-Semmi, mindegy.- kuncogott, s leült mellém. Mély levegőt vett, minek hatására a mellkasa hatalmasat emelkedett. Azonnal ki is engedte magából a beszívott, oxigéndús keveréket, és rám vetette tekintetét.
-Na és mit csináljunk?-kérdezte, miközben nyújtózkodott egyet, s a jobb kézfeje már a szintén jobb oldali vállamon pihent. Ahogy a vállamra érkezett karja, tányér nagyságúra nyíltak a szemeim, és egyből rá kaptam a tekintetemet. Kicsit közelebb húzott magához vállamnál fogva, aminek hatására az arcom színe vetekedhetett volna egy jól beérett paradicsommal. Egész idágig őt néztem, de ahogy ez megtörtent, egyből a földre kaptam tekintetemet.
-Hát én..nekem mindegy.- mondtam valami rohadt magabiztosan. Szép volt Jin, ismét..
-Uu, fagyizni van kedved?- nézett rám hatalmas csillogó szemmel.
-Hát.. Persze. Miért ne?!- mondtam egy kedves mosoly kíséretében. Épp hogy kiejtettem e szavakat, Nam hatalmas lendülettel felpattant a padról, és beállt egyenesen velem szembe.
-Gyere!- nyújtotta felém a kezét, még mindig csilloggó szemeivel pedig az enyémeket fürkészte. Aranyos volt, hogy ennyire megörült a fagyinak. Olyan édes.. Megfogtam a felém nyújtott kézfejét, és ő lendületből felrántott a padról. Ahogy sikerült megállnom, kezemnél fogva húzott, egyenesen a legközelebbi fagyizó felé. Ahogy odaértünk, egyből odarohant a hűtőhöz, majd hatalmasra nyílt szemeit ide-oda kapkodta a rengeteg választható íz között. Mintha egy másik világban lenne, úgy el volt kápráztatva.
-Ugye tudod, hogy én fizetek?- kérdeztem tőle egy kissé huncutra sikerült félmosoly kíséretében, miközben néztem ahogy össze-vissza mászkál a kínálat előtt.
-Nem, dehogy, én fizetek!- ugrott elém morci pofit vágva. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a játékot, amit szeretne.
-Ne vitatkozz, én fizetek.- léptem közelebb, és végsímítottam bal kezén. A szemembe nézett, s láttam rajta, ahogy kezd pirosodni, és tekintetét egyből visszakapta a kínálatra.
-És hány gombócot ehetek, Hyung?- kérdezte, míg szemeit még mindig a kínálaton legeltette.
-Ahányat szeretnél.- mondtam neki határozottan. Hátrafordult, először meglepődött fejjel, amire csak elmosolyodtam, és bólintottam egyet, majd száját ő is mosolygásra húzta, és visszafordult tovább keresgélni a megfelelő fagyit.
Kis idő múlva sikerült kiválasztania az epres ízt, és a citromosat. Én csak egy bombócott ettem, ami puncs ízesítésű volt. Elindultunk sétálni, majd a városban egy padra leültünk. Ott fagyizás közben elkezdünk beszélgetni, majd mikor befejezte a fagyit, arra lettem figyelmes, hogy a szája bal oldala kicsit olyan maradt.
-Figyi, ott egy kicsit..- az arca alsó részéhez nyúltam, s jobb kezemmel kicsit közelebb húztam magamhoz, majd letöröltem hüvelykujjammal a fagyit a szájáról. Ahogy elvettem onnan az ujjamat, elkezdtem az ajkait nézni. Azokat a szép, csillogó, dús párnácskáit. Szinte éreztem, ahogy vonzzanak ajkai, de tudtam, hogy nem szabad, így szám alsó részére haraptam. De tekintetemet nem tudtam elvenni onnan, továbbra is arca ezen részét csodáltam.
-Mit nézel annyira?- kérdezte félig suttogva, de a fejét nem húzta el.
-Én.. Csak..- s nagyon lassan, óvatosan elkezdtem csökkenteni a kettőnk között maradt, már igy is aprócska teret.

Annyeoong!^^
Ne haragudjatok, hogy késtem a résszel, elfoglalt voltam sajnos a napokban. Tényleg, a következővel már nagyon sietek. Valószínű, még a héten hozom. Remélem tetszett nektek. Ha így van, azt valahogy jelezzétek nekem kérlek! És köszönöm, hogy elolvastad:3 Nem húzom tovább az időtöket!^-^
Saranghae♡

~Dana