§Say§

A suliban egyáltalán nem akartam találkozni Dallassal és a haverjaimmal. Tudom, hogy nem tettek semmit velem, de akkor is Dallas mindig velük van és őt rohadtul nem akarom most látni. 

Egyből az osztályomba vettem az irányt, hogy a folyosón se fussunk össze, ha már órán muszáj egy légtérbe kerülnöm Dallassal. Hogy mert ott hagyni tegnap abban a parkban? Ez azért kurva nagy pofátlanság volt tőle. 

Hirtelen megjelent Cameron az osztályajtóban nagyon feszülten. Jaj, csak ne engem keressen csak ne engem - mondogattam magamban. 

A padom fele indult meg, baszki tudtam, hogy engem keres a francba... 

- Beszélnünk kell! - rakja Cameron a kezét a padomra és kopogtatni kezdi az ujjbegyeit a padon. 

- Most? - nézek rá érzelemmentesen. 

- Ja, most azonnal! - húz föl a vállamnál fogva a székről. 

- Minek? - veszem le a kezét az enyémről. - Ne rángass hülye gyerek! 

- Nagyon fontos Say! - könyörgött kiskutyaszemekkel. - Na, jössz? 

- Oké, menjünk - mondom ki egy nagy sóhajtás után. - De, ha a semmiért kellett felállnom, akkor nagyon megbánod! - fenyegetem mutató ujjammal.

Kivezetett Cameron egyenesen a fiú vécéhez és be is vitt. Mi vagyok én, hogy a srácokhozjárkálok szerinte?? Fúúú... de utálom Dallast... 

- Na, mit akartál? - kérdezem, de ő csak a szememet figyeli, aztán a számra veti pillantásait. 

Hirtelen megragadja karomat és magához ránt. Megcsókol, de én nem viszonozom felindulását. 

- Mi a franc van veled Dallas? - húzódok el tőle és összeráncolom a homlokom. - Azt hiszed, így megbocsájtok vagy mi a fasz???!!! 

- Én, én... csak - forgatja a szemét kínosan. - Megőrjítettél... 

- Na, persze. Csak egy kis szexre vágsz, biztos - rázom a fejem. - Hülye vagy, ha azt hiszed a múltkori után még valaha is fogunk!! - ütök kicsit a mellkasába és elhagyom a vécét. 

Nekem nics szükségem Dallasra. Ha, egyszer ilyen szánalmas, hogy még nekem kell megmagyaráznom a baromságát, akkor sajnálom. Aki, hülye az az is marad. 

- Ne Say! Had magyarázzam meg - jön utánam már a folyosón, de nem nagyon figyelek rá. 

Magyarázkodjon a majmának. Nekem aztán, biztos nem fog. 

***

Délután az edzésen már elegem volt. Olyan rossz volt, hogy Cameron ilyen velem.. senki sem szokott ilyen köcsög lenni és ez most annyira furcsa. Mintha egy kicsit hiányoztak volna a beszólásai. 

Nem, dehogy. Csak azért hiányzott, hogy én tudjak neki beszólni, igen. Mert egy hülye. Egy helyes hülye gyerek, aki nagyon nagynak képzeli magát, de megmutatom én neki ki az a Leyre Élise Larsen!!! Meg én. 

Újra beszélni fogok vele, csak várok pár napot, hogy mégjobban hiányozzak neki. Igen, így kell megbolondítani a fiúkat. Váratni kell őket.Ez mindig bejön.

Egész délután Reddel voltam. Annyira szeretem ezt a lány, hogy nagyon Olyan jó fej és vicces. Mindig segít és ezt becsülöm.

- Na, mi van közted és Cameron közt?  - kérdezi izgatottan Red. 

- Én, én nem tudom... - forgatom a szemem. - Semmi. Én nómost nem beszélek vele pár napig. 

- Miért? - ráncolja a homlokát Red. 

- Mert nem vagyok most jóba vele - rakom keresztbe a mellkasom előtt a kezem. 

- Ja, értem - kuncog Red. - Hogy lehet az, hogy ennyire élvezem az életedet hallgatni? Olyan érdekes és rejtélyekkel teli - mosolyog.

