csatját sikeresen besípolta a gép, amikor átsétált az őt ellenőrző készüléken. Minden szem minket kezdett vizslatni, én padig azt se tudtam, hogy merre nézzek.

Anya és apa a munkájukra hivatkozva nem tudtak eljönni a reptérre elköszönni, így nem láthatták, ahogyan a lányaikat szállító repülő sikeresen elstartol. Mikor végre mindent rendesen elvégeztünk, nyugodtan lépkedtünk fel a repülőre. Nem egy helyre kaptuk a jegyeinket, így én egyedül ültem, míg a húgom egy hiperaktív kisfiút kapott utazótársául.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, de nem sokáig maradhattam ebben a pozícióban, mivel, egy srác pontosan ezt a pillanatot választotta megfelelőnek, hogy átfurakodva rajtam a mellettem lévő ülésre huppant le. Nem kért bocsánatot, amiért majdnem összenyomott. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy köszönjek neki, de az ablak felé fordulva telefonozott. Inkább csöndben maradtam.

A gép sikeres felszállása után hátra néztem Josephine-re. A lány ingerült arckifejezéssel olvasott, közben mellette a kisfiú a haját piszkálta. A magazint összecsapva felém nyújtotta, majd miután elvettem tőle ő egy másikat húzott elő.

Kíváncsian nyitottam ki és lapozgatni kezdtem. Már majdnem végigolvastam, mikor megakadt a szemem egy egyoldalas cikken. Luke-ról volt szó. Mesélt benne a bandáról, a jövőbeli albumukról, vagy éppen az újonnan megjelent kislemezünkről. Meghökkenve tapasztaltam, hogy még rólam is nyilatkozott.

„ Riporter: Luke, a minap a Day and Music egyik fotósa lencsevégre kapott téged egy lánnyal. Mesélnél róla?

Luke: Ó, ő egy nagyon közeli barátom. Catherine-nek hívják, és szintén zenél, mint én. Sokat szoktuk a szabadidőnket együtt tölteni. Csodálatos lány."

Riporter: A 5 Second Of Summer többi tagja mit szól hozzá? Már találkoztak vele?

Luke: Persze. Ash kifejezetten aranyosnak nevezte, Mikey pedig elökörködött vele, Calum meg csak zaklatta a kérdéseivel. Nagyon kedves lánynak találták."

Felhúztam a szemöldökömet. A következő kérdések igazán megleptek.

„Riporter: Esetleg nem több mint barát? Mivel sokszor olyan helyzetben fotóztak le titeket, ami már nem igazán mondható barátzónába.

Luke: Néha elengedjük magunkat, ezért lehet az, hogy a képek félreérthetők. Ami pedig a barátnős dolgot illeti, Catherine az a lány, akibe minden fiú azonnal bele tudna esni.

Riporter: Szóval te is?

Luke: Lehetséges"

Megdöbbenten hajtottam be az újságot. Luke belém tudna esni? Ezt meg, hogy értette? Az arcomat beletemettem a kezeimbe. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy én is belé tudnék szeretni. Vagy már ez meg is történt? A tegnap esti találka után az érzéseim elbizonytalanítottak...

Ijedten rezzentem össze, amikor megéreztem egy fejet a vállamon. A mellettem ülő fura srác elbóbiskolt, így engem vélt párnának. Sóhajtva toltam a fejét az ablaküvegnek.

Miután a gép leszállt, a tömeggel együtt mi is megindultunk. A csomagjaimat lerángattam a futószalagról, és tanácstalanul néztem körbe, azt keresve, hogy hol juthatnánk ki innen. Egy ötlettől fogva balra vettem az irányt, de azonnal hátra is léptem, amikor sikeresen ráléptem valaki lábára. Az idegenben felismertem a repülőn mellettem ülő fiút.

- Aú, Catherine. Te aztán jól rá tudsz taposni az ember lábára – morgolódott lenézve rám.

Kikerekedett szemekkel vizslattam az arcát. Luke? Mi a francot csinál New Yorkban?

- Luke?

A fiú elhúzott szájjal nézett rám, majd gyorsan körülnézett, hogy merre meneküljön el a leggyorsabban, de én megmarkolva a pulóverét megállítottam.

- Meglepetés – tárta szét a kezeit egy kínos mosoly kíséretében.

Csak egymással szemben álltunk és nem mondtunk semmit. Közben Josephine is megérkezett a csomagjaival. Értetlenül nézett a fiúra.

- Jó, oké bevallom. Meglepetésnek szántam, hogy eljövök – magyarázkodott. – Ott akartam lenni az első koncerteden.

Minden értelmet nyert. Csak is miattam jött el Vancouverből, hogy támogasson. Hihetetlen alak volt az biztos...

