012. bejegyzés

Igen, az arcok még mindig vissza szoktak térni, bár te nem veszed észre én állandóan farkasszemet nézek velük. 

Csak, hogy tudd egyszer te is úgy fogsz tombolni akár csak én, s suttogva kérdezed magadtól: "Hol van a kontrollom?" 

Néma sikolyod a fejedben visszhangzik, most nem liheg körbe a sok talpnyalód, kinek csak a fényed kellett, hogy ők is létezhessenek, mint árnyékaid.

Mostanra már ők úsznak a vörös fényben, abban a hírhedt negyedben, Amszterdam híres-neves kerületében, ribancokkal az ölükben. 

(gX)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top