Jobb ötlet híjján Namhoz kezdtem rohanni az öltözőbe. Az ajtót becsukva magam után megpillantottam őt. Hozzá sittem, és magamhoz öleltem.
-Tudod mekkora szarban vagyunk?- suttogtam mellkasába.
-Tudom hát, de minek suttogsz?- ölelt vissza.
-Mert félek.. Mi van, ha nem mehetünk a kirándulásra? Vagy.. Vagy ha kibasznak minket?? Anyám megöl a két kezével! Minek kellett majdnem kinyírni azt a kretént??- fakadtam ki.
-Cica, nyugodj le, jó? Legalább most megtanulja hol a helye.. és hogy ne merjen mégegyszer hozzád érni, mert nem csak az orrát töröm be..- szorított magához. Várj, ha beverte az orrát, akkor a keze..
-Mutasd a kezed!- utasítottam, mire elengedett, s odanyújtotta.
-NamJoon!!- kiabáltam rá. Bütykein vérző sebek voltak. Húzni kezdtem a mosdókagylóig, s benyomtam kezét a csap alá, majd az érzésre felszisszent. Amennyire tudtam, óvatosan lemostam kezét, majd lekaptam a tesipólómat, s aljából egy darabot leszakítottam, amivel betekertem a sebet.
-Legközelebb ilyet ne csinálj!- fogtam kezeim közé arcát, mire bólogatni kezdett. Nagyot sóhajtottam, s ajkainkat összeérintettem. Derekamra fogott óvatosan, én pedig arcát kezdtem simogatni nagyujjammal.
-Kim NamJoon! Azonnal menjen az igazgatóiba!!- dörömbölt az ajtón a torna tanár. Lassan elszakadtam tőle, s mellkasának döntöttem fejem.
-Menj.. Várni foglak.- öleltem át.
-Szia..- motyogott, s hajamba puszilt. Elszakadtunk egymástól. Ő kiment, én pedig az utcai ruhámat vettem célba. Gyorsan átvedlettem, majd villámsebesen mentem az igazgatói iroda elé. Leültem a padra, és vártam, hogy Nam kiérjen. Vagy fél órába beletelt, de végre kijött.
-Nam!- pattantam fel, de az öröm hamar lehervadt arcomról.
-Ahöm.. Igazgató úr.- bólintottam. Rám sem hederítve elfordult, és tovább ment. Értetlenül bámultam utána, majd megráztam fejemet, s Namhoz bújtam.
-Na mi volt?- érdeklődtem.
-Mivel új vagyok, dorgáláson kívül nem igazán kaptam semmit.- vontam vállat.
-Ah.. Komolyan?- ugrott az égbe szemöldököm.
-Osztályfőnöki figyelmeztetést, meg a sablon dumát. Tudod, "mégegy ilyen, és kicsapunk"..- kritizálta az igazgatót szemforgatva.
-És a kirándulás?
-Oda mehetek, de "szemmel leszek tartva"- demonstrálta ujjaival az idézőjelet. Nagyot sóhajtottam, és mellkasához hajtottam fejemet. Beszédre nyitottam ajkaim, de a csengő hallatán inkább hagytam. Kézenfogtam Namot, és a terem felé indultunk. Kivételes esetek egyike, hogy nem ő húz maga után. A terembe érve a helyünkre igyekeztünk. Mindenki hírtelen elhallgatott, és ridegen bámultak ránk. Félve néztem Namra, aki mindenre téve leült, és engem is húzott magával. Combomra helyezte kezét, és simogatni kezdett.
-Na parázz már.. Minden rendben.- bíztatott, mire bizonytalanul bólitottam, s a padra dőltem. Pillanatokon belül beért a tanár, így állhattam is fel. Mintha misem történt volna megtartotta az órát, amit az eddigiekhez hasonlóan is unalmasnak véltem. Kicsengettek, majd a tanár kivonult, a diákok pedig szintén így cselekedtek.
-Lépjünk le.- pattant fel Nam.
