-Én.. Csak..- s nagyon lassan elkezdtem csökkenteni a már így is apró távolságot közöttünk. Alig választotta el bármi is ajkainkat. Éreztem, ahogy a meleg levegő távozik párnácskái közt, ami mégjobban erősítette bennem a vágyat, hogy megcsókoljam. Próbáltam tartani magam, hisz a város kellős közepén vagyunk. Ismét számra haraptam, jelezve magamnak, és indulataimnak, hogy Nem Lehet. Orrunk hegye már egymásénak ért, így szinte lehetetlennek éreztem, hogy ne tegyem meg. Ekkora enyhe gúnyos tapsra lettem figyelmes.
-Lám lám.. Az ifjú gerle pár, nemde?- kuncogott mögöttem valaki. A távolság, ami az előbb pár milliméter volt, most ismét  vagy fél méter volt, ami az előző helyzethez képest borzalmas volt. NamJoon íriszeire pillantottam, amikről sugárzott a harag, és a gyűlölet. Hátra néztem, hogy szemügyre vehessem, ki ez a barom. Mikor megláttam, idegesség, valamint ijedtség futott rajtam vég. HuJi volt az. Köpni-nyelni nem tudtam. Onnan biztosan úgy látszott, hogy összeértek ajkaink. Egyszerre éreztem késztetést arra, hogy beverjem a képét, megint, és arra, hogy elássam magam. Mi lesz, ha elmondja az itt látottakat az iskolában? Vagy ha ezzel fog zsarolni? És ha Namot akarja bántani? Azt nem hagyhatom.
-Mi az, meg sem szólaltok?- mondta kuncogva HuJi.
-Gyere Jin, ne foglalkozz vele..- mondta Nam, miközben felpattant a padról, s az ellenkező irányba kezdett húzni.
-Mit akarsz már megint tőlem?- kérdeztem kissé rekedtes hangon.
-Mit akarnék? Majd a többiek megoldják, akik holnapra tudni fognak a kis 'jelenetről'- mondta hatalmas mosollyal a képén. Ne..csak ezt ne..
-Mondd, ez neked mégis mire jó? Miért a kisebbet kell bántani? Neked ebben örömed telik? Erre izgulsz, vagy mi? Leszállhatnál már Jinről, és kereshetnél valakit, aki nem egy fejjel kisebb nálad! Rohadtul nem ér, hogy a gyengébbet bántod! Ha szar az életed, ne máson töltsd ki! Csodálkozol, hogy nincs aki szeret? Ha mindenkit csak bánatsz, persze hogy utálnak! HeanKon is biztos csak a pénzedért barátkozik veled. Ha ezt folytatod, örökre egyedül maradsz! Egy szörnyű alak vagy, HuJi, csak arra vagy jó, hogy megkeserítsd mások életét..- mondta a végére elhalkulóan NamJoon. Ahogy hallgattam, teljesen lenyűgözött. Senki nem merte még ezeket a dolgokat HuJi szemére hányni. De Ő megtette. Hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel néztem Namjoonra, akié e perc után minden tiszteletem. HuJi a mosolygásból átváltott először értetlenkedő, majd egész..szomorú arckifejezésre. Nem szólalt meg. Csak bámult minket.
-Jin, menjünk..- mondta Nam, s azzal kézen ragadva húzott maga után. Pár méter múlva feleszméltem, majd felvettem járástempóját, s kezét el nem eresztve haladtunk tovább. Vagy 5 percig csöndben mentünk, majd megtörtem azt.
-Nam.. Hova megyünk?- kérdeztem elég félénken.
-Őszintén? Nem tudom. Csak távol akartam kerülni attól a nyomorék HuJitól.. Hova menjünk?
-Mit szólnál ha..mondjuk visszamennénk a parkba? Ott alig voltak mások, akik zavarjanak, nyugodtabban lennénk..öhm, izé..vagyis, érted..a..a beszélgetésben- próbáltam mentegetőzni, de a piros arcom szerintem eléggé elárult.
-Tetszik az ötlet! Akkor menjünk. Ott már nem zavarhatnak..-mondta egy féloldalas, kissé huncut mosoly kíséretében. Hogy milyen jól áll ez neki.. 

Annyeong!^^
Igen, épp hogy nem futottam ki az időből, tudom. De minden esetre itt van. És remélem, hogy el is nyerte a tetszéseteket:3. A következő részt úgy kb hét közepére tudom ígérni, de megpróbálom a lehető leghamarabb hozni!
Szóóval.. Nem is húznám az időtöket. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad!:3 Ha tetszett, azt valahogy mindenképp jelezd! És mégegyszer, köszönöm!^-^
Saranghae!♡

~Dana