⁂ E/3 ⁂

A vörös hajú kislány szótlan ült a fán. Olvasott. És unatkozott is. Nem mintha nem tetszett volna neki a regény, épp ellenkezőleg nagyon is szerette csak abban a percben nem kötötte le. A sorok felett tekintete átsiklott, a betűk értelme nem jutott el a tudatáig. Az agya másutt járt, messze a könyvek lapjaitól. Valahol Lily közelében. Tudta, hogy az ikertestvére valamit eltitkol előle. Legbelül érezte, már hetek óta és ezt az érzést nem tudta elfojtani magában. lassan egy olyan gondolat tolakodott az elméjébe, amit nem szívesen fogadott el. Hogy Lily talán már nem bízik benne. Lehetséges volna?

A gondolkodásból egy kislány nevetése térítette vissza. Lily nevetése volt az, bármi közül megismerte volna testvére hangját. Leyla odébb húzódott a fán, hogy a közeledők ne vehessék észre. Mert Lily nem egyedül jött. Egy fekete hajú kopott ruhás kisfiú jött mellette. Mikor odaértek a fához Leyla felismerte a fiút: Perselus Piton volt az, a Fonó-sorról. Eddig csak látásból ismerték, de Lily úgy látszik összebarátkozott vele.

Leyla sokáig ült a fán és csendben hallgatta Lily és Piton beszélgetését. Nem hallott mindent csak néha tudott elkapni egy-egy mondatot.

- Ugye, tényleg létezik ez a hely, Perselus? Nem csak ugratsz igaz? - nézett barátja szemébe Lily.

- Persze, hogy létezik. Neked és nekem igen, de a testvéreidnek nem!

- Kérlek, Per, nem lehetne valahogy megoldani, hogy Leyla... - suttogta Lily a fán ülő ikertestvére pedig egyre nagyobb izgalommal hallgatta szavait. - Kérlek...ez... én nem bírom ki nélküle - suttogta és a szemeiben könnyek gyűltek. El akarta fojtani a sírást de nem sikerült neki. Könnyei kicsordultak és végig folytak az arcán.

- Nem leszel egyedül Lily - mondta Perselus. - És a szünetekben mindig látod majd, ne félj.

- Tudom - hüppögte Lily. - ,de az már nem lesz ugyan olyan.

- Nem. Más lesz minden, de ez jó - szomorkásan elmosolyodott és a kislányra nézett aki még mindig a könnyeivel viaskodott.

A fán ülő Leyla pedig előre hajolt, hogy láthassa testvérét. Egy óvatlan pillanatban elvesztette az egyensúlyát és lezuhant a földre.

- Leyla! - sikkantott Lily. - Jól vagy? - kérdezte és le gugolt ikerestvére mellé a fűbe.

- Ez most komoly kérdés? - nyöszörögte Leyla. - Most estem le a fáról... - mondta és feltápászkodott a földről.

- Ó, annyira örülök, hogy jól vagy! - ölelte meg Lily a már álló Leylát.

- Azt nem mondtam, hogy jól vagyok, - dörzsölte meg a kislány sajgó vállát -, de azért fel tudok állni - mosolygott a testvérére. - Hová mész el, Lily? - nézett komolyan testvérére, aki a szavak hallatán megint könnyezni kezdett.

- A Roxfortba - suttogta Lily.

- Hova? - értetlenkedett a másik. - Mi az a Roxfort?

- Ülj csak le elmondom - sóhajtott egy nagyot Lily mire mindketten letelepedtek a fa árnyékába.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

A napok lassan teltek a nyáriszünet utolsó heteiben. Lassú, fojtogató várakozásban, szorongásban. Lily elmegy és ezen már semmi és senki sem változtathat. Ez így van és már nincs mit tenni. Lily jövője már elrendezett, de Leyláé még csak egy szürke köd ami kiismerhetetlen. Még.

Augusztus 14 amikor megváltozik a jövő. És a jelen. Amikor Leyla jövője egyre tisztább és tisztább...

- Anya! Levelem jött - kiáltozott Leyla és fejvesztve rohant az anyjához be a házba. Izgatottan szorongatta a kis borítékot amin egy ismeretlen címer díszelgett és Leyla neve.

- Mi az, kicsim? - mosolygott az anya a vörös hajú toporgó kislányára.

- Levelem jött - suttogta a kislány -, gondolod... lehet, hogy én is mehetek Lilyvel? - vetett egy félős pillantást az anyjára.

- Nem tudom, Leyla - sóhajtotta az anya. - Nem tudom.

Leyla izgatottan huppant le a hintaágyba és szelídnek nem nevezhető mozdulattal felnyitotta a borítékot. A keze és a hangja is remegett az izgalomtól amikor felolvasta a levél tartalmát.

Kedves Ms. Leyla Evans!

Ez úton értesítjük, hogy felvételt nyert a magyarországi Waldox boszorkány- és varázslóképző Szakintézmény- be! Kérjük feltétlenül jelezze ha nálunk kíván tovább tanulni és művelődni. A szükséges tankönyvek és felszerelések listáját mellékelten megküldjük.

Legyen gyönyörű és mágikus napja, üdvözlettel:

Szerikanyi Dorina prof.

- Mi az a Waldox, anya? - nézett kérdőn Leyla az anyjára.

- Hát, úgy látom a magyar varázslóiskola. Ahová felvettek! - mosolygott a lányára.

- De, de ha én is boszorkány vagyok miért nem mehetek Lilyvel?

