Az ébresztőm harsogó hangjára keltem, amit pillanatok alatt kikapcsoltam. Nam ugyanúgy a mellkasomon feküdt. Annyira édesen alszik.. Gyengéd csókot adtam ajkára majd simogatni kezdtem arcát.
-Ébresztő Nam, idő van.- próbáltam keltegetni, de csak morogva fordult egyet.
-Azt akarod, hogy megint megcsikizzelek?- kérdeztem mosolyogva, s kezemet már be is készítettem oldalához, mire egyből felugrott.
-Nem, nem kell, ébren vagyok.- mondta kipattant szemekkel.
-Na azért.- mondtam, majd enyhe nevetésbe kezdtem, s gyengéden ajkaira hajoltam. Kezét a nyakam mögé vezette, s maga felé húzott, így újból feküdtünk. Feje mellett megtámasztottam magam, s magabiztosabban csókoltam. Kézfejét a hajamba vezette, majd simogatni kezdett. Egy ideig csak faltuk egymás ajkait, majd elszakadtam tőle.
-Most már muszáj kelni.- mondtam, majd lemásztam róla. Magamhoz kaptam az alsómat, s pillanatok alatt rajtam is volt. Csak mosolyogva nézett, majd ő is felvette boxerét. Pólóinkat is felvettük, majd egy utolsó csókot váltva készülni kezdtünk. Én előbb a fürdőbe mentem, ő pedig a tükröt közelítette meg. Hamar megsikáltam a fogaimat, megmosakodtam, majd visszakullogtam a szobába. Nam már felöltözve várta, hogy visszaérjek. Amint meglátott, elém állt, s lassú csókot váltottunk, majd ment is tovább. Én is levedlettem a pizsamámat, s felvettem egy sima, fekete pólót, meg egy fehér, szaggatott farmert. Elkezdtem igazgatni a hajamat, amit végülis hamar sikerült is tűrhetővé varázsolni. Átpakoltam a táskámat a mai órarend szerint. Mire végeztem, Nam is visszaért.
-Indulhatunk?- kérdeztem felegyenesedve.
-Aham.- sétált mögém, derekamnál átölelve, s puszit nyomott arcomra.
-Cuki a nyakad, majdnem annyira, mint az enyém.- mondta kuncogva, majd nyakamra is kaptam egy puszit. A tükörhöz rohantam megvizsgálni a nyakamat. Nem kevés lilás, vagy épp pirosas folt tisztelgett rajta. Akkor menjünk az alapozóért. A fürdőhöz sétáltam, s az alsó fiókból elővéve az alapozót egy keveset kezemre nyomtam, majd nyakamon kezdtem eloszlatni.
-Aish a faszom, ez miért nem használ?!?- kiabáltam a tükörre, mire Nam az ajtóhoz sietett.
-Baj van, Babóca?- kérdezte aggódó szemekkel.
-Nincs csak.. Ez az ócska alapozó szart se fed a nyakamból..- s azzal visszadobtam a fiókba. Mellém sétált, majd egy gyors mozdulattal ajkait az enyémeknek tapasztotta. Lassan kezdtük mozgatni párnácskáinkat, s kezemet ismét derekán találtam.
-Fiúk! Ugye fent vagytok!? Elfogtok késni!- üvöltött anyám becsapva a bejárati ajtót, s Nammal seperc alatt szétrebbentünk.
-I..igen anya, csak.. Fogkefét kerestem NamJoonnak.- szép, Jin. Tuti elhiszi.
-Az legfelső polcon találsz.- kiabált vissza anyám. Nyújtózkodni kezdtem, de az istennek nem értem el. Nam kuncogva figyelte szenvedésemet.
-Ne röhögj már, inkább segíts!- mondtam durcás tekinkettel, mire lazán mellém sétált, lábujjhegyre emelkedett, s könnyedén leemelt egy csomagot, tele fogkefével.
-Jó, akkor mosd is meg a fogad, ha már jobb kifogásom nem volt.- mondtam halkan, mire csak nevetett, s gyengéd puszit nyomott arcomra. A mosdókagylóhoz ment, én pedig vissza a szobámba. Keresnem kell egy garbót. Túrni kezdtem a hatalmas ruhahalmazomban, majd egy ősrégi, kék darabra bukkantam. Ez tökéletes lesz. Gyorsan lekaptam az ingemet, s a garbó már rajtam is volt. Felkaptam a táskámat a hátamra, kezemben pedig Namét hoztam.
-Gyere már NamJoon, elkésünk.- kiabáltam vissza neki.
-Megyek Op..Jin.- kiáltott vissza. Enyhe pír szökött arcomra, s mosolyogni kezdtem. Majdnem Oppának hívott, megint. Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó érzés.
