Yuta

- Ezt most nem értem... ti elkezdtetek nyomozni, hogy van e valami rokoni szál köztetek, vagy ilyesmi és miközben ez még ki sem derült... összejöttetek? - summázta, mint kiderült, Jeff, az előtte lévő poharat olyan érzékien simogatva, hogy Ty szemei az ujjakra fókuszáltak és a fiúból furcsa nyüszítő hang tört elő. A gitáros szadista pedig elvigyorodott erre és küldött egy kacsintást a széken szűkölő barátom felé.
- Igen. - felete Nodt, megrántva a vállát, mintha az időjárásról beszélgetnek.
- És mi lesz, ha...
- Erre próbálunk nem gondolni. Ma megrendeltem a tesztet, pár nap míg kiküldik, aztán mi vissza és kell két hét, hogy meglegyen az eredmény, de addig is jó lenne, ha ki tudnánk deríteni bármit. - méregettem a srácot, nem túl barátságosan, de láthatóan nem hatotta meg a gyenge próbálkozásom...
- Rendben és mi a terv? - mosolygott rám bátorítóan Ty
- Úgy volt, hogy átmegyünk ma a nagybátyámhoz, de azt hiszem ezt áttesszük máskorra, mert a család másik fele ma érkezett... - harapta el a mondatot Nodt, de Jeff befejezte helyette.
- Nem tanácsos ilyenkor ott lenni... - felkeltette az érdeklődésemet, ahogy Taeyongét is, látszott az arcán, de nem kérdezett rá. Nodt viszont egy kínvigyorral az arcán újra töltötte a poharát és kornyolt egy nagyot.
- Akkor addig felhívom a faterom... megkérem, hogy küldjön el minden adatot mindkettőtök családfájáról, amit csak képes lenyomoztatni. - dölt hátra Jeff
- Rendben, akkor egyelőre ennyi. Neked ez így rendben van? - nézett rám kérdőn
- Persze, alig várom, hogy megtudjak valamit az eddig titokzatos családomról... - vigyorogtam rá lelkesen, ami betudható volt a három pohár japán whiskynek, amit kibontottunk és annak, hogy nem ettem, ráadásul kezdett bosszantani, hogy többen vagyunk a kelleténél, ugyanis becsípve mégjobban szerettem volna, ha megülhetem a lovagom, vagyis lovam... vagy mi.
Ezen a gondolaton már - már, szörnyen kínosan, nevetgélni kezdtem, ami Nodtnak is feltűnt.
Kaján vigyorát úgy próbálta leplezni, hogy a szájába harapott, ami azonnal az egekbe lőtte minden hormonom. Remek. Tüzelő szuka lettem.

- Ha nincs más... azt hiszem Yuta pihenni szeretne... - nézett rám erőteljes nyomatékot adva a pihenni szónak.
- Igen, úgy tűnik pihenni szeretnék... - vigyorogtam rá, de már nem volt vicces kedvében, a tekintete szinte leperzselte a bőröm.
Nabasszus, mit csináltam? Kezdtem el kutatni az agyamban, míg ő kikísérte a többieket. Kurva jót beszélgettem Ty-al... fintorodtam el. A gondolataim kicsit csapongtak, de azteljes mértékben megvolt, hogy nem így terveztem a lógós napot. Mégis valahogy boldogsággal töltött el, hogy kettesben leszünk a házban.

