~Jungkook szemszöge~

Hirtelen pattan ki a szemem, hogy kisebb infarktust átélve lihegjek az ágyon. Kell pár másodperc, mire rájövök, hogy hol vagyok és miért érzem magam ilyen... izgatottnak.

Ma kezdek az új suliban, ami így, áprilisban elég érdekes lesz, de nem ez az oka a hevesen dobogó szívemnek, hanem az álmom. Valami egészen érdekeset álmodhattam... nem tudom pontosan, mi volt az, de bizsereg a bőröm és olyan izgatott vagyok, mintha bármelyik percben elélvezhetnék. A torkomat szorongatja egy különös érzés, a hasamban csomót érzek, a testem mindenütt izzad, a farkam meg lüktet. Szó szerint lüktet. Úgy mondanám, hogy ijesztően fel vagyok izgulva.

- Ahjj... - nyögök fel frusztráltan, a kispárnát a fejemre húzva. Ez már nem az első eset a héten. Mostanában egyre gyakoribbak ezek az álmok, amikre nem is emlékszem ébredéskor, mégis akkora hatással vannak rám, hogy sokszor el is élvezek tőlük. Most fogadott be a nagybátyám; még nem is nagyon ismerjük egymást, így nagyon nem szeretnék lebukni előtte és a vendégszeretetét egy gecis ágyneművel meghálálni... tegnap is sikálhattam a foltot a lepedőről.

Megnézem, hány óra.

Fél hat, így ha kell, van még egy kis időm magamra.

A plafont nézve gondolkodom, mit is tegyek. Nagyjából két másodperc alatt eldöntöm: így nem lehet iskolába menni. Még a végén leverem a tankönyveket az asztalról az álló farkammal, mikor be kéne mutatkoznom az új osztálytársaimnak... úgyhogy marad a jó öreg jobbkezes módszer.

Lehúzom a takarót magamról, mire meglátom a dudort az alsómon. Mostanában a szexuális étvágyammal együtt a farkam mérete is egyre nő. Nehéz kordában tartanom a pitonom, az biztos.

Óvatosan megnyomom a makkom az alsómon keresztül, ami nagyon rossz ötletnek bizonyul, mert hirtelen kibuggyan belőle egy kis előváladék.

- Ahh! - nyögök fel akaratlanul is, de aztán elkussolok, mert hirtelen nem jut eszembe, hogy ment-e dolgozni tegnap a nagybátyám. Éjszaka melózik, így reggel jön haza.

Nagy nehezen lenyugtatom magam annyira, hogy eszembe jusson: igen, elment dolgozni, így most még nem lehet itthon. Azért mégse nyögök, ha sikerül csendben is, csak mostanában nagyon érzékeny lettem...

Izgatottan megemelem a csípőm az ágyon fekve. Lehúzom az alsómat és elhajítom az ágy végébe. Hevesen dobogó szívvel fonom kezemet farkam köré, amitől azonnal erősebben kezd lüktetni. Olyan közelinek érzem a beteljesülést, hogy előre röhögök a markomba.

Ráérősen kezdem a pumpáló mozdulatokat, mert rohadtul érzékenyen reagál a farkam az érintésre. Egy erőteljesebb rántástól most felszisszennék. Kíváncsi vagyok, mióta tartott ez az álom és vajon mit műveltem benne...

Ahogy finoman mozgatom a kezem, akaratlanul is a nemrég látott pornóra gondolok, amiben két férfi csinálta. Már egy ideje sejtem, hogy meleg vagyok, de persze az is lehet, hogy csak simán izgatja a fantáziámat az anál. Akárhogy is, tényleg nem igazán szeretem a nőket... legalábbis nehezen izgulok fel rájuk. De ez még változhat; olyan fiatal vagyok, hogy kicsit elhamarkodottnak tűnik kijelenteni, hogy totál meleg vagyok.

Na meg nem is nagyon akaródzik kijelenteni, mert ha nem csak ázsiai vagyok, de még homokos is, talán még nehezebben fogadnak majd be maguk közé a veszprémi osztálytársak.

