❄︎E/3❄︎

1971. December 23.

A fekete taxi csikorogva fékezett az Evans ház előtt. Egy vörös hajú kislány kászálódott ki a hátsó ülésről, a kezeiben az apró kis böröndjét szorongatva. Méretéhez képest a piciny bőrönd jó nehéz lehetett, tekintve, hogy a kislány majd megszakadt a hordozásában. A kislány fizetett a taxisnak, aki rögtön el is hajtott a ház elől. Ekkor a vörös téglás kertesház ajtaja kicsapódott és egy másik vörös hajkoronával rendelkező kislány (aki nem mellesleg kiköpött hasonmása az elöző lánynak) rohant ki rajta, majd szakadt testvére nyakába.

- Leyla, Leyla! Végre itt vagy! - hajtogatta boldogan, majd segített felkászálódni ikertestvérének, mivel a nagy lendület miatt, mindketten a hóban végezték.

- Én is nagyon örülök neked Lily! Annyira hiányoztál! - mosolygott a fiatalabb, de közben szemével valaki mást is keresett. - Hol van Petunia?

- Bent a házban. Anyával mézeskalácsot sütnek. Gyere, segítsünk nekik! - indul el a bejárat felé, maga után vonszolva a testvérét. Az ajtó előtt hirtelen megtorpant, és ikertestvérére nézett. - Ja, és amúgy itt van Perselus is! - közölte mellékesen.

Leyla előszőr meglepődött, majd mosolyogva követte testvérét a házba. Örült neki, hogy rég nem látott barátja itt van náluk. Amint beértek a meleg házba, Lily elkiáltotta magát:

- Hahó mindenki! Megjött Leyla! - ez után elvette testvérétől a nehéz böröndöt, és letopogták a cipőjükről a megolvadt havat, beléptek a konyhába, ahol az édesanyjuk és a nővérük nagyban sütik a mézeskalácsot. Amint az anyuka meglátja legkisebb csemetéjét, könnyek gyűlnek mogyoróbarna szemébe, majd mindent eldobva magától, rohan, hogy megölelje kislányát.

- Ó, édesem! Hogy vagy? Milyen volt az iskola? Rendesen kaptatok enni? Lettek barátaid? Milyenek a tanárok? - rohanja le kérdéseivel.

- Anya, nyugi! Csak három és fél hónapig voltam távol, nem öt évig! És amúgy is, minden héten küldtem levelet! - forgatja unottan a szemét a legfiatalabb Evans, de közben melegség tölti el a szívét, amiért anyja ennyire szereti. - De ha annyira szeretnéd elmesélek mindent, de előbb had egyek valamit. Mindjárt éhen halok!

- Jaj, hát persze kincsem! Gyere egyél csak! Van rántott hús, alma leves, túrógombóc, csokipuding, sültkrumpli, sajtkrém leves, palacsinta, tea és lasagne. Mit kérsz? - a lány adott esetben meglepődött volna, hogy ekkora a választék de már hozzászokott anyja főzőmániájához, és, hogy mindig egy tonna étel van a hűtőben. Gyorsan rámosolygott édesanyjára és leadta a "rendelést", majd szeretetteljesen megölelte Petuniát. Nem volt a legfényesebb a kettőjük kapcsolata, mivel az idősebb lány féltékeny volt hugai varázserejére, de azért szerették egymást, és a távol töltött idő alatt hiányoztak egymásnak.

Lilyvel és Petuniával leült az asztalhoz beszélgetni, majd az anyja elérakta az ételt, amit jóízűen kezdett falatozni. Miközben evett, halk léptek zaja hallatszott az emelet irányából. Nem sokkal később láthatóvá vált a hangok okozója, akit mikor Leyla megpillantott, rögtön felpattant ülőhelyéről és a lépcsőn gyugottan lecammogó fiú nyakába vetette magát, aki bár meglepődött de kedvesen átkarolta a lányt.

- Perselus annyira hiányoztál! - motyogta barátja pulcsiába.

- Téged is jó végre látni, Leyla! - tolta el magától finoman a lányt és mosolygott rá szelíden.

Ekkor végre Albert is betoppant az ajtón, akinek rögtön a nyakába ugrott három imádott lánya.

- Sziasztok lányok! Leyla de örülök, hogy hazaértél! - nézett végig a lányain. Öket lehámozva magáról, gyorsan lekapta a kapátját és cipőit, majd kíváncsian beleszimatolt a levegőbe, mejben finomabbnál finomabb illatok szálltak. - Hm, mi jót sütöttetek?

- Majd meglátod! - lépett ki a konyhából a lányok anyukája. Albert mosolyogva csókot nyomott felesége szájára.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Még sokáig beszélgettek a nappali kényelmes karosszékeiben. Erről arról, mindenről.Egyszer csak megszólal az anya aki eddig csöndben hallgatta lányait.

-Lányok, nekünk holnap apátokkal és Sophia nénikétekkel van egy kis dolgunk a városban. Rá még biztosan emlékeztek. És a kislányára Penelopera is. Nincs ki vigyázzon a kicsire ezért...- itt nagy levegőt vett - Azt mondtam neki, hogy ti majd vigyáztok Penelopera. Megtennétek? - kérdezte félve.

- Persze anya! Egy három éves gyerekkel csak elbírunk! - kiáltott fel lelkesen Leyla.

