-N..Nam?- kérdeztem meghökkenve.
-Mit gondolsz?- duruzsolt a fülembe. Kezét végjáratta mellkasomon, nyakamat pedig puszilgatni kezdte.
-Namh..- sóhajtottam nevét. Ahogy elengedtem magam, valami nagyon furcsa érzés tett magáévá. Amilyet ezelőtt nem éreztem. Mintha.. Forogna a világ. Mintha semmi bajom nem lenne. Mintha minden rendben lenne..
A következő pillanatban nem volt rajtam póló, ahogy Namon sem, és a kendő is lekerült a fejemről. A nadrágomhoz nyúlt, s erősen masszírozni kezdte tagomat. Ez az utolsó emlékem..

A szememet kishijján kibaszta a reggeli napfény. Morogva fordultam egyet, de azt kellett észrevennem, hogy valakinek nekidőltem. Szemeimet lassan kinyitottam, s Namot véltem felfedezni magam mellett. Megsimogattam buksiját, majd kicsit körbenéztem. A szoba egyáltalán nem nagy, mégis teljesen kényelmesen el lehet benne férni. A falak világoszöldre voltak mázolva. Egy hatalmas ablak volt az ágytól balra szép, fehéres függönnyel. Volt bent egy asztal is, hozzá két székkel. Az egyik szék támláján pihent 2 nadrág, és 2 póló. Vélhetőleg a mieink. Egész otthonos, így végnézve rajta.
-Jiin..- motyogott Nam reggeli, rekedtes hangján, majd közelebb kúszott, és átölelt.
-Neked is jó reggelt.- simogattam meg hátát.
-Te Nam..- kezdtem bele mondandómba.
-Hm?
-Egyébként HOL A RETEKBEN VAGYUNK, MI TÖRTÉNT TEGNAP ESTE, ÉS HOL AZ ALSÓGATYÁM??- tettem fel a számomra legfontosabb kérdéseket.
-Hotel, dugtunk, nemt'om.- sorolta, s jobban bújt.
-Mi az hogy nem tudod?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Talán..elszabtad, tudom is én..- morgott tovább.
-Nam..!- szóltam rá erélyesebben.
-Mi van már?! Bízz bennem Cica. Tudod hogy nem vinnélek rossz helyre.- puszilt ajkaimra. Csak bólogattam, s lejjebb csúsztam.
-Tudod..hogy.. Engem Anya..- kezdtem motyogni, de közbeszólt.
-Tudom.- Ennyit mondott, majd magához ölelt. Néha csak elég egy meleg, szerető ölelés, és szavak nélkül is érzed a mondandóját. Szorosan öleltem magamhoz, mintha soha nem akarnám elengedni. Hátradőlt, így engem magára húzva.
-Mit tervezel?- suttogtam.
-Szerinted?- simogatta orrával enyémet. Kuncogni kezdtem, majd ajkára tapadtam. Gyengéden viszonozta a csókot, kezeit pedig hajamba vezette. Fordítottam helyzetünkön, így elértem hátát. Puha bőrén ujjaimat jártattam, s kezem időnként fenekére tévedt. Terpeszbe tette lábait, így tagjaink mégjobban összeértek. Kezemet elindítottam a kicsi Nam felé.
-NA HALEJ!- csapódott ki az ajtó, mire egyből szétrebbentünk.
-Ah, nem akartam megzavarni a felmelegedést.- kuncogott saját poénján Josh.
-Nagyon vicces.- forgattam meg szemeimet.
-Mit szeretnél?- néztem rá erőltetett mosollyal.
-Csak meg akartam nézni mennyi haldokolsz a tegnap után. De látom faszán vagy. Szóóvaal.. Toljátok csak egymást.- szedte lábait, s már kint is volt. Hatalmas sóhaj kíséretében dőltem hanyadt. Nam megindult felém, de a telefonja csörgött.
-Halló?- vette fel mellkasomra feküdve.
-Ahm.. Talán.. Vacsorára? Úgy megfelel, ugye? Jin?- nézett rám.
-Mi lesz vacsikor?- értetlenkedtem.
-Anya kérdezi, hogy átjössz-e.- mosolygott rám. Elkerekedtek a szemeim.
-N E M !- tátogtam neki kétségbeesetten.
-Neki megfelel. Rendben. Puszi.-nyomta ki a telefont. Sokkolva néztem magam elé.
-Akkor de.- forgattam meg szemeimet.
-Vegyünk valami ruhát.- jelentette ki.
-Hogy mi?- néztem rá ijedten.

