Ebben a részben van egy kevés felnőtt tartalom is, nem ajánlom kiskorúaknak.

~Taehyung szemszöge~

Unottan fekszem a padon azt várva, hogy mikor csengetnek már végre ki. Ránézek az órámra, de mivel én rajzoltam a csuklómra, nem a pontos időt mutatja. Ahhoz meg lusta vagyok, hogy elővegyem a telefonom vagy felemeljem a fejem, hogy lássam az órát a falon.

---

Három napja nem élveztem el.

---

Úgy érzem magam, mintha a Survivor-ben lennék.

Éhezik a testem és kezdek gyengülni, miközben egyre ingerlékenyebb vagyok. Sokszor felébredek éjjel és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy kiverjem, mégse tehetem. A passió ehhez képest lófasz volt.

Három óra is nehezen megy sokszor, na de három nap??

Amikor Jungkook kiviharzott a lakásból, egyedül maradtam és hiába jelzett a nagypapa, Jimin nem akart átjönni, hogy kielégítsen. Gondoltam, akkor átmegyek én, de azt mondta, nem fog leszopni a közeljövőben, merthogy aznap már megtette és én vagyok a Soros.

Nem értettem, hogy érti, hiszen nem is hasonlítok arra a fazonra, de aztán elmagyarázta. Hiába mondtam neki, hogy leszopom, ő nem volt kanos, mert az ő átlagos péniszével nem kell egy nap annyiszor foglalkozni, mint az enyémmel. Eddig ugye ez nem okozott különösebb gondot, mert kiverhettem magamnak, de most nem tehetem. Miért kell Jimin-nek ilyen nyugdíjas életet élnie?? Felkel, iskolába megy, otthon tanul, majd nyomkodja a telefonját és fürdés után megy csicsikálni. Én vagyok az izgalom az életében. A nagypapa meg nem mondta, hogy most már elárulhatom a tervét Jimin-nek, így inkább hallgattam róla. Megőriztem a titkot, de milyen áron?!

A kölyök nem keresett, pedig elmondtam neki, hogy melyik a termünk. A legtöbb órán itt vagyunk és még csak a közelben sem láttam, hiába kezdtem keresni a szememmel, amikor el kellett hagynom a folyosót. Kínkeserves kihívás nem kiverni magamnak, amikor más se elégít ki. Talán az átlagos pénisz elviseli az ilyen zord körülményeket, na de az én kényes, királyi ékességem nem ehhez a méltatlan bánásmódhoz szokott!

És még csak meg sem tudom beszélni senkivel, mert titok. Már próbáltam a bábomat felhúzni a kezemre és azzal kiverni magamnak, de mielőtt igazán elkezdhettem volna, leszakadt a bábu szeme. A nagypapa elvette a szeme világát miattam... mert nem tettem eleget az akaratának. Így hát mielőtt még meggyilkolta volna őt, gyorsan elláttam a sérüléseit és visszahúztam a nadrágomat a betonkemény farkamra.

- Következő órán dolgozat a mai óra anyagából - jelenti be a tanárnő, mire elkezd méltatlankodni az osztály, nekem meg tágra nyílik a szemem és felemelkedik a fejem a padról. Jimin épp a margóra írja, hogy dolgozat és ha jól látom, két oldalt teleírt, miközben én lószart se jegyzeteltem, mert végig a komolyabb problémámmal voltam elfoglalva.

- Odaadod majd a füzeted? - kérdezem tőle, miközben a tanárnő elpakol és a csengőt várja, ami meg is szólal, amint leül.

- Tanulnom kell belőle, mert holnap lesz a következő óra - feleli felvont szemöldökkel, majd elteszi a cuccait a táskájába és előveszi a Fornettis zacskót. Erről eszembe jut Jungkook, aki nem akart Fornettit enni, inkább a kezemtől várta, hogy majd erőre kap... és én meg se érintettem. Talán a dolgozat a nagypapa büntetése, amiért nem működök együtt a kiválasztottal?

- És ha átmegyek, hogy ott írjam le? - kérdezem arra gondolva, hogy mégiscsak kaptam egy olyan jelet, miszerint Jimin is jó átmeneti megoldásnak...

- Írd le még ma, szünetben - feleli komótosan eszegetve - Ha átjössz, abból nem biztos, hogy tanulás lesz, ahogy téged ismerlek. De holnap töriből is írunk és az egész délutánt rá kéne szánnom a tanulásra.

- Mindenkinek kell egy kis lazítás. Neked is van farkad, Jimin - emlékeztetem az igényeire, amiket én megfelelően ki tudnék elégíteni, ha engedné.

- Igen, de kezem is van, amivel kiverem magamnak, ha nagyon kell - halkítja le a hangját, miközben a többiek felé néz - Úgy csinálsz, mintha te nem tudnád, hogy kell elintézni magad.

Dehogynem tudom, csak nem szabad, bassza meg! Szakértő vagyok a témában. Ebből kéne érettségiznem.

