-Had nézzelek. -Jeon közelebb hajolt a rendőrhöz, hogy jobban szemügyre vehesse az arcát, amelyet csak most nyílt esélye jó fényben megszemlélni. -Fura...Egy pillanatra azt hittem ismerlek téged.

-Most találkozunk először. -Jimin nagyot nyelt.

-Biztos vagy benne?

-Emlékeznék rá ha már találkoztunk volna.

-Nekem jó a memóriám. -Jeon összeráncolta a szemöldökét, és fenyegetően kihúzta magát. Egészen közel hajolt Jimin arcához, aztán a jobb karjával megeresztette a tusolót, mindkettejüket összevizezve. -Nincs sok időm megfürdeni, és még azzal a meleg disznóval is számolnom kell. Jobban teszed ha elindulsz a vacsorámért.

-Pf! -Nevetett fel kitérve a hitéből. -Senki sem kérte hogy segíts, most le is kéne térdelnem? Hozd el magadnak.

-Később letérdelhetsz, de most éhes vagyok.

Jimin hosszasan farkasszemet nézett az előtte állóval, és megpróbált minden erejével erősnek mutatkozni. Ám a férfi jéghideg borzongást idézett elő a hátán, és tudta hogy jobb nem ujjat húzni vele, tekintettel a hajában ékeskedő pengére, és a testi erőviszonyok mértékére. Végül szégyenkezve megszakította a szemkontaktust, és kikerülte őt hogy teljesíthesse a kérést, amelyet nagyon nehezen viselt. Ráadásul ott volt még az iménti kijelentése is, amitől imbolyogni kezdett vele a világ. Hogy ismerhetné fel, amikor akkoriban még tüsisre vágott szőke haja volt, és olyan fiatal, mint a frissen érett vadalma. Ettől függetlenül szálkákat hagytak a lelkében a kimondott szavai.
Mielőtt kiléphetett volna a zuhany alól, Jeon váratlanul a karja után nyúlt, és erőszakosan maga felé fordította őt.

-Kiskirálynak képzeled magad, de hamar le fog esni a koronád ha rajtam múlik. Inkább vedd le még azelőtt hogy földbe tipornálak, és tedd azt amit mondok. Mit is mondtál, hogy hívnak?

-Nem mondtam. -A férfi hátat fordított, aztán elindult a kijárat irányába. -Park Jaekyun.

Jimin összepréselte az ajkait, és erősen rászorított az ajtó kilincsére. Öblös sóhajok hagyták el a száját, ahogy érezte hogy hamarosan elöntik a sötétebbnél sötétebb emlékek, és gondolatfoszlányok a múltjából. Uram ég, annyira gyűlölte az akkori énjét, hogy bármire képes lett volna azért hogy visszarepülhessen az időbe, és megleckéztesse saját magát. Hírtelen olyan sok kép, gondolat, hang, és tett jutott eszébe, hogy egy pillanatra elfelejtette hogy a jelenben van. Emlékezett amikor elsőnek látta meg Jungkookot, és segített azon az árva és reményveszett kisfiún. Ám túl fájóak voltak még számára ezek a sebek, ezért nem szeretett volna rájuk gondolni. Ellenben gyötörte a tudat hogy hazudott a nevéről, ugyanis így sosem fog rájönni hogy ki is ő valójában. Habár nem is szerette volna. De közbe mégis. Teljesen ellentmondásba keveredett magával.

-Hallom bunyóztál reggel. -Il ho mosolyogva pakolta Jimin tányérjára a kelletlen külsejű ételt, amelyről lehetetlenség lett volna megmondani hogy mi akar lenni valójában. Il ho rendőr volt, akár csak Jimin. Ám konyhás fiúnak álcázta magát, hogy az információkat biztonságban eljuttathassa a rendőrségre Jimintől. -És azt is hallottam hogy összebarátkoztál Alfával.

-Ki a szent szar az az alfa?

-Tudod, Jeon.

-Kérlek mond hogy nem magának adta ezt a nevet...-Jimin apró ponttá gömbölyödött a székében, miközben a fájó válaszra várakozott.

-Sajnálom haver. Tisztára őrült a fazon, aki valami istenféle lénynek képzeli magát. -Il Ho átgörnyedt az ételes pult felett, majd Jimin füléhez hajolt. -Még saját bírósága is van a börtönben. Aki valami rosszat tesz hozzá kerül, és nincs rá garancia hogy épp bőrrel megússza. Úgyhogy jobban jársz ha ezt megeszed, aztán egyenesen a cellájába viszed a vacsoráját.

-Rendőr vagyok. -Magabiztosan vállat vont, holott tudta hogy nem lenne ellenfél Jeon számára. Ettől függetlenül bízott benne, hogy abban a kemény három évben amelyben rendőrnek tanult, előnyt biztosít számára. -Jobban aggódom amiatt, hogy éhen halok ezen a helyen.

-Emiatt ne fájjon a fejed. Minden éjszaka kikészítünk majd neked egy tál normális ételt, és szabadon járhatsz majd a börtönön belül.

-Végre egy jó hír. -Jimin eltolta magát az asztaltól, majd keseregve ráfogott Jeon tálcájára. Azonban mielőtt elindulhatott volna, megpillantott valami érdekes dolgot Il Ho kötényének a zsebében. Egy kék csomagolású Rainbow cukorka volt, amelyet még akkor vásárolt rendszeresen Mingyu számára, mielőtt még eldöntötte volna hogy rendőr akar lenni. Azon a bizonyos délutánon is az volt a zsebében, mielőtt Jungkookal találkozott volna. Hírtelen folyóként árasztották el az elméjét a képek, amelyeket gondosan elzárt magában egy képzeletbeli ládikó legmélyébe.

