'Mindenki utál. Bár ezen nem csodálkozom, semmi szerethető nincs bennem.. És méghozzá ronda is vagyok.. Na meg ügyetlen is, és buta is.. Fogadd el, egy senki vagy, Kim SeokJin.' Ezek a gondolatok bombáztak az iskolába menet. Mire észbe kaptam, már az iskola kapujában álltam. Felnéztem a börtönre hasonlító épületre, és elindultam befele. A többi diák, mintha levegő lennék, csak elmentek mellettem. És szokás szerint senki nem vett észre. Már nem is csodálkozom..
Mentem előre, semmire sem figyelve, már majdnem a bejárathoz értem, mikor valamiben megbotlottam, és egy hatalmasat zakóztam. A telefonom kirepült a zsebemből, a fülhallgatóm pedig valahol alattam lehetett. Felnéztem, hogy mégis miben eshettem ekkorát, és egy ismeretlen arc meredt rám kibomlott cipőfűzővel.
-Kérlek, ne haragudj, én, én nem akartam, csak a cipőm..-sajnálkozott a számomra idegen fiú.
-Se- semmi probléma.. Én voltam figyelmetlen. Te rendben vagy?
-Persze, persze. De te nagyobbat estél, nem fáj semmid? -érdeklődött, ami elég furcsa volt számomra, hisz senkit sem szokott érdekelni mi van velem.
-Csak a fejem, egy kicsit. De nem vészes. -már indultam volna a bejárathoz, mikor a kezem után nyúlt. Nagyon meglepett ez a cselekedete. De valamiért nem húztam el a kezem, csak néztem rá kérdő tekintettel.
-Öhm..izé..nem.. nemtudod merre van a 10b terem? Még új vagyok, és nem ismerem az iskolát. -azt hittem ennél már nem lepődhetek meg jobban, de mikor kimondta, teljesen lefagytam. A kezünk pedig változatlanul volt.
-De tudom. Én oda járok. Gyere, megmutatom.
-Kö.. köszönöm.- nyögte ki, és enyhe pír szökött az arcára. Nem is értem, de ez tetszett. Elmosolyodtam rajta. Összeszedtem a földre esett cuccaimat, majd fejemmel intettem, hogy jöjjön. Ekkor elengedtük egymás kezét, és elindultunk a terem felé.
Alig volt 3 perc a csengetésig, szóval sietnünk kellett. Az oda utat csend uralta, de mikor az ajtóhoz értünk, megszólalt.
-Egyébként.. A nevem Kim NamJoon.- mondta elég félénken, még mindig piros arccal.
-Kim SeokJin.- nyújtottam a kezemet, mire elmosolyodott, és kezet fogtunk. Nagyon aranyos, ahogy mosolyog. A kilincshez nyúltam, és ő is. A kezünk ismét egymásén volt. Éreztem, ahogy pirosodok, szóval gyorsan elkaptam a kezemet. Rá néztem, és a pír egyre erősebb volt az arcán. Beléptünk a terembe, ahol a tanárúr már bent volt. Én helyet foglaltam a középső sor legutolsó padjánál, ahol mindigis ültem. Namjoon megállt a tanárúr mellett, majd megszólalt a csengő.
-Gyerekek, amint látjátok, új tanulót köszönthetünk az osztályban.- Namjoon felé fordult.- Kérlek, mutatkozz be!
-Sziasztok, Kim Namjoon vagyok, 16 éves. Anyukámmal, és apukámmal élek. Egész jó tanuló vagyok. Öhm..azt hiszem ennyi..-tekintetünk összetalálkozott, mire ő hirtelen elkapta tekintetés, és a földet kezdte bámulni.
-Rendben, ülj le mondjuk...oda, SeokJin mellé.- mutatott a mellettem lévő székre. Nem hiszem el..pont mellém. Hirtelen zavarban éreztem magam. Nem tudom miez, eddig nem éreztem ilyet..
Levágódott mellém, majd elkezdődött az óra. Elég unalmasan telt. Alig vártam, hogy kicsengessenek.
a fejemben, éreztem, hogy rezgett a telefonom. Nem bírtam, megnéztem ki írt. A következő üzenet fogadott: "Kicsim, ha szüneted van, hívj fel! Nagyon fontos.. Puszi, Anya."
Kezdek megijedni.. Talán valami baj van? Mi történhetett?
Ahogy ezek a kérdések felmerültek bennem, nem figyeltem semmire, és csak azt vettem észre, hogy Namjoon vállán van szinte a teljes fejem, amit nem is értem hogy csináltam. Mikor ez úgy feltűnt, azonnal elkaptam onnan a fejemet, s rákaptam a tekintetemet.
-Nem zavart.- mondta Namjoon, miközben nagyon mosolygott.
-Én..szóval.. Bocsi.. Nem, öhm, nem direkt volt.- próbáltam menteni a menthetőt, de az üzenettől kattogott az agyam, az előbbi "jelenettől" pedig a szívem.  Nameg valószínűleg egy paradicsomnak tűnhettem, amilyen piros lett az arcom.
A csengő megszólalt. Kipattantam a székemből, és egyből a mosdó felé vettem az irányt. Hívtam is anyut, aki egyből felvette a telefont.
-Jinnie?

Annyeong!^-^
Remélem elnyerte a tetszéseteket az első rész. Ha van hozzáfűzni valód, tanácsod, esetleg kérdésed, kommentben szívesen várom őket. Ha tetszett, csillagozd, én pedig próbálok sietni a következő résszel! Köszönöm, hogy elolvastad! Saranghae♡

Dana~