Ismét elfog az a szar érzés, hogy tennem kell valamit, még akkor is, ha az a valami nem lesz kellemes. Ez a Fornetti egy újabb jel lehetett a nagypapától, hogy Jungkook kezében van a megoldás a gondomra. Amúgy se bírom már sokáig! Ha ma nem mehetek el, nem tudom, mi lesz velem és az örökségemmel. Talán leszárad?? Amióta férfiasodni kezdtem, nem próbálkoztam ilyesmivel, hogy napokig nem dolgoztatom meg. Mint tudjuk, az edzés nem maradhat el sokáig, mert elsorvadnak az izmok...

Mivel nagyszünet van, úgy döntök, ideje megkeresnem Jungkook-ot. Ez így nem állapot!

- Hova mész? - kérdezi Jimin teli szájjal, mire megfordulok és közelebb lépek hozzá:

- Kiszabadítom Kula bácsit.

- Fúj, baszd meg!! - néz rám undorodva, majd a Fornettire, én meg röhögve kimegyek a teremből. Nem kell tudnia, hogy megkeresem a fiút, aki megzsarolt minket... Azóta nem sokat beszéltünk róla. Jimin furcsállja, hogy nem követelőzik, de örül is neki; én meg nem mondhatom el, hogy ő a királyi falloszkurátorom.

Sietek, mert a hatalmas épület másik felében vannak a gyerekek és azt se tudom, melyik teremben van. Talán nem találom meg, de muszáj megpróbálnom a farkam érdekében! Ráadásul elég rosszul is érzem magam, amiért megbántottam a kiválasztottat. Bár nem tudom, pontosan mi volt az ok, amiért megsértődött, de ha jól értettem, nem szereti, ha gyereknek hívják. Pedig hát még jó pár éve van, amíg nagykorú lesz.

Jó, én se vagyok még nagykorú... de így felkapni a vizet, hogy három napig nem is keresi az érintkezést a farkammal?

Ahogy leérek a kicsik folyosójára, benézek az első terembe. Egy-két lány észrevesz, de alapból nem keltek nagy feltűnést. Jungkook nincs itt.

Bemegyek a másodikba, majd a harmadikba és végül a fiú mosdóba is, ahol rajtakapott minket, de nincs sehol. A többi terem vagy üres, vagy zárva van. Mi a fene? Talán nem jött suliba?

Kétségbeesetten ránézek az órámra, ami fél nyolcat mutat. Lassan ideje lenne átrajzolni.

Végül úgy döntök, visszamegyek és megnézem a büfénél, de ott sincs. Elképzelek egy könnyező emojit bánatomban.

Utolsó lehetőségem, hogy hatodik óra után várok a bejáratnál. A kilencedikeseknek általában csak hat órájuk szokott lenni, úgyhogy ha ma suliban van, valószínűleg meg fogom látni, ahogy kimegy.

A nap csigalassúsággal telik és olyan, mintha a tanárok összebeszéltek volna, hogy mindegyikük a héten irat dolgozatot. Pont most akar mindegyik kibaszni velem, amikor le vagyok gyengülve! Felmentést kéne kérnem a dokitól...

Ahogy kicsengetnek végre a hatodik óráról, a bejárathoz rohanok és várok. Rengetegen mennek ki, mintha majdnem mindenki hamarabb végezne, mint én. Arrébb kell állnom, ha nem akarom, hogy elsodorjanak. Mennyi gyerek jár ide...

Egyszer csak meglátom Jungkook-ot és felcsillan a szemem. Egyedül megy kifelé, lehajtott fejjel, sötét ruhában. Észre se vesz, pedig őt nézem egy ideje és feltűnik a sápadtsága meg mintha sötét karikák lennének a szeme alatt. Olyan furán érzem magam... határozottan örülök, hogy látom, de aggódom, mert szomorúnak tűnik és ideges is vagyok, hogy mit fog mondani. Ezt most nem baszhatom el, mert nem bírja tovább a farkam! Meg amúgy is rossz érzés, hogy megbántottam.

Amikor mellém ér, megragadom a kezét, mire ijedtem rám emeli tekintetét és amikor felismer, még jobban kikerekednek a szemei és rózsaszín ajkai is elnyílnak.

- Hol voltál nagyszünetben?? - kérdezem idegesen, mire pislog kettőt, majd zavarodottan összehúzza szemöldökét. Talán nem így kéne üdvözölnöm - Mármint... kerestelek.

- Kerestél? - ismételi csodálkozva, mire karját nem eresztve bólintok egyet - Miért?

- Csak... sajnálom, hogy bunkó voltam - sütöm le a szemem egy pillanatra, majd visszanézek az arcára. Meglepően őszintére sikeredett a bocsánatkérésem, mert tényleg szarul érzem magam. Nem csak a farkam miatt, hanem azért is, mert szomorúnak tűnik és lehet, hogy az én hibám. Persze ki ne lenne szomorú, aki korábban érintkezhetett a farkammal, aztán három napig távol kellett lennie tőle? Ebbe a legerősebb ember is beleroppanna.

- Értem... - válaszol arcomat fürkészve, de mivel nem folytatja, úgy veszem, hogy hallani akar még valamit:

- Nem kellett volna lenéznem téged, amiért fiatalabb vagy. A mese is várhatott volna, amíg elintézzük a dolgot - folytatom még mindig fogva a karját és nem is tervezem elengedni, pedig csomóan mennek el mellettünk - Meg azt is sajnálom, hogy nem ápoltalak téged. Szeretném bepótolni, ha benne vagy.

