Ty (külön kérésre)

Nem akartam elmondani Yutának, főleg a halálcikin sikerült reggel után, hogy Nodt egyik legjobb barátja, az állítólagos csoporttársam, elhívott moziba. De mikor megkérdeztem, hogy lóghatok e nála, láttam az arckifejezésén, hogy nem akar válaszolni. Kihasználtam az alkalmat és elmondtam neki, hogy amúgy is dolgom van. Így aztán kilőttem mellőle, hogy utol érjem valahol Jeffet.
A srác maga a megtestesült, mennyországból lepottyant angyalarcú mégis ördögi teremtmény. Túl szép, hogy igazi legyen.

Még mindig sértődött arcot vágott, mikor meglátta, hogy közeledek felé, aztán, mintha tudomást sem venne rólam, fordította minden figyelmét a gitárja felé, amitől persze hosszú haja teljesen eltakarta a vonásait, pedig biztos voltam benne, hogy kukkol. Olyan jól nézett ki, mintha csak egy gyönyörűen megmunkált szobor lenne, ahogy ott ült a pad tetején a hangszerrel a kezében.
- Na mizu kutyi, elkéredzkedtél a gazditól? - gúnyolódott, mikor mellé léptem.
Elfintorodtam, mert picit úgy éreztem igaza van. Előrébb helyeztem a barátságomat Yutaval, mint azt kellett volna. Csak hát... ott volt az a dolog, hogy majdnem rámásztam és majdnem tönkre vágtam a barátságunkat... de volt rá ésszerű magyarázatom.
- Sajnálom, a barátságunk épp hullámvölgyben volt, asszem' és meg akartam győződni róla, hogy rendben vagyunk, mielőtt... tudod, elmegyünk moziba.
Becsukta a gitártokot, amibe időközben bepakolta a hangszert, lecsusszant a padról és megállt előttem.
- Ty, én nem akarok már moziba menni. Ha szeretnél valamit... ki kell engesztelned. - villantott egy ördögi vigyort. Annyira közel hajolt, hogy ész nélkül cuppantottam egy ártatlan puszit az ajkaira... mire elmosolyodott.
- ... kezdetnek nem rossz... - az ujjait az ujjaim közé csúsztatta. - na gyere szépen... - a hatás kedvéért még füttyentett is.
Rohadjmeg...

Odakint egy autó várt ránk, sofőrrel, nekem pedig átfutott az agyamon, hogy talán még addig kéne lelépnem, amig az összes belsőszervem megvan.
Jeff talán észrevette a tétovázásomat, mert elmosolyodott
- Hé... csak hazamegyünk, hozzám, nem foglak megenni... vagyis. Lehet hogy kicsit igen - mordult a fülembe súgva, amitől az összes testrészem libabőrös lett.
- Benne vagyok... - suttogom, mire lefagy a mozdulat közben... nem számított rá, hogy válaszolok a perverz beszólására... gondolom korábban más nem tette soha, hirtelen nyekken a hátam a kocsi hátsó ülésén, ami szerencsére teljesen elszeparált a sofőrtől, így nincs el is múlik a hirtelen beütő zavarom. Azt hittem beül valahogy de egyenesen a lábaim közé mászott, beügyeskedve maga után az ajtót.

Majd kiugrott a szívem.
- Komolyan mondtad? - vezette rám lélektükreit, amik olyasmit ígértek, egy igenért, amit soha nem fogok elfelejteni.
- Én, nagyon régóta várok rá, hogy észre vegyél... - suttogom végül a meggondolatlan vallomásomat... - így mindenképp, igen, komolyan mondtam.
Pár pillanatig csak meredt rám, mintha valami oltári nagy baromságot mondtam volna.
- Miért nem vettem észre... - suttogta végül kettőnk közé, de az ajkai már az enyémet súrolták, így, ha akartam volna válaszolni, sem lett volna esélyem. A haja az arcomat csiklandozta, ezért bénán kuncogtam egyet, de ő nem zavartatta magát. Aljas támadást indított ellenem és jókedvem hamar átcsapott valami egészen másba. Ágyékát nekem feszítette, amitől azonnal szorítani kezdett a gatyám. Olyan esetlennek éreztem magam mellette, de azért a nyakába kapaszkodva húztam magamhoz közelebb, hogy ne hagyja abba a bizsergő ajkaim falását. De esze ágában sem volt.

