§Say§

Cameron zavarodottan forgatja a szemét és kínosan elfordul. Hát igen, elég gáz volt, hogy elrántottam a fejem a csók alól.

- Ömm, hol van az e-mail? – kérdezem meg Cameront és keresgetni kezdem a laptopon a dolgokat.

Hamar meg is találom, de amikor felpillantok Cameronra azzal kell szembe sülnöm, hogy engem bámul. Miért vizslat? Nincs jobb dolga? Ááá tudom, hogy nincs. Miért is lenne?! Na, mindegy ez nekem csak jó, így könnyebb lesz megszerettetnem magam vele.

§Cameron§

- Say nem akarsz eljönni velem holnap délután deszkázni? – kérdezem meg, mert gondoltam most kivételesen nem egyedül csatangolok.

De most esett le, úhhh de hülye vagyok!!! Ez olyan, mintha randizni hívtam volna, nem? Jesszus, de idióta vagyok. Ha most úgy veszi, én kicsinálom magam.

- Öm, igen persze – mosolyog kedvesen. – Az nagyon jó lenne.

Miért ilyen jófej?  Nem értem én ezt. Olyan bunkó és házsártos volt eddig...most meg egy kis angyal. Hova tűnt a flegma Say? Elutazott vagy mi a kín? Mondjuk jobb is. Nem bírom, hogy okosabbnak és beképzeltebbnek gondolja magát nálam. Igazából csak vele vagyok ilyen. Legalábbis ennyire nagyképű, mert ő is az velem. De most nem vettem észre... olyan, mintha kicserélték volna. Még be se szólt basszus.

Én is villantok egy mosolyt és tovább olvasom a száz oldalas levelet, amit az irodalom tanár írt, bár én ezt egy oldalba is simán meg tudtam volna fogalmazni.

Nagyon bírtam most Say-t. Vicces beszólásokat tolt a szöveg hülye mondataira és jó fejen reagált a dolgokra.

Mi van vele?

Tényleg, mintha nem is ő lett volna. Így tökre megkedveltem. Ne értsétek félre! Csak úgy kedveltem meg, mint barátot. Sosem jönnék vele össze! Nekem túl más. A más alatt mit értek? Olyan kétszínű, mint állat. A suliban flegma dög, de ha ketten vagyunk kedves és normális.

De, ha jobban megnézem nagyon jó csaj. Barna haja a vállára omlott a fekete Pink Floydos pólója felett és nagy gömbölyded mellei az összes helyet kiterjesztették benne. Meg kell hagyni eszelősen jó dudái vannak a kicsikének. Szűk rövid farmerjából kicsusszant a popsija fele, így még jobban előteremtve az izgatódást. Amikor jobbra-balra lépkedett csak úgy huppant egyik a másik után, basszus de rohadt szexi volt!

De miket beszélek!!! Nem szabad így gondolnom rá! Sosem jönnék vele össze, még hozzám sem érnék, a ribancsága miatt. Ott van Gray meg Nate meg Jc. meg az össze haverom, aki totál oda van értük. De miért is? Mert kurva jól néz ki, de ők nem ismerik Say-t!

De az a gáz, hogy kezd megváltozni róla a véleményem. Kezdem úgy érezni, hogy ő valójában egy tök kedves lány, csak titkolja.

§Say§

***

- Akkor én megyek is – mondom, mert végeztünk a nagy tanulósdinak.

- Oké – mondja Cameron, feláll és elindul az ajtó felé.

Én követem őt, mert jobb, ha ő megy előre. Most vagyok először Cameron rezidenciájában, és még nem nagyon tudom, mi hol van. Ezzel nem arra célzok, hogy meg akarom tudni, mert nem. Egyáltalán nem érdekel, hogy itt mi merre található, pont az ő házában nem!

- Köszi, hogy átjöhettem – mondom neki az ajtóban, de becsukja maga mögött. Kicsit furcsának is találtam először tettét.

- Elkísérlek – mondja és előhúz a ház mellől egy gördeszkát.

- Most komolyan eljössz velem? – mosolygok, vidám vagyok miatta.

Basszus komolyan vidámmá tett, hogy Cameron felajánlotta a kísérgetésemet.

- Persze – röhög. – Miért, ne?

- Hát oké – állok a saját deszkámra és megindulok egyenesen az utcán.

Gyorsra veszem az iramot, hogy meglássa tudásomat.