•"
-Kilóg a lábam az otthonból... Kirúgtak a pizzériából múlt héten, mert a főnök rajtakapott ahogy elloptam néhány papír pénzt az irodájából. Azt hittem már rég elfelejtette hogy a fiókjában hagyta, de ezek szerint észben tartotta.

-Akkor most mit fogsz enni? Hogy fogod kifizetni az otthont?

-Tizenhat vagyok, ezért nem vesznek fel sehová. -Jungkook szinte reszketve suttogta ki a szavakat, miközben egyre mélyebbre, és mélyebbre zuhant a saját kis sötétségébe, amelybe túl korán csöppent bele. A busz zötykölődve elindult, Jimin pedig kíváncsian a mögötte ülő fiúra pillantott, ugyanis hallotta hogy a hang tulajdonosa valóban egy fiatal kisfiúhoz tartozik. -Nem tudom hogyan tovább. Esetleg...Ehetnék ma nálatok?

-Mindig szívesen látunk. De anya kezdi megelégelni hogy majdnem minden nap lejössz iskola után, ezért...Sajnálom Jungkook.

-Nem baj, majd megoldom valahogy.

Jimin szíve hevesen kalimpálni kezdett a kisfiú szavaitól. Mindenkinél jobban ismerte azt az érzést, amikor úgy érezzük hogy minden összeomlik körülöttünk, akár egy kártyavár. Így mikor megérezte a zsebében a gondosan összekötött pénz köteget amelyet előre megfontolt céllal húrcibált magával már napok óta, ismét a fiúra vezette a tekintetét. Megkocogtatta a mögötte ülő gyerek vállát, aztán egy barátságos mosolyt varázsolt az arcára mielőtt felszólalt volna.

-Pénzre van szükséged? Nekem lenne számodra egy munkám.

Jungkook szemei felcsillantak ahogy meghallotta a pénz szót, és azonnal felpattant a helyéről, hogy az idegen fiú mellé ülhessen.

-Igen. -Válaszolta izgatottan. -Ételkiszállítás? Pénztáros? Gyorsétterem? Bármit meghallgatok.

-Szálljunk le a következő megállóban, és mindent elmesélek a munkáról. -Jimin megköszörülte a torkát, hogy aztán ezúttal már jelentőségteljesebben nézhessen a mellette ülőre. -Mire lennél hajlandó a pénzért?

-Bármire! Esküszöm.

Jimin válaszul bólintott egyet, majd egy alig látható féloldalas mosoly kerekedett az arcára. Azonnal forogni kezdtek azok a fogaskerekek az agyában, amelyek minden egyes kattanással egyre mélyebbre, és mélyebbre eveztek a sötét gondolatait illetően. De ő jó ember volt, és a jó ügy érdekében forgatta rossz dolgokon a fejét. Miután a busz megállt és helyet foglaltak Mingyu iskolájával szemközti játszótéren ahol jelenleg a madár sem járt, Jimin teljes alakjával a kisfiú felé fordult. Jimin elmondta hogy mit tervez, és hogy mit vár el a pénzért cserébe amelyet azon nyomban át is helyezett a fiú tulajdonába. Jungkooknak csak kisebb noszogatás kellett ahhoz hogy elfogadja az ajánlatot, ezt követően pedig csendesen üldögéltek egymás mellett. Jimin a saját döntésén gondolkodott, Jungkook pedig azon, amelyet még el sem követett, ám tudta hogy komoly következményekkel fog járni.

-Szereted a cukorkát? -Jimin előhúzta a zsebéből a kék csomagolásba rejtett édességet, amelynek láttán Jungkooknak felcsillantak a szemei a hosszas komolysága után.

-Ez a kedvencem. Örökké szeretni fogom, mert kellemes emlékeket idéz fel bennem. •"

Jimin áthajolt a pult felett, és önkényesen elsajátította a cukorkát Il Ho zsebéből, amelyet végül Jeon tálcájára helyezett. Miután hátat fordított az étellel a kezében, könnybe lábadtak a szemei, és elhomályosult előtte az egész világ. Meg-meg rázkódtak a vállai az emlékétől, amelyből szándékosan kitörölt egy bizonyos részletet hogy ne omoljon össze annak a súlyától. Az egész folyosót betöltötte a férfi szipogásának a hangja, azonban megálljt parancsolt az érzelmeinek miután beért a cellasorba, azon belül Jeon emeletének lépcsőjéhez.

Mondani szokás, hogy a gyilkos sűrűn visszalátogat a tett helyszínének helyére. Most Jimin is a gyilkos bőrében érezte magát, annyi különbséggel hogy nem ölt meg senkit, csupán katasztrófává tette egy ismeretlen fiú életét egy megfontolatlan döntésével. Szerette volna jóvá tenni, ezért egyezett bele a küldetésbe. Ám sosem gondolta volna hogy ilyen nehéz lesz, minderre akkor cáfolt rá amikor az a kisfiú hírtelen felnőtt férfi képében jelent meg előtte, egy pengével a kezében. Azt kérték tőle hogy derítse ki, ki volt a hatodik áldozata Jeonnak. Azonban Jimin volt a férfin kívül az egyedüli személy akinek tudomása volt róla első perctől fogva, és éppen azért jött ide hogy eltitkolhassa. Hogy betömje Jeon száját, hogy eszébe se jusson elmondani, még akkor sem ha villamosszék vár rá. Mindeközben szerette volna, ha Jeon nem ismeri fel őt, még akkor sem ha nagyon szeretné.