-...ha elmennénk a parkba?- atya ég, de nehezemre esett kimondani. Kicsit tartottam a választól. Najó, nem kicsit, nagyon. Mivan, ha nemet mond?
-Aaa, imádom a parkot! Benne vagyok!- mondta egy hatalmas mosoly kíséretében. Istenem, micsoda szikla esett le a szívemről..
-Na és mikor?- kérdezte továbbá is mosolyogva.
-Mondjuk.. Ma délután 5-kor neked megfelel?
-Természetesen! Előttetek találkozunk!- mondta, majd mintha természetes lenne, megölelt, és vissza fel ballagott. Reagálni sem tudtam, úgy meglepődtem. Miért ölelt meg? Aish, mit gondolhat, még csak vissza sem öleltem.. Bár azt volna..
Fejemetet megráztam, hogy elkergessem gondolataimat, majd inkább fogtam magam, és felmentem a terembe. Elfoglaltam helyemet ismét, a fejemet pedig a padra döntöttem.  A csengő szólt, a tanár belépett. Köszöntünk, majd vissza leültünk. Fejemet az előbbi helyzetbe tettem, majd éreztem, hogy az álom kezd elnyomni.
Az órát valószínű végaludtam, mert a csengő hangjára keltem fel. A maradék órákon próbáltam figyelni, de vagy elnyomott az álom, vagy Nam arcát leltem épp érdekesebbnek, amit ha néztem, a világ is megszűnt körülöttem. Végre kicsengettek az utolsó óráról is. Már 2 óra volt. Rohantam haza, hogy el tudjak készülni 5-re. Ahogy beléptem, a konyha felé vettem az irányt. Ettem valamit, amit találtam, majd a tányéramat a mosogatóba helyeztem. A szobámba indultam, ahol lepakoltam a cuccomat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Ott szépen lezuhanyoztam, fogat mostam, majd visszamentem a szobámba. Beálltam a szekrényem elé, és nézelődni kezdtem. Most meg mi a fenét fogok felvenni? Elkezdtem turkálni a szekrényemben, annak reményében, hogy találok valami jót. Keresgélésem minimum 15 percet igénybe vett, de eredményes volt. Egy egyszerű fekete nadrág, és egy fehér rövid ujjú, kissé kivágottabb nyakú póló mellett döntöttem, amihez egy sötétszürke pulcsit is felveszek. Vagyis a pulcsit csak a biztonság kedvéért viszem, hátha kesöbb hideg lesz, vagy valami. Beálltam a tükör elé, és a hajamat kezdtem igazgatni. Végre sikerült úgy beállítanom, hogy az tűrhető legyen. 16:20. Még mindig van 40 percem. Nekiálltam rágót keresni, hátha van. Felkutattam mindegyik fiókomat, még a kabátzsebemet is, sőt, az ágy alá is benéztem, de semmi. Kimentem a konyhába, hátha szerencsém lesz, és lám, szerencsém van. Vagyis félig, mert ugyan rágót találtam, de epreset. Nem a kedvencem, de a célnak megfelel. A zsebembe raktam a rágót, hogy majd ha indulok, akkor a számba veszem. 16:30. Lassan itt lesz.. Vajon hogy fogok neki tetszeni? Elég jól nézek ki ahhoz, hogy egyáltalán felvállalja, hogy ismer!? Ugyan, én, meg a jó kinézet.. Ch.. De miért foglalkozok ennyire azzal, hogy Nam mit gondol rólam? Aish..
Visszamentem a szobámba, s nagy sóhajtás közepette az ágyra dönöttem magamat. Kezdek izgulni.. Bármelyik percben itt lehet. Anyunak szóltam egyáltalán? Áh, csak előbb hazaérek, mint ő.. Gondolataimból a csengő szakított ki. Hát itt van.. A szívem jobban dobogott, mint eddig.
-MEGYEEEK!!- kiáltottam. Nagyot sóhajtottam, majd felkeltem az ágyról. A pulcsit a derekamra kötöttem, a rágót a számba vettem, felkaptam a fekete tornacipőmet, és elindultam az ajtó felé. A kilincsre tettem a kezem. Egy hatalmasat nyeltem, majd a kilincset lenyomtam, s azzal kinyitottam az ajtót.
- Szi.. Azt a kurva..- mondta elképedve.

Annyeooong!^^
Nos, a részt valójában tegnap hoztam volna, de mivel versenyen voltunk Pesten, nem tudtam kirakni a normális, használható internet hiányában. És tudom, nem lett valami hosszú, ne haragudjatok.:c azért remélem elnyerte tetszéseteket rövidsége ellenére. Köszönöm, hogy elolvastad. Ha várod a következő részt, vagy tetszett, nyomj Vote-ot, ha elmondanád a véleményed, komment formájában várom azt.*-* Köszönöm mégegyszer! Saranghae!♥

~Dana