Yuta.

Azt sem tudom, hogy milyen ruhadarabokat kapkodtam magamra... Nodt rám se nezett, csak mikor kirohantam kiabált utánam, hogy várjak. De mire... ha minden igaz, amit hallottam, épp fél órája sem volt, hogy a saját bátyam seggbebaszott és köszönöm szépen... nem kérek abból a világfájdalmas képéből... a valóság az, hogy máris teljesen összetörtem, nem akartam egy légtérben maradni vele, mert az én gondolataimban nem számított már az sem, hogy rokonok lehetünk, akkor is jobban szerettem az életemnél.
- Yuta várj! - rohant utánam Jeff, de őt sem vártam meg, csak futottam előle kifelé, egyenesen neki az ajtónak, amit kivágva belecsapódtam valami keménybe.

Vagyis valakibe, akiről visszapattanva seggre estem... a könnyeim is eleredtek.
Elfogadtam a segítő kezet, amit felém nyújtott.
- Hova ilyen sietősen? - vigyorgott rám az előző esti zaklatóm, amitől azonnal kedvem támast két lépést hátrálni, de még mindig fogta a kezem.
- Nagyon nincs most hozzád kedvem... - motyogtam magam elé, a lehető leg mogorvábban.
- Ugyan, elnézést akartam kérni a tegnapiért... - mosolyodott el - Épp elmegyek a birtokról, esetleg elvihetlek valameddig, ha gondolod...
Ami azt illeti Bible ajánlata kicsit sem volt vonzó, de jobbnak tűnt bármi abban a pillanatban, mint még egy percig a személyes, vérfertőző poklomban lenni.
- rendben... - követtem a luxus autóig, ahol készségesen kitárta nekem az anyós oldal ajtaját, majd ő is bevágódott és a gázba taposva, nyikorgó kerekekkel elhajtott a pokolból.
Hátra hagytam a szívem, bármennyire is nyálasan hangzik.

- Hova vihetlek? - kérdezte egy pár perc után a sofőröm...
- Nem is tudom hova mehetnék... - tördeltem az ujjaimat az ölemben és újra bekönnyeztem. Nem akartam sírni.
- Elmondhatod, hogy mi történt... ha szeretnéd... - szólalt meg végül újra. - addig is mit szólnál, ha ennénk valamit, én éhen halok.
Rásandítottam, de nem tűnt olyan rossz ötletnek, így rábólintottam, úgy sem tudtam, hogyan tovább. Bible a gázra lépett és őrült módjára kerülgetve a többi autót hajtott bele a nagyvilágba. Az adrenalin szintem az egekben volt és minden fájdalmam ellenére mosolyra húzódott a szám.

Ennél rosszabb már nem lehet. Így, ha pokolban égek is el, az sem számít már. Szerettem volna a motoromon ülni... a motor a birtokon maradt szomorú fintorra húztam a szám, amit Bible észre vett.
- Mi a baj?
- Csak eszembe jutott a motorom... - savanyú vigyorom nem igazán nyűgözte le.
- Vehetek neked újat, ha nem szeretnél visszamenni... - nevetett fel...
Nem akartam reagálni, de felbosszantott. Én is meg tudok venni egy motort, de nekem a sajátom kell. Azt a motort akarom, ami velem volt... azt, ami annyi emléket őrzött...
- Szóval a motor... igazából Nodt lenne?
Keresztbe fontam a karjaim, mert úgy éreztem felrobban a mellkasom a fájdalomtól. Bible óvatsan végigsimított a hátamon. Mintha csak felmérné, hogy hagyom e, hogy hozzám érjen... hűvös tenyere még a kapkodva felvett pulcsimon át is hideg érzést hagyott maga után, de nem volt kellemetlen. A szorítás a mellkasomban kissé enyhült.
- Lassan vedd a levegőt... - suttogta a fülembe, mire felkaptam a fejem. Észre sem vettem, hogy félre húzódott és az út szélén parkolunk. Mellettünk épp egy bár húzódott én pedig rájöttem, hogy azt akarom csinálni, amihez a legjobban értek.
Bajt.
- Be akarok baszni! - közöltem a mellettem ücsörgővel, mire csak megadóan elvigyorodott.
- Rendben, de ne itt, ez egy szar hely, van egy saját klubom, elviszlek és egész éjjel ihatsz... én pedig vigyázok rád... - hajolt az aurámba újra, de már nem érdekelt.