- Hát én annyira nem élvezem élni...ha tudnád milyenek a szüleim - forgatom a szemem. - Mintha a pokol bugyrai közt élnék, de legalább nem vernek. Az lenne még rosszabb - húzom szét a számat.

- Hát ja az durva lenne - bólogat Red. - Légyszi gyere össze Cameronnal, annyira látszik, hogy neki tetszel. 

- Hiszen még nem is találkoztatok - kuncogok. - Akkor hogyan látszik? 

- A mesélésedből - rántja meg a vállát. - Nagy a szerelem - röhög Red. 

- Dehogyis! - intem le Redet. 

Cameron biztos, hogy nem szerelmes belém, ezt ő is megmondta. Sosem jönne velem össze, mert rinyálós vagyok. Ahhoz képest az ágyban nem ezt vettem észre. Ott én voltam a mindene. 

- Találkozz ma vele! Hidd el, hogy ki akar majd veled békülni - mondja Red. - Na, légyszi talizz vele csajszi! 

- Chh..jóóóó, de ha mégsem, akkor hagyom az eglszet - hozom a kocsikulcsom. 

***

Felhívtam Cameront. 

- Haló? - szól bele elég lihegős hanggal Cam. - Say? 

- Igen én vagyok Cameron. Mi a helyzet? - kérdezem. - Mit csinálsz épp? 

Egyből arra gondoltam, hogy valakivel éppen szexel.. 

- Épp futottam, de nyugodtan mond csak Édes. 

Édes? Komolyan "Édesnek" nevezett engem Cameron? Jaj, de aranyos. Ez nagyon cuki volt most tőle. 

- Öm... azt szeretném kérdezni, hogy nem szeretnél-e találkozni? - kérdezem bizonytalanul a telefonba. 

- De persze, hol találkozzunk? 

- Nálatok jó lesz - mondom. - Mikorra érsz haza Cam? 

- Húsz perc és jöhetsz, majd beszélünk előtte, na szia Édes - teszi le Cam a telefont. 

Hihetetlenül boldog lettem, hogy Édesnek hívott engem Cameron. Ilyen cuki már rég nem mondott nekem senki. Nem tudom, de ez a szó, annyira aranyos a "kicsim" vagy a "baby" -hez képest. Ebben olyan érzelmes betűk vannak, akitől melegség tölti el a szívem. 

- Na mit mondott Say? - kérdezi izgatottan Red. - Mit mondott?

- 20 perc és náluk találkozunk - ugrálok örömömben. 

Nem is értem miért voltam ilyen boldog, hiszem az előbb még miatta voltam rosszkedvű... nem értem magam. 

Már nagyon vártam Cameronnal a találkozást, teljesen készen voltam. Örömömben táncikáltam és dudorásztam hülyeségeket. Valamit tényleg tudhat ez a gyerek, ha ennyire boldog lettem egy aprócska szavától. Pedig azt, hogy "Édes" elég sokan mondják. De az ő szájából más volt. Így olyan varázslatos volt hallani. 

El indultam hozzájuk. Már majdnem oda értem, amikor eszembe jutott, hogy írok anyámnak egy sms-t, hogy nem otthon alszok. meg is tettem.

Kiszálltam a kocsimból és Cameron nyakába borultam, mivel kint állt a ház előtt és várt rám. 

- Szia, bocsáss meg Cam - szorítom magamhoz izzadt, de mégis szexi testét. - Annyira sajnálom. 

- Mégis mit sajnálsz Say? - nevet föl Cam. - Nem kell semmiért sem bocsánatot kérned. 

- Bocsi, hogy ilyen hisztis voltam. Legközelebb nem leszek - nézek a szemébe. 

- Nyugi, kibírom - kacsint. - Érted bármit Say - kuncog. 

- Jaj, de szeretlek Cameron! - hangoskodok. 

Amikor kimondtam, hogy "szeretlek" egyből leesett, hogy rossz szót használtam. Elhúzódtam tőle és kínosan forgatni kezdtem a szemem elpirosodva. 

- Persze, úgy mint barátot - teszem hozzá. 

- Ja, hát persze - nevet fel. - Hogyne! 

- Ahhha - mosolygok.