Visszasétált és levetette magát a kanapéra. Térdeire könyökölt és acélos tekintettel méregetett. Most meg mivan..?
- Csináltam valamit? - kerdeztem végül, felcsattanva a csendből... akárhogy próbáltam, nem tudtam felidézni, hogy bármi rosszat tettem volna.
- Ígérj meg nekem valamit, ha valaha tárgyalnom kell, ne legyél ott soha. - morogta maga elé... - ahogy az előbb rám néztél, attól kishíján felállt a faszom... - nyers mondanivalója bugyuta vigyorgásra késztetett, pedig ő még csak el sem mosolyodott, de nem is vártam.
- Most akkor mi legyen? - néztem egyre inkább fel rá, ahogy az ülőhelyem felé lépkedett.
- Most... megkapod, amire vágytál... - nyelnem kellett, ugyanis letérdelt előttem. A szívem majd ki ugrott, ahogy végigsimított a pólóm alatt. A hasfalam megremegett pusztán az érintésétől, majd áthúzta a fejemen a pólómat és vehemensen végignyalt a tetoválásomon. A farkam fájdalmasan tisztelgett neki. Nem igazán tudtam parancsolni magamnak, a szék oldalába mélyesztettem az ujjaimat ahogy lerántotta a nadrágom és szemezni kezdett a dákómmal és szép lassan végignyalta, a szemembe bámulva.
Most komolyan..? A szék megreccsent, ahogy belefeszültem. Nodt pedig a szájában a farkammal kuncogott egyet.

- Menjünk... szoba... kéhhrlek... - ziháltam, ahogy mozgatni kezdte a fejét, esküszöm pillanatok kellettek, hogy fekete foltok táncoljanak a szemem előtt. Hangosan cuppanva engedett ki a szája fogságából, de csak annyira, hogy közölje...
- Nem. - És már vissza is hajolt az ölembe, a hajába túrva próbáltam lefejteni magamról, de igen csak nehéz, amikor az agyam meg a farkam nem ugyanazt akarják - meg foglak harapni... - morogta, majd a térdemre támaszkaodva rám nézett - azt akartad, hogy leszopjalak... szóval, sokat ficánkolsz még? - vigyorgott rám, miközben a kezét fel-le jártatta a tagomon. Megráztam a fejem...
- Nyugton maradok... ahh - motyogtam duzzogva, hát hogy lehet nyugton maradni, miközben ilyeneket művel... a számba harapva próbáltam teljesíteni az ígéretemet, miközben a torkára engedett... naná, hogy nem bírtam. A csípőm előre lendült, az ujjaim pedig akaratlanul is a hajába martak, mire egy színpadias sóhajjal kiengedett az ajkai közül.
Ne már...

Éreztem, ahogy szikrákat szórtak a szemeim, de ő állta a tekintetem és elvigyorodott, méghozzá olyan vigyorral, ami azt sugallta... most bajban vagy haver. A comjaim alá nyúlt és lerántott a szék szélére. A lábaim a vállain landoltak, a seggem meg a vigyorgó feje előtt. Ebben a kitekert pózban, tökéletesen ráláttam mindenre, ami furcsa módon, nagyon beindított. Egy pillanatig csak a levakarhatatlan vigyorával szemeztem, utána viszont hátravetett fejjel ziháltam, ahogy végignyalt a lyukamon. Ujjait is csatába küldte, hogy nyalakodás közben szépen bejárasson, pedig imádtam a fájdalmat, amit a farka okozott, mikor nem finomkodott, de mégis, olyan jó érzés volt, hogy csak kapkodva a levegőt igyekeztem nem telibe élvezni saját magam...

Naná, hogy észre vette a gyenge próbálkozásom...
- Nem foglak megdugni, szépségem - nyalt végig újra - amig nem élvezel el, csupán a nyelvemtől, hiszen előttünk az egész nap...
- Ne, kérlek... - nyöszörögtem, mire egész testében megdermedt...
- Mire kérsz? - biztos voltam benne, hogy nem felejt annyira könnyen, mint egy aranyhal, hogy máris ne emlékezne a hisztimre ezzel kapcsolatban, de a nyelve sebesen végigszáguldott a lyukamtól a makkomig így elvette az eszem és minden rossz gondolatomat...
- Dugj meg... - úgy haraptam a számba, miután kiejtettem a szavakat, hogy éreztem a vérem fémes ízét, de megérte. Lovagom elködösült tekintete mindent megért.
Már megint úgy nyalábolt fel, mintha nem is lenne súlyom... és már félig bennem volt, ahogy lépkedett felfelé a lépcsőn, a szobámig.