Az agyam kikapcsolt, én akartam így. Nem akartam gondolkozni soha többet. Nem akartam szerelmet sőt, szeretetet sem érezni. Meg akartam ölni a saját lelkem, és a pokolra vezető úthoz, maga az ördög volt a kísérőm. Csak üres tekintettel bámultam, ahogy újra a forgalomba sorolt.
Ahogy arra számítottam, természetesen a város egyik leghíresebb luxus klubja előtt állt meg, ahol, amint meglátták az autót, ketten is pattantak, hogy kinyissák nekünk az ajtótkat.
- Csöves vagyok ehhez a helyhez... - vigyorogtam rá a pulóveremre mutatva, mire hangosan felnevetett.
- Neked itt... semmiért nem kell aggódnód, hajolt a fülemhez újra. - majd megfogta a kezem és maga után húzott én pedig hagytam magam.
Az ajtón belépve még egyszer utoljára hagytam magamnak, hogy Nodtra gondoljak... aztán beszippantott a villogó fényáradatba borított sötétség.

Bible lepacsizott az egyik őrrel és felém mutatott.
- Ő itt... - egy pillanatra elgondolkozott... - ő itt a pasim... úgy figyeljetek rá, mintha rám vigyáznátok.
- Igen főnök! - vágta rá a melák.
Bible elképesztően tekintélyt parancsoló jelenség volt. Mindenhonnan integettek neki  és oda, odaköszöntek, ami kezdett felbosszantani.
- ...előre mehetek inni valamit? - kérdeztem végül, türelmetlenül, a füléhez hajolva, mikor megállt beszélgetni egy felrűnően szép csajjal...
- Persze, érezd magad otthon... - egy puszit nyomott az arcomra, amivel kis híján megbénított, de aztán emlékeztettem magam, hogy nincs többé mit veszítenem, így magamra erőltettem egy vigyort és bárpulthoz léptem, ahol aztán anélkül toltak elém egy pohár whiskyt, hogy kértem volna.
Az első korty végigmarta a torkom és néhány könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem akartam rá gondolni, de Nodt valahogy mégis minden gondolatomban ott volt. Bible felé pillantottam, aki épp leült mellém.

- Minden rendben? - megint olyan közel volt... mindent eldobtam... a hajába túrva közelebb húztam és olyan hirtelen martam az ajkaira, hogy egy pillanatig nem is reagált, de aztán elvigyorodott és megragadta a tarkómat, hogy ne tudjak elhúzódni. A csókja olyan más volt. Követelőző és erőszakos, nem akartam tovább folytatni, mégsem húzótam el. Úgy gondoltam, ha megteszem az őrültséget, amire készültem, romlott leszek annyira, hogy soha többet nem akarok majd rá gondolni.
- Sajnálom... kicsit elragadott a hév... - húzódott el végül Bible. - ... mi lenne, ha inkább, átmennénk hozzám?
A pohárért nyúltam és felhajtottam a piát, ami fejbe is baszott egy pillanattal később...
- Mehetünk... - morogtam kissé összeakadó nyelvvel, de azért még bőven tudatában annak, hogy mit teszek, így a pulton átnyúlva magamévá tettem a whiskys üveget, amit az ördög maga egy széles vigyorral konstatált.

A hűvös levegő arcon csapott, de nem akartam józanodni, így kortyoltam az üvegből, miközben Biblet méregettem. Volt benne valami rettentően vonzó, azon túl, hogy egyértelműen félnem kellett volna tőle. Mindenki furcsa arckifejezzéssel nézte, volt a tekintetükben valamiféle aggodalom, ami arra engedett köbetkeztetni, hogy valami nem stimmel, de nem akartam foglalkozni ezzel. Inkább, az autóra várva, újra a szájára tapadtam, mert úgy éreztem, ha nem teszem meg, elszaladok. Szerencsére Bible meghallhatta a gondolataimat, mert úgy szorított magához, hogy tisztán éreztem, ahogy az izmok feszülnek a méregdrága ing alatt. Kapkodnom kellett a levegőt, mikor elszabadultam végül és éreztem, hogy a szám feldagadt ahogy megtépázta. De sebaj. Ez kellett nekem... amire szükségem volt, az a fájdalom.
Az autó begördült, az ajtót kinyitotta egy oda pattanó alkalmazott én pedig a kezébe nyomtam a piás üveget és beültem.
Nem futok el. Nincs visszaút.