- Leyla - simította meg kislánya haját Mrs. Evans. - Ez...ez olyan dolog amit mi nem érthetünk. Erről nálunk okosabb emberek döntenek, ők tudják miért teszik és ez nekünk elég kell, hogy legyen.

A kislány szótlanul nézett az anyjára. Nem tudott mit mondani, nem is kellett. Mindketten ugyan azt érezték: az elválás fájdalmát, igaz legbelül tudták, hogy ez a jó.

- Megkeresem Lilyt - suttogta rekedten Leyla és miután még egyszer az anyjára nézett kirohant a házból.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Vigyázz magadra, jó? - nézett Lily ikertestvérére.

A repülőtéren álltak, a forgatag közepén. Elérkezett a pillanat amitől titkon mindketten rettegtek. Az a pillanat amikor útjaik elválnak. Lily és Leyla összeölelkezve álltak egy darabig, egyikük sem szólt. Könnyes tekintettel néztek a másikra és nem tudták mit tegyenek. A tanácstalanság elborította őket...

- Persze, hogy vigyázok! Úgy ismersz te engem mint aki bármilyen bajba vagy furcsaságba belekeveredik? - nevetett fel Leyla.

- Igen, pont úgy ismerlek - húzta el a száját Lily, majd belőle is kitört a nevetés.

Leyla ezután Petuniához lépett. Nem voltak mindig felhőtlen viszonyba, de az elválás mégis fájó volt. A legkisebb Evans szorosan megölelte nővérét.

- Karácsonykor találkozunk, Tuney!

Petunia meghatódva állt csak és halványan bólintott húga szavaira.

- Szia apa, szia anya! - lépett szüleihez a kislány és szorosan megölelte őket is. Ekkor az apa szipogva bólintott.

- Menj csak drágám, indul a géped! - kifújta az orrát és a hatalmas repülő felé bökött.

- Igaz, megyek - intett még egy utolsót Leyla és elindult. Fájt neki a búcsu mégis izgatottan várta az új életét. Egyedül utazott, a család nem tudott több jegyet kifizetni, így bevállalta, hogy egyedül megy. Nem akarta őket ezzel terhelni. A magyar repülőtéren majd várja őt valaki az iskolából, és így azért könnyebb.

A kislány sóhajtott egyet és elindult a folyosón. Közben azt suttogta: - Indulás!

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Ms. Evans? Ön az? - a repülőtér forgalmában Leyla hallotta ahogy valaki szólítja. A hang irányába fordult és meglátta a kísérőjét. Váradi Júlia, egy köpcös göndör szőke hajú boszorkány volt elegáns lila talárban. Igen, talárban volt ami miatt a muglik rendesen meg is bámulták.

- Igen, én vagyok az - lépett hozzá Leyla.

- Ó, kisasszony ön tud magyarul? - kérdezte meglepetten a boszorkány.

- A nyáron tanultam egész napokon át, így nagyjából tudok - felelte büszkén Leyla.

- Értem, ez csodálatos - mosolyodott el a boszorkány. - Kérem adja csak a bőröndjét! - nyújtotta kezét Leyla táskája után.

- Ó, igazán köszönöm...

- Juli. Hívj csak Julinak - segítette ki. - És tegeződhetünk, igazán.

- Köszönöm, Juli - bólintott Leyla. - El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy itt vagy nekem, Juli. Úgy félnék itt egyedül - sóhajtott nagyot a kislány.

- Nem kell félned Leyla, nagyon jó lesz itt neked - simította meg a kislány karját Juli. - És meglátod imádni fogod a Waldoxot.

- Mesélnél nekem róla? - kérlelte Leyla.

- Persze. Mire vagy kíváncsi?

- Hát... - tűnődött Leyla. - Mindenre!

- Szóval mindenre. Értem. Akkor kezdjük ott, hogy a Waldox több mint ezer éves. Európa egyik legrégebbi varázslatos épülete, sok toronnyal, hosszú folyosókkal...

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

1971. október 16.

Lily éppen a griffendél torony ablakában ült amikor levele jött. Gyönyörű, fehér bagoly hozta. A kislány izgatottan vette kézbe a borítékot és nézte meg rajta a címzést. Az én pótolhatatlan ikertestvéremnek!

- Leyla - suttogta maga elé a kislány és remegő kézzel kezdte bontogatni a borítékot. Testvére már nyár óta nem jelentkezett így érthető, hogy most nagyon izgult érte.

Kedves Lily!

Most biztosan mérges vagy, hogy eddig nem jelentkeztem, de hidd el megvolt rá az okom. Teljesen elvesztem a sok tanulnivaló stb. Tudom ez béna kifogás, de hidd el nekem tényleg akartam írni.

Elég sok minden történt velem itt a Waldoxban és azokat most tervezem leírni. Ezt a levelet egyébként este ( hány óra is van? ) tizenegykor írom neked hulla fáradtan. A mai nap történései...huh. Emlékszel, hogy még nyáron a reptéren megígértetted velem, hogy nem kerülök bajba? Hát, nem igazán sikerült...

Reméljük tetszett Nektek ez a rész és elégedettek vagytok vele. Sajnáljuk a késést, de nem nagyon volt időn írni. És aki kíváncsi a Waldoxra a magyar varázslósulira az több leírást találhat róla itt:

https://www.wattpad.com/979993013-a-vil%C3%A1g-boszork%C3%A1ny-%C3%A9s-var%C3%A1zsl%C3%B3k%C3%A9pz%C5%91-iskol%C3%A1i-waldox

Várjuk a kommenteket ( mint mindig 😅 ), legyen szép napotok!

Fhreshion