(Ha esetleg nincs valakinek wifije és nem tölti be a képet, ideírom: Taehyung szemszöge)

xxx

Amikor a táskával kezünkben kijöttünk a fülkéből és megláttam, hogy valaki van itt, majdnem elfelejtettem a nevem. Vagyis, hogy őszinte legyek, elfelejtettem, de ez máskor is megtörtént már.

Ugyanis az önelégült arckifejezése úgy felidegesített, hogy le tudtam volna fejelni az okos fejemmel. Az egész lénye azt sugallta, hogy egy bunkóval van dolgunk. Nem tudtam, mennyit hallott, de a feje alapján eleget... ami azt jelenti, kurva nagy bajban vagyunk.

Végiggondolom, mi történhet és arra jutok, hogy semmi jó. Ha egy ember tudja, mindenki tudja... többet nem lesz csajom (na jó, eddig se volt, de még lehetne!) és ki fognak röhögni. Iskolát kell majd váltanunk Jiminie-vel... de addig is folyamatos megaláztatásban lehet részünk emiatt a kis pöcs miatt.

- Na mi van, tetszem? - kérdezi önelégült vigyorral arra célozva, hogy némán bámuljuk Jiminie-vel - Az előbb még nem voltatok ennyire csendben. Zengett tőletek a klotyó.

Ekkor az idegesség felszínre tör és ingerülten megszólalok:

- Fogd be, köcsög! Semmi közöd hozzá!

Hát, ez nem lett elég fenyegető... de hogy is lehetne az, amikor a markában vagyunk?? Ha akarja, elmondja, ha nem, nem. Csak rajta múlik és ez teljesen kikészít idegileg.

- Ti szoptátok le egymást a suli vécéjében és én vagyok a köcsög? - röhög idegesítően, majd eltávolodik a faltól, kicsit közelebb lépve hozzánk. Idegességemben nyelek egyet; mindjárt felrobbanok.

Nyugi... nem árthat nekünk. Anyu nem engedi neki, hogy elmondja mindenkinek! És ott van a táskámban Bolyhoska, a plüssöm, ami tíz éve megvéd engem mindentől, mint egy talizmán. Nem lesz baj.

Mondjuk múltkor kiömlött a táskámban a kóla és kapott belőle ő is rendesen... de remélem, nem haragszik és megvéd így is.

- Na mi legyen, kinek mondjam el a kis titkotokat először? - kérdezi ez a hülyegyerek még mindig vigyorogva, mire ismét felmegy bennem a pumpa. Már majdnem lenyugodtam, erre kiderül, hogy mégis el akarja mondani!! Legszívesebben nekiugranék.

- Meg ne próbáld! - szólal meg idegesen Jiminie, mire gondolatban bólintok egyet. Igaza van, a hülyegyerek a testalkatából ítélve simán leverne engem - Egyáltalán ki a franc vagy te?? Milyen jogon fenyegetsz?!

Ja, szóval hozzá beszélt.

- Jungkook vagyok, ez az első napom itt, de nem gondoltam volna, hogy rögtön valami meleg kuplerájban találom magam - veti oda Jiminie-nek, de rögtön vissza is vezeti rám a tekintetét. Ahogy szemébe nézek, elkezdek azon gondolkodni, hogy mit keres itt egy másik ázsiai fiú. Na meg hogy miért ekkora pöcs??

- Mit akarsz tőlünk? - kérdezem mérgesen, hátha megijesztem a kis bunkót. Tudom ám, hogy alsóbb éves, mert ez a szarosok folyosója; nekünk, szenioroknak ez a vécé rohadt messze van. Vagy talán ennyire eltévedt? Tévedhetett volna másfelé is, baszd ki. Teljesen elrontotta az orgazmus utáni jókedvemet.

- Ejnye, hát így kell udvarias társalgást folytatni egy idegennel, aki ilyen kínos információt tud rólatok? - kérdez vissza a kis pöcs, mire kedvem támad rákiáltani, de mérges arckifejezésem miatt magától válaszol a kérdésre - Hát jó, a lényegre térek. Év végéig ha szívességet kérek tőletek, ti megteszitek nekem és ennyivel letudtuk a dolgot. Legyen az egy házi dolgozat megírása vagy bármi más, elvégzitek és elfelejtem, amit láttam és hallottam.

Kicsit meglepődöm, hogy ennyivel megúszhatjuk a dolgot, de igyekszem nem mutatni. Nagyon figyeli az arcomat, szóval nem nézhetek mellé én sem. Most bátorságot kell mutatnom, hogy tudja: nem félek tőle.

Pedig kissé be vagyok szarva, hogy elmondja... szóval minél előbb ki kell találnunk valamit, hogy ne zsarolhasson, de addig is nincs választásunk; el kell fogadni az egyezséget.