Mire befejezem a bocsánatkérést, már sokkal reménytelibb és vidámabb a pillantása. Sőt, csillog a szeme és lassan egy mosoly is megjelenik arcán, amitől megkönnyebbülök. Persze... miért is idegeskedtem? Ez egy vonzó ajánlat; nem mindenkinek verem ki.

De azért nagy kő esett le a szívemről.

- Rendben - válaszol mosolyogva - Akkor ma átmegyek hozzátok, mert ha jól sejtem, neked még van egy órád.

- Honnan tudod? - kérdezem csodálkozva, mire megrántja a vállát.

- Hát... nincs nálad táska.

- Ja, igen - bólintok, majd elengedem a kezét, mert már tuti nem fog elszökni. Amúgy sincs menekülés előlem, ha kanos vagyok.

- Egyébként a tanáriban voltam - meséli már sokkal jobb színben - Miért nem hívtál fel?

- Hogy érted? - nézek rá zavarodottan.

- Megcsörgettelek, emlékszel? Az a számom.

Gondolatban fejbeütöm magam, de aztán rájövök, mi történhetett: én nem vagyok ilyen hülye, hogy feleslegesen járjam le a lábam az értékes szünetben, úgyhogy csak a nagypapa akarhatta, hogy személyesen keressem fel a kiválasztottat.

- Oh, igen - vakarom meg a fejem - Csak személyesen akartam bocsánatot kérni.

Boldogan mosolyog, én meg csak nézem az arcát. Úgy csillognak a szemei, mintha az örökségemet mutogatnám neki.

- Emlékszel, hogy moziba akartunk menni? - kérdezi aranyos mosollyal arcán - Találkozzunk inkább a plázában négykor.

- De... - tiltakoznék, mire megszólal a csengő és mennem kéne. Nem tudom, kibírok-e annyi időt... mire végignézünk egy filmet és hazaérünk, este lesz és felrobban a faszom!

- Léégyszi, Tae! - kéri kedvesen, én meg azon kapom magam, hogy képtelen lennék nemet mondani neki - Ezzel kiengesztelhetnél!

Sóhajtok egyet tehetetlenségemben. A farkamnak várnia kell...

- Jó - egyezek bele, mire vigyorogva bólint egyet - Mennem kell!

- Szia! - köszön el, én meg intek neki és elrobogok.

Az utolsó óra után egyből hazamegyek, amit Jimin furcsáll, mert nála szoktam lógni estig akkor is, ha előjön a tanulásos indokkal. Nyilván telesírja ma a párnáját értem, de hát ez van.

Iszom egy fél pohár tejet, fogat mosok meg felkapom a kisebb táskám és beleteszek pár fontos holmit, aztán már megyek is a plázába. Nincs messze, de van bérletem és nincs kedvem gyalogolni, úgyhogy busszal megyek.

Négy előtt tíz perccel oda is érek a mozihoz. Hamar kiszúrom Jungkook-ot, aki átöltözött a kedvemért. Pólója helyett piros inget vett fel feszes sötétkék farmerral, ami csak úgy feszül izmos lábain. Meglehetősen jól néz ki.

Várjunk, mi van?

Körbenézek, de persze a nagypapa ha itt is van, hogy befolyásolja a gondolataim, tök láthatatlan, úgyhogy vállat rántok és odamegyek a fiúhoz. Amikor észrevesz, elteszi a telefonját és mosolyogva elindul felém. Amikor odaér hozzám, köszön, majd meglepetésemre átölel...

Teljesen lefagyok, de pár másodperc után visszaölelem. Meglepően kellemes érzés keletkezik a mellkasomban, de még mielőtt kiteljesedhetne, elenged.

- Szia - köszönök vissza zavartan és nem kis fáziskéséssel, ő meg még mindig úgy mosolyog. Nem értem, miért érzem magam ennyire furcsán a mosolya láttán. Talán csak azért, mert fiatalabb és ennélfogva aranyosabb is, mint a korombéliek.

- Van még tíz percünk - mondja az órájára nézve, amiről eszembe jut, hogy nem rajzoltam át az enyémet. Csoda, hogy ideértem időben - Beüljünk?

- Vegyük meg a jegyeket - javaslom a pénztárcámat elővéve a táskámból, mire legyint egyet:

- Már megvettem.

- Oh - nyögöm ki csodálkozva, mert úgy készültem, én fizetek, amiért megbántottam - Nem kellett volna. De akkor én veszem a kaját.

Elindulok a popcornos felé, mire megfogja a karomat úgy, ahogy én az övét a suliban. Olyan furcsa érzésem van már megint. Mintha éreznék valami bizsergést a gyomromban...

Ugye nem leszek én is laktózérzékeny, mint a család többi tagja?? Remélem, nem attól a fél pohár tejtől van ilyen érzés a gyomromban...

- Tudom, tök proli, de... - kezdi szabad kezével az állát vakargatva - Nem veszünk kaját a CBA-ban? Ott többféle van meg nem is ilyen drága.

Felcsillan a szemem az ajánlatára. Most úgy érzem, találkoztam a lelki társammal.

