Catherine Rosalie Morton

A nap már csak halványan pislákolt az égen. Elnyújtózva bukott alá a hegyek mögé, hogy a kíváncsiskodó szemek ne kísérjék végig, amíg véglegesen álomra hajtja a fejét.

Madárcsicsergések közepette haladtam Luke bandájának koncertjére. A madarak önfeledten csiripeltek, mintha egyetlen füttyel a világ összes gondján segíthetnének.

A koncert helyszíne a közeli parkban volt. Még csak félúton jártam, de még így is hallottam, ahogyan a gitárokat hangolják, vagy éppen egy dobszóló elhangzik.

A helyszínen már több ezer sikítozó rajongó várt arra, hogy a fiúk elkezdjenek énekelni. Mindenhol tolakodó testek és könyökök ütődtek nekem.

- Szedd már a lábad, pancser! - hallottam meg egy durva hangot a hátam mögött, mire megfordultam. - Ha te miattad nem láthatom a fiúkat az első sorból, akkor biztosan megemlegeted!

Egy fekete hajú, erősen sminkelt, mini ruhás csaj fenyegetett meg az imént. Láthatóan kitekerte volna a nyakamat, de amikor meglátta a nyakamban függő kártyát elvigyorodott.

- Látom, nem kell aggódnom, hogy ilyen alakok legyenek egy légtérben velem - kezdte a haját hátradobva. - Az a jegy hamis, mivel az igazi így néz ki.

Felmutatta a sajátját, és elképedve szemléltem, hogy a két jegy teljesen különböző. Az enyém kék volt, míg az övé piros.

Elgondolkodtam. Luke tegnap ezt a jegyet nyomta a kezembe. Azt mondta, hogy ezzel bejutok a koncertre. Hazudott volna? Talán csak meg akart viccelni? Kétségbeesetten markolásztam a belépőmet.

- Össze ne gyűrd azt a jegyet, kincset ér. Ha nekem olyanom lenne, biztosan örömtáncot járnék - szólalt meg mellettem egy lány.

Kérdően néztem rá. Elmosolyodva megfogta a kezemet, és a hátsó bejárathoz húzott, ahol egy testes húsgombóc állta el az utat. A lány mielőtt otthagyott volna, még egy sok szerencsét suttogott a fülembe, majd végleg eltűnt.

- Öhm...Hello, a koncertre jöttem - kezdtem felnézve az előttem tornyosuló alakra. Csak bólintott, majd beengedett. Alig, hogy beértem egy fejhallgatós férfi megragadta a kezemet, és egy magas pódiumra rángatott, ahol rajtam kívül még hárman voltak. "Üdv, a VIP részlegben" olvastam le egy tábláról.

Elképedve néztem körbe. Mindent belehetett látni. A színpadon egy óra visszaszámlált. Még 2 perc volt hátra koncert kezdetéig.

- Szia, Caroline vagyok. Jól látom, hogy ez az első koncerted? - kérdezte, és sóhajtott egyet. - Én az első koncertemen egy fáról néztem a fiúkat, mivel már minden jegy elkelt. És nézd meg, most a VIP szektorban ülök.

- Úristen. Luke most nyilatkozta, hogy van egy lány, akivel sok időt tölt. Talán az a zenész csaj? - visítozott egy szőke hajú lány. Közben ecsetelni kezdte a többieknek, hogy a múltkor látta a fiút a titokzatos lánnyal.

A szívem heves dobogásba kezdett. Magamra ismertem. El akartam futni, de meghallottam Luke hangját a mikrofonban, ahogyan üdvözli a koncertre érkező embereket.

Másfél órát végigénekelni nem kis dolog, de még végigugrálni se piskóta. A koncert közben Luke szeme többször is megtalált, de mindig mosolyogva elkapta, ha én is vizslatni kezdtem. A végére izzadtan és fáradtan léptek le a színpadról, én pedig tanácstalanul álltam még mindig a pódiumon. Nem tudtam, hogy merre keressem Luke-ot.

- Menj a le a pódiumról, majd ott lesz egy nagyon jóképű férfi. Neki szólj, hogy bemehetsz a fiúkhoz. Kérlek add át, hogy Magyarországon is szeretjük őket. Magyarország? Hisz az Európában van, nagyon messze innen.

Úgy tettem , ahogyan a lány mondta. Hamarosan egy hosszú folyosón haladtam végig. Mindenhol a fiúk bandájának neve volt kiplakátolva. A folyosó végén egy félig nyitva hagyott ajtó előtt megálltam. Beszélgetések zaja szűrődött ki.