- Áll az alku - egyezek bele magabiztos hangon. Még jó, hogy ilyen mély hangom van, nem olyan kis vékonyka, mint néha Jiminé - De! Nem leszünk a csicskáid! Egy-két szívesség év végéig, amíg nem élsz vissza a helyzettel.

- Eszemben sincs - mondja folyamatosan engem nézve, én meg próbálok elszántan és szigorúan visszabámulni rá - Semmi olyasmit nem fogok kérni, amit ti ne akarnátok.

Vajon mi a fenére céloz? Én ugyan nem akarom megírni a háziját. Ha tényleg nem kér semmit, amit én nem akarok, akkor elég könnyű lesz betartani ezt az egyezséget.

Lassan mehetne már, mindjárt kifolyik a szemem az intenzív szemezéstől. Meg amúgy is finganom kéne.

- Akkor részemről rendben - egyezek bele, majd elindulok kifelé, de ekkor feltenyerel az ajtófélfára, ezzel megállítva engem. Idegesen visszanézek rá és legszívesebben lefinganám. Igaz, hogy az én fingom a lehető legrózsásabb aroma, ami csak létezik, de tegnap bablevest ettem, szóval lehet, hogy beillene büntetésnek neki...

Á, nem. Ez csak jutalom lehet, amit ez a kis bunkó nem érdemelt ki. Csak a legközelebbi hozzátartozóimat ajándékozom meg azzal a keggyel, hogy megillatolhatják csodás belsőmet.

Pár másodpercig nézi az arcomat, ami kezd egyre zavaróbb lenni, de szerencsére elengedi a tekintetem és ránéz Jiminie-re. Lesütöm a szemem és halkan kifújom a bent tartott levegőt. Olyan fura volt ez a tekintet... nem úgy tűnt, mint aki épp azon gondolkodik, hogyan fog megszívatni, hanem inkább...
Olyan érzelmesnek tűnik.

Á, hagyjuk. Csak tetteti, hogy nem akar rosszat, azért néz így. Csak akkor is furcsa volt, mert ez a tekintet sokkal őszintébbnek tűnt, mint az az önelégült arckifejezés az előbb. De gondolom, ez is csak a terve része, hogy megbízzunk benne és könnyebben szót fogadjunk neki. Ő is tudja, hogy még csak most jött ide és nincs bizonyítéka ellenünk. Miért neki hinnének és nem nekünk? Viszont mi mindig együtt vagyunk Jiminie-vel, ami gyanús lehet, szóval mégis jobb, ha nem mondja el senkinek. Tehát nekünk is szükségünk van rá, hogy ne keverjen gyanúba; de neki is ránk, hogy teljesítsük a kéréseit.

Wow, micsoda észjárás korán reggel! Nagyon vág az eszem, ha üres a táram! Persze amúgy is kiemelkedő elmével rendelkezem, de azért na.

Ekkor meghallom a Jiminhez intézett szavait:

- Töpszli! Hozz egy kávét nekem az automatából!

Jiminie lesüti a szemét, majd rám néz, gondolom, tanácsért. Meg se beszélhettük, hogy mi legyen és máris tejesítenie kell egy kérését.

Mondanám, hogy ne tegye meg, de ez nem nagy összeg, szóval nem tudom. Talán csak tesztelni akar, hogy megtesszük-e neki, amit kér.

Mielőtt még megszólalhatnék, Jungkook toppant egyet és hangosan rászól a barátomra:

- MOST!

Szegény Jimin rémült tekintetét erre a pöcsre vezeti, majd lesütött szemmel, vörös fejjel kifelé igyekszik. Jungkook közelebb lép hozzám, hogy kiférjen mellette Jimin, aki már szinte rohan. Mielőtt még kiérne, rákiáltok a kis bunkó zsarolónkra és reménykedem, hogy jól gondoltam, hogy fiatalabb nálunk:

- HÉ! Te vagy a töpszli! Nem tej kéne neked, kisgyerek??

Ekkor becsukódik az ajtó és kettesben maradok egy mérges fiúval, aki magasabb, erősebb nálam és sarokba szorított. Lassan felém fordul, a szemei szikrákat szórnak, így a düh helyett most félelmet érzek.

Akár jól gondoltam, hogy fiatalabb nálunk, akár nem, rossz ötlet volt beszólni neki, ha egyszer nagyobb nálam. Ahogy villámokat szóró tekintettel közelebb hajol hozzám, szinte magam előtt látom, ahogy péppé ver és ijedtemben elengedem a kezemből a táskám vállpántját, ami így leesik a földre. Eddig csak filmekben láttam olyat, hogy ennyire közel áll egymáshoz két férfi, hogy provokálják egymást és másodpercekkel később egymásnak essenek.