Lelkesedésemben megragadom mindkét kezét és elérzékenyülve nézek a szemébe:

- DE!! Imádok proli lenni! Azért hoztam táskát is, hogy beletehessük a dugi kaját, csak nem akartam, hogy kiröhögj.

- Sose röhögnélek ki - mondja komolyan - Én mindig a boltba' veszek kaját mozi előtt.

Nagypapa... a fiú, akit választottál egy főnyeremény!

Elindulunk a plázában lévő boltba és csak akkor veszem észre, hogy még mindig fogom az egyik mancsát, amikor már beértünk. Kicsit kínosan érzem magam és elengedem a kezét, de nem merek ránézni, hogy megtudjam, mit szól. Persze ha jól sejtem, odavan értem, szóval lehet, hogy örül neki, de azért elég cink. Ha meglátott volna egy osztálytársam, azt kellett volna hazudnom, hogy kiderült: van egy sziámi ikrem, aki a kezemnél tapad hozzám. Más logikus, de ártatlan magyarázatot nem tudtam volna kitalálni.

Veszünk pizzás csigát meg túrós táskát, ami személyes kedvencem.

Utána elmegyünk a hűtő mellett és kedvet kapok a virslihez is, de amikor megfogom, Jungkook megszólal:

- Mikrót is veszünk, vagy hogyan fogod elkészíteni azt?

- Jól van na... - teszem vissza a kedvenc virslimet, majd megragadok egy füstölt sajtot - Akkor legalább sajtot vegyünk.

- Egy üveg ecetesuborkát nem akarsz bevinni?

- Hmm... - gondolkodom el egy pillanatra - Jó ötlet.

- Várj, most komolyan mondod? - kérdezi zavarodottan, amit nem tudok mire vélni. Ő javasolta, akkor meg?

- Most akkor nem kell? - kérdezem a megfelelő sort keresve.

- Nekem mire kéne??

- Én nem tudom, te mit csinálsz vele, de én megeszem - mondom odaérve az ubi elé, majd kiválasztok egyet és beteszem a kosárba - Na, vegyünk üccsit, aztán menjünk!

- Aztaku... - motyog halkan, miközben utánam lépked. Nem értem, mi baja, mikor ő kívánta meg! Olyan kis éretlen, aztán próbáljam felnőttként kezelni...

Veszünk nekem répás Kubut, neki meg egy kólát, aztán elindulunk fizetni. Az Erzsi idejében mindig arra vágytam, hogy ő legyen a kasszánál, de amióta az Icuka átvette a helyét, már nincsenek reményeim. Szégyen, hogy így lecserélték szegény Kasszás Erzsit! Nem csoda, hogy ennyien kiköltöznek Angliába...

Nincs nagy sor, így hamar végzünk és még majdnem idejében odaérünk a Cinema City elé. Úgyis tíz perc reklámmal kezdik a rohadékok.

Ekkor az urban legend miatt, miszerint átnézhetik a táskát, egy pillanatra beszarok, de végül nem keresnek nálam kaját. Még sose néztek bele a táskámba, szóval nem tudom, honnan ered ez a szóbeszéd, de olyan lehet, mint az ellenőr... Kim Taehyung jelenlétében láthatatlan köpeny alatt húzza meg magát.

A fiatal csaj felvonja a szemöldökét, mielőtt eltépné a jegyeket, majd vontatottan megszólal:

- Tízes terem lesz jobbra, jó szórakozást...

- Köszi! - válaszol sokkal vidámabban Jungkook, majd én is elmotyogok egy "köszi"-t, miközben befelé indulunk. Nem szoktak ezek ilyen flegmák lenni...

Hamar megtaláljuk a termet, de amikor belépünk, ki is megyek, hogy megnézzem, jó helyen vagyunk-e.

Ugyanis full üres az egész.

Ez a tízes terem, akkor meg??

Újra bemegyek, Jungkook meg csak áll engem várva, miközben üvölt a reklám, amit senki se néz. Mintha nem is furcsállná, hogy senki sincs bent.

- Mit is mondtál, mit nézünk? - kérdezem kíváncsian, mert ha mondta már esetleg, akkor elfelejtettem. Bár én nem felejtek, szóval nem mondta.

- Mesét. Tetszeni fog - húzza fel a szemöldökét, majd gyorsan elfordul és elindul felfelé, én meg csak nézem a hátát, aztán az ajtóra pillantok, végül utána megyek.

Talán csak túl korán jöttünk. Igen, biztosan így van és mindjárt jön más is.

Amikor leül a legfelső sor közepére, megörülök, hogy milyen jó kis helyünk van. Persze most tudunk válogatni... akár tele is finghatjuk a termet.

Jungkook is valami hasonlón gondolkodhat, mert nagyon csillognak a szemei, miközben nézi, ahogy leülök mellé. Bizonyára ő is szeret büntetlenül durrogtatni a moziban.

Pár percig még megy a reklám, úgyhogy előszedem az uborkát. Nem fér be a pohártartóba, szóval a combjaim közé teszem, aztán körbetekerek egy uborkát egy szelet sajttal és jóízűen falatozom. Jungkook nézi, amit csinálok, úgyhogy rámosolygok és megszólalok teli szájjal:

- Köszi a tippet! Jó ötlet volt az ubi.