Az ágyam olyan puha volt a kezeim alatt, ahogy az anyagot markolásztam, míg keményen ki be járt bennem a vaskos farka. A fájdalom már a nyomában sem volt a korábbinak, amit kissé bántam, de a csődöröm továbbra is tökéletesnek bizonyult. Minden erőteljes lökéssel közelebb sodort a mámorító érzéshez. Egy kissé megremegett, ó hát ennyire közel jársz... összeszedtem minden bátorságom és a hátára löktem, amin nem kicsit lepődött meg, de mikor átvetettem rajta a lábam, esküszöm, olyan mosolyt nyomott, hogy majdnem attól élveztem el. Lassan engedtem magam újra rá, miközben sűrűn imádkoztam, a mindenséghez, mert úgy kitöltött, mintha még nagyobb lett volna, mint korábban. Egy pillanatig visszatért a kedvenc fájdalmam, mozdulni sem bírtam, de aztán Nodt megelégelte a várakozást, a fenekembe markolva megtartott és alulról elkezdett sorozni, úgy, hogy csillagokat láttam. Már biztos voltam benne, hogy ő a gyógyszerem, a farkam lüktetett, az orgazmus határáig kefélt, őrült tempóban, és már csak éppenhogy át kellett volna löknie rajta, mikor lassú, érzéki tempóra váltott.
Éreztem, hogy ő is nagyon közel jár, ezért átvettem a nehezen kiharcolt gyeplőt, akár mennyire is próbált ragaszkodni hozzá, hogy ő az főnök. Minden létező maradék energiámat összeszedve keztem el pattogni rajta és majd kiugrottam a bőrömből, mikor nyögései felhangosodtak. Úgy marta az oldalamat, hogy biztosan tudtam, minden ujjlenyomata lilán fog díszelegni a bőrömön.
- Yutah.. lassí... ts... - nyögte, de eszem ágában sem volt szót fogadni, először is mert az élvezettől eltorzult feje, valami észvesztő látvány volt, másodszor pedig, épp csak pár mozdulat hiányzott, hogy a gerincemen végigcikázó bizsergő feszültség, végre, kitörjön belőlem...
A legjobb pillanatban marokra fogta a faszom, amitől aztán azonnal elélveztem. Az agyam teljesen elködösült, de még annyi lélekjelenlétem volt, hogy ne álljak le, amíg teljesen megfeszülve egy öblös nyögéssel ő is el nem élvezett.

- Baszdmeg... ez valami fenomenális volt... - sziszegte, felém fordulva, miután lerogytam mellé, majd apró csókokkal kezdte jutalmazni a bőröm minden milliméterét, amitől jólesően sóhajtoznom kellett...
- Fürdenem kell - morogtam a párnába... - és neked is...
- Mhm... - egyetértését egy hatalmas csattanás követte. Akkorát csapott a seggemre, hogy könnybelábadt a szemem és sértődötten, enyhén bicegve elhúztam a csíkot a zuhanyzóba. Tudtam, hogy pár percem van, amig meg nem jelenik a hülye fejével, hogy ne haragudjak... a tükörben lévő Yuta, azonban olyan dühösen méregette a seggén éktelenkedő vörös tenyérnyomot, hogy a tükörfürdőbe érkező Nodt, fülét farkát behúzva oldalgott oda hozzá.

Hagytam, hogy átöleljen, nem akartam megint picsa módra megsértődni és balhézni. Jólesett, ahogy a bőre az enyémhez ért és hiába igyekeztem teljes tudatában lenni a férfiasságomnak, úgy éreztem el tudnék olvadni a karjai közt.
- Tudod... kezdelek nagyon kedvelni... - közölte.
Tényként... nem várt választ, sem megerősítést, nekem mégis kalapálni kezdett a szívem és nagyon ki akartam mondani, hogy én is, de mikor válaszoltam volna, hirtelen valaki ütni kezdte a fürdőajtót...
Basszameg