Az út problémamentesen telt, sikeresen elértünk a bejárati ajtónkig. Már a kulccsért nyúltam, mikor az ajtó hirtelen kinyílt, és anyával találtuk magunkat szemben. A szívem legalább egy ütemet kihagyott. Ott álltunk Nammal kézen fogva édesanyámmal szemben. Mégis mit gondolhat? Ezt nem fogom tudni kimagyarázni.
-Sziasztok! Hát ti?- kérdezte anya hatalmas mosollyal az arcán, szinte egybeforrt kezünkre ügyet sem vetve.
-Hát csak.. A.. Az ő..
-A füzeteim itt maradtak, és gondoltuk, ha már úgy is vissza kell juttatnia, miért ne jönnék át érte!?- mentett ki Nam, amin nagyon meglepődtem. Mostmár tényleg köpni-nyelni nem tudtam.
-Áh, értem. Most el kell mennem, de 2 óra múlva jövök. -mondta anya, majd Nam felé fordult.
-Nem akarsz itt maradni addig? Vacsorázhatnál velünk! Szeretném megismeri az én kis Jinniem barátját.- mondta anya, miközben az arcomba csípett egyet, olyan nagymamásan.
-Örömmel!- mondta Nam, hatalmas mosollyal az arcán.
-Na nekem tényleg rohannom kell, sziasztok fiúk, csak okosan!- köszönt el anya, egy elég furcsa mosollyal az arcán. Csak nem gondolja, hogy mi ketten.. azért jövünk, hogy..
-Csókolom!- kiabál utána Nam integetve szabad kezével.
-Sz..szia.- köszöntem én is gondolataimból kiszakadva. Ahogy az autó kigurult az utcából Nammal el is indultunk be a házba. A cipőnket szokás szerint leraktuk az ajtó előtt, majd a szobám felé vettük az irányt. Füzeteit kiturkáltam a könyvkupacomból, majd azt - hogy itt ne maradjon megint - a táskájába pakolta. Leültem az ágyra, majd arra lettem figyelmes, hogy a párnámra arccal vágódik le egy NamJoon.
-Éeevaoo..-morogta a párnába Nam.
-Köszi, ebből igazán sokat értettem.- mondtam egy kis kuncogással körítve. Kicsit megemelkedett, majd megismételte, ezúttal érthetően.
-Éhes vagyooook..- majd vissza is vágódott a párnámba. Komolyan, mint egy kisgyerek. Tiszta aranyos.
-Rendbeen.- motyogtam, miközben a telefonomban böngésztem egy pizzéria telefonszámát.
-Pizza jó lesz, ugye?- kérdeztem, miközben bal karját végsimítottam.
-Ahnahászos.- mormogta továbbra is a párnába. Kimentem az előszobába megrendelni a pizzát, előkészítettem a pénzt az asztalra, majd visszabattyogtam a szobámba. Nam ugyan úgy feküdt, mint mikor kimentem. Lassan közelítettem, majd óvatosan leültem az ágy szélére.
- Fél óra, és itt a kaja. - mondtam, de válaszul csak a szuszogását kaptam. Kócos hajába beletúrtam, majd kicsit megsimogattam a fejét. Kezemet már húztam volna vissza, de valami, vagy inkább valaki akadályozott benne. Karomat, mint egy plüssmacit, húzta magához és ölelte. Próbáltam elhúzni onnan, de szorításából az istennek se engedett volna. Kénytelen voltam én is felfeküdni az ágyamra, majd mire odahelyezkedtem ő már felém fordulva az oldalán feküdt. Én is lejjebb csúsztam, és szembe fordultam vele. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Bal arcát elkezdtem cirógatni, aminek hatására kiscica módjára bújt a kezemhez.
Pilláim kezdtek letapadni, és nem is bírtam tartani magam. Akárcsak ez a kis cica itt mellettem, én is elaludtam.