- Öhm... szívesen - bólint bizonytalanul, én meg felé nyújtom a befőttes üveget és a sajtot, ő meg zavarodottan néz - Most nem, köszi. Tudod, csak pirospaprikával meg majonézzel eszem az ubit, ha moziban vagyok...

- Oh, oké - rántom meg a vállam, majd odateszem kettőnk közé a földre a táskát, hogy ha kell neki valami kaja, kivehesse onnan. Mintha kicsit csodálkozva nézne a válaszom miatt, pedig nem mondtam semmi meglepőt. Na, mindegy.

Nemsoká belépdel egy itt dolgozó lány és gyors abbahagyom a zabálást, még le is teszem az ubit a táska mögé. Úgy lépdel, mintha csak ő lenne idebent... kicsit szökellve, álmodozva. Besétál a vászon elé, majd derekára teszi a kezét, úgy nézi a képernyőt. Megvakarja a fenekét, mire elkezdek azon gondolkodni, hogy köhintek egyet, de úgyse hallaná a reklám miatt. Végül elindul kifelé, de aztán hirtelen megtorpan és felénk néz. Szerencsére az ubit lenyeltem már. Talán ha az lógna ki a számból, még kínosabb lenne.

Miután magához tér, futólépésben elhagyja a termet és becsukja az ajtót.

- Ha nem vett volna észre, vajon mit csinált volna? - szólal meg Jungkook, miközben kezébe veszi az egyik túrós batyut - Mit csinálnak a lányok, ha azt hiszik, hogy nem látják őket a fiúk?

- Szerintem mackónadrágban zabálnak és böfögnek - nézek rá komolyan - Tutira férfiként viselkednek, ha nem látjuk!

- Csak nem... - néz vissza összevont szemöldökkel.

- Dehogynem... ők is olyanok, mint mi. Sokuk ugyanolyan szőrös meg ugyanannyit vagy még többet zabál, mint egy férfi - mondom egy újabb sajtba tekert ubit ajkaimhoz emelve - Csak ők nem ilyen egészséges kajákat esznek, mint én.

- Szerintem tuti nem szőrösek... - néz maga elé zavarodottan. Szegény még sose beszélt lánnyal életében.

- Hát borotva meg egyebek után nem - nézek félre egy pillanatra, mikor eszembe jut egy pornó, amiben olyan sűrű bunda volt a csajon, amilyet maga Csubakka is megirigyelt volna - Most képzeld el, hogy mennyit kellhet szőrteleníteniük, mire mindenhol leszedik... Tényleg, te milyen gyakran borotválkozol?

- Öhm... - kezdi még mindig kissé sokkos állapotban, majd feszengve folytatja - Még... még nem nagyon kell.

Tennék egy megjegyzést a korára, de a farkam könyörög, hogy ne tegyem, mert ha megint faképnél hagy, felrobbannak a golyóim és Veszprémről is úgy fognak beszélni az emberek, mint Hirosimáról meg Nagaszakiról.

Elkezdődik végre a film, ami meséhez hűen korhatár nélküli, úgyhogy nem kell eltakarnom Jungkook szemét.

Őszintén szólva ahogy egyre több idő telik el a filmből, úgy lesz egyre világosabb, hogy miért vagyunk csak ketten. Nem azért, mert hétköznap van. Még csak nem is azért, mert mese és a gyerekek alszanak az oviban. Hiszen Jungkook is itt van.

Egyszerűen botrányosan unalmas a film még úgy is, hogy szeretem a meséket.

Kedvem lenne megkérdezni Jungkook-ot, hogy mégis miért erre vett jegyet. Talán ők fizettek, csak üljön be valaki? Vagy a jegy mellé ingyen nyaralás járt Görögbe?

De most nem fogom megbántani, mert pokoli napokon vagyok túl. Szóval miután jól belaktam a sajtos ubiból, szép lassan lejjebb csúszok és egyre jobban eltunyulok. Érzem, hogy nemsoká el fogok aludni. Olyan álmos lettem hirtelen, hogy még ahhoz sincs erőm, hogy elővegyem a pónim, pedig azt mindig berakom a táskámba, mint a legfontosabb dolgok egyikét. Pénztárca, kulcs, telefon és a lényeg: A Póni.

Mielőtt elaludnék, megérzek egy kezet a combomon. Kinyitom a szemem, a kéz pedig óvatosan megszorítja a lábam, mire Jungkook-ra nézek, aki perverzen néz vissza rám. Ezután úgy csinál, mintha egy kis emberke lenne a kézfeje, ami lassan feljebb vándorol, néha megállva, majd begyorsít a farkamhoz vezető úton.

Elvigyorodom és felülök rendesen, majd az ajtó felé nézek. Szabad kezével visszafordítja fejemet maga felé és megszólal:

- Nem kell félned, nem jön be senki. Erre a szarra senki se akar beülni...

- Honnan tudtad? - kérdezem kissé zavarodottan, mire rátapint a lényegre és én azonnal felnyögök az édes kíntól.

Olyan hirtelen forrósodik fel a levegő körülöttem, hogy legszívesebben zoknira vetkőznék. Pókemberes zoknira.