- Hé, srácok, vegyetek már fel legalább egy pólót. Catherine mindjárt itt lesz. Luke biztos nem nézné jó szemmel, ha félmeztelen fiúk ölelgetik a szívszerelmét - ordított egy ismeretlen hang.

Zavartan nyomtam be az ajtót, de a két lépésnél nem jutottam beljebb, mert ami bent fogadott, megállásra késztetett. Mindenhol szétdobált ruhák, a földet ételmaradékok fedték, és fél pucér fiúk rohangáltam össze-vissza.

Mikor megláttak azonnal felkaptak valamit magukra, és felém lépkedve ölelésbe zártak. Idegenek majd' össze roppantottak.

- Szia, Ashton vagyok. Ő Michael. Az a lökött meg... - nem tudta befejezni, mert mosolyogva a szavába vágtam.

- Calum. Tudom. Nagyon sokat zaklatja Luke-ot telefonon - Elnevettük magunkat. Végszóra Luke is belépett. Tiszta ruhát viselt. Hajából még csöpögött a víz, így gondoltam, hogy zuhanyzott. Mikor meglátott elvigyorodott. Boldogan szaladtam felé, és a nyakába vetettem magamat.

- Egyszerűen fantasztikusak voltatok. Annyira jól éreztem magamat - motyogtam a nyakába. A friss tusfürdő illata elbódított. Elhúzódva tőle a többi fiúhoz fordultam. Calum szólásra nyitotta a száját.

- Luke már rengeteget mesélt rólad. A srácokkal fogadni mertünk, hogy beléd van zúgva, de persze ezt Luke tagadja, minthogy beismerné - sóhajtott egyet a kreol bőrű fiú.

Elpirulva Luke felé néztem, aki az előttem álló srác mellé sétált, majd egyszerűen fejbe csapta.

- Nyugi Luke. Csak segíteni próbálok neked.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet. Hosszú lesz még ez az este. A négy fiú együtt szórakoztatóbb volt, mint hittem. Egész este csak szórakoztattak, vagy Luke egy-egy kínos pillanatát mesélték el, amit az említett személy nem igazán díjazott.

- A fiúk annyira klasszak - jelentettem ki, miközben hazafelé sétáltunk Luke-kal. A fiú felajánlotta, hogy elkísér, én pedig nem voltam ez ellen.

- Ah, élnél velük egy légtérben. Amit ma műveltek az még semmi.

- Szóval te vagy a legnagyobb mókamester? - fordultam felé. Éreztem, hogy ez a beszélgetés kezd átmenni flörtölésbe.

- Mikey és Ash jobban űzik ezt a szakmát. Én a romantikus vagyok - húzogatta a szemöldökét. Erre felhorkantam.

- Hé, nem hiszed el? Holnap esetleg bebizonyíthatnám ennek az ellenkezőjét, ha elvihetnélek valahová - nézett felém sejtelmesen.

Egy barna tincset a fülem mögé tűrtem, és lehajtott fejjel válaszoltam.

- Most randira hívsz?

- Ne hívjuk így. Inkább egy találka. Na, eljössz velem? - kérdezte. Nem akartam húzni az agyát, így rábólintottam.

A házunknál egy öleléssel elköszöntünk egymástól. Miután beléptem a bejárati ajtón, nekidőltem egy hatalmas vigyorral a képemen.

----------

A következő fejezetből:

"Luke két lámpást húzott elő a háta mögül. Elképedve néztem, ahogyan meggyújtotta őket, majd az egyiket felém nyújtotta.

- Lehet egy kívánságod. Ha elereszted valóra fog válni - mondta.

Kívánság? Elgondolkodtam, majd egyszerre elengedtük a lámpásokat. Egymás körül táncolva szálltak a magasba.

A kívánságom az volt, hogy Luke-kal örökké egymás mellett lehessünk. Ez félreérthető volt. A sors majd választ a két opció között, de azt én nem tudhattam, hogy meg volt írva a jövőnk már az első találkozásunkkor."

Feltöltés dátuma: 2015. 08. 19.

Sziasztok!

Hú, végre vége a hétvégének, én pedig itt is vagyok. Köszönöm az előző részeknél hagyott csillagokat, na meg persze a kedves szavaitokat. Jobb olvasókat nem is tudnék elképzelni.

Ez a rész lett az eddigi leghosszabb, és rengeteg eseményt magába foglal. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok, így ha szeretnétek megírhatjátok nekem kommentbe.

Szerdán hozom is a következőt. Arról pedig most nem szeretnék semmit sem mondani. Legyen meglepetés. Pihenjetek addig is.

Puszi, Frida Beth Holloway