Yuta

- Hazudtam, érted? - hajolt az arcomba Jeff ezredszer is, de még mindig képtelen voltam rá, hogy felfogjam, amit mondott... Ty a sarokban gubbasztott mióta csak visszaértünk a birtokra és Nodt az ölébe húzva dédelgetett.
Hiába sírtam, zokogtam, hogy engedjen el, hiába rúgkapáltam és haraptam belé, kitartott, míg ki nem merültem és fel nem adtam az ellenkezést.
Mikor pedig már csak lógtam a karjai között, mint egy ázott, törött szárnyú veréb, Jeff rákezdett, hogy szüntelenül nyomassa, hogy ő kamuzott. Nem értettem és le sem akartam szarni. Ty kötötte le a figyelmem, aki olyan szarul festett, mint ahogy én éreztem magam.
Majdnem megtettem. Sőt. Csókolóztam azzal az állattal, így aztán, ha Jeff kamuzott... és Nodt mégsem a bátyám, hát elárultam a szerelmemet, így sírni kezdtem újra.
- Menjetek ki! - dörrent rá, a megveszett csivavaként ugató barátjára végül a démonom, ami kisebb sokkot okozott a másik fején.
- De, de az apám...
- Jeff, húzzatok Taeyonggal együtt a picsába... később megbeszéljük.
- Faszom... - csapott rá az ajtófélfára a hosszúhajú, mire Ty megugrott és kiviharzott, a feldúlt, másik fele után.

- Beszéljünk. - engedett el Nodt, máris emlékeztetve a testemet rá, hogy mennyire hideg minden, ha nem lehetek a karjai között.
- Nem tudok... - fordítottam el a fejem... képtelen voltam ránézni. Képtelen voltam beismerni, hogy mennyire a függője lettem a kapcsolatunknak.
- Yuta... - pont úgy helyezkedett, hogy elérjem, a kezeimet az ölébe húzta és az ujjaimat morzsolgatta. - ... tudom, hogy mit gondolsz, de hidd el, nem haragszom, bármi is történt... - keseűen elmosolyodott - vagy történt volna...
- Ne csináld ezt! - buktak ki a szavak a számon - Nem.akarom, hogy te legyél a jófiú ebben a sztoriban, mert ettől csak még szarabbul érzem magam baszdmeg!
- Akkor mit kéne tennem?
- Nem tudom, üvölts velem, mondd el mekkora rohadék vagyok, amiért megcsaltalak... kérlek haragudj rám... küldj el... - zokogtam...
Az arcán végig folyt egy könnycsepp... az ajkai megremegtek, de a tekintete ellágyult.
- Nem megy... jobban szeretlek az életemnél is, és bármilyen beteg ez, képtelen vagyok rá, hogy elengedjelek, már semmi nem számít.

Döbbenten bámultam rá. A szavai meghatottak és megrettetntettek egyszerre, hiszen ugyanazt érezte amit én. Ha ugyan testvérek is vagyunk, mégis szerelmes vagyok belé...
- Jeff... tudod Jeff hazudott. - sóhajtott egy nagyot. - Bible valahogy kijátszotta őket azon az estén és fogva tartotta Tyt
... megfenyegette Jeffet, hogy nem látja őt többé, ha nem üldöz valamiképp a karjaiba.
- Hogy... mi?
- Vissza a startmezőre... még mindig nem tudjuk, hogy rokonok vagyunk e... - mosolygott ujjait az államra csúsztatva.
- Megcsaltalak... - szorítottam össze a szemeimet.
- ...botlottál, őszintén, majd széttépett az ideg, de többet jelentesz nekem ennél. Bible pontosan ezt akarta, te pedig a csapdájába sétáltál. Nem csaltál meg... csak... majdnem... én pedig majdnem belehaltam, mikor megláttam, mennyire megrémültél... - suttogta kettőnk közé, mintha csak félne hangos szót kiejteni. - ... el akarom felejteni az érzést.
- És mi lesz, ha kiderül, hogy Jeff hazugsága mégis igaz? Hogy mégis igaz, hogy az öcséd vagyok...
- Akkor... nem tudom Yuta... de érzem, hogy nem lehet igaz.