- Múlt héten megnéztem már és összesen négyen voltunk akkor is, pedig hétvége volt - néz rám felhúzott szemöldökkel, miközben egyre csak markolgatja, nyomogatja a farkam, a testem pedig nem rest reagálni. Egyre jobban felgyorsul a szívverésem és érzem, ahogy a vérem szélsebesen száguldozik királyi örökségem felé. Furcsa, ugrálásszerű táncot lejtek, miközben belekapaszkodom a kartámlába és fel-felnyögök az érintések hatására.

- Menjünk odah - mondom kissé kapkodva a levegőt, miközben a kis szürke fal mögötti székekre mutatok, mire Jungkook is odanéz és abbahagyja a farkam nyomogatását - Hogy ne lássanak meg, ha bejön valaki.

- Oké - egyezik bele, majd közel hajolva hozzám ad egy gyors puszit a fülemre - Gyere!

Azzal megfogja a kezem és felhúz, én meg felkapom a kaját, de még mielőtt az ubit is megfoghatnám, elrángat onnan.

- Minek az neked?? Majd utána megeszed; nem lopja el tőled senki.

Arra gondolok, hogy ha befizet valaki utólag és ellopja az uborkámat vagy a plüssömet, az tragédia lenne, de aztán meggyőzöm magam, hogy nem fog senki jegyet venni erre a szarra. Amúgy a táskám is ott maradt és ha lopni akarnék, én benéznék abba is, hátha van még benne uborka. És amíg abban kutatnak, lesz annyi időm, hogy letolt nadrággal visszarohanjak ide és megvédjem a csemegémet is meg a pónimat is.

Elindulunk a terem szélén lévő székek felé, amik előtt egy alacsonyabb fal van, szóval ha benézne az egyik itt dolgozó, nem látná, mit ügyködünk odalent. Ez nekünk lett kitalálva.

Le is ülünk; én ledobom a kaját magam mellé, Jungkook meg elkezdi kicsatolni az övem. Kicsit lassúnak tűnik, talán mert ezer éve nem élveztem el és egyetlen másodpercem sincs, szóval segítek neki.

Végre kiszabadul kemény farkam, ő pedig azonnal erőteljesen ráfog, amitől felhördülök. Annyira kielégületlen vagyok, hogy ha nem csinálna mást, csak szorítaná, akkor is elélveznék. De szerencsére rögtön elkezdi verni, mintha tudná, mennyire rá vagyok most szorulva. A farkam azonnal lüktetni kezd és olyan hirtelen áll fel, mint én, amikor rájövök, hogy öt perce megy a Hupikék törpikék szombaton.

Jungkook gyengéd, mégis lényegre ható mozdulatai annyira jól esnek, hogy két nyögés közt hálás pillantást küldök felé. Ekkor visszanéz rám és elmosolyodik, én pedig valamiért tartani akarom a szemkontaktust. A film elég hangos, így a nyögéseimet szépen elnyomja és nem kell visszafognom magam, ami jó, mert most képtelen lennék rá. Érzem, hogy most nem fogok rekordot dönteni abban, hogy meddig bírom... de nem is baj, legalább lesz időm megenni a maradék ubim a film vége előtt.

Kicsit begyorsít a tempón, mire hátravetem a fejem, de közben az ő lelkes, izgatott arcát nézem. Akaratlanul is nyalogatom a számat és néha becsukom szemeim, ahogy élvezkedek finom keze munkájától. Végigfut rajtam a jóleső izgalom, amitől kis remegések keletkeznek bennem, mintha az egész testemben úszkálnának a friss levegőre vágyó kis spermácskák. Nem csodálkoznék, ha ezalatt a három nap nevelgetés alatt tojás méretűre duzzadtak volna... Mondjuk, akkor bajban vagyok, mert nem tudom, hogy fognak kijönni.

A napok óta felgyülemlett feszültség egyre csak duzzad bennem, mintha egy hatalmas gömb lenne az alhasamban. Érzem, hogy nemsoká szétrobban és megszűnik minden bajom. Szemeim előtt lebeg az édes kielégülés, ami elrepítene a nyugalom szigetére. Ahogy nyögdécselés közben nézem Jungkook elragadtatott arcát, elfog a vágy, hogy rajta is ugyanolyan érzelmeket lássak, amilyeneket én is átélek. Mi is lehetne jobb kiengesztelés, ha nem az, hogy viszonzom neki a szívességet?

Odanyúlok az öléhez és elkezdem kigombolni a nadrágját. Csodálkozva lenéz a farkára, ami már láthatóan nehezen viseli a bezártságot.

- Tae... - kezdi olyan halkan, hogy a film miatt alig hallom meg, de nem próbál megállítani. Még jó.

Megsimogatom az alsóján keresztül, mire mocorogni kezd és kissé lelassul a keze a farkamon. Ujjaimat fürgén mozgatom nemességén, majd tovább ingerlem egy kis nyomogatással és meg is markolom neki. Megugrik a székben, majd nyakát nyújtva az ajtóra néz. Én is odapillantok, de nincs ott senki, így zavartalanul folytatom.