A csengőnk fülsüketítő hangjára keltem, ami minden bizonnyal a pizza megérkeztét jelezte. Szemben feküdtünk, egymás karjaiban. Nagy nehezen, mégis sietősen hámoztem le magamról Nam karjait, majd az ajtóhoz siettem. Sikeresen kifizettem a pizzát, majd a dobozzal együtt visszatotyogtam a szobámba. Lassan az ágyhoz mentem, majd próbáltam keltegetni Namot. Először karját simogattam és szólongattam, majd kicsit megráztam, de egyik sem használt. Ezt most direkt csinálja?! Füléhez hajoltam, majd suttogni kezdtem.
-Az előbb még nem éhes voltál? Felkelni, kis álom szuszék!- azzal arcára egy kisebb puszit nyomtam, majd ismét az ágy szélére ültem. Kezdte nyitogatni szemeit, amit egy mosollyal díjaztam. Amint teljesen elváltak egymástól pillái ő is mosolyogni kezdett. Megtörölte szemeit, majd egy ásítás kíséretében nagy nehezen felült. Álmos íriszeit rám emelte, amitől csak mégnagyobb mosoly kúszott ajkaimra. Odakúszott hozzám, amit értetlenkedő fejjel néztem, majd karjaim alatt átbújtatta övéit, és mint egy kiscica, mellkasomhoz simult. Megsimogattam fejecskéjét, majd lila hajkoronájába egy puszit nyomtam, ölelését pedig természetesen viszonoztam. Így feküdtünk egy darabig, majd meghallottam korgó gyomrát.
-Kajálsz, most!- parancsoltam rá, majd eltoltam magamtól, és a még meleg pizza felé mutattam.
-Jólvan anyu, ne bánts..-mondta lebiggyesztett ajkakkal, majd odaballagott az asztalhoz, és dobozostul odahozta az ágyamhoz a pizzát. Befeküdt az ágyam belső felére, majd nekilátott az evésnek. A harmadik szeletnek készült nekilátni, de ahelyett, hogy beleharapott volna, felém tartotta.
-Kérsz? Nagyon fini!- mondta mosolyogva.
-De csak egy harapást, a többit te eszed meg!- válaszoltam még mindig parancsolóan. Ki akartam venni a kezéből, de nem engedte, szóval úgymond ő etetett, de csak egy falat erejéig. Nem is kell mondanom, megint sikeresen fülig pirultam.
-Nem megy..- mondta, majd egy nyögés kíséretében odébbtolta a dobozt, benne a pizza felével.
-Nem baj, majd késöbb. Addig kiviszem.- mondtam, majd megfogtam a dobozt, és kivittem. Mire visszaértem a telefonjával babrált.
-Jin gyeree, csináljunk selcaat!- mondta, majd intett. Odamásztam hozzá, majd nekiláttunk a selcakészítésnek.
-Gyagya, a szád..- mondtam neki, majd közelebb húztam magamhoz, és hüvelykujjammal letöröltem az ajka szélén lévő ketchup-ot. Ajkaimra vetett egy pillantást, majd mélyen a szemembe nézett. Hirtelen közel hajolt, annyira, hogy éreztem a számon meleg lehelletét.
-Nem bánnád, ha..
-Nem!- vágtam rá azonnal, majd megszűntettem az ajkaink közt maradt rést. Párnácskáimat épp mozgatásra bírtam, mikor hirtelen az ajtó nyílásának hangjára lettem figyelmes.

Annyeoong Csibék!🐥♥
Ne haragudjatok, tudom, tudom, elég későn hoztam a részt.. Bocsánat, de kevés időm és ihletem van/volt mostanság. Azért remélem elnyerte a tetszéseteket!:3 Ha így van, valami kis nyomot hagyjatok.^^
Ja, és köszönöm xannetaehyungx-nak a fasza borítót!♥
Köszönök mindent, és megkísérlem a kövi részt időben hozni:'D.
Saranghae♥

~Dana