-Szi.. Azt a kurva..- mondta elképedve. Végigmért szemeivel, majd az alsó ajkába harapott. Jobbra döntöttem a fejem, s kérdő tekintettel a szemébe néztem. Amint tekintetünk találkozott, ő egyből elkezdte a földet bámulni. Nem igazán tudtam mire vélni ezt. Vajon ennyire ronda lennék?..
-Hát.. szi.. szia neked is.- nyögtem ki végre valami értelmes szót. Ahogy fejét felemelte, s a szemembe nézett, egyből elvörösödtem. Ez a nézés..
-Szóóval..indulhatunk?- kérdezte, még mindig a szemembe nézve.
-Pe..persze.- próbáltam nem dadogva mondani, de ez a nézés teljesen az  őrületbe kerget. Hogy lehet ilyen szexin nézni?? Kezdtem elveszni ebben az észveszejtő tekintetében, mikor eljutott az agyamig, hogy nem ártana megindulni, mert a parkba még ha lehet Ma oda kéne érni. Megköszörültem a torkomat, majd becsuktam magam mögött az ajtót, kulcsra zártam, és elindultunk a park felé. Az egész odautat végbeszéltük Nammal. Nagyon élvezem, ahogy mesél. Egyszerűen imádom hallgatni a hangját. Teljesen kiszorul a figyelmemből a világ, amikor Nam beszél. Ahogy nézem, egyszerűen nem tudok másra figyelni, csak rá. Nem lehet róla elvonni a figyelmemet, egyszerűen fantasztikus érzés őt nézni és hallgatni.
Mikor beértünk a parkba alig láttunk embereket. Pár idősebb nő, meg egy-két gyerek elsétált mellettünk, de nagyrészt üres volt. Nem is értem, hogy miért jár ide ilyen kevés ember. Csodás ez a hely. Kár, hogy alig látogatják az emberek, főleg ilyenkor.. A legszebb időszakban nincs itt senki. Sajnálhatják, hogy kihagyják ezt a látványt. A virágzó fák, a csodaszép színekben pompázó virágok, a hol élénkebb, hol fakóbb zöld fű, a bokrok, amiken rikító bogyók üldögélnek, mintha csak arra várnának, hogy valaki leszedje őket. Az égbe tornyosuló fenyők sötét zöldje, és az alacsonyabb cseresznyefák rózsaszín virágai tökéletes harmóniát alkotnak. A sok madár, ahogy ágról ágra repdes.. Öröm nézni, ahogy a jövendőbeli kicsiknek építik a fészket. Egész nap el tudnán ezt nézegetni..
Kb a park közepén lehettünk, mikor fogtuk magunkat, és leültünk egy padra. Vagyis csak én, Nam ott fickándozott előttem, miközben mesélte, hogy az unokahúgával milyet játszottak a múlt szombaton. Nagy beleéléssel mondta, és kezdtem egy kicsit elveszteni a fonalat, de nem szóltam, csak élveztem lágy hangját. Csak ekkor lettem figyelmes az ő viseletére. Szokásához híven, egy szűk farmer volt rajta, történetesen sötétkék, a térdénél szaggatott. Felsője egy egyszerű világos kék, nyakánál kissé kivágottabb laza póló volt. Ahogy ugrándozott, és hajolgatott, időnként bepillantást nyertem kidolgozott felsőtestére, ami eléggé elterelte a figyelmemet a történetről. Már végképp nem tudtam követni. Vajon milyen lehet, ha nincs rajta az az ing? Biztos a karja is izmos.. Na meg a hasa. Ha nincs rajt póló, sokkal jobban látszana.. Atyám, hogy milyen ellenállhatatlan így, hát még a felső ruhadarabja nélkül.. Állj. Hogy mi? Jin, neked meg mi a fenén jár az eszed?! Korlátozd már a gondolataidat!!
-Jin. Jin. Hahóó!- húzogatta oda-vissza kezét előttem.
-Mii, hogy micsoda?- kérdeztem, s rögtön elpirultam.
-Semmi, mindegy.- kuncogott, s leült mellém.

Annyeong!^^
Ismét itt lennék egy résszel, ne haragudjatok, hogy megint későn hoztam. Sok minden történt a napokban, de ez nem is lényeg. És sajnálom, hogy ez se lett valami hosszú.. Ígérem, a továbbiakban hosszabb részeket fogok írni. Remélem így is élvezhető.. Na nem tépem a számat feleslegesen. Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, Vote-olj, kommentben pedig nyugodtan mondd el a véleményed! Tudjátok..:D
Köszönöm mégegyszer.
Saranghae!♥

~Dana