Az aggodalmak miatt lelassul a kezem és kezdek kevésbé kemény lenni. Ahogy észreveszem magam, ismét begyorsítok és igyekszem semmi másra nem gondolni, csak a fiú pulzáló ánuszára a pornóban. Visszaemlékszem arra, ahogy ütemesen kitágult és összement arra várva, hogy ráélvezzen a másik pasas. A kezemre folyik nedvem, miközben egyre izgatottabb leszek, de közben csak nem múlik az idegesség sem: a torkomban ott marad a szorító érzés és a hasamból se tűnik el a csomó. Szóval ezek nem a kanosságtól voltak, csak simán a stressztől.

Egyre kétségbeesettebben próbálkozom, de folyton átveszi az izgató gondolatok helyét az aggodalom az új iskola miatt. Vajon szeretni fognak? Vagy lebukom az első napomon és örökre buzinak fognak hívni??

Utolsó ötletként oldalra fordulva a telefonom után nyúlok. Ahogy a fülhallgatót felemelem, megtöri a csendet a két végének összeütődése. Iszom egy kortyot, majd rámegyek a még régebben letöltött pornóra. Nem tudom, mennyire bízhatok a nagybátyámban, de egyelőre inkább óvatos vagyok, mert anyámék folyamatosan ellenőrizték, hogy mire használom a wifit. Amikor meglátta a nevelőapám, hogy melegpornót nézek, úgy megvert, hogy másnap alig tudtam elvánszorogni az iskoláig. Persze, ha nem mentem volna, akkor azért is kaptam volna...

Elhessegetem a kellemetlen emlékeket és a fülhallgatót bedugva elkezdem nézni a videót, miközben finoman verni kezdem magamnak. Sokszor láttam már, de mindig sikerül elmennem; ha máshogy nem, hát a kedvenc részeimet újra és újra megnézve. Most viszont folyamatosan elterelődnek a gondolataim és minden miatt aggodalmaskodom. Mi lesz, ha nem fognak szeretni? Mi lesz, ha nem tudok felzárkózni év végéig? Mi lesz, ha anyámék megtudják, hol vagyok és követnek?

Még nem akarom feladni, így szenvedve próbálkozom; mocorgok, gyorsítok-lassítok, de csak elő-előjönnek a negatív gondolatok. Ma egész nap kanos leszek, ha nem élvezek el... de egyszerűen nem sikerül a pornóra koncentrálni. Folyton elhomályosul a látásom, mert nem fókuszál rá a szemem.

Túl sok minden bánt, így végül elmegy a kedvem és inkább leállítom a videót. Szinte soha nem történt még ilyen velem. Tény, hogy amikor rendszeresek voltak a bántalmazások, nem volt túl nagy szexuális étvágyam, de így, menet közben ritkán kell abbahagynom.

Nagyot sóhajtva elveszem a farkamról a kezem, majd kelletlenül felkelek és félig merev farokkal elindulok a fürdőbe. Rám jött a pisálhatnék, de most meg elég nehézkesen menne, úgyhogy előbb megmosakodom.

Pechemre csak nem akar rendesen lekókadni, de már kezd fogyni az időm is, olyan sokáig próbálkoztam. Már nincs idő újra próbálni; ma van az első napom, jól kell kinéznem!

Végül sikerül elintézni a dolgaim a fürdőben, úgyhogy visszamegyek a szobámba és elkezdek kutatni a cuccaim közt. Ami tetszene, az túl meleg a mai napra vagy olyan gyűrött, mintha alattam lett volna, miközben erotikus álmot láttam.

Végül kiválasztom a kedvenc ruháimat, amik közül a póló és az ing túl gyűrött. Jiyong, a nagybátyám viszont eléggé ad magára, legalábbis úgy tűnik. Amikor először találkoztunk, az ingjén semmi gyűrődés nem volt, úgyhogy hiába szingli, csak van valahol egy vasalója...

Mindenhol keresem, de a konyhában és az előszoba szerkényében se találom, úgyhogy nincs mit tenni, bemegyek a szobájába. Kicsit félve csinálok ilyet, mert régebben mindig titkolnom kellett, ha bementem anyámék szobájába valamiért. Most is elkap az az érzés, hogy tilosban járok és jobb sietni meg nem nyúlni sok mindenhez, nehogy lebukjak.

Ha rajtakapna, talán előjönne az igazi énje és nekem esne, mint anyám pasija? Bár, ő eléggé vékonyka, szóval ha olyan is lenne, nem nagyon tudna kárt tenni bennem. De azért nem kutatok át mindent, csak körülnézek, hátha meglátom a vasalót és akkor fel tudom venni a kedvenc ingemet.