- Igen, igen menyjetek csak megoldjuk. - helyeselt Petunia is.

- Lily, neked rendben lenne? - érdeklődött óvatosan az anya.

- ja, igen persze. Bocs csak elbambultam! - mondta Lily aki tényleg mintha egy másik világban járt volna.

- Akkor ezt megbeszéltük! - kiáltott fel boldogan az apjuk.

- Igen, nagyon köszönjük lányok. - mondta hálásan az anya. - Na, megyünk szánkózni?

- Igeeeeeeeeeeeeeen!

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Másnap reggel havazásra ébredtek az Evans ház lakói. És mire mindenki felkelt a szülők már nem voltak sehol, a kis Penelope viszont már a tv előtt kuporgott. A kislánynak göndör szőke fürtjei és nagy kék szeme volt. Anygyali mosolyával mindenkit elbűvölt. És tényleg úgy nézett ki mint egy kis anygyal. De csak kívülről volt anygyali...

Amikor már megreggeliztek és felöltöztek nyilvánvalóvá vált, hogy a kis Penelope az ő idegesítésükre játszik. Semmi nem volt neki jó és egész délelőtt csak visított. Útját vázák csörömpölése és a rémült Petunia visítása kísérte, végig a házon. A kislány olyan gyorsan szedte dundi lábacskáit, hogy csak félóra kergetőzés után sikerült elkapni, és beletuszkolni az etetőszélbe. Természetesen az ebéd sem ízlett neki. AZ egész tál almalevest a fehér falra borította.

- Ez a gyerek egy szörnyeteg. - mondta fáradtan Leyla mikor végre-valahára sikerült elaltatniuk a roszcsont gyereket.

-Halkabban- sziszegte Petunia. - Még felébreszted!

- Jó, jó bocsi- védekezett rögtön Leyla.

- Szerintem menjünk fel a szobánkba ott legalább nem kell suttognunk - javasolta Lily és elindult felfelé a lépcsőn. Még egy utolsó pillantást vetettek az alvó kislányra és befordultak a gyerekszobába. A szobát leginkább csak Petunia használta ezért csak a két üresen álló ágy emlékeztetett, hogy itt mások is laktak. Helyet foglaltak a bíborszín szőnyegen és megkönnyebbülten sóhajtottak fel.

- Végre egy kis csend. - Mondta Lily. Őt is megviselte az egész délelőttös visítás. - Én alszom! - jelentette ki elszántan.

- Én is - Leyla követte ikertestvére példáját és lefeküdt az ablak előtt álló ágyba. - Te nem alszol, Tuney?- nézett nővérére Leyla.

- De igen. - mondta fáradtan Petunia és öt perc múlva már betöltötte a szobát egyhangú szuszogásuk.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

A zár kattanására ébredtek.Egy órája aludtak már amikor ez a kis hang felkeltette őket mély álmukból. Leyla fölkapta a fejét és testvéreire nézett.

- Hol a szobánk kulcsa? - kérdezte rosszat selytve. Lily elgondolkozott és pár pillanat múlva a szája elé kapta a kezét.

- Lent az asztalon hagytam. - mondta és elindult az ajtó felé. Lenyomta a kilincset és...

- Zárva van - jelentette ki. - De ki zárta be?

- Természetesen az őrült kisasszony. Penelope. - jelentette ki nyers egyszerűséggel Petunia.

- De, most mi lesz? - aggodalmaskodott Lily.- Ki kell jutnunk.

- Az ablak? - javasolta Leyla.

- Nem jó, rács van rajta. Apa tette fel miután az unokatesónk, Audrey kiesett rajta és eltörte a karját.- intette le Petunia.

-Jó, akkor kivarázsoljuk magunkat. - ötletelt tovább Leyla.

- Csak emlékeztetnélek, hogy tilos otthon varázsolnunk - szólt rá Lily. - És én nem akarom, hogy kicsapjanak egy ilyen kis őrült penelopegyerek miatt.

- Akkor mi legyen? Van jobb ötleted? - kérdezte bosszúsan Leyla.

-Nincs - ismerte el szomorúan Lily.

- És ne félj egy varázslás után még nm csapnak ki - ölelte át testvérét Leyla.

- Oké, bocs, hogy beleszólok - szólt bele Petunia -, de ha nem sietünk az a kis ördög szétszedi a házat mire kijutunk.

- Igazad van. Majd én csinálom, Lily. Magyarországon ezt nem veszik olyan komolyan, és ha megmondom nekik, hogy miért csináltam simán elengedik. - mondta Leyla. Lily bólintott és leült az ágy szélére.

- Alohomora- és az ajtó kitárult mögötte pedig ott állt Penelope akinek az egész arca nutellás volt.

- Na végre- kiáltott föl boldogan Petunia.

- Most pedig ahogy látom rendbe rakhatjuk az egész házat. Mindjárt jönnek anyuék.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Csak pakoltak és pakoltak. De készen lettek még pont időben. Leyla nem kapott figyelmeztetést csak egy levelet amire válaszában meg kellet indokolnia a varázslatát.

Sophie néni hazavitte Penelopeot a lányok pedig megkönnyebbülten kívántak boldog karácsonyt nekik, és mesélték el szüleiknek a karácsonyi kalandot...