064. bejegyzés

Én ezt az egészet már nem tudom hova rakni,

Csak látom őt a nyakadba borulni,

Már nem értek semmit,

Illúziók közé fulladtam,  

Belegabalyodtam az elmémbe,

De Te még mindig lélegzel. 


Kérlek, ébressz fel végre,

Ne próbál elaltatni engem,

Szükségem van Rád,

Józanságot adsz nekem.

Szoríts meg a kezem,

Tarts ébren egész éjjel.


Lépjünk egyszerre, s

Nézz a szemembe,

Úgy ahogy mindig is szoktál,

Kedves mosolyoddal incselkedve,

Kiismerhetetlen szemeiddel,

Zavarj teljesen össze. 

https://youtu.be/8Uw8mIcQJn8


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top