Körülnézve a szobájában megállapítom, hogy elég ízléses a berendezés. Minden sötétvörös és fekete, sok a finom anyag (talán bársony?), szóval nem illik ehhez a lepukkant környékhez. Több bútor is kifejezetten furcsán néz ki, például a hullám alakú kanapé-szerűség, a szekrény meg akkora, mintha egy osztálynyi lány ruháinak kéne beleférniük. Biztos nagyon sok cucca van.

Szerencsére nem kell sokáig nézelődnöm, mert meglátom a földön a vasalót. Gondolom, oda tette hűlni tegnap és szerencsémre még nem pakolta el.

Ahogy lehajolok, megpillantok egy fura tárgyat. Győz a kíváncsiság, így megjegyzem, hogy milyen pózban feküdt a földön, hogy ugyanúgy tehessem vissza, majd megfogom. Gyakorlatilag egy fém csipesz, végén valamiféle nehezékkel. Ilyen ruhacsipeszt is lehet kapni?

Még nézegetem egy ideig, de nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy egy fura ruhacsipesz és inkább visszateszem pontosan ugyanúgy, ahogy láttam.

Még mindig lassan mozgok a lakásban; az ajtót is úgy csukom be, mint egy nindzsa, mert ha anyámék aludtak és felébresztettem őket, verés lett a vége. Egy darabig még biztos nem szabadulok ezektől a szokásoktól.

Kivasalom az inget meg nagyjából átmegyek a pólón is, majd visszateszem a vasalót pont oda, ahonnan elvettem. Felveszem a ruhákat és megszemlélem magam a tükörben. Azért egy valamit megköszönhetek annak a vadállat nevelőapámnak: ha nem vert volna meg folyton, sose kezdtem volna edzeni és nem állna ilyen jól ez a póló. Oldalra fordulok, kidüllesztem a mellkasom és megállapítom magamban, hogy egész izmosnak tűnök.

Arcomról leolvad a mosoly, amikor megnézem, hány óra. Rohannom kell, basszus.

Gyorsan felveszek egy sapkát, mert már nincs időm elrendezni a hajam. Ha nem kéne a teremben levenni, az lenne a legjobb, mert nem szeretném elrendezni a hajam újra a suliban... de már nincs időm elszórakozni vele, úgyhogy reménykedem, hogy nem lesznek szigorúak a tanárok.

Bedobálom a kimaradt holmikat a táskámba, majd cipőt húzok és már indulok is. Szerencsére jól emlékeztem, hogy mikor megy busz és még pont elérem. Ha egész nap ilyen szerencsém lesz, akkor nem lesz semmi baj.

Pont, mikor már valami jó dologra gondolok, megkordul a gyomrom és szinte ugyanabban a percben finoman megduzzad a farkam, mintegy emlékeztetőül, hogy mely lépések maradtak ki a reggeli rutinból. Nagyot sóhajtva veszek tudomást arról, hogy amint meglátom az élet pozitív oldalát, történik valami szar.

Szerencsére könnyen megtalálom az iskolát, mert korábban be kellett iratkozni személyesen. A termet már nehezebben találom meg, de pár perc bolyongás után sikerül az is, hiába van annyira eldugva az alagsorban.

Ahogy odaérek az osztályteremhez, meghallom, hogy odabent üvöltenek meg csapkodnak a leendő osztálytársaim. Idegesen ledobom a táskámat az ajtó mellé, majd kis toporgás után elindulok a folyosón. Valahogy olyan gáz lenne csak úgy bemenni közéjük és elkiáltani magam, hogy "hé, Jungkook vagyok, az új fiú! Jöttem barátkozni!!"... Mégis mit mond ilyenkor az ember? Tök kínos... jobb lesz, ha csak becsengetéskor megyek be és majd a tanár bemutat, vagy valami. Tudom, nyúl vagyok, de félek, hogy meg se hallanának és csak állnék a terem közepén, körülöttem beszélgető-nevetgélő diákokkal és rám se hederítenének.

Mivel idegességemben elment az étvágyam, meg se próbálom megkeresni a büfét. Csak kódorgok, de azért vigyázok, nehogy el találjak tévedni, mert nemsoká becsengetnek.

