Továbbá is kézenfogva haladtunk a park felé. Az út ezen része elég csendesen telt. Nem szólalt meg, én pedig nem tudtam mit mondani. Ahogy a park eléjéhez értünk, eszembe jutott egy hely, ahol elég ritka, ha jár bárki is. Ott ketten lehetnénk..mármint hogy nyugodtan tudnánk beszélgetni. Igen, beszélgetni. Elkezdtem arrafele menni, s a sétánk tempóját is gyorsítottam. Kicsit úgy nézhetett ki, mintha húznám magam után, bár ez így is volt. Nem tudta merre megyünk, csak követett. Mikor arra a helyre értünk, kicsit elképedtem. Ez a hely szebb, mint volt. Egyszerűen csodálatos.
A hely, mint egy kis kör volt kialakítva. Körbe fák, kisebb bokrok, melyeken csodaszép virágok pompáztak különböző színekben. Volt ott egy pad, nem középen, inkább kicsit a jobb szélén. A pad mögött egy csodaszép fa volt, aminek ágai a pad fölé lógtak, melyeken a rózsaszín rengetek árnyalatát felhasználó virágok foglaltak helyet. A zöldnek is rengeteg fajtáját meg lehet itt találni, amik tökéletesen passzoltak a virágok hol élénk, hol halvány színeihez. A magasabbra nőtt fák ágai között beszűrődött a napfény, ami egy kis sárgás színt adott a kifakultabb növényeknek, melyek a sugarak által mintha újra életre kaptak volna. A talajon kevéske fű, szélül pedig színkavalkádot idéző virágok pihentek. Ez önmagában kissé túlzónak tűnhet, de a mögöttük elhelyezkedő sötétzöld résszel teljes összhangot alkotva ellensúlyozta egymást a két hatás. Ahogy felfele pillantottam, az ég kékjébe tornyosuló fák szinte biztonságot nyújtottak e területnek. Ennél tökéletesebb helyet elképzelni se tudnék.
Ott álltunk, és csodáltuk ezt a helyet. Ketten, egymás kezét fogva. Ahogy körbenéztünk, tekintetünk találkozott. Ahogy íriszeit csodáltam, ő elmosolyodott. Ajkaira pillantottam, majd a földet kezdtem nézni.
-Nem ülünk le?- törte meg a csendet Nam.
-Leülhetünk.-mondtam, s lassú tempóban megindultunk a pad felé, s helyet foglaltunk. Abban a pillanatban, ahogy leültünk, elkezdtünk beszélgetni, és vagy egy órán keresztül folyamatosan beszélgettünk. Egy lélek sem járt erre. A beszélgetés közben Namot kirázta a hideg, láthatóan fázott.
-Kéred a pulcsimat?- kérdeztem tőle aggódó tekintettel.
-Miért kérném? Nincs hideg..-mondta, miközben ismét átjárta a hideg.
-Látom.. Na, tessék felvenni!- mondtam neki, s a kezébe nyomtam a pulcsimat. Kicsit forgatta a szemeit, de felvette. Ez nem ér, neki miért áll minden ilyen jól?
-Na és te?- kérdezte aggódó hanggal. Ilyet utoljára anyától hallottam. Vagyis csak tőle..
-Én nem fázom.-mondtam egy mosoly kíséretében. Folytattuk a beszélgetést, majd arra figyeltem fel, mintha víz cseppent volna a kezemre. Nanehogy nekem esni kezdjen.. Olyan jól elvagyunk, most ha ránk szakad az ég mit csinálunk? Akkor mehetünk haza.. És egyre több vízcseppet éreztem a kezemen. Aish, ezt nem hiszem el.. Nyilván most kell esnie..
-Van nálad esernyő?- kérdezte Nam.
-Nálam? Eszembe nem jutott volna, hogy esni fog.. Gondolom nálad sincs..- erre csak megrázta a fejét, egyértelmű jelét adva annak, hogy nála sincs. Elkezdtem gondolkozni, most hova menjünk, vagy mi legyen, s arra lettem figyelmes, hogy Namot megint kirázta a hideg. Meg fog fagyni, ha nem csinálunk valamit.
-Te még mindig fázol?- kérdeztem tőle, mire csak rámkapta tekintetét, s enyhén bólintott. Az órámra néztem, amin 20:37 volt. Nem gondoltam, hogy ilyen 'korán' sötétedne.. Ez csodás. Sötét is, eső is.. Aish.. A vacogó Namot közelebb húztam, s magamhoz szorítottam. Ő karjaim alatt a hátam közepén kulcsolta össze kezeit. Mikor elkezdett igazán esni az eső, elengedett.
-Jin, nem indulunk?- kérdezte félig rekedtes hangon. Milyen kis cuki.
-Felőlem mehetünk.- mondtam, majd felpattantam a padról, elé álltam, s a kezemet nyújtottam felé. Ahogy megfogta a kezemet kicsit erősen húztam fel, s nekem dőlt. Ahogy felnézett, tekintetünk ismét találkozott. Közel állt hozzám, akár a városban. Ajkára vetettem egy pillantást, de tekintetem ott ragadt. Ahogy az eső rácsöppent párnácskáira egyre jobban vonzottak. Ismét éreztem, hogy meg akarom csókolni..

Annyeong!
Ismét itt lennék egy résszel, ami nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Próbálok sietni a következővel. Addig is, ha tetszett, dobáljátok meg csillagokkal, és írjátok le hozzászólásba a véleményeteket. Köszönöm, hogy elolvastad!
Saranghae!♡

~Dana