-Na mehetünk.- lépett mellém. Kezemből kivette táskáját, s hátára vágta.
-Szia Anya!
-Csókolom!- köszöntünk el, s indultunk ki.
-Várj, Jin!- nyúlt vállam után. 
-Fiam, te menj csak, egy pillanat és megy Jinnie is.- mondta Namnak, s azzal ő elindult.
-Mi az, Anya?- kérdeztem mellette toporogva.
-Ha hazaértél, beszédem van veled. És egyedül jössz haza, nem vele.- biccentett a kapuban álldigáló Nam felé.
-Anya, neked mi a fene bajod van?- kérdeztem halkan.
-Mondtam már. Iskola után megbeszéljük...ezt. Na indíts, elkésel.- s azzal kitolva az ajtón becsukta azt. Lassan sétáltam Nam felé, aki már kezét nyújtotta felém. Megfogtam mancsát, s összekulcsolt ujjakkal haladtunk tovább.
-Na mi volt? Nem tűnsz túl nyugodtnak..- simogatta meg arcomat.
-Semmi, csak.. El akar velem beszélgetni, miután hazaértem.
-Azt nem mondta, miről?- kiváncsiskodott.
-Nem.. De nem.. Nem jöhetsz velem haza. Ezt kikötötte.- szorítottam meg kezét.
-Tehát anyukáddal egy este alatt sikerült megutáltatnom magam. Fasza.- mondta, majd a járdát kezdte sasolni.
-Nem hinném.- nyúltam ajka alá, s magam felé fordítva csókot nyomtam ajkaira. Kissé késésben voltunk, de nem is siettünk. Mire az iskola elé értünk már senki nem volt az udvaron. Az ajtó elé érve hallottuk, hogy a tanár már bent van.
-Banyek, nagyon megcsúsztunk.- suttogtam számat harapva.
-És bánod?- nyomott a falhoz.
-Állítottam?- néztem rá kacéran, majd ajkaimra tapadt. Viszonoztam lassú csókát, majd elszakadva tőle az ajtóhoz álltam, és kopogtattam.
-Igen!?- szólt ki a tanár.
-Jó napot, izé.. Elnézést a késésért.- dadogtam, majd a helyünkre siettünk.
-SeokJin, NamJoon. Többet ne forduljon elő.- nyugtázta le ennyivel, majd folytatta az órát.
-Ezt könnyen megúsztuk.- suttogta oda, miközben kipakoltunk.
-Igen.. Nagy mákunk van.- egyenesedtem fel.
-De nem mondhatod, hogy nem érte meg..- rákaptam tekintetemet, mire ő rám kacsintott. Fülig pirulva fordultam előre, s figyeltem a tanárra. Az órák nagyrésze hamar eltelt, majd jött az utolsó. Tesi.. Megindultunk szokásunkhoz híven az öltözőkhöz. Az eldugottabb részhez siettem, s ott láttam neki az öltözésnek. Gyorsan átkaptam a pólómat, s hasonlóképp a nadrágomat is. A mosdókagylóhoz siettem, s a felette lévő tükörben kezdtem nyakamat tanulmányozni. Tiszta lila.. Mindegy, amíg nem teszik közröhely tárgyává, nem gond. Meg amúgy is.. Nem akárkitől kaptam. Ismét pirosodni kezdett az arcom, holott csak gondoltam a tegnap estére..
-Cica, gyere.- termett mögöttem Nam.
-Me..megyek..- fordultam meg dadogva, s utána indultam.
-Gond van?- állt meg hirtelen előttem.
-Nincs, miből gondolod?
-Mert..nagyon piros vagy.- tette kezét a homlokamra.
-Tch.. Idióta buzik..- haladt el mellettünk HuJi, de a szemében nem undort láttam. Inkább..féltékenységet? Neem, az nem lehet..
-Menjünk, jó?- vettem le kezét homlokamról, mire bólintott. Hagytam, hogy mit sem sejtve előre menjen. Sprintelni kezdtem, majd nagy erővel ugrottam hátára. Reflexből lábam alá nyúlt, s tartott. Nevetve vitt tovább, s le is értünk a tornaterembe, ahol a diákok játszottak, de a tanár sehol. Leültünk egy padra, s vártuk, mi lesz. Az órából vagy a fele már tuti elment, mikor megéreztem combomon egy kezet. Egyből az érzés irányába kaptam a fejemet, de nem Namot láttam.
-Takarodj már!- löktem le magamról kezét, s felpattantam a padról.
-Most mi bajod van!? Azt hittem te a kukit szereted.- közeledett felém mániákus szemekkel. Hatalmasra nyíltak szemeim.