Még pár erőteljes nyomás és finom dörgölgetés és már érzem is a kibuggyanó nedvességet, ő meg sziszegve feltolja magát a székben, majd visszaesik a fenekére. Ő is fel van húzva és többet akar, így gyorsabban kezdi mozgatni a kezét rajtam hevességében. Mivel az iménti élvezkedése alatt már majdnem abbahagyta, most kissé váratlanul ér a türelmetlen kézimunkája, így tehetetlenül felnyögök a hirtelen jött élvezethullámtól. Sebesen kiszabadítom a farkát, ami olyan sikamlós és forró, hogy teljesen megbolondulok tőle. Vágyamnak engedve ajkamhoz emelem az ujjam, ami az előváladékától nedves és szemébe nézve lenyalom, mire elködösült szemekkel, remegő izgatottsággal nyögi a nevem:

- Ahh, Tae...

Ajkaim ördögi mosolyra húzódnak, de már én is képtelen vagyok tovább várni, így visszateszem kezem a farkára és mivel olyan kellemesen csúszós, bekenem vele a saját fenséges ékességemet is. Ámulva nézi, én meg elkezdem sebesen mozgatni kezét a hosszomon és amikor felveszi a nekem tetsző ütemet, ugyanolyan gyorsasággal kezdem kényeztetni őt is.

Mindketten kéjesen nyögünk, miközben őrült tempóban mozgatjuk a kezünket. Rohadt jó érzés látni a fejét, amire kiül az élvezet miattam, de az én arcom is elég kifejező. Próbálok ráhangolódni, de amikor lüktető makkomból kibuggyan az előváladékom, érzem, hogy nem fogom tudni sokáig húzni.

- Jungkhookh... - nyögöm a nevét elmélyült hangon, mire közelebb hajol, de nem felejti el mozgatni a kezét rajtam - Mindjárth...

Elnyílt ajkakkal szemembe néz és a félhomály ellenére annyi érzelmet látok tekintetében, hogy érzem, ahogy még erősebben kezd dobogni a szívem. Lassan megpróbál lemászni a lábaim közé, de én ösztönösen megállítom:

- Neh! Odalent nhem látom az archod.

Visszaül a székébe és engem nézve tovább mozgatja a kezét, miközben én azon gondolkodom, vajon megőrültem-e, amiért visszautasítok egy szopást. Mégis, amikor nekidönti a fejét a szék háttámlájának és összevont szemöldökkel nyel egyet, majd rám néz csillogó szemeivel, úgy érzem, jól döntöttem. Kurva jól néz ki ez az izgatott, kezemtől élvezkedő fiú.

Ezt odalent nem látnám az előttünk lévő fal miatt, ami blokkolja a fényt. Furcsa tőlem, hogy így gondolkodom és egy arc látványát többre értékelem, mint egy szopást, de ez egy gyönyörű arc, az meg egy személytelen orál lenne, mert nem látnám őt.

Azt hiszem, megőrültem.

Érzem a forróságot az ágyékomban, az egyre követelőzőbb lüktetést, az egyre sürgetőbb vágyat. Érzem Jungkook duzzadó farkát, csúszós makkját és látom az arcára kivetült érzéseket. Sose volt még ilyen jó nézni valakit, aki épp egyre közelebb vergődik a beteljesüléshez, pedig hány pornószínésznőt láttam már! De azok közül még a igazinak tűnőek is kissé hamiskásak voltak; ez itt valódi. Érzem, látom és hallom is az egyre elsöprőbb vágyát.

Mindjárt végem, ezért tarkójánál fogva közelebb húzom őt a nyakamhoz. Beleliheg a bőrömbe; forró lehelete bizsergető érzést kelt bennem. Megérzem nedves ajkait nyakamon, majd izgató nyelve hegyét is, ahogy óvatosan kidugja azt és megnyomogatja vele a bőröm. Őrült tempóan kezdi verni a farkam, mire szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, de nincs nálam zsepi és félek, hogy összegecizem még a jövő hetet is, úgy meg kicsit gáz lenne végigmenni a fél városon. Tovább nyúlva találok egy papírzacskót, amiben van valami. Kapkodva kiszedem belőle a megmaradt túrós táskát és mivel nincs hova raknom, bedugom a számba, a zacskót meg odaillesztem a makkom fölé, hogy oda spircceljek. Éppen időben, mert egy pillanattal később Jungkook teljesen kidugja a nyelvét és végignyal a nyakamon, mire magával ragad az intenzív gyönyör és remegve, teli szájjal morogva élvezek bele a zacskóba. Keményen ráharapok a túrós batyura, mintha fadarab lenne és szülnék éppen. Olyan erővel robban ki belőlem az ondóm, hogy nem csodálkoznék, ha kiszakadna a papírzacskó mert nem az én szintemre tervezték.

Élvezés után elernyedek és kiesik a számból a batyu, egyenesen az ölembe, mintha szerelmes csókot próbálna lopni szépséges falloszomtól. Bár félájultnak érzem magam, annyi lélekjelenlétem még van, hogy kissé megdöntsem a zacsit, nehogy visszacsurogjon a töltelék rám. Jungkook nyom egy utolsó csókot a nyakamba, majd befejezi magát, mert én tehetetlenül pihegek a megtöltött zacskót magam mellé ejtve, kába fejjel. Olyan kielégült vagyok és úgy eltűnt belőlem minden feszültség, hogy képtelen vagyok ellenállni az ólmos fáradtságnak. Leragad a szemem, de még hallom Jungkook-ot, ahogy a nevemet nyögve, kéjesen élvezkedik. Utolsó gondolatom, hogy milyen kár, hogy nem láthatom, de képtelen vagyok kinyitni a szemem, mert napok óta nem pihentem ki magam rendesen.