Nem tudom, hogy a saját lakása volt, vagy csak valami bérelt hely, de egy tökéletesen berendezett lakosztályba léptünk ki a liftből, ahol egyébként újabb pillanatokat töltött a nyelve a számban. Tekintve, hogy nem ettem, az alkohol még mindig bizsergett a bőröm alatt és az agyamban, mégis kezdtem újra kitisztulni, aminek kicsit örültem. Tudatosan akartam hülye lenni.
- Fürödhetek előbb? - kérdeztem, de az ördög félre értett, mert betolt a fürdőbe és szaporán vetkőztetni kezdett...
- ... megy ez egyedül... - villantottam rá egy művigyort, de nem tetszett neki. Az arca olyan volt, mintha megfagyott volna a pillanat. Egy puszit nyomtam a szájára - sietek ígérem, csak gyorsan zuhanyzom. - az ártatlan apró csóktól megenyhült.
Mosolyogva hátrált ki a fürdőszobából én pedig birtokva vehettem a zuhanyzót.

Hülyeséget csinálok... a szívem majd kiverte a bordáimat. Ahogy a víz alá kerültem, szinte azonnal ömleni kezdtek a könnyeim. Meggondoltam magam.
Megijedtem és nem volt, aki segítsen rajtam. Az ördög odakint várt, hogy elvihesse a lelkem megmaradt darabkáit, én pedig a forró víz alatt reszkettem a sírástól és képtelen voltam nem Nodtra gondolni. Hogy lehetek ennyire betegesen szerelmes a saját bátyámba... a gondolatra felfordult a gyomrom és az összes whiskyt a lefolyóba küldtem... összegörnyedve szorítottam magam köré a karjaimat és csak az a pillanat járt az eszemben, az a pillanat, mikor Nodt nem bírt rám nézni... undorodott tőlem. Ezzel ellökött, pedig én még így is szerettem.
A hajamba markolva zokogtam fel, de össze kellett szednem magam...

Végül nem tudom mi vett rá, hogy tényleg megfürödjek... de az odakészített köntösben kicsoszogtam a fürdőből. Bible az ágy szélén ült, de ahogy megpillantott, felpattant és közelebb lépett és a tarkómra szorítva máris a számra mart. A könnyeim utat törtek, de hiába próbált elhúzódni, ezúttal én voltam, aki erőszakosan visszahúztam. Csakhogy az ördög ez egy kicsit sem bánta. Az ágyig hátrált, ahol leülve az ölébe húzott. Ahogy térdeim a paplant érték máris a seggembe markolt. Éreztem, ahogy felállt a farka.
- Nem fog menni... - húzódtam el, de csak az elködösült feketeségbe bámultam bele... mintha kikapcsolt volna.
Fájdalmas nyögéssel terültem el az ágyon. Ő pedig szétfeszítve a lábaimat térdelt közéjük és teljesen nekem feszülve fogta le a kezeimet.
Fel sem fogtam mi történik, csak mikor próbáltam kiszabadulni és az ökle az arcomba csattant.
Meg fog erőszakolni... felzokogtam, és a párnába fúrtam az arcom, hátha megfulladok... és a következő pillanatban azt gondoltam meg is történt. Talán meghaltam... ordítást hallottam, Bible súlya pedig eltűnt rólam...
Aztán... karok öleltek körbe.
Bármikor megismertem volna, keserű mosollyal nézett, én pedig, nyelve a könnyeimet néztem vissza Nodtra...
- Azt hittem, hogy ha meghalok... pokolra jutok, de ez... - Bible újabb ordítása visszarántott a valóságba. Éltem és Nodt úgy tartott a karjaiban... pont úgy, mint azelőtt, megpróbáltam ellökni, de csak fájdalmasan elmoslyodott.
- Ne, ne lökj el, mindent megmagyarázok, csak hagyd, hogy kivigyelek... - képtelen voltam tovább küzdeni, így a pulóverébe fúrtam az arcom és kimerülten hagytam, hogy elcipeljen onnan.