Úgy markolt az oldalamba, hogy feljajdultam és biztosan tudtam, hogy az ujjainak nyoma ott fog díszelegni a bőrömön, de hevessége csak mégjobban beindított, főleg, hogy mindeközben ütemes mozgásnak indult a csípője ezzel folyamatosan hozzádörzsölve kőkemény farkát az enyémnek. Belenyögtem a csókba.
- Nem biztos, hogy így kibírom hazáig... - szakadt el egy pillanatra, vigyorogni, a számtól.
- Ahssss... - szerettem volna rávágni valami elméset, de végigsimított a dákómon és a torkomra forrt a szó...
- Ahogy érzem... talán te sem bánnád, ha most azonnal az enyém lehetnél... - ja, rohadtul nem bántam volna, de azzal az incselkedő vigyorával, lemászott rólam és segített felülni az ülésen... - de sajnos várnunk kell kicsit. Nagyjából tíz perc és hazaérünk, nekem pedig annyi nem elég belőled szépségem... - füzte össze újra az ujjainkat én pedog a hangsújából tudtam... végem lesz, ahogy ténylegesen kettesben maradunk.

Ahogy bekanyarodtunk tíz perccel később egy hatalmas ház elé, úgy éreztem magam, mintha egy kibaszott filmben lennék, ahol én vagyok az egyetlen srác, akinek nem kőgazdag a családja. Amikor Yutaék házát megláttam, akkor is elfogott az a szar érzés, hogy, ha egyszer rájön, hogy én vagyok a csóró srác, nem akar majd velem lógni.
Ezúttal határozottan pánikoltam ugyanettől.  Most talán... tetszem neki, de ha rájön, akkor tuti nem fogok. Eldöntöttem magamban, hogy soha, de soha nem engedem, hogy kiderüljön az igazság. Fogadalmam megszületése közben megszorítottam a kezét, amit betudhatott az izgalmamnak, ugyanis elmosolyodva felém fordult...
- Nem kell aggódnod. Nincs itt más rajtunk kívül... ezt a házat csak én használom.
Na ettől aztán még nyomorultabbul éreztem magam hirtelen.
- Ez a te házad? - kérdeztem meg végül, erőt véve magamon.
- Az apámtól kaptam, de végül is... ja.
Beszélgetés közben kiszálltunk. Egy pillanatra sem engedte el a kezem, húzott maga után.

A ház már csak belülről volt lehengerlőbb, mint kintről, de nem volt sok időm körbenézni, az angyalarcú ugyanis nekilökött a konyhapultnak és nekem feszült teljesen. A fogai a számat gyötörték, de csak éppen annyira, hogy könyörgő hangok törjenek fel belőlem. Az egész idilli pillanatot egy kattanás hangja zavarta meg és a fém hideg érintése a csuklómon... bár eszemben sem lett volna elszakadni a mámorító ajkaitól, mégis oda kellett pillantanom.
Egy bilincs díszelgett a csuklómon.
- Ez meg... - néztem rá kérdőn, de csak annyit értem el, hogy vigorogva áthúzta a pólót a fejemen. Végig cirógatva a bőrömet, nyúlt a másik kezemért, és kattant a másik fém karika.
A kettő közti lánc, elég hosszú volt, hogy ráfogjon és sarkon fordulva elinduljon a ház másik végébe, maga után húzva szerény személyemet.

- Ez egy jakuzzi? - adtam hangot a meglepettségemnek, miután finoman kirángatott az egyik ajtón. A helyiség félig nyitott volt a kert felé, gondosan körbefuttatva növényekkel, mégis az egész modern és letisztult hatást keltett, a hatalmas üvegpaneleknek köszönhetően.
- Az... - vigyorgott rám, és a láncot megrántva magához húzott. - tetszik? - nem igazán tudtam, hogy a jakuzzira gondol, vagy a bizsergető érzésre, amit azzal okozott, hogy ujjai tökéletes tempóban siklottak át a hasamon, egészen a nadrágom gombjáig.