Arra ébredek, hogy Jungkook erősen rázza a vállam. Nagy nehezen résnyire nyitom a szemem, mire megszólal:

- Te jó ég, már azt hittem, kómába estél...

- Miért ébresztettél fel? - kérdezem kábán, de boldogan, mintha leütöttek volna, de kárpótlásul adtak volna egy Spongyabobos párnát, amire ráájulhatok.

- Mert mindjárt vége a filmnek - hallom a hangját magam mellől, mire nagy nehezen feljebb tornázom magam a székben - Gondoltam, talán össze akarod szedni magad egy kicsit, mielőtt felkapcsolják a lámpákat.

Végignéz rajtam, mire követem tekintetét. Félrecsúszott póló, kilógó, ernyedt farok és a túrós batyu a lábaim közt, a széken. Majdnem elröhögöm magam a látványtól.

- Jah - rántom meg a vállam lazán, majd elpakolom magam és bedobom a finomságot a gecis zacsiba - Szedjük össze az uborkánkat!

- Amúgy nagyon elegáns megoldás volt, de miért pont a zacskóba élveztél? - kérdezi kicsit zavarodott fejjel, mire elindulok a felső sorhoz, ahol az értékeim várnak rám egy befőttesüvegben.

- Mert nem akartam összekenni magam - válaszolok felé fordulva, hogy a film hangereje ellenére is hallja, amit mondok - Miért, te hova élveztél?

- A szádba, miután elájultál - mondja vigyorogva, mire tágra nyílt szemmel ajkamhoz nyúlok, amin érzek egy kis porcukrot meg morzsát - Nyugi, csak vicceltem. A markomba élveztem és letöröltem egy zsepivel a maradékot. Mint a legtöbb ember.

Majdnem csalódott vagyok, amiért mégse élvezett bele a számba, de nem mondom neki.

- Neked belefér a markodba mind? - kérdezem csodálkozva. Noha nagy a tenyerem, az ondóm nem férne bele maradéktalanul, mert felgyülemlett meg amúgy is elég szép mennyiség szokott lenni.

- Ja. Nem is csorgott mellé szerintem, de azért majd megnézem világosban - válaszol, miközben felérünk az eredeti helyünkre - Előbb kellett volna elővenni a zsepit.

- Vagy neked is kellett volna egy zacskó - mondom az uborkát elpakolva a táskámba a póni meg a maradék hami mellé, miközben azon gondolkodom, hogy én a zsepit is teljesen eláztatom mindig. Egy-két zsepi lófaszt se ér ilyen esetben.

- Majd legközelebb kiszaladok a CBA-ba álló fasszal, hogy ugyan dobjanak már meg egy zacskóval, mert nincs mibe beleélveznem a moziban...

- Szerintem venned is kéne valamit, hogy elvihess egy zacsit... - mondom, miután belekortyolok a Kubumba - Egy pogi mellé már jár a lövős zacsi.

- Hjajj - sóhajt egyet, miközben a film véget ér és újra világosabb lesz - Nehéz veled.

- Nélkülem még nehezebb lenne - mutatok rá - Valld be, hogy hiányoztam!

Elrejti a mosolyát és el akar fordulni meg felállni, de megragadom a kezét, így ülve marad és rám néz:

- Hááát... nem is tudom.

- Gyerünk, valld csak be! - unszolom, miközben kinyitják az ajtót, de mi ülve maradunk. Nem baj, jogunk van végignézni a stáblistát. Még annak is jobbnak kell lennie, mint amilyen ez a film volt. Bár a film alatt történő dolgok nagyon is kellemesek voltak...

- Jó, hiányoztál - süti le szemeit, mire szélesen elmosolyodom és felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen, amit meg is tesz.

- Te is nekem.

Felderül az arca, mintha egy kurva szép virág nyílna ki előttem. Egy pillanatra elfelejtem, hol vagyunk és egy picit közelebb hajolok, amitől rémülten kővé válik, mintha fegyvert szorítanék a fejéhez. Végül azonban rájövök, hogy nem csókolhatom meg úgy, hogy valaki áll az ajtóban és minket néz...

Na meg amúgy sem, te jó ég! Nem is értem, miket gondolok egy fiúról... Már megint befolyásolni próbál a nagypapa.

Mély levegőt veszek és felállok, mire elnyílt ajkakkal felnéz rám, majd kapcsol és ő is feláll. A kihagyott lehetőség miatt keserű szájízzel lépdelek lefelé. Bár lehet, hogy inkább savanyú a szájízem, mert megettem egy fél üveg ecetes uborkát.

Talán mégis jobb, hogy nem ma történt meg az a csók.

Köszi, hogy elolvastad! Bocsi, hogy soká jött. Viszont jó hosszú rész lett. Remélem, tetszett a túrós batyus nosztalgiázás azoknak, akik olvasták az eredeti Egyezséget :D

Köszönet ❤️ chimkook975268 -nak, amiért az egyezség alá írt egy mozis kommentet, ezzel adva ötletet nekem 😁