Én is azt éreztem, szentül hittem, hogy nem lehet igaz, mégis Jeff hazugsága megingatott és ezért szánalmas módon képes voktam egy másik faszi karjaiba rohanni, mint egy havibajos picsa.
Nem érdemlem meg Nodtot. El akartam fordulni, de a démonom másképp döntött. Ajkait az enyémnek préselte egy pillanatra, majd a szemembe nézett várakozó tekintettel.
- Tudom mi jár a fejedben, de nem akarok mást, csak téged és tudom, hogy te is csak engem akarsz. - vigyorodott el szemtelenül.
- De...
- Yuta... miért akarod megnehezíteni... - túrt a hajába feszülten.
- Nem akarom, csak nem őszintén reagálsz, nem akarom, hogy később vágd a fejemhez a Bible témát, rettegek...

Újra közel hajolt, a két mancsa közé szorult a fejem és valószínűleg debil halfejjel nézhettem fel rá, ahogy fölém hajolt.
- Mérges voltam. De nem rád, hanem magamra, amiért hagytam, hogy elrohanj... azonnal utánad kellett volna rohannom, hogy megállítsalak, de én is ledöbbentem... mikor örjöngeni kezdtem volna Ty berohant, valahogy sikerült kiszabadulnia Bible szobájából és Jeff azonnal vallott. Időm sem volt azon agyalni, hogy megcsalásnak érzem e, amit tettél, aztán mikor a karjaimban tarthattalak, rájöttem, hogy végső soron, csak egy dolog számít majd... az igazság. És az igazság az, hogy az sem érdekel, ha az öcsém vagy... tessék kimondtam.
A pofám leszakadt, tátott szájjal ültem és bámultam rá. Én is azt éreztem amit ő, de nem voltam elég bátor, hogy valaha is erre merjek gondolni, abban a pillanatban, viszont, túlcsordult bennem minden érzés.
- Az most... tök béna, ha azt mondom, hogy én is ezt érzem. - keztem el piszkálni a takarót. Hallottam, hogy elfojtott egy kuncogást. - szeretlek, de mocskosul össze vagyok zavarodva. Ez a rövid idő veled, elég volt, hogy függőségi szinten imádjak veled sexelni és hogy ne akarjak mást, csak állandóan hozzádbújni de minimum melletted lenni minden percben. Ott a bárban, meg akartam tenni, azért akartam, bepiálni és dugni vele, mert azt hittem attól majd jobb lesz, de megállás nélkül a fejemben motoszkáltál és rájöttem, hogy, hibázni készültem. Mert ha a testvérem is lennél, akkor sem lennék képes rá, hogy megtegyem... mással.
Nodt komoran nézett maga elé, azt gondoltam talán rosszat mondtam, de a következő pillanatban a fejem csattant a párnák között és a démonom rámnehezedve mászott a számba. Azonnal a hajába túrva húztam még közelebb, hiszen már a csókja is mámorító, felmordult és hirtelen legördült rólam és összeszorított szemekkel kapkodta a levegőt.
- Valami rosszat tettem? - bukott ki belőlem a kérdés... mire felkönyökölt és úgy nézett rám, mint aki kettyós.
- Szerelmem. Nagyjából egy nyolc órája, megpróbált megerőszakolni az a faszarc, én pedig akármennyire is akarlak, nem fogok úgy rád mászni, hogy nem tudom, hogy érzed magad igazából...
- Kanosnak. - vágtam rá fintorogva, mire végigsimított az arcomon.
- Mi lenne, ha apró lépésekben haladnánk? Te pedig megigéred, hogy szólsz, ha bármi zavar, vagy bármi baj van.