-Az könnyen meglehet, de nem a tiédet.- néztem vég rajta undorodva.
-Naa, akkor csak képzeld azt, hogy én vagyok a kis pasid, és mindenki jól jár.- jött vészesen közel, s a falhoz tolt. Erőszakosan ajkaimra hajolt, kezét pedig tagromra vezette, s markolni kezdte. Próbáltam eltolti, de nem bírtam, túl erősen nyomott. Nyelvét próbálta áterőszakolni számba, de fogamat összeszorítva nem ment neki. Kezét nadrágom alá vezette, így próbált kényeztetni, de semmit nem ért vele. Megpróbált az ölébe kapni, így kezemet elengedte. Kapva a pillanaton kirántottam kezét az alsómból.
-HuJi, takarodj már a francba!- löktem rajta egy hatalmasat. A földre terült, én pedig rohanni kezdtem az öltöző felé. Erőteljesen bevágtam az ajtót, majd annak háttal nekidőltem.
-Te mit művelsz?- nézett rám Nam felhúzott szemöldökkel, tesipólójával a kezében. Könnyek szöktek a szemembe.
-Nam..- suttogtam nevét, majd hozzá rohantam, s mellkasának dőlve kezdtem sírni.
-Cica, nyugalom, jó? Mi történt?- simogatta hátamat, de nem tudtam megszólalni. Az oké, hogy vagy hetente szarrá ver, de ne érjen ÚGY hozzám. Undorodom tőle. De ez is nyilván csak velem eshet meg. Kishijján megerőszakolnak az iskola folyosóján, és gyengeségemből adódóan tenni sem tudok sokat. Ha nincs az a pillanat, még az is lehet, hogy a fenekemben landol.. A gondolatra mégjobban sírni kezdtem.
-Többé ne merj egyedül hagyni, világos?!- szorítottam mégjobban magamhoz.
-Pe..persze.- dadogta. Leült a padra, engem ölébe ültetve. Nem kérdezett, csak simogatott. Mellkasának dőlve hallgattam szívverését, amitől kezdtem megnyugodni. Mikor már egyáltalán nem sírtam, szembe fordított magával.
-Cica, mi történt?- kérdezte könnyeimet letörölve. Hatalmas levegőt vettem, majd nekikezdtem.
-HuJi kishíjján.. Megerőszakolt.- ejtettem ki. Szemeiben először meglepettséget, majd haragot, és gyűlöletet véltem felfedezni. Ezzel a nézéssel azonnal ölni lehetett volna.
-Kinyírom..- mondta maga elé bambulva.
-Hogy..mi?- kerestem tekintetét. Felállt, engem leejtve. Hatalmas léptekkel indult az ajtó felé, amit szinte kiszabott. Ökölbe szorított kézzel sietett lefelé. Felpattantam, s fénysebességgel rohantam utána.
-Nam! Nam!!- üvöltöttem utána. Nagy nehezen utol értem, de már lent a folyosón. Vállába kapaszkodva húztam vissza.
-NamJoon!- rángattam, de lecsapta válláról kezemet, s HuJit vette célba. Vállánál fogva megfordította, s ökölbe szorított keze a pofájában landolt. HuJi a földre terült, Nam pedig rá.
-Mit tettél vele?!- nézett rá gyilkos szemmel, mire HuJi elmosolyodott.
-Elég nagy neki.- mondta nevetve. NamJoon ökle lendült, HuJi orrából pedig ömleni kezdett a vér.
-És az ajka is nagyon puha.- mosolygott újra.
-Te rohadék!!- kiáltotta, majd ütéseit sorra vitte be.
-Ne merj többet hozzá érni, de mégcsak a közelébe menni se!- szállt le róla.
-Ja, és ezt- taposott férfiasságára- fogadd ajándéknak.- majd az öltözők felé indult, s hatalmas ajtócsapás hallatszott. Páran HuJihoz rohantak, míg én remegő lábakkal tehetetlenül álltam, s vártam a következményeket.

Nnnnna Annyeong!^-^
Most egy kicsit hosszabb résszel szolgálok nektek. Remélem nem lett..gagyi (?). Ismét áthúztam a saját számításaimat, tartalmi tekintetben. Mindegy, remélem nektek tetszik.*--*
Ah, és egy díjat is kaptam kedves kolleginámtól, de ezt majd a kövi résszel csatolom.^^
Remélem mostanában többet tudok írni, van aki segít ihlet terén (ㄷ).^-^
Oké, befejeztem a szájtépést. További jó olvasást, és köszönök mindent, elképesztőek vagytok.♥

~Dana