-Ohoohhoh, na azt aztán nem!- hátráltam.
-Ohohhh, dehogynem. Idáig követtél egy vadidegent, nem mindegy hogy oda bejössz-e vagy nem?- nézett rám értetlenül. Nagyot sóhajtottam, majd bólitottam. Joshi a bejárat felé indult, én pedig követtem. Bent dübörgött a zene. Rengeteg fiatal, nagyrészt fiúk falták egymást, vagy épp a nyálukat csorgatták a műsorra. Fintorogva kerestem valami kisebb zugot, ahova leülhetek. Hirtelen lekapcsolódtak a fények, és új zene kezdődött. Pár reflektor a színpadra irányulva világított és váltogatta színeit. Egy szakadt, fekete farmeres, póló nélküli fiú lépett fel. Az arcát nem láttam még, mivel háttal volt. Elkezdte rázni magát, rövid, sötétkék hajába túrva. Hirtelen fordulatot vett, majd az arcát is felfedeztem.
-HuJi?- mondtam ki hangosan, majd kezemet szám elé kapva néztem tovább. Alig bírtam nevetés nélkül. Szóval innen van ennyi pénze.
Igazából jól csinálta, folyamatosan kapta a pénz, és visított a nép. Idő közben a farmer is lekerült róla. Izmos lábai vannak, és a hasa sem utolsó. Próbáltam eltekinteni attól, hogy ez HuJi, és csak elvezni a műsort, de nem ment. Mikor már kishíján az alsóját is ledobta, nevetnem kellett. Pár megvető pillantást kaptam ezért.
Lassan végetért a zene, ő pedig nadrágját felszedve végnézett a közönségen. Megakadtam rajtam a szeme.
-Sziamia~- tátogtam, és integetni kezdtem. Kikerekedtek szemei, majd sietősen távozott. Kuncogva álltam fel, s a pult felé indultam. Felültem az egyik székre, és megtámasztottam a fejem a pulton.
-Mit adha.. Jin?!- nézett szembe velem a pincérlány.
-Jennie? Najó, én ezt nem.. Mindenki itt van?- néztem kétségbeesetten, majd buksimat erőteljesen a pultra helyeztem.
-Miről beszélsz? És mit keresel itt?- jöttek sorra a kérdései.
-Valami Joshua elrángatott ide, mert otthonról kivágtak.. Röviden ennyi.- néztem vele szembe.
-Joshua?.. Kim?- méregetett.
-Van fogalmad róla, hány Kim Joshua van errefele?- neztem rá amolyan "ezt te sem gondoltad komolyan" fejjel. Előkapta a telefonját, és a pofámba nyomta.
-Ez?- kérdezte. Kicsit hátrébb toltam a készüléket, hogy lássak is valamit, majd realizáltam, hogy igen, ez.
-Aha. Honnan ismered?- támasztottam meg buksimat.
-Az öcsém.- vágott kínos mosolyt.
-Atyaisten..- fogtam homlokomat.
-Adj valami erőset, nekem ez már sok.- adtam le rendelésem, mire pillanatokon belül egy zöld lötyivel teli pohár termett előttem.
-Mi ez?- ragadtam meg.
-Csak idd. Ütős, ahogy kérted.- kacsintott, majd eltűnt. Fasza, akkor gyerünk nem belehalni. Megemeltem a kis pohárkát, és meghúztam az italt. Édes íze volt, s égette a torkomat. A maradékot ott hagytam, és Joshua keresésére indultam. Valami másik srác vonaglott a színpadon, akiért szintén megőrült a közönség. Átmásztam az egész tömegen, közbe-közbe meginogtam, de végül megtaláltam a keresett személyt.
-Na mizu Tengerpart, hogy tetszik a buli?- karolt át.
-Kurvajó, mindenhol ismerősök. Mikor mehetünk haza? Ja, várj..- túrtam hajamba, s kínos, halk nevetésbe kezdtem.
-Ne parázz rá Langyimangyi, a legjobb még hátra van.- maszogatta arcomat. Lelöktem magamról kezeit, s furcsán néztem rá.
-Miről beszélsz? Nekem ez már most sok volt..- forgattam meg szemeim.
-Azzal nem győzöl majd betelni, hidd el.- kacsintott, majd tovább csacsogott a barátaival.
-Hé, ne merj egyedül hagyni megint!- fordítottam magam felé.
-Ahogy gondolod.- vont vállat.
-Srácok, ez itt Jin.- rántott maga elé. 2 srác, és egy lány állt velem szemben.
-Ahm.. Hali.- intettem félénken.
-Sziaaa, SeoMin vagyok, de hívj Seonak. Te meleg vagy, ugye??- szorongatta kezemet, s mániákusan nézett szemeimbe.
-Ühüm..- bólogattam rémülten nézve rá. Felvisított, majd gyorsan elengedte kezemet.
-Mino.- nyújtott kezet a zöld hajú, magas, erős kiállasú srác. Kezetráztunk, majd tekintetemet a szélső tagra vezettem. Nem volt túlzottan magas, de kicsinek sem mondanám. Haja copfban volt, bár oldat így is le volt nyírva. Kibontva vagy vállig érhet az a világosbarnára festett lobonc.
-SeungHoon vagyok.- mosolygott rám, s vele is kezetfogtam.
-Mesélj magadról Jinnie!- mosolygott rám még mindig ijesztően Seo.
-Ahm.. Hát..- kezdtem volna bele, de Joshua közbe szólt.
-A kis Buzulmán 16 éves, gimnazista, van egy pasija aki még nem a pasija, de dugtak meg minden, aztán az anyja megtudta a dolgokat, és kibaszta otthonról. Amúgy a pink a kedven színe, és televan a szobája alpaka plüsökkel.- tartott rólam kiselőadást.
-Ezeket..mégis..
-Hogy honnan? Mondtam, hogy ismerlek.- kacsintott. Mino csak bólintott, SeungHoon mosolyogva nézett rám, Seo pedig szinte nyálcsorgatva meredt.
-És milyen volt a sráccal??- ugrott elém a lány.
-Mi?- értetlenkedtem.
-Hát tudoood, az együttléét..- kezdte kezével mutogatni, de gyorsan le is nyomtam kacsóit.
-Milyen kérdés ez? Nyilván jó. Mármit..- kaptam kezemet szám elé, mire Josh csak kuncogott, Seo viszont egyenesen visítani kezdett, és megölelt.
-Mindigis meleg barátokra vágytam..- suttogta. Hatalmasra tágultak szemeim, mire Josh lerántotta rólam.
-Ennyi elég, szegény még a végén megijed.- állította le Seot. Hálás pillantást vetettem rá, majd ismét rám támaszkodott.
-Mennyi az idő, Langyimangyi?- intézte hozzám kérdését.
-19:03.- adtam a pontos választ.
-Basszameg még most is késel! Indulás!!- kezdett tolni az épület túlvégébe.
-Hova a faszomba viszel már?- szóltam rá idegesen, mire belökött egy hófehér falakkal megáldott szobába.
-Jó szórakozást Buzulmán!- baszta rám az ajtót. Csak nagyot sóhajtottam, s hátranéztem volna, de valaki befogta a szememet, s egy kendőt kötött keze helyére.
-Mi a faszom- ordítottam.
-Kuss, és élvezd, Cica.- suttogta nyakamra egy ismerős hang. Egy túl ismerős hang.

Annyeong!
Srákok, nem akarom a számat tépni, sem az időtöket húzni. Remélem elnyerte tetszéseteket, meg miegyéb. Szokás szerint köszönök mindent, aztán puszi a pocitokra.

~Dana