Már régen besötétedett. New York egyik neves kávézójának színpada mögött toporogtam idegesen. Most más volt, mint otthon, ahol kevesebben figyelnek. A kis kávézó tömve volt emberekkel.

- Ott leszek a színpad mögött, és szurkolunk neked Josephine-nel – bíztatott Luke megveregetve a vállamat Mind a ketten felmutatták a hüvelykujjukat.

Nagy levegőt véve kiléptem a függönyök mögül. Egyből tapsvihar fogadott. Egy elit kávézóba voltam meghívva, csupa gazdag emberrel körülvéve, akik méregdrága italokat szürcsöltek. Régen utáltam az ilyen helyeket, mivel azt hittem, hogy itt minden ember undok sznob, de kellemesen csalódtam, mivel voltak olyanok, akik kedvesen elcsevegtek velem.

Leültem a nekem kikészített székre, és még egy utolsót visszapillantottam a függöny mögött békésen álló Luke-ra. A fiú bólintott, hogy ideje kezdenem.

Teljesen más volt a kávézóban énekelni, mint kint a szabadban. A hangok máshogy terjedtek, nem volt háttérzaj, csak a gitárom és a hangom hallatszott. Mikor befejeztem az emberek tapsolni kezdtek. Meghajolva visszaszaladtam a függöny mögé, ahol szintúgy örültek a sikeremnek. Csoportos ölelésbe kezdtünk. Hihetetlen boldog voltam, aminek semmi sem tudott véget vetni.

- Megyek, iszok valamit. Addig ti körülnézhettek – mondtam, majd az innivalós pult felé vettem az irányt.

A pultnál nevetve beszélgettem az italokat kiadó sráccal. Boldogan tértem vissza, mikor Josephine lehalkított hangját fedeztem fel.

- Jövő héten lesz a Nyárbúcsúztató Bál. Meghívhatnád. Catherine igazán értékelné – meghökkenve hallgattam a húgomat. Most komolyan kombinál?

Luke válaszát már nem hallottam, mivel ahogyan beléptem mindketten elhallgattak. A fiú megköszörülve a torkát megkérdezte, hogy nem mennék-e ki vele egy kis friss levegőt szívni.

Miután kiértünk ránk telepedett a csendesség. Felém fordul és beletúrt a hajába.

- Figyelj, Catherine. Úgy hallottam, hogy a jövő héten bál lesz Vancouverben, és arra gondoltam, hogy együtt elmehetnénk – mondta, majd az ajkába harapva folytatta. – Lennél a párom?

Ha nem hallottam volna az előző beszélgetésüket, akkor biztosan lesokkoltam volna, de így magabiztosan kijelentettem a döntésemet. Most nem én voltam zavarban.

- Nem – hangom komolyságtól csengett. Luke értetlenül nézett rám.

- Mi nem? – zavarodott hangszínéből rájöttem, hogy a válaszom meglepte. Nem bírtam tovább húzni az agyát, így mosolyogva megszólaltam.

- Ki nem hagynám, Luke. Bocsi, de meg kellett, hogy tréfáljalak – önelégült mosolyomat látva a fiú csak megrázta a fejét.

Kíváncsiságból meg is kérdeztem, hogy miért lett volna olyan nagy gond, ha tényleg nemet mondok.

- Nálad jobb párt nem találtam volna – kezdte, majd bárgyú vigyorra húzta a száját. – Meg persze látni szerettelek volna valamilyen szexi göncbe.

Szem forgatva tapasztaltam, hogy tipikus pasiból van.

- Soha nem változol, Hemmings – kacagtam fel.

----------

A következő fejezetből:

"- Luke, rendesen told azt a bevásárlókocsit! – szóltam rá, mint egy rossz gyerekre. – Mindenki minket néz. Nem hallod?

Mintha a falnak beszéltem volna. Luke nagyot lökött a kocsin, majd mind a két lábával rálépett a kisgyerekeknek szánt támaszkodóra.

Az egyik sorba végre megállt, de nem azért, hogy engem bevárjon, hanem az édességek miatt. Megfogott egy fél sort, és nem szívbajosan belesöpörte a kosárba. Elképedve néztem, ahogyan tovább gurulva balra fordul."

Feltöltés dátuma: 2015. 08. 24.

Sziasztok!

Meg is érkeztem a fejezettel. Az előző végén hagyott előzetesre a választ megkaptátok. Erre számítottatok? Hamarosan eljön a bál napja is, de addig még van pár fejezet.

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Álmomban sem hittem volna, hogy ennyi kedves ember van a földön.

A következő fejezetben a többi fiú is feltűnik, galibát is okoznak. Meg lesz egy kis bevásárló körút Catherine-nel és Luke-kal. Hétfőn jövök az új fejezettel, addig is pihenjetek.

Puszi, Frida Beth Holloway