Tudtam, hogy jót akar, így egy morcos bólogatással beleegyeztem a antisexterápiába, csakhogy, fogalmam nem volt, mennyire nehéz lesz betartani az igéretemet.
Pár napig mindenki került, mintha minimum leprás lennék. Nodt volt az egyetlen, aki viszont megállás nélkül mindenhol a nyomomban volt, amit kicsit sem bántam, de hiányzott Taeyong és a barátsága, a tökfej viszont úgy gondolta, haragszom rá, hiába próbáltam jópofizni vele amikor véletlenül összefutottunk az iskolában.

A faterom újra elutazott, így végre megszabadultam a maffiabirtokról és úgy éreztem végre nyugodtan együtt lehetünk Nodtal. Ahogy leszállt a motorról utánam indult, mit sem sejtve arról, hogy a csapdámba szalad. Napok teltek el nyomorúságos sextelenségben, ugyanakkor rendszeresen eljutottunk odáig, hogy kínzó módon fájdalmasan álló dákóval feküdtünk le és hiába próbáltam minden módon rámászni, Nodt nem volt hajlandó megdugni. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte nekilöktem, a háta csattant a műanyag nyílászárón és a démonom elvigyorodott, de mosolya nem tartott sokáig, mikor elé térdelve lerántottam a gatyáját, kiszabadítva a máris ágaskodó kobráját.

Úgy terveztem, hogy olyan gyorsan kezdem el leszopni, hogy tutira eszét veszíti, de a tervem azonnal kudarcba fulladt. A karom alá nyúlt, még mielőtt a gatyája földet ért és a hamar fordított a helyzetünkön. A hátam az ajtónak szorult, ő préselt neki, vadul az a számra mart én pedig a hajába túrva könyörögtem, hogy abba ne hagyja, de úgy festett, hogy nem is állt szándékában, a fenekembe markolt én pedig megint picsa üzemmódba vágtam magam azonnal és a csípőjére csavaram lábaimat, hogy méginkább érezzem, ahogy az enyémnek feszül a kőkemény farka.
- Annyira nehezen bírtam már... - végignyalta forró nyelvével a nyakamat. Nagyon kívántam őt mégis beleborzongtam és valahogy nem a jó értelemben.
- Nodt... - motyogtam, de hatástalan volt, a tincseibe markolva próbáltam meg elhúzni. A szívem majd kiverte a mellkasomat és úgy éreztem nem jut levegő a tüdőmbe, pont, mint annaka a faszfejnek a autójában. Sötét foltok táncoltak a szemem előt és nem bírtam megszólalni. Erőtlenül megveregettem a vállát, mire rám emelte a vágytól ködös tekintetét, amiben azonnal felvillant az agoodalom szikrája... leeresztett, de csak annyira, higy felnyaláboljon és a fürdőbe cipeljen, ahogy ruhástul a zuhany alá ült velem.

Míg átölelve ringatott, lassan megnyugodtam... a tüdőm működésbe lépett, így sikerült úja lélegeznem.
- Megijedtem. - nézett le rám éppencsak mosolyogva.
- Én is... - fintorogtam rá - úgy látszik igazad volt. Nem állok készen.
- Semmi baj, majd együtt legyőzzük. - dötötte a homlokát az enyémnek, teljes nyugalomba burkolva mindkettőnket...
- Bízom benned... - suttogtam odafigyelve, hogy ne törjem meg a pillanat varázsát. -... ugye nem haragszol?
- Hogy haragudnék?
- Nem tudom, nem akarom, hogy azt hidd, hogy nem akarlak... nem akarok ilyen nyomorult lenni... - bukott ki egy könnycsepp a szememből.
- Ne gondolj ilyeneket, melletted vagyok, bármi is történik... én ott leszek.
Édes szavait édes csók követte... de a sötét gondolatok, gonosz felhőként gyűltek a fejemben...