-Namie!- ugrott egy pici fiú a nyakába.
-Markie, gyere vissza~- futott utána egy gyönyörű hölgy.
-Ne haragudjatok, kicsit izgága.- nevetett zavartan, s leszedte Namról.
-Szia. Mrs.Kim vagyok.- mosolygott rám kedvesen. Elég alacsony, haja festett barna. Szép S alakja van. Az arca maga a tökéletesség. Már értem honnan örökölte Nam..
-Csókolom, Kim SeokJin.- hajoltam meg kicsit.
-Gyertek be.- mondta fülig érő mosollyal. Nam előre engedett, majd mindketten levettük cipőnket, s befelé indultunk.
-Nem mondtad, hogy van egy öcséd.- suttogtam.
-Eddig én sem tudtam róla.- kuncogott.
-Gyertek, kihűl a vacsora.- kiabált Mrs.Kim. Leültem, Nam pedig eltűnt, gondolom a konyhába ment.
-Szia Chin.- mászott mellém a kisfiú.
-Jin.- javítottam ki.
-Te Namie pasija vagy, igaz?- mászott ölembe. Teljesen megilletődtem. Honnan tud ilyeneket?
-Nagyon szép vagy.- kezdte arcomat tapizni, mire felnevettem.
-Köszi.- válaszoltam.
-Szerelmes vagy Namieba?- kérdezősködött.
-Igen.- válaszoltam azonnal, s enyhén el is pirultam.
-És ő is beléd?- csillant fel szeme, mire csak bólintottam.
-Annyira szép vagy. Én is szerelmes vagyok beléd!- jelentette ki, s puszit adott arcomra.
-Aranyos vagy.- nevetgéltem tovább. Pillanatokon belül megérkezett Nam és Mrs.Kim az étellel.
-Szállsz le róla?! Ő az enyém- kapta le rólam Markot, és puszit adott számra.
-De én is szerelmes vagyok belé, nyaaaa- próbált kiszökni kezei közül, de Nam átadta anyujának, aki bement vele egy szobába.
-Bocsi Mark miatt.. Anyunak valami barátnőjének a fia, és megígére hogy vigyáz rá, amíg kint van amerikában.- taglalta. Megértően bólogattam, s vállára dőltem.
-Félek anyudtól.- suttogtam.
-Oh, tőle nem kell. Látod, hogy aranyos.- simizte meg arcomat.
-Itt vagyok. Talán megnyugodott.- jött vissza kuncogva Nam anyuja, majd leült velünk szembe.
-Azt mondtam, holnap játszotok vele.- nézett Namra, mire ő morcin bólintott. Megzabálom, annyir aranyos. Mindenki szedett magának, s nekiálltunk.
-Jin, nagyon csinos vagy.- jelentette ki Mrs.Kim, ami hallatán majdnem félre nyeltem.
-K..köszönöm.- mosolyogtam rá, s Nam lábát picit megpiszkáltam enyémmel. Rámnézett, majd combomat kezdte simogatni szabad kezével. Próbáltam megnyugodni, de nagyon féltem, hogy rosszat mondok.
-És Jin, milyen tanuló vagy?- kérdezett rá Mrs.Kim.
-Ahm.. Mondhatni egész jó. Átlagban csak ötöseim vannak.- mondtam mosolyogva. Elismerően bólintott. Egyre többet kérdezett s a végére már folyamatosan beszélgettünk. Vagy egy órán át ott ültünk, és csevegtünk.
-Elmegyek fürdeni, addig, beszélgessetek csak.- állt fel Nam, s puszit nyomott arcomra, majd el is tűnt. Mosolyogva néztem utána, majd belekortyoltam vizembe.
-Jin, lehet egy kérdésem? Nam sosem mesél nekem rólatok..- Bakker, ez rosszul kezdődik.
-P..persze.- raktam le poharamat.
-Mióta jártok?- kérdezte, amire igazából nem tudom a választ.
-Ahm.. Nem tudom. Igazából.. Az első randinkon..pusziszkodtunk már, de nincs kimondva..- magyarázkodtam fülig pirulva.
-Értem. Akkor vehetjük azt, hogy azóta?- mosolygott még mindig. Hogy tud ennek így örülni?
-A..akár.- harapdáltam ajkamat.
-És jó hozzád az én Namiem? Néha annyira figyelmetlen tud lenni, és lusta is.. Nameg kicsit bélpoklos is.- fogta fejét gondterhelten, mire felnevettem.