-Szóval mivel Anya néha maximalista, ezért jobb lenne valami ing. Oh, meg egy elengáns nadrág. Mondjuk olyan, ahhw!- mutogatott egy fekete farmernadrágra.
-Nagyon odavagy.- nevettem, s odamentünk a ruhához.
-Ahh, Mes, tökéletes! Ezt viszed próbálni.- nyomta a kezembe.
-Ott egy.. Uuaaa, egy fekete ing! Az kell. Mennyire szexi lehetsz benne.. Próba!- nyomta kezembe azt is. Engedelmesen mentem a próbafülkébe, és magamra kaptam a cuccokat. Elég fura..
-Namie!- szóltam neki. Pillanatokon belül elhúzta a függönyt, és döbbenten nézett rám.
-Ennyire rossz?- húztam szomorú mosolyra ajkaimat.
-Kibaszott szexi.- nyalta meg ajkait.
-Visszük! Na vetkőzz, és menjünk.- húzta vissza a függönyt. Hamar átvedlettem, s azonnal ki is mentem. Fizettünk, és elhagytuk az üzletet. Beküldött a mosdóba átöltözni, merthogy "Anyunak fontos a kinézet". Sietősen átöltöztem, majd megigazítva magamat, vissza kimentem hozzá.
-Továbbra is szexi.- jegyezte meg, mire csak zavartam nevettem egyet.
-Most merre?- nyúltam keze után.
-Park?- kulcsolta össze ujjainkat.
-Van méég.. 2 óránk. 6ra kell mennünk.- vázolta.
-Tökéletes.- nyomtam puszit arcára.
Az út vagy 20 percig tartott, de 5nek se tűnt. Megállás nélkül beszélgettük, és mindig sikerült megnevettetnie. Végig kézenfogva mentünk, így páran megbámultak minket. Voltak, akik fintorogva néztek, néhányan csak mosolyogtak, de olyanra is került sor, akik szinte visítottak a látványtól.
Odaértünk a magas fákkal és bokrokkal teli hatalmas területre. Gyönyörű volt, mint mindig. A megszokott helyünkre mentünk, és levágódtunk a padra. Beszélgettünk, nevetgéltünk, mint valami kislányok. Az ölébe keveredtem, s úgy folytattuk az eddigieket.
-Namie, nem kéne mennünk? Lehet idő van.- néztem fel a besötétedett égre.
-Kéne.. 17:50 van. Nagyonsietünk.- pattant fel, és szinte futólépéssel haladtunk a házuk felé. Semmivel sem törődve végcsörtettünk az egész szomszédságon, majd végre odaértünk a házhoz, ami eddig is mindig megmozgatta fantáziámat.
-Jók vagyunkh..- lihegtünk mindketten. 17:59re ott voltunk.
-Igehn.- mosolygott rám. Hamar stabilizálta légzését, de én egyre csak idegesebb lettem. Megnyomta a csengőt, s megigazította ruháját. Kétségbeesetten meredtem magam elé.
-Minden rendben lesz.- kulcsolta össze ujjainkat, s az ajtó már tárult is.

Annyeong!
Elnézést kérek a késésért. Mozgalmasan teltek az ünnepek, hogy úgy mondjam..
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész is. Hamarosan hozom az új részt. Puszi a pocitokra♥♥

~Dana