Pár másodperccel később a jakuzziban ácsorogtam a fejem fölött, addig észre sem vett kampóra felláncolva. Jeff pedig, elégedett mosollyal mért végig, miközben hátrébb lépett felmérni a művét. A mellkasomat keresztbe húzódó foltok egymásutánja díszítette, a karjaim remegtek a vágytól, hogy a kínzóm hajába túrjak, hogy közelebb húzhassam magamhoz, de ebben a hülye kiszolgáltatott helyzetben, teljes mértékben ő irányított.
- Nem is tudom mit csináljak veled először - nyalta végig alsó ajkát, mintha valóban elgondolkozna a lehetőségein, de közben már fordított is egyet rajtam, a kezeit pedig csípőmre vezette. A fenekemnek szorította ágaskodó farkát, amitől kiszáradt a szám... nyögtem, holott még csak hozzám sem ért igazán.
- Ennyire kívánsz engem? - kérdezte, kínzó lassúsággal előre csúsztatva a kezét.
- Ige...hnn - nyújtotta el a válaszomat, marokra fogta a fájdalasan feszülő tagom, a csípőm szinte táncraperdült magától, jólesően löktem magam a kezébe, mire a másik tenyere a seggemen csattant egy kibaszott nagyot... hörögve toltam hátrébb a sajgó, vörös testrészem, de csak azt értem el, hogy mégjobban csípjen a keze nyoma, ugyanis jól megmarkolta.
- Viselkedj, különben nem hagyom, hogy elélvezz... - búgta a fülembe, amitől a testemet libabőr borította. Visszaigazított, hogy a farka a fenekemnek feszüljön, újra a tagomra simított, de másik kezének ujjait a számba nyomta...
Alázatosan szopni kezdtem, ahogy ki be mozgatta a számban...
- Azt a rohadt... - nyögött fel, tagja, pedig méginkább megkeményedett. Kibaszottul kívántam és a tudat, hogy ő is engem, hát méginkább beindított... szándékosan kitoltam a seggem, de arrébb lépett kissé. Ujjait egy cuppanással kihúzta a számból és minden finomkodád nélkül feltolta a fenekembe. Megremegtek a lábaim, a láncokba kapaszkodtam, hogy ne vágja szét a kezem a bilincs, mert képten voltam megtartani magam... ujjait és másik, a farkamat markoló kezét egyszerre kezdte mozgatni, mintha csak azt akarná, hogy felrobbanjak. Fújtatva haraptam a saját karomba, a tehetelenség idegesített, közben pedig egyszerre zsibongott az alfelem mindenütt az érintéseitől. Nyögve zihálva próbáltam tartani magam, de ez lehetetlennek bizonyult, olyan tempóra váltott, hogy már csaknem vonaglottam a kezei munkájától és hiába próbáltam elhúzódni az intenív érzés mindenhol ott volt. Ujjainak számát közben észrevétlenül megnövelte, de annyira kívántam, hogy nem jelentett gondot.

Hirtelen mindent abbahagyott, mire szabályosan, elégedetlen döbbenetemben felsikítottam, mint egy csaj... de már az sem érdekelt.
- Máris szépségem, ne félj, megkapod... - morogta, miközben már mögém is lépett és egy hirtelen mozdulattal magára rántott. Tövig elmerült bennem, a szemeim bekönnyeztek, de nem a fájdalomtól. Az oldalamat markolva tartotta magát mélyen odabent és csak egész aprókat lökött rajtam. Kihasználva a láncaim nyújtotta lehesőséget, meg kapaszkodva pucsítottam neki, egyre jobban és jobban, míg el nem kezdett izomból dugni. Ettől aztán majd kiugrottam a bőrömből. Alig kaptam levegőt, csak ziháltam, mintha a közelgő élvezetembe belefulladnék majd, ezt tetézte, hogy az angyalarcú megragadta a torkom és úgy tartott ellent a saját mozgásának, csattogás és lihegés zaja zengett az egész helyiségben, a láncok csörgése csak még vadítóbbá tette az egészet. A karjaim sajogtak, a lábaim remegtek és minden izmom sikítva tiltakozott, amikor szabad kezével a farkamra markolt és mozgásával megegyezően tempósan verni kezdte. A gerincem megfeszült, az alhasam pedig vészesen remegett...
- el fogokh... - próbáltam szólni, de a torkom körül az ujjai szorosabban tartottak és a szavak nem jöttek ki, de az egész testem megfeszült és reszketve élveztem el. A lábaim feladták a harcot, ő viszont megtartott és néhány levezető mozdulat után kihúzódott belőlem.
Fogalmam sem volt, hogy mikor élvezett el, de figyelmesen, azonnal leeresztette a láncokat és felnyalábolt.

- Elfáradtál szépségem? - húzott magához, aztán elnevette magát, ahogy meglátta a fájdalmas torz grimaszt, amit két dolog okozott. Az egyik hogy leülve húzott az ölébe, abban a vízben, amibe beleélveztem... a másik pedig, hogy úgy fájtak a karjaim, mint még soha.
- ... ki akarok szállni... - közöltem végül, de a lánc megfeszült és visszarántott.
- Nyugi... speciális szűrő van a jakuzziban...
- Fúj, de megnyugtató. - húztam fel az orrom, de azért kicsit közelebb bújtam.
- Velem maradsz? - kérdezte végül egy jó pár percnyi csend után
- Nem hiszem, hogy tudok járni, szóval...
- Úgy gondoltam, hogy, olyan hülyén hangzik az, hogy járjunk... de azt szeretném, hogy tényleg együtt legyünk. Mint egy pár.
Csak némán néztem rá pár pillanatig, a fejemben visszapörgettem a történteket... vele akartam lenni, mocskos módon szeretkezni állandóan és az ölében ülni. A lánc megcsörrent, ahogy átemeltem a feje fölött, hogy átkaroljam a nyakát. Magamhoz húztam, hogy végre összeérjenek ajkaink, mert az olyan volt... hogy senki a földön, biztos vagyok benne, hogy nem érzett még hasonlót...
- Igen... veled szeretnék lenni.

—

macskanyelv93 remélem kielégítettem a kiváncsiságod, miszerint, "ezt látni akarod" ♡