-Már tanusította ezeket a tulajdonságait, de számomra nem is lehetne tökéletesebb.- mondtam szerelmes mosollyal, s egyik kezemre támaszkodtam.
-Örülök, hogy ennyire szereted. Köszönöm, hogy mellette vagy, Jin.- nézett rám hálás mosollyal.
-Kérlek, vigyázz rá. Nem mutatja, de nagyon törékeny lelke van.- fogta meg kezemet, s kérlelő tekintettel vizslatott.
-Mindenképp, Mrs.Kim, nekem ő a legfontosabb.- raktam kezemet övére, s bíztatóan mosolyogtam rá.
-Köszönöm.- bólintott.
-Én elpakolok, és miegymás. Előre is jó éjt.- kelt fel, majd összeszedte a tányérokat, és a konyhába vonult. Felkeltem, s körbenéztem. Vajon melyik Nam szobája? Volt egy sima, halványrózsaszín ajtó balra. Gondolom ez Mrs.Kimé. Utána egy egyszerű fehér, ahova bevitte Markot.
Utána egy agyonposzterezett fehér ajtó. Ez lesz az. Benyitottam, és wao. Mindenhol zenei előadók poszterei, nagyrészt koreaiaké. A szoba kicsi, de épp elég. Szép, királykék falain a poszterek mellett képek pihentek, gondolom a barátaival van rajtuk. A sarokban állt egy gitár. Az íróasztalon egy laptop volt, mellette egy mikrofon, és egy hangfal. A polcai tele könyvekkel, jóhogy nem szakadt le. Ledőltem ágyára, s a plafont kémleltem.
-Látom már otthon is érzed magad.- lépett be kuncogva az ajtón Nam.
-Talán.- mosolyogtam rá. Közelebb jött, majd ölembe mászott.
-Te nem akarsz fürdeni?- dőlt el rajtam.
-Büdös vagyok netán?- kuncogtam kezeimet átvetve rajta.
-Nem mondtam, csak tudod, a fürdés nem árt.- puszilt arcomra.
-Haha, de vicces.- forgattam szemeimet.
-Rendben, de velem jössz.- ültem fel.
-Hogy..mi?- nézett értetlenül.
-Velem fogsz fürdeni. Tudod, nem érem el a hátamat, kell a segítség.- simogattam derekát.
-Én benne vagyok.- nézett pimaszul szemeimbe. Csókot nyomtam párnáira, majd lemásztam az ágyról. A fürdő felé indultam, Nam pedig szorosan mögöttem totyogott. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem kigombolni ingemet. Nam a kádhoz sietett, s vizet kezdett engedni.
-Milyen tusfürdőt szeretnél? Van mézes, vaníliás, epres, barackos.. Meg.. Vattacukros.- sorolta.
-Melyik a kedvenced?- gomboltam ki nacimat is.
-Uuu, a vattacukis!- csillant fel szeme.
-Akkor legyen az.- kuncogtam, majd alsón kívül mindent levettem.
-Mekkora vizet engedsz, Babu?- öleltem át derekát.
-Nem sokat.- válaszolt vállvonva. Aha, a kád már háromnegyedig volt, mikor végre elzárta. Letolta alsóját, és gond nélkül beleült. Nagy levegőt véve megszabadultam boxeremtől, majd beültem vele szembe. Nagyon meleg volt a víz, így felszisszentem.
-Nagyon meleg? Engedjek hozzá hideget?- nézett rám aggódva, de csak megráztam fejemet. Hátradőltem, s kezdtem megszokni a meleg vizet.
-Kellemes.- hunytam le szemeimet. Fél pillanaton belül ölembe mászott, s derekamra kulcsolta lábait.
-Már szerintem is.- karolta át nyakamat, s puszit nyomott ajkamra. Oldalát kezdtem simizni, s nyakát puszilgattam. Féleig lehunyt szemmel, s nagy mosollyal tűrte tetteimet.
-Jinnieh.. Fürdeni jöttünkh- nyöszörgött, de csak közelebb húzott. Lejjebb csúsztam a vízben, s tovább puszilgattam, kezemet hátán végvezetve, s popsiját kezdtem masszírozni, mire kellemesen felnyögött. Asszem ebből nem csak fürdés lesz..

Annyeonghaseyo~
Remélem élvezhetőre sikerült a nagyobb kihagyás után, amit nagyon sajnálok. A legközelebbi résszel tényleg próbálok sietni, csak inkább később adok ki - viszonylag - jót, mint "időben" szart. Köszönöm hogy ennek ellenére olvassátok. 사랑해♡

~Dana