Találok egy elhagyatott, nem túl világos folyosót, aminek a végén egy udvarra (vagy utcára?) nyíló ajtó van. Mivel még viszonylag sok időm van, lassan végigsétálok a folyosón, miközben a falra ragasztott anatómiai ábrákat nézegetem unalmamban. Olyan kihalt ez a folyosó, hogy kezdem furcsán érezni magam, mintha nem kéne itt lennem.

Már azt hiszem, elértem a végéig, amikor meglátom, hogy jobbkéz felől fal helyett egy kisebb folyosó van.

Kíváncsian közelebb megyek és meglátok egy fiú meg egy lány mosdót. Ahogy a fiú vécé ajtajához érek, valami furcsa hang üti meg a fülem. Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak képzelődöm-e, úgyhogy hallgatózni kezdek.

Igen, ezek határozottan nyögések. Méghozzá egy egészen férfias hangú fiú mélyről jövő, érzéki, szexi nyögései...

Nyelek egy nagyot, ahogy elönti a testemet az izgalom. Minden porcikámban érzem a pattogó szikrákat, amiket ezek a kéjes nyögések okoznak. Tudom, hogy vissza kéne mennem a teremhez, de... annyira tetszik a hangja! Bárcsak láthatnám az arcát is!

Bár, valószínűleg épp egy kis lotyó szopkodja.

Ha dugnának, akkor a csaj nyögéseit hallanám. Amúgy sincs tele melegekkel ez a város sem, szóval mit is akarok én egy fiútól?

Mégsem tudom csak úgy elengedni ezt az embert, akinek ilyen csodálatos hangja van, amikor élvezkedik... Ha ezt hallhattam volna reggel, akkor az lett volna az egyetlen problémám maszti közben, hogy állon fröcskölt volna a túl messzire lövellő gecim.

Tudom, legjobb lenne megvárni a folyosó végén és ott meglesni az arcát. Csakhogy nem bírom megállni, muszáj hallanom őt még...

Pár másodperc gondolkodás után végül úgy döntök, bassza meg, én bemegyek. Nem gondoltam volna, hogy rögtön az első napomon ilyesmi fog történni, de ha már ez történt, ne álljunk ellen. Amúgy se tudnék.

Nagyon óvatosan nyitok be. Úgy tűnik, a sokévi lopakodás most kifizetődik, mert a nyögések nem halkulnak el, szóval sikerült észrevétlennek maradnom. A korábbi idegességem elillan, mintha az osztálytársak teljesen jelentéktelenek lennének; csak az a fontos, hogy most hallhatom ezt a csodálatos hangot.

Annyira szégyentelenül és szexin nyög, mintha nem is az iskolában lenne. El tudom képzelni, milyen hangokat adna ki, ha megdugnám... a csípőm akaratlanul is kicsit előre lendül, a farkam meg kezd duzzadni és legszívesebben most rögtön kiszabadítanám a reggel bent rekedt ondó adagot. De türtőztetnem kell magam, mert ha hirtelen kijönnek a fülkéből és azt látják, hogy egy random fiú itt veri a farkát, az kicsit fura lenne. De csak egy kicsit.

Hallom, ahogy megremeg a hangja és egy pillanatra el is akad, majd olyan hang hallatszik, mintha ráült volna valaki a lehajtott vécéfedélre.

Nem marad sokáig csendben, ismét nyögni kezd, amit egyre nehezebben bírok. Kezdek nagyon kanos lenni, pedig nem lenne jó most rárántani... muszáj lenne türtőztetnem magam. De hogy is lennék képes rá, amikor ennyire izgatóan nyög ezen a gyönyörű hangszínen?

Megremeg az ajkam, ahogy elképzelem, hogy megcsókolom, noha az arcát nem látom a sötétben. Bizseregnek az ujjaim, ahogy fejben végigsimítok a bőrén. Szinte érzem, ahogy hozzáérek és ő is hozzám ér, amitől pezsegni kezd a vérem és felforrósodik a bőröm. Még soha nem sóvárogtam ennyire senki és semmi után.

Teljesen készen vagyok, pedig még nem is láttam. Szerelmes lehet valaki egy hangba?? Még jó, hogy nem vagyok skizofrén...

