-Sz..szia Nam.- ahogy kinyomtam a telefont, felfogtam, mit is beszéltünk meg. 10 percen belül itt van. Én meg pizsamában ülök az ágyamon, nem mellesleg a kupis szobámban.
-Bassszameeeeg!!!- jelentettem ki félhangosan, majd fel-alá kezdem rohangálni, hogy rendet tegyek. Mivel nem valami nagy a szobám, ezért ezt 5 perc alatt sikerült elintéznem. Akkor most jöhetek én. A fél szekrényemet feltúrtam, mire megtaláltam a kedvenc sötétvörös (amit inkább mondanék bordónak) nadrágomat, és a fekete ingemet. Magamra kaptam, majd a hajamat kezdtem igazgatni.
Jin, hagyjuk. Nem fogsz jól kinézni.. De így talán tűrhető..
Leültem az ágy szélére, a számba pedig egy dinnyés rágót vettem, mivel csak ezt találtam. Azt hittem van mentolos is nálam, de ezt cseszhettem.. Egyszercsak meghallottam, hogy szól a csengő. A szívem kihagyott egy ütemet. Felálltam (már az ágyról), és mire kiléptem az ajtómon, anya már a bejárati ajtóhoz sietett. A szemeim kb hatszor akkorák lettek mint szoktak, majd elkezdtem rohanni az ajtó felé. De anya megelőzött. Ő nyitotta ki.
-Csókolom, én Kim SeokJint keresem!- köszönt illedelmesen Nam.
-Szervusz, itthon van. Fiam!!-ordított nekem anya. Pedig ott álltam 3 méterre. Odasiettem az ajtóhoz, majd mikor megláttam őt.. teljesen lefagytam.. A haja mint egy szupermodellnek, olyan tökéletesen állt. Az ing, ami rajta volt.. Teljesen megőrjített. A felső gombja nem volt összekapcsolva, így izmos felsőtestéből is egy csöppnyi látszott. Szűk, szaggatott farmer volt rajta. A könyvekkel a kezében nagyon aranyos, mégis egyszerre dögös volt. Teljesen elvesztem a látványban.
-Szóval?- szólalt meg anya. Nem tudtam, miről van szó. Nagyon piros lettem..
-Hogy mi?- kérdeztem vissza.
-Mondom a konyhában, vagy a szobádban szeretnétek tanulni?
-Hát..izé..a..ö.. szobámban szerintem ké..kényelmesebb..- próbáltam indokot keresni, hogy ketten lehessünk. Persze a tanulás szempontjából..
-Rendben, menjetek csak.- mondta anyu könnyedén, majd Nam bejött, én pedig intettem neki, ezzel arra utalva, hogy kövessen, és bementünk a szobámba. Az ajtót becsukta maga mögött. Viszont egy napszemüveg pihent a szeménél, ami eddig alig tűnt fel. Minek rá? Hisz este van!
-Hova ülhetek?- kérdezte mosolyogva.
-Ő..oda!- mutattam az ágyamra. Én is levágódtam az ágyra, majd nekikezdtünk a tanulásnak.
Már vagy egy órája magyarázta az anyagokat, amik az ő csodás és vonzó ajkai közül sokkal érdekesebbnek hangoztak, mint a tanároktól. Figyeltem rá egy darabig, majd a könyv helyett őt kezdtem nézni. Csak néztem, és csodáltam. Annyira helyes.. De annyira zavar a rohadt szemüveg rajta..
-Nam.- szólaltam meg végre határozottan.
-Tessék?
-Minek rád az a szemüveg? Itt bent vagyunk, és amúgy is este van. Nem vennéd le?
-Hát..öhm.. Izé..én..-nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni.
-Najolvan..-fogtam magam, és lekaptam róla a szemüveget. Szűz Mária.. Hát ez meg?? Megfagyott bennem a vér, akárcsak köztünk a levegő.
-Nam..ez..mi?-kérdeztem kissé.. Kissé?? Rohadtul rémülten.

Annyeong!^‿^
Remélem a negyedik rész elnyerte a tetszéseteket! Tudom, kicsit rövid lett.. A továbbiakban igyekszem hosszabakat írni, de ez nem mindig sikerül.. Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett. Ha igen, és/vagy várod a folytatást, nyomj Vote-ot, ha a véleményedet írnád le, tanácsod van, vagy esetleg kérdésed, nyugodtan írd meg, szívesen fogadom!^-^ Köszönöm mégegyszer! Saranghae:3

~Dana