III. (part 1.)

A kapubal álltunk. Már léptem volna be a kapun, mikor a kezem után nyúlt. Miért fogja folyton meg a kezemet? Már nem mitha zavarna, csupán furcsálltam, hisz nem szoktam hozzá. Visszafordultam, és kérdő tekintettel néztem rá a sírástól feldagadt szemeimmel. Nem szólalt meg, csak magához rántott, és megölelt. Nem eresztett. Kis idő múlva a fülembe súgta:
-Találkozunk.. -majd elengedett, és elment. Ennyit mondott. Nem értettem, mire gondol. Már az iskolában? Aish, mindegy.. Elindultam befele. Ahogy az ajtóhoz értem, hatalmasat nyeltem, majd lenyomtam a kilincset, és beléptem. Anyám a konyhaszéken ült, fejét az asztalra döntve, és sírt. A látványtól rám is ismét rámtört a sírás.
-A..Anya..
-Édesem!- ugrott fel anya, majd odarohant hozzám, és megölelt, amit viszonoztam. Ott álltunk én és anya a konyha közepén ölelkezve, és csak sírtunk. Nem tudom, meddig állhattunk így, vagy 20 percig biztos.. Mikor kezdtünk megnyugodni, leültünk a konyha asztalhoz egymással szemben.
-És..hogy történt?- kérdeztem, miközben anya arcát fürkésztem.
-Autóbaleset.. Hazafele tartott, mikor egy kamionsofőr elrántotta a kormányt valami macska miatt, és apád a mögötte lévő kocsiban ült.. A kamion keresztbe állt az úton, apád pedig egyenesen belehajtott. Nem tudott időben fékezni. Hátulról jött mégegy autó, abban is egy apád korú férfi ült, ő megúszta egy kéztöréssel..
-Szegény apa..-nem bírtam ezt felnőttként kezelni, hisz részben gyerek voltam. Ismét elfogott a sírás, de igyekeztem abbahagyni, hisz anyának ez hogy eshet? Erősnek kell lennem.. Anya próbált nyugtatni, miközben az ő arcán is könnycseppek gördültek le.
-Anya..-szipogtam- az iskolába..nem kell mennem, ugye? Itthon maradhatok veled, ugye? És vigyázhatok rád, ugye?- mondtam, mint egy kisgyerek. Anya elmosolyodott, és megsímogatta a fejemet, s csak bólintott egyet, jelezve, hogy maradhatok.
Indultam volna be a szobámba, mikor anya utánam kiáltott:
-Ne felejtsd el felhívni az osztályfőnököt!
-Rendben anya!- mondtam, majd levágódtam az ágyamra. Gondoltam még ráér, majd késöbb felhívom.. Elkezdtem gondolkodni.. Apán.. Hogy mennyi mindent megéltünk.. A szép emlékek.. És hogy nem érdemelte a halált.. A düh és a szomorúság teljesen elöntött, és ismét sírásba fakadtam ki. A párnámba nyomtam a fejem, úgy sírtam tovább, egészen míg el nem aludtam.

~~ 1 hét múlva ~~

Pontosan 1 hete, hogy apa elment egy más világba. Épp hetfő, délután, 2 óra van, és a temetésre készülődök. Sietnem kéne, hisz 3-ra ott kell lennünk. Fel-alá rohangáltam a lakásban, mint valami bolond egér, míg egyszer csak anyával találtam magam szemben. Megölelt, amit nyilván viszonoztam, majd futottam vissza készülődni. Teljesen feketében voltam, mint ahogy azt illik. A tükör előtt álltam, mikor ránéztem az órára. 14:53. Hoogy mi???
-ANYAAAAAA- rohantam ki hozzá ordítva.
-Miaz, kincsem?- kérdezte, miközben furán nézett rám.
-Mindjárt 3, mennünk keeell!!- ugrándoztam, mint valami gárgyult leveli béka.
-Drágám, tudod, hogy 4-re megyünk, ugye?
-Anya, te szivatsz. Azt mondtad 3.- értetlenkedtem, mire felkapta, és a kezembe nyomta a naptárat. És tényleg. Igaza volt..
-Öhm..izé..semmi.- mondtam megilletődve
-Semmi gond kicsim, legalább kész leszel időben.- kuncogott- de fiam, gyere, segíts kicsit! Azt ott- mutatott egy szatyorra- a nagybátyádéknak kell vinnünk. Odavinnéd az ajtóhoz, amíg én is elkészülök?
-Persze, persze.- odavittem, s utána egykettőre fél 4 lett. És indultunk is a temetésre. Borzasztó látvány volt, ahogy a családom sírt körülöttem. Én ebben az egy hétben kellően kisírtam magam, bár így is gördültek le könnycseppek domború arcomon.
Ahogy az embersereget néztem, megpillantottam valakit. Valakit, akit már egy kis ideje nem láttam. Amint tekintetünk találkozott, a szívem heves dobogásba kezdett. Hát erről beszélt! A tekintetem le is emeltem róla, hisz még a végén elterelné a gondolataimat.. Miután vége volt a szertartásnak, az emberek sorban jöttek oda hozzák, hogy kinyilvánítsák részvétüket. Majd ő is odajött. Először anyukámhoz, majd hozzám.
-Öszinte részvétem, Jin.- mondta, majd megölelt.
-Köszönöm..-suttogtam.

Annyeong!。^‿^。
Kicsit hosszú lett volna a rész, szóval kénytelen voltam két részre bontani. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (vagyis fél rész). Köszönöm, hogy elolvastad! Ha várod a következő részt, nyugodtan nyomj egy Vote-ot. Ha tanácsod, hozzászólásod, esetleg kérdésed van, örömmel várom komment formájában! Köszönet mégegyszer! Saranghae!♡♡

~Dana

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top