Még pár perc és nagy bajban lennék az ágyékom állapota miatt, de már nem sokáig adja ki magából a fiú a szexibbnél szexibb hangokat. Pár perc múlva kirobban belőle az eddigi legnagyobb, legérzékibb nyögés, amit csak hallottam életemben. Behunyom a szemem és elképzelem, hogy vele egyszerre megyek el, egy puha ágyban, egy forró éjszakán. Teljesen felforr a vérem és olyan kanosság borítja el a testem, ami csak nagyon ritkán szokott hatalmába keríteni.

Sikerül összeszednem magam egy kicsit, így rájövök, hogy kurvára le kéne lépni, mert végeztek. Elszomorodom, hogy most itt kell hagynom, amikor meghallom egy fiú hangját odabentről:

- Te idióta, miért nem szóltál?! - kérdezi felháborodva, majd köp egy nagyot, én meg ledöbbenek. Ez... ha kiköpte a spermát, akkor ő szopott és akkor a fiú, aki nyögött, meleg??

- Mégis mit vártál, mi fog történni ha leszopsz? - kérdez vissza pimasz hangon az angyalom. Igen, ő az, a szexi nyögések koronázatlan királya. Minden szavát csak úgy iszom, elraktározva a csodálatos hangszínét. Ezt a hangot soha nem fogom elfelejteni... még nagypapi koromban is az ő nyögésének emlékére fogom verni!

Próbálok magamhoz térni a sokkból, közben azért fülelek. Cuppogó hangokat hallok. Ez egy csóknak tűnik, ami nem jó jel... mert ha szopás után smárolnak, az azt jelenti, hogy valószínűleg együtt vannak, nem csak egy kis kaland volt.

Azon töprengek, hogy vajon jól hallottam-e egyáltalán, hogy fiú volt az illető, amikor is újra meghallom a hangját:

- Jó nagyot élveztél, buzikám.

Igen, ez határozottan egy fiú hangja. Nem olyan férfiasan tökéletes, mint az én dögös nyögő angyalomé, de nem női hang, az biztos.

Olyan boldog vagyok, amilyen már nagyon rég nem voltam. Ez azt jelenti, hogy a kiszemeltem - vagy kifüleltem - meleg. Ezzel kétszer annyira nőttek az esélyeim, mintha a lányokat szeretné! Már csak meg kell győznöm, hogy felejtse el ezt a srácot és engem válasszon helyette.

Hallom, ahogy letépnek egy kis vécépapírt, majd letörölgetnek valamit valahonnan. Gondolom, az én szexi hangú angyalom ondóját. Én sose köpném ki, soha!

- Nem nagyobbat, mint te - válaszol továbbra is olyan érzéki hangon, hogy legszívesebben most rögtön elkapnám - Látnod kéne magad, amikor hozzád érek. Fogadok, hogy könyörögni is képes lennél, hogy csókolgassam a nyakad és még nagyobbat élvezhess.

Erre nem válaszol a kis szopós, viszont mintha öltözködés hangjait hallanám, úgyhogy sejtem, nemsoká kijönnek.

Most kell eldöntenem, mit is fogok csinálni. Lelépek és meglesem őket? Akkor honnan tudom, melyik az én nyögősöm?

Nem, itt kell maradnom és úgy tennem, mintha magabiztos lennék. Nem szabad kimutatnom, hogy kurvára elvarázsolt a nyögéseivel... mert az emberek nem akarják annyira azt, amit könnyen megkaphatnak. Ha kimutatom neki, hogy örökké csak az ő hangjára verném, akkor sose lesz az enyém. Ide a kemény, magabiztos, férfias Jungkook kell, akiről nem mondanád meg, hogy csak tizennégy éves.

A "kemény" már megvan. Sőt, a férfiasságot is pont itt tartom, a lábam közt. Már csak egy kis önbizalmat kell tettetnem és kész.

Még jó, hogy sokat kellett színészkednem a túlélésért anyámék miatt. Őrület, hogy ma már harmadszorra hálálkodok nekik magamban.

Veszek pár mély levegőt, mert bármelyik pillanatban kijöhetnek. Már késő lelépni, innen nincs visszaút. Hiába önt el az idegesség, nyugalmat tettetve a falnak dőlök karba tett kézzel, amilyen lazán csak tudok. Végignézek magamon és nyelek egyet. Nagyon remélem, hogy megakad a szeme rajtam...