Nem kellett volna provokálnom. Az istenek is tévedhetnek, de ezt most jól elbasztam. Már nem is tudom leplezni, mennyire megijeszt, csak menekülni akarok.

- Kicsinek tűnök neked? - kérdezi lenézve rám, mire lesütöm szemem. Halk, visszafojtott hangon beszél, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna.

Nem sokkal magasabb nálam, mégis, ahogy félelmemben összehúzom magam, soknak tűnik. Óvatosan megpróbálok jobbra lépni, de ekkor csattan a keze a vécéfülke ajtaján, közvetlen mellettem. Úgy odacsapta a kezét, mintha ketté akarta volna törni az ajtót és amilyen hangja volt a műveletnek, akár sikerülhetett is volna. Összerándulok ijedtemben arra gondolva, mi lett volna, ha a fejemet üti meg ekkora erővel. Valószínűleg egy hétig megállás nélkül a Spongyabob főcímdala menne a fejemben.

Továbbra is csak lefelé nézek, mintha keresném a morzsákat a V-nyakú pólóm kivágásában. Olyan közel van, hogy érzem a leheletét az arcomon, ami kellemesen mentolos és egészen forró. Nem tudom, hogyan szabaduljak, mert elvágta a menekülési útvonalakat, mintegy bezárva izmos kezei közé. Megszólalni nem merek. Ilyen helyzetben még sosem voltam és nem is tudom, mit tehetnék, így csak állok, mint a farkam reggelente.

- Hogy hívnak? - kérdezi halkan, szinte suttogva, mégis hangosnak hat ez is, olyan közel van és akkora a csend. Már nem érzek visszafojtott haragot a hangjában, így képes vagyok válaszolni:

- Taehyung.

- Taehyung... - ismétli a nevem halkan, mire nyelek egyet és bátorságot gyűjtve lassan feljebb vezetem a tekintetem.

Először a dudort pillantom meg a nadrágján, ami arról árulkodik, hogy méretes példányt tart odalent, ami rendesen megduzzadt...

Próbálok nem erre figyelni, de most, hogy észrevettem, szinte kiszúrja a szemem. Elég közel van és olyan, mintha egy oposszumot dugott volna a nadrágjába. Magyarán jókora dudor van ott.

Ha miattam izgult fel... nos, azt megértem. Senki se tud ellenállni Kim Taehyung hipnotizáló tekintetének, legyen az nő vagy férfi. Vagy kamasz fiú. Vagy kamasz lány... vagy nagypapi/nagymami. Na jó, azért azt ne, de értitek.

Mivel a duzzadt farka és a görög isteneket megszégyenítő szépségem önbizalmat ad, feljebb emelem a tekintetem és meglátom a kidüllesztett mellkasát, ami nem kis mellizomról árulkodik. Eszembe jut, mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha az ujjam köré csavarhatnám. Ha tőlem állt fel neki, akkor igenis van esélyem... ha ezzel megúszhatjuk, hogy elmondja mindenkinek, amit látott és közben kevesebb kérése lesz hozzánk, amit teljesítenünk kell, akkor megéri.

Hirtelen ráküldöm érzéki tekintetem, amivel az a célom, hogy megbabonázzam. Csakhogy éppen az ajkaimat nézi nyitott szájjal, amiket harapdálok és nyalogatok pár másodperce úgy, hogy különösebben fel se tűnt. Eléggé bele van merülve, így észre se veszi a hipnotizáló tekintetem, úgyhogy egy utolsó, szándékosan látványos nyalintás után hirtelen visszahúzom fürge nyelvemet a számba és becsukom azt, ezzel megfosztva őt a látványtól. Időközben lesütöttem a szemem, hogy még nagyobb hatással legyen rá, amikor szemébe fúródik tekintetem.

Őrület, hogy mire készülök. Elcsábítani egy fiút... de hé! Ha egyszer a markában vagyunk, mindent meg kell tenni, hogy szabadulhassunk onnan. Én szeretem a kezemben tartani a dolgokat.

Először lassan emelem feljebb tekintetem, aztán, mint egy kobra, lecsapok rá.

Ahogy szemébe fúródik tekintetem, látom, hogy a hatás nem marad el: ajkai továbbra is elnyílva, szemeiben pedig különös fény gyúl.

Féloldalasan elmosolyodom a kisebb győzelem miatt, de közben azon gondolkodom, hogyan juthatnék ki a kezei közül. Na meg, hogy mikor ér vissza Jiminie az automatától... talán nem tudja, hogy ezen a folyosón is van egy és felment a másikhoz?

