Nékem a drog

Remegő lelkemet mely megállítja,

Maró fájdalom gyógyítja.

Markolható füstként terjeng,

Bent mélyen a lelkemben.

Gyönyörű, gyengéd bizsergés,

Csak egy pillanatnyi feledés.

Szavak végtelen, vad óceánja

halmozódik reá arcámra.

Lassan csúsztatom eléjük maszkomat,

Csupa gipsz, egyenes vonásokat.

Elhalok mint őszi lomb,

A helyemen már domborodik a domb.

Friss föld illata terjeng körülöttem,

Akár lelkem vad üressége belőlem.

S kikúszik, én rajtakapom,

nem adom másnak az erőszakom.

Nem enged, ő sem enged,

Csak tovább kínlódva epekedek.

(d)

https://youtu.be/m7rLO99Gkec