Cameron nagyon beszólogatós kedvében volt a suliban. Egyfolytában oltogatott, már visszaszóláshoz is gondolkodnom kellett. Elegem lett belőle. Kora délután eljöttem a suliból, egyből órák után. Elmentem balettre, Red szerencsére ott volt, így nem unatkoztam.

- A segítségedet szeretném kérni Red. – húzom szét a szám, mert nem voltam benne biztos, hogy belemegy.

- Igen? Mondjad csak csajszi. – mosolyog. – Mi az?

- Öm... szóval azt akarom, hogy délután bandázzunk a csajokkal... – utalok arra, hogy az imént említette, hogy a barátnőivel találkoznak. – És segítened kéne beetetnem a muteromat.

- Mivel? – röhög.

- Azzal, hogy ti is ilyen jó kislányok vagytok, mint „én". – mutatom az idézőjelet.

Már elmondtam, hogy értem el reggel anyámnál az autó és a deszka megszerzését.

- Persze, de hogy? – kérdezi felvonva a szemöldökét.

- Hoztam mindannyiótoknak egy-egy szoknyát. – magyarázom. – Ha felveszitek, akkor tutira beveszi.

- Oké, ha csak ennyi. – nevet fel újra. – Nyomjuk a kamuzást csajszi! – vicsorít.

- Ez az! – tartom fel ökölben a kezem.

Red barátnői az ajtóban vártak minket.

- Sziasztok! – mondta a két lánynak. – Ő itt Green és Pink. – mutat először a jobb oldalira, aztán a balra.

- Szia, Say. – integetnek.

Én is intek és mosolygok egyet.

Green és Pink. Bírom, hogy a színek neveit adják maguknak becenévnek. Akkor én ki lennék? Hát 1000%, hogy Black!

- Akkor odaadom a szoknyáitokat, aztán indulhatunk is. – mutattam a kocsim felé.

Beszálltak. Addig megkerestem a telefonomban Grayson számát, mert a suliban megbeszéltük, hogy találkozunk.

Muszáj elmennem, vásárolni és elhívtam. A csajok délután valami Pubba mennek és őket nem tudtam hívni.

Gray: - Szia, Say.

Say: - Na, csá. Szóval kb. egy óra és találkozhatunk.

Gray: - Oké, akkor majd hívj fel.

Say: - Rendben, majd látlak.

Laza vagyok emberek. Laza, mint a nyári kutyaszar, jó ez lehet, hogy nem a legjobb hasonlat volt, de ebben a pillanatban úgy érzem magam. Most komolyan? Elmegyek vásárolgatni, ezzel töltöm a drága délutánt, pedig deszkázhatnék is. Csak, ha nem mennék el, akkor anyám rájönne, hogy kamuztam és az még rosszabb lenne. Nincs deszka, kocsi, bankkártya, telefon. - mondaná. Ki sem bírnám. Pedig mostanában elég gyakran fosztanak meg a holmiimtól.

- Úr Isten Say! – sikít fel Pink. – De hisz ezek tök menők! – mutat a fehér szoknyára, amit a kezébe adtam.

- Ja, ez még elviselhető. – mondja Red. – Huh, de jó színészek leszünk. – kacsint.

- Remélem. – fújom ki hangosan a levegőt.

- Nyugi már! – simogat meg Green. – Hidd el, hogy beveszi.

- Igen elég buta ahhoz.. – mondom reflexből, mert ez az igazság.

A reggelit is olyan könnyen bevette, azt hittem ennyire nem bolond, hogy én és a rózsaszín. De most komolyan?!

***

Hazaértünk. Anya még nem volt otthon, addig gyönyörködtek a csicsás házunkban... förtelmes esküszöm. Hogy lehet egy helyen ennyi márvány és csillogás? Magamat pont egy ilyenben nem tudom elképzelni. 

- Basszus Say, nem mondtad, hogy ti ilyen pénzesek vagytok! – ámul-bámul Red.

- Nem, kérdezted. – rántom meg a vállam. – Meg amúgy is mit számít?

- Igazából semmit. – nevet. – Na, és hol a szobád?

- Az első emelet legvégén. – mondom egy kicsit gondolkodva.

-  Úr Isten mennyi szoba. – döbben le Green.

- Nem bírom megszokni én sem.

- Nem? – röhög Pink.

- Hát, még a felét végig sem jártam. – nevetek fel kínosan.

Tényleg nem jártam végig a házunkat, azért ez kicsit gáz, de nem izgatott a dolog egyáltalán. 

Te lány! – röhögünk most már mindannyian.

Megérkezett anya.

- Sziasztok, lányok – mosolyog a barátnőimre. – Huh, de szépek vagytok, most mentek vásárolni?

- Igen anya. – mondom egyből. – Csak bejöttünk, de már megyünk is.

- Nagyon aranyos barátnőid vannak Leyre. – kuncog anyám, kiráz a hideg a nevem hallatán.  – Akkor jó mulatást!

- Anya, ma Mildrednél alszom, jó? – mutatok a barna lányra.

- Nyugodtan. – kacsint. – Majd holnap megmutogatod az új ruháidat.

- Oké. – puszilom meg. – Szia.

- Sziasztok! – int és kikísér minket az ajtón.

Becsukja, és végre nem kell játszanunk előtte magunkat. 

- Na, mi akkor megyünk is. – mondja Red. – Majd holnap talizunk.

- Oké, köszi a segítséget. - mondom és elmosolyodom.  – Nagyon hálás vagyok, hogy segítettetek hazudni anyámnak.

Egyedül tuti nem ment volna.

- Á, nincs mit. – legyint Green. – Majd a szoknyákat odaadjuk Rednek.

- Nem kell, a tiétek lehet. – mondom, még szép, hogy ne adják vissza. Úgysem venném fel soha.

- Jaj, köszi. – ölelnek át.

Jó arcok Red barátnői, de azért Redet jobban csípem. Egy cseppet, talán a stílusa vadabb. De nem baj, most már ők is a csapatomban vannak.

Felhívtam Grayt, hogy jöjjön a sulihoz. Annyira nem ismertük egymást, hogy házhoz jöjjön értem.  A sulit pedig mind a ketten tudjuk hol van, ezért oda hívtam.

- Szia. – intek, ahogy meglátom Graysont.

Már ott várt rám, a falat támasztva.

- Szia, Say. – mosolyog, és egy gyors nyelvesbe húz.

- Indulhatunk? – kérdezi.

- Igen, de az én kocsimmal megyünk! – mutatok a hátam mögé. – Ja és én vezetek!

- Oké, nyugi van. Nyugodtan. – áll védekező állásba. – Semmi akadálya.

- Akkor mehetünk is. – szállok be a vezető ülésbe. 

Grayson mellém ül és megint egy csókba húz, nem tudom miért, de nem taszítom el. Jó érzés vele csókolózni, olyan heves és izgató. Bár nem annyira vagyok oda Grayért amúgy. Barátnak oké, de pasinak nem kéne.