Jézusom, hogy izgulhatok ennyire? A reggeli idegesség ehhez képest kutya fasza volt. Az osztálytársak már csak egy távoli pontot jelentenek, mintha a Nap fénye túlragyogná a szürke, sivár Plútót. Az egész elmémet kitöltötte az én nyögő hercegem. Már csak abban kell reménykednem, hogy hamarosan én is kitölthetem őt.

Nyílik az ajtó. Olyan, mintha lelassult volna az idő.

A körülményekhez képest a leglazább, mégis kissé kárörvendő mosolyomat veszem elő, mintha nem is érdekelne engem olyan értelemben a hang tulajdonosa, csak örülnék, hogy rajtakaptam őket. Ahogy kilép az egyik a fülkéből, leolvad a mosolya és farkasszemet néz velem. Helyes fiú és ő is ázsiai, ezt nem hiszem el! Két meleg ázsiai Veszprémben! Mekkora az esélye ennek??

Ahogy megtorpan, a mögötte lévő, kicsit alacsonyabb srác beleütközik.

- Mi bajod, nem volt ennyi elé... - kezdi méltatlankodva, de amint megpillant engem, elnémul, mintha kikapcsoltam volna a hangszórót.

Ez nem az a hang. Szóval az elsőként kijött fiú az. Ő az én emberem.

Ismét rávezetem a tekintetem és gyors végigmérem, de annyira fogva tartja a tekintetem, hogy nem sokat tudok nézelődni. Amúgy sem akarom elárulni magam, de... szent szar! Ez az elszánt, dacos tekintet! Ez a gyönyörű, szoborszerű arc! Azok a pirosas, nedves ajkak! A kurva életbe, mindjárt megőrülök!

Minden reakciómat igyekszem elkendőzni és továbbra is elégedetten vigyorogni, közben még véletlenül se szakítom meg a szemkontaktust. Fontos, hogy ne lássa, mennyire elájulok tőle. Akarom őt és mindenképp meg kell szereznem magamnak. Az egyetlen akadálya ennek a műveletnek ez a kis porbafingó lehet mögötte, aki szinte remeg a félelemtől.

Látványosan felé fordítom az arcom és gyilkos tekintettel ránézek. Épp engem csekkol le, de amikor megérzi, hogy őt nézem, visszapillant az arcomra. Tudja, hogy lebukott, ezért lesüti a szemét és elvörösödik. Na most vagy azért van ennyire zavarban, mert tudja, hogy tudom, hogy leszopott egy fiút a vécében, vagy azért, mert nem értékeli ennek a nyögő félistennek a szépségét és bejövök neki.

Remélem, a második, mert az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én szépségemhez, így könnyebb lesz őt megszereznem.

Mindezt egy pillanat alatt gondolom végig, majd visszatekintek a kiszemeltemre. Még mindig csodás, sőt, egyre jobban tetszik a szememnek. Viszont a makacs, dacos tekintete nem sok jót ígér; olyan tekintet ez, amivel a dühös, házasságba kényszerített nő néz újdonsült férjére. Tudja, hogy nem szabadul a helyzetből, mégis elhatározza, hogy nem hagyja magát betörni.

A kisebb srác zavara viszont önbizalmat ad, így könnyebb eljátszanom a magabiztos, kárörvendő figurát, akinek a markában vannak. Hirtelen pazar ötletem támad, amivel közelebb kerülhetnék a kiszemeltemhez. Mindent meg fogok tenni és nagyon remélem, hogy beválik a tervem, mert kell nekem ez a fiú. Megszerzem, kerül, amibe kerül!

Nagyon köszönöm, hogy elolvastad!!

És köszönöm szépen, hogy ilyen jól fogadtátok a démonos ficimet is!

Sajnálom, ha ez uncsi volt, de igyekezni fogok, hogy a kövi részeket azok se unják majd, akik már olvasták Az egyezség c. ficimet. Mert hát ti vagytok többségben.

Akik olvasták Az egyezséget: mit szóltok, hogy Kuksika csak megjátszotta, hogy olyan magabiztos? :D

A kövi részek nem biztos, hogy ilyen hosszúak lesznek, mert ugye nem csak egy ficivel foglalkozom, de úgyis ott hagyom abba, ahol tudom, szóval majd meglátjuk. Igyekszem vele, remélem, várjátok :)

Köszi még egyszer!❤️