Végül a tekintetét fogva tartva ráteszem a kezem a karjára, lefelé haladva végigsimítok rajta és amikor elérek a kézfejéhez, egyszerűen lelököm magam mellől. Meglepően könnyen megy, gondolom, mert ellazult, ahogy simogattam a karját. Meg kell hagyni, elég izmos volt; kemény, mint amilyen a farka lehet most épp.

Miért kell nyelnem erre a gondolatra?? Jiminie nekem is hozhatna valamit inni. Kettőnk közül csak ő ivott ma reggel... gondolhatna rám is!

Mivel elég valószínű, hogy bejövök neki, felbátorodva kilépek előle és elindulok kifelé. Elképzelem, milyen fejet vághat, hogy így faképnél hagyta ez a görög isten.

- Taehyung! - szól rám pont, mielőtt kinyitnám az ajtót, így nagy kegyesen hátranézek rá a vállam felett:

- Hmmm?

- Add meg a számod!

Vigyorogva ránézek, majd nagy lendülettel feltépem az ajtót, Jiminie meg pont ott áll, úgyhogy jó, hogy befelé nyílik, mert most pöszén nézne, hogy miért lett tiszta kávé a rucija.

Kiveszem a kezéből az italt és felhúzott szemöldökkel Jungkookra nézek, majd belekortyolok a kávémba.

- Azt várhatod!

Azzal kilépek, becsapom magam mögött az ajtót és elhúzom onnan Jiminie-t is, aki csak értetlenül néz, magyarázatot várva.

- Nem lesz ebből kurva nagy baj?? - kérdezi aggódva, de vigyorogva megnyugtatom:

- Nyugi! A markomban van.

Bár, az a királykobra nem biztos, hogy elférne a markomban, hiába nagy a kezem... de persze ezt már nem teszem hozzá, mert így is furán néz.

- Hogy érted?

Ekkor az órámra nézek és meglátom, hogy kicsit elszaladt az idő:

- Majd elmagyarázom, de most siessünk!

Elindulunk, de a folyosó végén Jimin szemöldökráncolva rám néz:

- Tae, figyelj már, nem hagytál bent valamit?

- Hmm - tűnődöm, hogy vajon mire gondolhat. Egy új rajongót? - Nem, nem hiszem.

- A táskádat se? - kérdezi, mire magamban a homlokomra ütök. Persze, csak magamban, mert nem akarok kárt tenni ebben a finom arcban.

Már nincs időnk megvárni, amíg kimegy a vécéből Jungkook és eltűnik, mert messze van a termünk és rövidesen csengetnek. Amúgy nem értem, mit csinál odabent eddig... azért suliban szarni elég gáz, nem? Én meg még a fingást is visszatartottam... etikett órákat kéne tartanom.

Mondjuk azzal, hogy most visszamegyek, kicsit elbaszom az előbbi hatásos távozásomat, amiről megjegyezhette volna, milyen laza vagyok. Nem baj, talán fel se tűnt neki, hogy tényleg kimentem az előbb.
Ugye?

Kissé zavartan visszamegyünk a vécébe, ahol Jungkook felénk fordulva felegyenesedik. Nem érzek szarszagot, szóval lehet, hogy csak lassan találta meg a kijáratot. Én se szeretem, ha nincs "kijárat" tábla fent, mert néha összezavar. Nem is értem, miért csak ilyen hülyeségeket lehet felírkálni a táblára, hogy "EXIT"... Barmok.

- Visszajöttünk egy második menetre - vigyorgok rá, majd összeborzolom Jimin haját, ami sajnos nem gecis, mert olyan szép egyenletesen folyattam a szájába az isteni nedűmet, hogy nem fröcskölt fel neki odáig. Túl nagylelkű vagyok.

Jiminie lesütött szemmel összehúzza magát; gondolom, ő is bánja, hogy nem jutott a hajára a bio balzsamomból.

Jungkook viszont nem tűnik túl döbbentnek, amiért visszajött a szerelme tárgya valaki mással. Pedig már elképzeltem, hogy úgy fog kinézni, mint én, amikor Anyuci kidobta a banános tejcimet, pedig még volt az aljában egy korty.

Felveszem a táskám, majd Jungkookra rá se hederítve kimegyek az ajtón, amit Jiminie tart nekem, mint egy királynak. Végül is megengedtem, hogy bekapja a jogarom, szóval ennyi kijár nekem.

Azért remélem, jól gondoltam és tényleg nem fog beköpni ez a fiú minket... Most, hogy nem tűnt túl szomorúnak vagy meglepettnek, amikor visszamentem a vécébe Jiminie-vel, kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg miattam állt-e fel neki. Végül is nekem is sok mindentől felállt már.

Mindegy, úgyis meg tudom oldani, hogy ne akarjon beárulni. Olyan okos vagyok, biztosan ki tudok találni valamit!

Köszönöm, hogy elolvastad!☺️❤️