Nem akarom, hogy Cameron tudja, hogy hol lakom, ezért nem haza fogom vinni. Egy szegényebb olcsóbb környékre vezetem és úgy teszek, mintha ott élnék. Nem szeretném, ha tudná a családom jómódúságát. A végén még arról ítélne meg, mint az átlagember. Ezt akkor tanultam meg, amikor Red és a barátnői nálam voltak. Egész végig arról beszéltek, hogy milyen gyönyörű a házunk és milyen menő minden. Már a tököm ki volt a végére.

Nem is értem Cameronnál miért érdekel ennyire a dolog, hogy ne arról ítéljen meg, de hagyjuk is. Semmi érzelem nem köt hozzá, ahogy máshoz sem nagyon. Mondtam már, szívem mint a kőszikla. És ez így is magad!

- És mi a helyzet a szüleiddel Dallas? – kérdezem meg egy kis idő múlva, mert túl nagy a csend köztünk.

- Semmi sincs velük. Élnek és virulnak – bólogat magénak. – Vagy, hogy érted a kérdést?

- Ahhj – nyögök. – Hát úgy, hogy anyukáddal élsz vagy együtt élnek?

- Édesanyámmal élek, meg a tesómmal – mondja.

- Ja értem, és fiú vagy lány tesód van? – kérdezgetem, hogy ne unatkozzunk.

- Lány – mondja. – Neked van?

- Nekem nincs. Anyukáméknak még szerintem én is sok voltam – húzom szét a számat, utalva szörnyű sorsomra.

- Miért? – biggyeszti le cukin a száját. (Jaj, de nagyon cuki volt Istenem ^-^)

- Mert nem nagyon törődnek velem, ha meg igen, akkor csak a szobafogsággal vagy a lecseszéssel – mesélem.

- Ohh, hát nagyon sajnálom – jön közvetlen mellém és megérinti a kezem.

Most komolyan megfogta a kezem?

Na, mindegy... higgadt maradtam és nem húzódtam el.

- Bocs, hogy már megint molesztállak, mint matekon igaz? – kérdezi visszaemlékezve arra az órára, amikor le akartál küldeni az igazgatóiba miattam hát igen az vicces volt.

- Igen – nevetek – Az nagyon vicces volt.

- Ja, de legközelebb majd együtt megyünk a dirihez.

- Nem, nem Aranyom az a te dolgod! – mutatok felé.

- Ne már – nyafogja magas hangon. – Saaaaayy!!!

- Igen Caaaammííí? – húzom szét a nevét, mert ő is ezt tette az enyémmel.

- Tudod ma lesz egy buli, ha gondolod eljöhetnél velem... persze, ha nem hányod végig az egész estét csak akkor! – olt már megint le, és elröhögi magát.

- Cami ez nem vicces! – csapom le. – Amúgy szívesen elmennék, de ma nem megy – mondom, mert eszembe jutott, hogy gyakorolnom kell a holnap esti balett fellépésre.

- Biztos? – néz rám kiskutyaszemekkel. – Annyira jó lenne pedig – nyafog.

- Hát...nagyon sok lesz a dolgom – nem akartam elmondani, hogy balettezek.

- Ja... - csinál olyan bőgős hangot. – Jaj, Say, pedig irigykednének rám a többiek.

- Miért? – vonom fel a szemöldököm.

- Mert én lennék az, akivel mennél és nem ők – mondja egyértelműen.

- Szóval ennyit jelentek? Egy szép picsa lennék, akivel jó mutatkozni? – sértődök meg, mert azt hittem sikerült elérnem, hogy megkedveljen, erre csak azért beszél ma is velem, mert jól nézek ki... baszd meg Cameron Dallas!

- Nem, Say nem úgy értettem – próbál magyarázkodni.

- Na, persze – nem hiszem el neki.

Ilyen téren nagyon sértődékeny vagyok.

- Jó, akkor nem megyek ma el a buliba, hanem nálatok leszek és segítek neked a dolgodban! – mondja hamar.

- Nem, nem szükséges – rakom a kezem védekező pozícióba. – Inkább elhiszem – mosolygok egy kamusat.

- Miért mit csinálsz, ami ilyen titkos? – érdeklődik, mert azt hiszi, hogy majd elárulom, hát sajnos téved.

- Hát, az TITOK Bogárkám – adok egy puszit az arcára, mert megérkeztünk oda, ameddig akartam, hogy elkísérjen. – Na, majd holnap találkozunk, szia. – mondom és el is suhanok, amilyen gyorsan csak tudok.