§Say§

Olyan oldalát ismertem meg Cameronnak, amit még sosem. Egy kedves, okos oldalát. Mindketten nagyon kétszínűek vagyunk egymással, de ez valahogy kezdett enyhülni. Furcsa, hogy ezt mondom, de Cameron az egyetlen itt Kaliforniában, akiről valójában tudok is valamit. Senki mással nem beszélgettem ennyit, mint vele... És ilyenkor döbbenek rá, hogy hoppá nincsenek is barátaim. 

Lányokkal nem szoktam barátkozni fiúk közül meg csak Grayson van, de őt sem mondanám, "igazi barátnak". 

- Tudod Say én megláttam benned valamit, amit más nem - néz a szemembe, miután eltűrte egy tincsem. 

- Kedves vagy Cam - kezdek hozzá egyre jobban közeledni, amíg a szám súrolja az övét. 

Odaértünk Cameronhoz, mivel hozzánk ugye nem viszem fel, náluk meg olyan otthonias minden. Bárcsak nekem is ilyen szüleim lennének, mint neki! Csodálom, hogy mostanában nem szólogatnak be nekem, ez is csak azért van, mert úgy teszek, mintha "jókislány" lennék, legalábbis amikor otthon vagyok...

- Mit csináljunk? - kérdezi és összekulcsolja az ujjaikat. 

Annyira jó érzés hogy ilyen érzelmekkel közeledik felém Cam. Tényleg nem éreztem még ilyet. 

A szemébe nézek és elmosolyodok. 

- Nézzünk filmet? - puszilom meg Cam arcát és a vállára döntöm a fejem. 

- Jól van Édesem - mosolyodik el. 

Maga elé veszi a laptopját és keresgetni kezd a filmek közt, hogy melyik lenne számunkra a legideálisabb. Végül A Gyűrűk Urát választottuk, amit annyira nem szeretek, de egyszer kibírom. 

- Cam tudod én mostanában nagyon szeszélyes vagyok - suttogtam Cameson fülébe az információt. 

- Miért megjött? - kerekedett ki a szeme.

- Nem, nem azért - rángattam a fejem. - Csak én más lettem... 

- Miben más? - nézett a szemembe. - Valami baj van Édes? 

Ahogy kimondta, hogy Édes a szívemet melegség járta át. 

Arrébb raktam a laptopját és az ölébe másztam, hogy a fenekem a csípőjére csüccsenjen. 

- Kicsit már máshogy vagyok ezzel a "csak dugunk" témával - birizgáltam Cam hasát a pólója alatt. 

- Igen én is - bólintott. - Teljes mértékben egyet értek veled. 

- Ja, szóval te is a barátságra gondolsz köztünk? - vontam föl a szemöldököm. 

- Ömm, jaaa... igen persze - mondta elszomorodottan. 

- Akkor jó - mosolyodtam el. - Most már akkor barátok is vagyunk - pusziltam meg ajkait. 

§Cameron§

Azt hiszem átlendültem a ló túloldalára. Nem hiszem el, de én... beleszerettem Saybe, és amikor mondta, hogy már más a dolog ezzel a "csak dúgós" dologgal azt hittem a szerelemre gondol. Hát nem. Csak annyit mondott, hogy-e mellett lehetünk barátok is. Annyira szomorú lettem és bánatos. Sosem voltam még szerelmes senkibe, főleg nem egy olyanba, akit eleinte ki nem állhattam. Egy olyan lányba, akit nem is bírok. Vagyis ezt akartam bemesélni magamnak. Hát tévedtem, és most már kimondom nyíltam. Beleestem Saybe! Ez van, és nem tudok ellene mit tenni. 

Szopás, de meg kell valahogy lágyítanom az ő szívét is. 

Rajta ült a csípőmön és adott egy puszit a számra. Ez után magamhoz húztam és a mellkasomra döntöttem a fejét. 

- Hiányoztál Édes - suttogtam halkan. - Annyira hiányoztál! 

- Te is nekem Cam - hajolt föl és csókért epedezett. 

Persze én egyből meg is adtam neki, ami folytán lassú nyelvjátékba merültünk. Elváltunk, aztán újra csókoltuk egymást, ezek az elválások pár másodpercesek voltak, de ilyenkor döbbentem rá, hogy Say milyen elképesztő lány. 

A szemébe néztem azokba a csodálatos kék szemekbe. Levettem a pólóját, kuncogott egyet. 

Ilyenkor, amikor rádöbbenek, hogy szerelmes vagyok minden jó tulajdonságára felfigyelek például arra is, hogy milyen édesen kuncog. 

Elmosolyodtam és csókoltam tovább. Lefele csúszott a lábamon, hogy lehúzza rólam a pólót. Nyálas csókokkal hintette be a hasamat, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Néha fel-felnézett rám, én meg csak simogattam a haját jelezve, hogy jól csinál mindent. 

Kicsatolta az övemet és megfosztott a nadrágomtól, közben kis kuncogásokat hallatott, amitől mosolyoghatnékom támadt. Annyira cuki volt, de komolyan. Más szóval ezt nem lehet kifejezni. 

Csókolgatni kezdte a farkam a megfelelő nyál eléréséért. Végighúzta a kezét rajta és bekapta, fel-le játszadozva az ottani bőrrel. 

Összefogtam a feje tetejére a haját, hogy ne lógjon a szájába és ellazultam. Nagyon jól csinálta, de komolyan. Ő aztán tudja, hogy mi kell egy pasinak. 

Már elég jól álltam, gyorsan felhúztam, magam mellé Sayt és levetkőztettem. Siettünk, hogy az érzés ne illanjon el. Lassan rám ült és mozogni kezdett. 

Halk nyögések hagyták el a száját, sóhajokkal körülzárva. 

Valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz Sayel, ez azt bizonyítja, hogy szükségünk van egymásra. Ő az egyetlen lány, aki elrabolta eddig a szívem. Oké, hogy utálom, de közben szeretem is. És már nem is utálom annyira... csak egy picikét.