-Még több bajt akarsz!?- ugrottam fel én is. Kipillantott a teremből, majd fenekemre markolva a lehető legközelebb húzott, így férfiasságunk is összeért.
-Milyen bajt?- súgta fülembe, mire eltejesen elpirultam, majd hatalmasat nyeltem. Elengedett, s kisietett, majd egy tanár kíséretében tért vissza.
-Látja? Teljesen kipirult.. Szerintem lázas lehet. Hazakísérhetem?- nézett rám, majd nagy szemekkel a tanárúrra.
-Kísérd. Jobbulást, Kim.- rakta vállamra kezét, majd kiment. Kérdőn néztem Namra, aki sunyi mosolyt eresztve vállat vont. Fejével intett, s elindultunk. Kiérve az útra összekulcsolta ujjainkat, s közben beszélgetésbe is merültünk. Egyre közeledtünk a házunkhoz, mikor meghallottunk egy magas, vékony hangot, ahogy Nam nevét ismételgeti. Mindketten hátrafordultunk, majd egy alacsony, lila hajú lány kezdett rohanni Nam felé, és a nyakába ugrott. Derekára csavarta lábait, s magabiztosan szorította magához. A mosolyom pillanatok alatt lehervadt arcomról, és félénken léptem hátrébb.
-Úgy hiányoztál, Oppa!- nyomott puszit arcára, s újra ölelgette. Karomat keresztbe fontam mellkasom előtt, s torkomat köszörülve néztem Namra. Lerakta a lányt, aki még utána is bújt hozzá.
-Szia, Jennie vagyok.- mosolygott rám, s kezet nyújtott.
-Jin.- ráztam kezet vele, majd visszaálltam előző pózomba.
-Jin, ő itt- kezdett bele Nam, de a kisasszony félbe szakította.
-A barátnője.- jelentette ki Jennie. Tányér méretűre nőttek szemeim, s szemöldököm is az egekbe szökött. Hogy..a barátnője? De az lehetetlen..
-Hülye.- kólintotta fejbe Nam.
-Óvodás korunk óta barátok vagyunk, és tud is rólad ez a szerencsecsomag.- nézett rá gyilkos tekintettel, mire Jennie kuncogni kezdett.
-Ahm.. Jó~- bólintottam egy nagyobbat.
-Nam, én megyek. Ti beszéljetek csak.- húztam hamiskás mosolyra ajkamat.
-Rendben Cicám, szia.- lépett oda hozzám, s derekamnál fogva magához húzott egy csókra. Kezét megsimítottam, majd nyakába karoltam. A pár perces nyálcserét befejezve még intettünk egymásnak, és az alig 3 házzal odébbi lakásunkhoz siettem. Nekem gyanús ez a Jennie.. Remélem Nam nem hazudott, és tényleg csak egy barátja.. Az ajtó zárva volt, így a kulcsomat előkotorva kinyitottam azt. Lenyomtam a kilincset, majd beléptem. Az ajtót becsukni időm sem volt szinte, hisz egy hatalmas pofonnak lettem gazdája. Arcomhoz kaptam kezemet, s felnéztem, majd anyám - még ezelőtt sosem látott - dühös arcával találtam magam szembe.

Annyeong❤
Nagyon szégyellem magam, hogy több mint 1 hónap kihagyással hoztam új, és még csak nem is hosszú részt.. Nagyon nem volt ihletem, pedig időm igen. Nagyon sajnálom.. Próbálok ezentúl többet írni, hisz megkezdődött az iskola, most biztosan több ihletem lesz. Vagyis reméljük.. Tényleg nagyon sajnálom, és remélem nem akartok megfojtani:'). Köszönöm, hogy itt vagytok! Már majdnem 3K az olvasottsága a történetnek, ami szerintem elképesztően sok._. Még most is meg vagyok illetődve emiatt, és elég kreténnek érzem magam, hogy alig hozok részt.. Nagyon próbalkozom. Köszönök mindent❤❤

~Dana